2010. január 31., vasárnap

Heti áttekintés újból

Altair a héten kilógott a sorból, és túlságosan menő kajákat főzött, Gabi meg olyan mélyre süllyedt a tél utálatában, hogy még a konyhájáról sem hajlandó beszélni (legalábbis remélem, hogy nem a srácok betegek megint).

Maradok én, mint megbízhatóan csóró házitündér... öööö.... boszorkány.

Nekem nagyon tetszett, ahogy a Beépített Dietetikusunk jól megkritizálta a heti menümet, így szívesen alávetném magam megint egy efféle értékelésnek.
Semmivel nem voltam jobb, mint múlt héten, ráadásul megint ki is lengtem. Íme.

Hétfő:
Ebéd: gyros a menzán, csirkehúsból, főleg káposztával, meg egy kicsi pitával, 600 Ft (lecsábítottak volt főiskolai csoporttársak, annyira nem bántam)
Vacsi: juhtúrós karfiol, amit ebédre vittem volna :-)

Kedd:
Reggeli: sajtos szendvics.
Ebéd: juhtúrós karfiol
Vacsi: ööööö..... kenőmájasos kenyér....öööö.... nem hat órakor...

Szerda:
A reggeli almáspite volt.
Ebéd: Töltött krumpli, megint almás pite
Vacsi: paradicsomleves

Csütörtök:
A reggeli kenőmájasos kenyér volt.
Ebéd: töltött krumpli
Vacsi: kukorica-krémleves (nem én főztem, der Medve hozta nekem)

Péntek:
Ebéd: chilis bab (minden nélkül, se rizs, se kenyér, se semmi, mer' ehhez minek)
Vacsi: házilagos sült pulykamáj kacsazsírban, fehér kenyérrel, ó, jaj nekem, meg a koleszterinszintemnek, sőt megittunk a csajokkal 2 üveg bort is, nem ám hatkor, hanem nyolckor

Szombat:
Reggeli: még mindig kenyér májjal
Ebéd: chilis bab, de most tejföllel!!!
Vacsi: virsli, 3 db (de kenyér nélkül), mert egész nap nem voltam képes lemenni vásárolni, és más nem volt itthon, csak máj meg kenyér :-)

Vasárnap: hát, meg kell enni a májat meg a kenyeret SAJNOS :-)
Ebédre igyekszem valami nagyon könnyedet és keveset kitalálni
Vacsi: unokatesóméknál szülinapi..... majd próbálok nem túllőni a célon

A reggelikre nem mindig emlékszem, de úgyis majdnem mindig valamilyen kenyér. Tízórai és uzsonna általában maradt a gyümölcs és/vagy kefir, de a héten kétszer turmixot vittem, egyszer banánosat, egyszer epreset, az mirelitből volt.

Na kérem, megmaradok? (Tudom, fél kilót megint fogyhattam volna, HA...., és DE..... :-)

Altair:
Hát, még ha nem főztem volna pénteken majdnem hiába... :o) Szerencse, hogy bárány mégsem volt, csak kacsacomb, mert azt kevesebből megúsztuk.

A heti májfogyasztásod alapján a becsült vas és B12 vitaminbeviteled minden bizonnyal megfelelő volt, vasraktárak feltöltve és ilyenek. Sajnos a zsírraktárakat is igyekeztél feltölteni. ;o)

Pedig mindebből még hétfőn semmit sem lehetett sejteni. Személy szerint én úgy gondolom, hogy a gyorskaják közül minden kétséget kizáróan a gyros a legegészségesebb: Sok-sok natúr csirkehúsi (vagy bárány vagy marha vagy mi?), sok-sok zöldséggel, amiben még magas C-vitamin tartalmú savanyúk is vannak és némi plusz szénhidráttal, amelyet a kicsike pita jelent és az étel telítőértékét adja. Az öntetet inkább ne firtassuk, de maradjunk annyiban, hogy én a joghurtosban nem látok kivetnivalót. :o)

Kedden nem ettél húst, de a juhtúró teljes értékű fehérjének számít, úgyhogy üsse kő. És azért itt szögezzük le, a kenőmájas inkább ipari zsírnak számít, némi májjal...

Szerdára már számodra is egyértelművé vált, hogy a juhtúró, mint olyan a megfelelő Ca-bevitelen kívül elég egyhangú és unalmas menü? Talán ezért vacsiztál paradicsomlevest inkább? Na, de hogy még csütörtökre is jutott juhsajt! :o) Medve változatosságot csempész az életedbe, meg kell tartani! Kukoricakrémleves? Hm! Komolyak a szándékai! :o)

És ez olyan jó hatással is volt rád, hogy isteni finom chilisbabot ebédeltél - nyamiii! Már a leírás alapján teljesen megéheztem és akkor még tegnap fényképet is mutattál róla... Szerinted szép dolog ilyet tenni egy fogyózóval? (Januárra nem sikerült a 2 kg, csak 1). Így aztán a vacsoratájéki kilengésedről nem ejtünk szót, bár Maris, 2 l bor? Ejnye, hallottál már az alkoholabúzusról? ;o)

Egyébként, ha például csak egy májacskát ettél meg és vékonyan kented májaszsírral a vékony fél szelet kenyeredet, akkor OK. :o)

Sose írod, hogy miből mennyit eszel, pedig az is fontos.

