Labdaleves, krumplifánk

Gyerekkoromban sokat laktunk a válás után a nagymamámnál, mert anyu esti gimibe járt és dolgozott, és így könnyebb volt neki. És öcsém egyik kedvence volt a magyaros hagymaleves burgonyagombóccal, azért Labdaleves néven, mert félreértette a hagymalevest. Mivel nagyon finom volt, viszonylag hamar beletörődött, hogy nincs hozzá labda. Nekem a leves olyan elmegy kategória volt, de az azt követő „krumplipogácsa”, valójában pohárral kiszaggatott krumplifánk az igazi kedvencem volt. Annyira, hogy még a szilvásgombóc mellé is sütött nekem külön vagy 10-et a nagymamám, mert a szilvásgombócot nem szerettem, ellentétben az öcsémmel és négy unokaöcsémmel, akik viszont folyton azt ettek volna. Ebből is látszik, hogy nem volt könnyű a nagymamánknak lenni. :o)

De ne csépeljem tovább a szót, térjünk a receptre!

Vettem egy kiló burgonyát, megpucoltam, és egészben megfőztem sóval. Egészben ugyanis könnyebb kiszedni. Mikor a burgonya már majdnem jó (beleszalad a villa), magyaros rántást készítünk, mégpedig úgy, hogy jó bőven vesszük a kockára vágott hagymát. Egyébként nyilván van, aki karikára vágja vagy egészben főzi bele, mert ez a rántott leves egy speciális változata. Tehát: olajon üvegesre pároltam a hagymát, pirospaprikával megszórtam a lángról lehúzva, aztán liszttel is megszórtam, és addig pirítottam a lisztet, amíg a zsemleszínű rántás is készülne. Hidegvízzel felöntöttem és csomómentesre kevertem. Eddigre elkészült a burgonya is, amit kiszedegettem a villával, és a rántást a burgonya főzőlevéhez adtam.

Ennél a pontnál elzártam a gázt, és a burgonyagombócokkal kezdtem foglalkozni. A burgonyákat krumplinyomón áttörtem, és a súlya negyedének megfelelő mennyiségű liszttel, egy tojással és némi sóval (mert kicsit sótlanra sikerült a burgonya) összedolgoztam. Forró volt persze, de én kemény csaj vagyok, és éhes voltam, na! Aztán újra meggyújtottam a gázt a rántott hagymalevesem alatt, és a tészta egyharmadából burgonyagombócokat készítettem, cuki kicsiket, 1,5-2 cm átmérőjűeket és kevés lisztbe meg is hempergettem, úgy dobáltam gyorsan a lobogó levesbe. Fejenként kb. 5-6 db gombócot számoltam.

A maradék burgonyagombóc tészta lett a krumplifánk. Ha nincs kedvünk azt adni másodiknak, akkor le is fagyaszthatjuk a burgonyástésztát, meglepő módon jól tűri, lényeg, hogy hűtőben kell kiolvasztani, amikor fel akarjuk használni és lényeg, hogy max. 18 hónapot bír ki mélyhűtve (–23°C-on) minden tésztaféle (kivéve a tejtermékkel készülteket, mert azok csak 6 hónapot). De én bizony nem tettem el máskorra, azonnal akartam a krumplifánkomat, szóval lisztezett deszkán kilapítottam kb. 0,75-1 cm vastagra, és egy kispohár szélével, amit lisztbe mártogattam két pogácsa között, kiszaggattam. Bő olajban sütöttem ki.