A pénteki buli tekintetében a szombati menü bocsánatos bűn, hiszen legalább felkeltél. :o) Én például a "születésnapi buli" után másnap 11-ig aludtam.

Ebédre egy kis hideget javasolok, mondjuk, mit szólnál némi sült májhoz egy kis kenyérrel? ;o)

Maris:
Az van, hogy én simán megenném még ezt a májat napokig, de talán tényleg sok a jóból, egyszer azt olvastam, hogy jó-jó, egészséges, de két hétnél gyakrabban mégse kéne enni (és gondolom, nem egy hétig egyfolytában). A kenőmájas után a pulykamáj kacsazsírban,,az a vendég csajok gyors és népszerű etetésére lett kitalálva, kár hogy szégyellősek voltak, és így ehetem egyedül tovább. A 2 üveg bort négyen ittuk, naaaaaaa :-)

A kukoricából is sok volt a héten, de ajándék kukoricalevesnek ne nézd a fogát, a chilis bab pedig akkor már készülőfélben volt, nem akartam lestornózni, és egyébként sem volt más itthon. Hó vége van, fizetés egy hét múlva.

Igen, igen, itt láthatóak az egy személyre főzés meg a csóróság és a felhasználási kényszer(aki egyszer kollégista volt, ételt ki nem dob soha többé) hátulütői.

Jövő héten előreláthatólag térdig járok majd a zöldborsóban, épp az előbb vettem egy kilót.

De legalább újabban már iszom is...

2010. január 30., szombat

Kiegészítés

Múltkor láttam valahol valami szavazást, amiben az volt a kérdés, hogy mi a legfontosabb egy jó gasztroblogban, és a legtöbb szavazó szerint sajnos a képek.
Mármint a jó képek...
Én meg fotózni még annyira se tudok, mint főzni.
Most mindenesetre felrakok két képet, aztán legfeljebb majd szóltok, ha inkább ne próbálkozzam ilyesmivel soha többé, vagy legalábbis minél ritkábban. Csak ide teszem, ebbe a hozzászólásba, mert nem hiszem, hogy a már olvasottakat olyan sokszor előveszitek újra :-) Jut eszembe, ha nagyon kritikán aluliak, majd Altair megfotósoppolja legfeljebb.

Ez volt a chilis bab:

Ez pedig a töltött krumpli sütés előtt:

2010. január 29., péntek

Chilis bab

Igen, tudom, a csapból is én folyok, de már megint főztem tegnap este.
Igen, tudom, más rendes emberek napközben elvannak a munkahelyi büfében meg a menzán, a gyerkőceik az iskolában, oviban ebédelnek, de nálunk a munkahelyi büfé meg a menza elég drága, így aztán én jól nem megyek oda, csak ha
a)túrós pite van a büfében,
b)természeti csapás vagy egyéb vis maior okán nem főztem magamnak előre.

Már korábban elhatároztam, hogy chilis babot kéne enni, de a nem annyira tartós alapanyagok mindig előretolakodtak és reklamáltak, hogy őket használjam fel, mert a babkonzerv tök jól elvan a dobozában, és a darált hús is remekül érzi magát a fagyasztóban. És hát nekik volt igazuk. Most meg elfogytak végre, illetve nem, mert van még egy lilakáposztám, de azt valamihez akarom elkészíteni, a valami meg még nincs kitalálva.

Tehát chilis bab, naná hogy kukoricával, mert átjött a Medve, és hirtelen olyan szánalmasan kevésnek tűnt az az egy doboz babkonzerv... Így már persze mindjárt nem szabályos, mert a csilis BABhoz kukorica annyira nem kell, de legalább elég lett.

Ebből van:
- 1 fej vöröshagyma
- 2 gerezd fokhagyma
- őrölt kömény
- pirospaprika
- őrölt csilipaprika
- kb. 1/2 kg darált hús
- fűszersó
- 1 doboz hámozott paradicsom
- 1 kis doboz sűrített paradicsom
- 1 doboz konzerv vörösbab
- 1 doboz konzervkukorica
- majoránna
Tiszta konzervkaja, tök ciki :-)

Így készült:
Az alacsony oldalú teflonos lábosomban olajat hevítettem, és üvegesre pároltam benne a felkockázott hagymát. Kicsire vettem a lángot, és a hagymához adtam a fokhagymát, az őrölt köményt, a chilit és a pirospaprikát, ezt állítólag 5 percig kellett volna kevergetni, de nem mertem a paprika miatt, így elég hamar hozzáadtam a darált húst, erősebbre vettem a lángot, és a darált húst folyamatosan cincálva addig sütöttem, míg már sehol nem láttam rózsaszín foltot. Akkor megszórtam a nem-vegeta ételízesítő fűszersóval, felengedtem egy fél pohár vízzel, hozzáadtam a hámozott meg a sűrített paradicsomot (a hámozott egészben volt, így aztán azt szét kellett nyomkodni), tettem bele majoránnát, és takaréklángon hagytam főni majd' egy órát (mert közben elmentem tévézni), utána beletettem a babot meg a kukoricát, megkóstoltam, utánaízesítettem, és már csak pár percig főztem együtt.

Lehetett volna hozzá rizst főzni, és akkor 4-5 adag simán kijön ennyiből (kukorica nélkül kevesebb...), rizs nélkül 3 hétmérföldes adag.
Figyelem, jól fagyasztható, nem baj, ha sok készül belőle, praktikus vésztartalék-kaja!

Költségvetés:
- hús: 350 Ft
- bab: 115 Ft
- kukorica: kb. ugyanannyi
- hámozott paradicsom: passzolok, mondjuk max. 150, mert teszkós
- sűrített paradicsom: szintén passz, de max. 50 Ft lehetett, mert szintén gazdaságos...
780 Ft, osztva hárommal, az 260 Ft adagonként. Nem veszélyes.

Altair:
Részemről Maris imádom a receptjeidet, szóval csak hajrá! :o) Nálunk ma nem válságmenü lesz, mert Jeti főz és ma újzélandi fagyasztott bárányt vesz a Vásárcsarnok alagsorában. Az meg még nyersen felszolgálva sem fér bele a válságkonyha alapkoncepciójába. :o)

És szerintem a kukorica igenis illik a chilisbabba, mert mindenbe jó! :oD

A konzervkaja meg azért jó, mert ezek mind hőkezeléssel vannak tartósítva vagyis nincs bennük tartósítószer, ahogy a mirelit kajába se! Csak arra vigyázz, hogy a darált húst rögtön fagyosan dobd a lábosba vagy mikrózva olvaszd ki, mert a kiengedtetése nagyon sok veszélyt hordoz magában (Tiszta baciparadicsom: Sok oxigén, jó kaja - Nyamiii!)

Milyen jó ebéd lehetne: Vennénk krumplit-hagymát és tört burgonyát készítenénk, miközben én megsütném jó köményesen a karajszeleteket, amik a hűtőben ragadtak, te megy pároltkáposztát adnál nekem mellé :o) Hiába, közeledik az ebédidő... :o)

2010. január 27., szerda

S.O.S. paradicsomleves 1 személyre

4 főre nyilván eszembe se jutna így készíteni, de most több szempont vezérelt:
- ne kenyeret egyek vacsira lehetőleg,
- meleg legyen,
- pillanatok alatt elkészüljön.

OK, aki negyed 8-ra ér haza, az alapvetően felejtse el a vacsorát, de 3 óra körül ettem egy narancsot kefirrel, aztán tornaórán voltam, aztán meg szétfagytam, és jajdenagyon odavoltam bármiért, ami ehető.
Gondoltam, egy paradicsomleves pont megfelel.

Ebből készült:
- egy doboz konzerv hámozott paradicsom
- fűszersó, cukor, bazsalikom, kakukkfű
- maradék sajt utolsó csücske

Így:
A botmixerrel nekimentem a konzervparadicsomnak, egy egész kis vízzel a dobozát is alaposan kiöblítettem, és hozzáöntöttem, így kb. fél liter sűrű paradicsomlevet kaptam. Feltettem melegedni, ízesítettem fűszersóval, bazsalikommal, kakukkfűvel, és egy kevés cukrot is tettem bele, mert savanyúnak találtam. Épp csak felforraltam egy picit (csak a fazék szélénél bugyborékolt; olyankor már forr hivatalosan?)és már kész is volt. A levesestálka aljára szórtam a felkockázott sajtot - szegény nyomorult trappista feszengett az elegáns szerepben, csak olvadt, nyúlt, de íze nemigen volt - ámbár választék sem, szóval kuss. A sajtra öntöttem a nagyképűen olaszosnak nevezett levest, és jól megettem. Sűrű volt, laktató, kellemesen átmelegített, és nem került sokba.

Egy konzervparadicsom kb. 200 Ft körül lehet... mármint a "gazdaságos".
Simán megvoltam zacskósleves-árból.

Lencseleves

Láttam, lencsefőzelék már volt, most én lencselevest főzök. Mert újabban rájöttünk, hogy ez finom, egyszerű, olcsó, és mért ne együk máskor is, mint újévkor?!?

25 dkg, vagyis egy fél zacskó lencsét kiválogatok, megmosom, (azt mondta Maris, hogy nem kell beáztatni,) addig ázik, amíg megpucolom a zöldséget, répát, hagymát, aztán kb. 2 liter vízben elkezdem főzni a lencsét, a felvágott zöldséget, répát, pár babérlevél, só, bors, őrölt kömény és a belereszelt fél (pici) fej vöröshagyma társaságában.

A zöldséget (vagy minek is hívják? Petrezselyemgyökér?) meg a répát nem szoktam karikázni, mert nem igazán szeretem, és így nehéz kikerülni. Szóval csak hosszában vágom el. Ha vékony, csak félbe, ha vastag, akkor 4-be. Aki szereti, az meg összevágja a tányérjában.

Aztán pucolok egy kis krumplit, kis kockákra vágom, és mikor már majdnem puha minden, akkor rakom csak bele. (Mondjuk 3 szem közepes krumpli. Én nagyon krumplis vagyok!)

A krumplival még rakok vizet is, hogy elég legyen. Érdemes kóstolni, és utána ízesíteni!

Kis idő múlva belerakok pár nagyobb darabka füstölt vékonykolbászt. Forr egy kicsit, és mehet rá a piros rántás.

Olajon megpirított liszt, kicsit hígabb rántásként, aztán elzárom a tüzet, úgy bele kb. egy evőkanál fűszerpaprika, egyenletesre keverem, és mehet a levesbe. Megint forralom egy kicsit, a végén még egy kicsi ecet, és kész is.

Ezt a levest nem régóta főzöm, egyszer Maris mesélte, hogy csináljam, de én kicsit módosítottam rajta, hogy az ízvilágomnak megfeleljen, meg ugye hasonlóan készül a szárazbableves is nálunk... :)

Maris nem emlékszik:
Ezt tényleg én meséltem? Nem rémlik, de örülök, hogy megszerettétek a lencselevest, és már van saját változatod!

2010. január 26., kedd

Töltött krumpli

Eredetileg maradékokat szerettem volna felhasználni, végül ez csak részben valósult meg. A töltött krumpli ötlete már megvolt, és munka közben egyszer csak bevillant, hogy PÓRÉHAGYMA, az meg nem volt itthon, így vettem egyet.

Ezeket használtam fel:
- 5 közepes krumpli
- 3 szelet bacon
- fél póréhagyma (a zöld része, mert a fehérnek van rá esélye, hogy megeszem csak úgy valamihez nyersen)
- 1 tubus juhtúró, amit nem tettem a karfiolba, viszont lejárt volna hamarosan (Falujava márkát ne vegyetek. Szerintem nagyon gáz.)
- néhány kanál tejföl
- só, bors

Így készült:
Meghámoztam és enyhén sós vízben megfőztem a krumplikat (eredetileg héjában akartam, de rájöttem, hogy valószínűleg plasztikázásra szorulnak, ahhoz meg hámozni kell, hogy lássam a gyanús részeket). Felkockáztam és megpirítottam a bacont, amiről tudom, hogy nem kéne mindig mindenbe tennem, dehát. Felkarikáztam a póré zöld felét, a baconhöz tettem, megsóztam, megborsoztam, és pároltam egy darabig. Egy tálba öntöttem az egészet, és összekevertem a juhtúróval. A krumplikat félbe vágtam, kiskanállal kivájtam a belsejüket, azt is a juhtúrós maszathoz adtam, és jól összedolgoztam. Ezt a tölteléket kiskanállal - meg a kis kezemmel - a kivájt fél krumplikba töltöttem, mindegyiknek tejfölt pöttyintettem a tetejére, jénaiba sorakoztattam, és előmelegített sütőben pirosra sütöttem.

Költség:
- krumpli: nem tudom, max 100 Ft
- juhtúró: 149 Ft
- póré: 200 Ft/2 = 100 Ft
Összesen 349 Ft.
Nem nagy krumplik, szerintem 3 felé lehet osztani legfeljebb, de inkább 2 nagyobb adag.

Kolléga úr kiegészít:
Töltött paradicsom töltött burgonyával, Gabibácsi módra

2 személyre :

4 nagy kemény paradicsom
4 nagyobb burgonya
túró
tejföl
kis darab bacon
petrezselyem
¼ kg darált hús
1 fej hagyma

Töltelék1 : túró kikeverve tejföllel, hozzá petrezselyem és sült bacon
Töltelék2 : darált hús hagymán megpirítva fűszerezve só bors bazsalikom combóval (vagy amivel tetszik)

Paradicsomok kalapját levágni, kivájni. A húsát én egy margarinos dobozban lefagyasztottam, jó lesz még valami tésztához pl.
Töltelék2-t ha már nem forró, beletölteni, rá egy kiskanál tejföl.

Krumplit egészben megfőzni, de csak félig puhára, ne essen szét, legyen kicsit nyers a közepe. rátenni egy kanál töltelék1-et

Be a tepsibe szépen a 4 paradicsomot meg a 8 fél krumplit, és addig sütni míg a tejföl meg a túró a tetejükön megpirul.
Bőséges 2 személynek szerintem.

Olajos kifli

Ez bár hivatalosan kelt tészta, tehát élesztővel készül, de nem kell keleszteni!

Hozzávalók:

1/2 liter tej
5 dkg élesztő
1 teáskanál cukor
1 kg liszt
2 dl étolaj
2 teáskanál só

Tölteléknek:
szilvalekvár, vagy melegszendvicskrém, vagy trappista sajt, esetleg füstölt sajt, felvágott, vagy ami tetszik, ha nem akarunk semmi különöset, akkor egy kis csík sütőmargarint is lehet bele vágni, akkor puhább marad a belseje.

+1 tojás a kiflik megkenéséhez, a tetejére lehet még szórni (mármint a sós változatoknál) reszelt sajtot, szezámmagot, köménymagot.

Én így szoktam:
A tejet megmelegítem a mikróban, annyira, hogy se hideg, se meleg ne legyen, csak kézmeleg. Aztán belemorzsolom az élesztőt, hozzárakom a kanál cukrot, aztán konyharuhával letakarom, felrakom a radiátorra, kb. 10-15 perc alatt felfut az élesztő.

Aztán mehet bele a többi hozzávaló. Figyelem! Ha csak koccra 1 kg liszt van otthon, akkor gond van, lehet, hogy még kell pár kanálnyi, hogy ne legyen ragadós a tészta! Én így jártam, de még jó, hogy van egy szomszédasszonyom, akitől bármikor kérhetek bármit. Mármint bármit, ami van neki otthon.

Szépen összegyúrom a tésztát, amíg egyenletes, nem ragacsos, és jöhet a nyújtódeszka. Belisztezem. A tésztagombócot 8-ba vágom, és a 8 darabból egymás után, külön-külön kerek lapokat nyújtok. Kb. fél centi vastagra kell nyújtani.

A kört 8 cikkre vágom, a szélesebb végére mehet a töltelék, ráhajtom az oldalát, kicsit megnyomkodom, aztán kicsit meghúzva feltekerem a tésztát. Mehetnek a tepsibe a kiflik. Tojással megkenem, 200 fokon kb. 25 percig kell sütni.


Összesen 64 fincsi puha kifli lesz belőle. Gyorsabban megformázható, mint ahogy az első adag kisül!

Gabella is bemutatkozik

Azért főzök, mert valamit enni muszáj! A hideg kaja meg unalmas. Enni imádok, de nagyon finnyás vagyok. Amit főzök, azt mindig csak ugyanúgy, nem szeretem az új ízeket, az új ötleteket. Bár sok dolgot azért máshogy csinálok, mint ahogy anyutól, mamától tanultam, szerintem a hagyományos vonalat képviselem.

Van két gyerekem, akik szintén válogatósak. De érdekes módon nem azokat nem szeretik, amiket én. Életem párja viszont nem finnyás, szinte bármit megeszik, és néha főz is. Méghozzá jókat, ötleteseket, és sokkal változatosabbakat, mint amik nekem magamtól eszembe jutnának.

Amúgy a főzésnél csak két dolgot utálok jobban: kitalálni napról napra, hogy mit főzzek, meg a főzés utáni mosogatást...

Amit viszont szeretek: sütiket sütni. Mikor milyenhez van kedvem. Abból is van 15-20 bevált receptem, azokat sütöm legtöbbször, de sütiben azért az újakat is szeretem kipróbálni.

Még így is érdekel valakit a főzőtudományom? Oké, akkor írok! De előre szólok, nem vagyok egy gasztro-blogger!

Bár, szerintem itt nem is az a lényeg!

Válaszol a dietetikus?

Leírom nagyjából a múlt heti kajámat.

Reggeli minden nap tejeskávé otthon, és vagy jóreggelt-keksz, vagy valamilyen szendvics (telejskiőrlésű tönkölykenyeret szoktam venni, zacskósat, mert abban nincs túl sokféle E, és beadom magamnak, hogy ez egészséges és nem hizlal annyira, ált. sajttal vagy sonkával.

Tízórai néha elmarad, vagy iszom még egy tejeskávét.

Ebédek a múlt héten: rakott zöldbab háromszor, csütörtökön lencsefőzelék, pénteken menzás rántott máj rizzsel, szombaton pörkölt nokedlival, vasárnap fasírt tört krumplival.

Vacsik: hát, ez kettes alá. (Túl) sokszor tojás mindenféle formában, virsli, majonézes kukorica, általában kenyér nélkül, hogy valami mentségem legyen.

Napi kötelező: 1 kefir, és legalább 1-szer valamilyen gyümölcs, tízórai- vagy uzsonnaidőben.

Kávé: csak sok tejjel, és max 3-szor egy nap, ebből főzős vagy 1, vagy 0.

Altair, kérhetek egy "osztályzatot", meg egy szöveges értékelést? :-D

Altair:
A reggeli szuper, ha tekintetbe vesszük, hogy én csak egy kakaót tudok legyűrni hétköznapokon. ;o)

Reggeli ide vagy oda, a tízórait mindenképpen ajánlom. Pont úgy, ahogy írtad is: kefir vagy gyümölcs "tízórai- vagy uzsonnaidőben". A kefir mellé egy kifli is nyugodtan lecsúszhat, az még nem hizlal túlságosan. Ha aggodalmasabb vagy nálam, akkor meg 2-4 korpovit keksz.

Az ebéd egészen jó kis ételeket tartalmaz. Ha nem vesszük figyelembe az első két zöldbabos napot és csak 5 nappal számolunk, még változatosnak is tekinthető. ;o) A lencsefőzelék mellé legalább egy lecsókolbászt ehettél volna, mert így az a nap inkomplett, vagyis hiányzik belőle a teljes értékű fehérje (hús, belsőségek, tej, tojás).

A szavaidból azt vettem ki, hogy fogyókúrázol és emiatt érdekelne a diéta. Szerintem ha a hétköznapi ételeket vesszük figyelembe, akkor ez egy jó 1500-1800 kcal körüli étrend, amivel nagyszerűen fogyhatnál. De a péntekkel induló hétvégi ernyedéssel feltehetőleg az egészet visszaszeded, amit a hét folyamán lefogytál...

Ha tehetek tanácsokat, akkor a hétvégén se kéne két egymást követő napon is ennyire zsír- és kalóriadús ételeket enned! Legalábbis nem mind a két napon. Heti/kétheti/havi egy gyümölcsnap is jót tenne, egyrészt a vitamin miatt, másrészt a fogyókúrázóknak ezt mindig ajánljuk, hogy átérezzék a lemondást és a szenvedést, amit a fogyókúra jelent. ;o) Jó, ez csak vicc volt. A vitamin és a vízhajtás és méregtelenítés miatt kell.

Vacsorára este hat után semmit sem ajánlok fogyókúrázóknak enni. Ha nagyon éhes vagy akkor egy kakaó/tejeskávé még elmegy lefekvés előtt egy órával. Az, hogy ez gyakran tojás vagy virsli nem számít. Az üres rántotta és virslievés Norbi találmánya (hogy sose ehessen többet mást, csak azt!), s mint olyat nem tartom indokoltnak. Nem csak én, a többi magyar dietetikus se. :o)

A tojás elkészítési módjától függően zsíros lehet, a virslinek meg legfőbb összetevője az ipari zsír, ami nagyon megterheli magában az emésztőrendszert. pláne, ha figyelembe vesszük, hogy igazából az ilyen jellegű étkezések (reggeli, vacsora) telítőértékét a kenyér adja. Ha például egy fél szelet kenyérrel eszed, két virsli is elég lesz egy kis kecsöppel vagy tormával. Ha nem fogyókúrázol annyira akkor tejszínes tormával és mustárral is lehet. :o)

A tojásfogyasztás pedig nem bűn. A gyógyszergyárak találmánya, hogy a tojásfogyasztás növeli a vér koleszterinszintjét, amire statint kell szedni. Hát nem! A koleszterin egyrészt a szervezetünk sejtjeinek sejtfalában szükséges építőelem, másrészt a bennünk levő koleszterin 90%-át a máj és a sejtek maguk termelik és nem halmozódik fel, hanem egyrészt az epével, másrészt a széklettel meg a vizelettel ürül lebomlási terméke.

Mindent összevetve, ha a hétvégén nem ettél volna egyik nap sok (zsiros pörköltszaftos) tésztát másnap bőzsírban sültet zsíros hagymás krumplival, akkor kb. fél kilót fogytál volna a héten. :o)

Nem csoda, hogy jobb helyezést értél el az indexen nálam, mert sokkal rendszeresebben és rendesebben étkezel.

Bár a nasikról nem írtál (ebéd utáni túrórudi, egy marék mogyoró a kolléganőtől), de ha ilyesmi nincs, akkor tök jól étkezel - a hét eleji változatosságot leszámítva. :o)


Maris magyarázkodik:
Szombaton és vasárnap a nagymamámnál voltam, és azt ettem, amit kaptam. Nagymamák ritkábban főznek könnyű ételeket :-)Ha rajtam múlik, a pörkölthöz rizs lett volna, a fasírthoz meg valami zöldség.
Nassolni viszonylag keveset szoktam, inkább csak ha NAGYON fáradt vagyok, de sajnos ez többnyire este történik... mondjuk heti max. kétszer. Sütit alkalomra sütök csak, mert egy főre azt nem érdemes. Hetente-kéthetente egyszer a fősulis büfében veszek egyet, oszt' jóvan.
Ilyen "változatosságok" nálam elég sűrűn vannak, mert nem egy adagokat főzök, inkább több napig eszem egyfélét.
Mozgás: heti 2 Pilates.
És igen, néhány kilót nagyon szeretnék leadni, de oxigénre hízó típus vagyok...

2010. január 25., hétfő

Juhtúrós karfiol

Szegény karfiol már rángatta belülről a nejlonzacskót, hogy engedjem ki végre, és főzzem meg, vagy legalább tegyem be a hűtőbe (értsd: rohadt büdös karfiolszag volt a lakásban, mikor tegnap hazaértem a nagymamámtól). Inkább megfőztem, amíg még szép fehér volt, és csak egyetlen helyről kellett fekete pöttyöt levágnom.

Hozzávalók:
- Kb. 1 kg karfiol (mire levagdostam a leveleket, tök kevés maradt, így egy 4 fős családnak jóval több kell, mondjuk ami tisztítva 1 kg :-)
- 1 tömlős juhtúró, 10 dkg asszem
- liszt
- tej, kb. 1/2 liter
- só, bors, szerecsendió
- opcionálisan szalonna

Elkészítés:
Begyújtottam a sütőt, hogy előmelegedjen (közepes láng).
A karfiolt megplasztikáztam, ahol kellett, rózsáira szedtem, megmostam, és sós vízben félpuhára főztem, kihalásztam, lecsöpögtettem.
Kislábosban kevés olajat hevítettem, benne 2 kanál lisztet éppcsak átkevergettem, hogy pezsegjen egy kicsit, de ne kezdjen még barnulni, és rögtön fel is öntöttem hideg tejjel. (A tejet mindig apránként öntöm bele, és iszonyúan keverem közben a kézi kishabverővel.) Sóztam egy kicsit, borsoztam, reszeltem bele szerecsendiót, és sűrűre főztem, folyton kevergetve. A végén belekevertem a juhtúrót. Egy kevés szalonnát - vége a vegaságnak, Judit visszament Miskolcra - is felkockáztam, megpirítottam, és szintén ment a juhtúrós besamelbe. A szögletes jénaiba belepakoltam a karfiolt, leöntöttem a mártással, és beraktam a sütőbe, amíg szép barna pöttyösre sült a teteje. 2 nagy, vagy 3 kicsi adag jön ki ennyiből.

Jól nem ettem ma belőle ebédre, mert rábeszélt két volt fősulis csoporttársam, hogy inkább ebédeljünk együtt.

Karfiol: kb. 300 Ft (de négy főre nagyobb kell, nem elég, ami levelestől 1 kg)
Juhtúró: 150 Ft
Összesen: 450 Ft.

2010. január 22., péntek

Ellenpélda

Ha valaki nem biztos abban, hogy otthon főzni olcsóbb, mint a menzán enni, akkor íme, az elrettentő példa.

Juditka ma velem jött a munkahelyemre. Ilyenkor mindig felajánlom neki, hogy ha jól viselkedik, elviszem a menzára ebédelni. Ma is ez történt.
Judit ezt ette:
- egy csésze gombaleves
- egy adag hasábburgonya, egy adag párolt zöldséggel
Én ezt ettem:
- egy adag rántott pulykamáj, fél adag rizzsel és tartárral
Elfeleztünk:
- egy adag, vagyis két kicsi csokis képviselőfánkot.

Kis híján kétezer forintot fizettem. Szerintem ez nagyon sok.

2010. január 21., csütörtök

Lencsefőzelék a fagyasztóból

Idén se fogok meggazdagodni, mert január elsején a nagy punnyadásban elfelejtettem lencsét főzni. Másodikán jutott eszembe, de nem tudom, ér-e úgy is :-)
Megfőztem egy egész csomaggal (0,5 kg), maradt is belőle még két adag - négy vagy öt volt összesen -, ezeket lefagyasztottam.

Mivel a tegnap estém nem úgy alakult, ahogy terveztem, nem volt időm főzni mára. Ha csak én vagyok itthon, akkor nem katasztrófa, de ha Juditka is (aki a lakóotthonban nem éppen a problémamentes evésről híres), akkor mindenképp főtt étel kell, mégpedig vegetáriánus. Délelőtt kiszedtem a lencsét a fagyasztóból, aztán elmentünk hivatalos ügyet intézni, most pedig megmelegítettem, és kész is az ebéd.

Az én lencsefőzelékem hozzávalói, kb. 4 személyre:
- egy csomag (0,5 kg) lencse
- 2 babérlevél
- 1 pohár tejföl
- 1 fej vöröshagyma
- 2-3 gerezd fokhagyma
- liszt
- só
- pici ecet
- pici mustár

A lencsét megmosom, beáztatni nem szoktam, mert nem muszáj, könnyen puhul. Annyi vízben, amennyi rendesen ellepi, felteszem főni, egy meghámozott, de egyben hagyott vöröshagymával, két babérlevéllel, meg persze sóval. Közepes lángon főzöm, amíg megpuhul. Ha közben elfőtt volna a víz, öntök hozzá még egy kicsit, de a végére nagyjából el szokott fogyni róla. Míg a lencse fő, összedobom a szokásos habarást: a nagy kanál lisztet először egy kis vízzel keverem simára (pici kézi habverővel szoktam én is), aztán a tejföllel. A habarásba nyomom bele a fokhagymát is. Ha már elég puhának ítélem a lencsét, öntök hozzá egy kanál ecetet (vagy egy kicsit többet, kóstolni szoktam mindig). Ezt tényleg csak akkor, ha már nem kell tovább főnie, mert állítólag az ecet megállítja a puhulást. Utána hozzákeverem a lisztes-fokhagymás tejfölt, ízesítem egy kevés mustárral, mert szerintem tök jó bele, aztán megvárom, míg sűrűre fő és elmúlik a lisztíze, ekkor kész is van. A hagymát és a babérlevelet ki szoktam dobni belőle.

Én általában üresen eszem, minden nélkül, Judit néha kér hozzá tükörtojást.

Más rendes emberek, gondolom, tisztességesen berántják, és valami húsfélét adnak hozzá feltétnek.

A költségkalkulációt majd beírom, de most nem emlékszem, mennyibe került a lencse.Túl sokba biztos nem.
Fotó nincs, a lencsét se a szépségéért szeretjük.

Altair:
A jó édes horváthroziját annak, aki a lencsefőzeléket rántással valaha leírta a szakácskönyvébe... :o) Idén szilveszterkor újítottam úgy készítettem (ráadásul vöröshagymás, fűszerpaprikással), hogy autentikus legyen. Szörnyű volt, vacak, ehetetlen - na, jó, azért elfogyott.

Mi a lencsét füstölthúslével öntjük fel, mert előtte jól főzünk egy füstölt csülköt vagy ilyesmit feltétnek. A felöntött lencsébe belehámozzuk egy citrom héját, amit habarás előtt kidobunk. A habarás semmi extra: Tejföl-liszt.

Az ecetet a tányérban rakjuk bele. Ezt a főzés megállítást én a paradicsommal tudom, de mivel az is a savasságával okozza, teljesen logikus, hogy az ecetnek is ilyen hatása van. Viszont lefagyasztani, másnapra eltenni is jobb ecet nélkül, amiben lehet savtűrő mikroba. Általában véve az ételekbe utólag kevert fűszerekkel, ízesítőkkel 1000-10000 mikrobát lehet bejuttatni, szóval ezt inkább kihagyom. Evés előtt nem gond, mert nem betegíthet meg, de a kajában dagonyázva jól elszaporodik és... A többit el tudjátok képzelni! :o)

Maris:
A citromot már hallottam, sőt próbáltam is, de nem éreztem, úgyhogy nem ismételtem meg :-)

Füstölthús nálunk ugye nem játszik a fűevő miatt (jobb, ha a lefagyasztott aranytartalék is olyan, amit oda lehet adni neki), de ezt az ecetet meg utólag belekeverést megjegyzem!

Altair:
Jártam a Vásárcsarnokban és 1 kg lencse 500 Ft volt az egyetem felőli oldalon a földszinten középen. :o)

2010. január 19., kedd

Ma nem főzök, van maradék

Ma is rakott zöldbabot ebédeltem, sőt holnap is azt fogok. Nem olyan iszonyú változatos, de mivel nagyon szeretem, nem szenvedés három egymást követő nap is azt enni. Sőt!!!!

Amiről tudom, hogy megunnám, és valamiért - akár direkt, akár véletlenül - mégis többet főzök belőle, az kapásból megy a fagyasztóba.
Milyen jól fog jönni egy lustadisznó délután, amikor hazamegyek, és semmi kedvem nem lesz főzni másnapra.

De mondd csak, Altair!
"Ér" lefagyasztani azt a kaját, ami eleve mirelitből van?
(Mondjuk, én le szoktam, de azért gondoltam, megkérdezem :-)

Altair:
Hogyne érne! :o) Először is a mirelit az a nyersanyagod. Azt visszafagyasztani nem szabad, ha felengedett, mert a felengedés ideje alatt a zöldbabon maradt mikrobák szaporodásnak indulnak.

De ha ételt készítesz belőle, akkor az már készételnek számít és azt újra lefagyaszthatod. Ha ezek után felolvasztod, akkor viszont vagy meg kell enned mindet, vagy kidobni a maradékot, mert visszafagyasztani megint csak tilos. A kidobás elkerülhető, ha egyszeri adagokban fagyasztod le.

2010. január 18., hétfő

Rakott zöldbab

Az én válságkonyhámban rakott zöldbab készült tegnap. A rakott ételeknek én több előnyét vélem felfedezni, egyrészt maradékfelhasználásra ideálisak, másrészt miután az ember lánya becsűrte az alapanyagokat a jénaiba, a jénait meg a sütőbe, különösebben nem kell ott állni mellette, és cirógatni a lelkivilágát, mert onnantól kezdve már elkészül magától. Az se hátrány, hogy többnyire szeretik a népek , habár kisgyerekes családoknál némileg kockázatos lehet – szerintem nem találták még fel az olyan gyereket, aki szereti a zöldbabot, bár erre nem mernék megesküdni, lévén nekem nincs egy darab se, igaz, messziről már láttam néhányat. A húgom szereti, de ő 1) nem kisgyerek, 2) vegetáriánus, 3) autista, szóval alapból nem vonatkozik rá semmiféle általánosítható szabály, ráadásul 2) pontból kifolyólag nem is eszi meg azt a fajta rakott zöldbabot, amiben hús van.

Ebből készült:
½ kg zöldbab ( az ősmagyar szezonális mirelit fajta)
½ kg darált hús (sertés, mert csak az volt a cébéában)
1 bögre rizs (jázmin, mert tiszta röhej, de múltkor az volt a második legolcsóbb, és nehogymár ne próbáljam ki, szóval most csak olyan van otthon)
1 nagy pohár tejföl (illetve közepes, de máskor nagy kell, mert így nem volt elég)
különféle járulékos anyagok, mint 1 vöröshagyma, 1 gerezd fokhagyma, só, bors, pirospaprika.

Megfőztem a rizst (bő vízben, mintha tészta lenne), kicsit előfőztem a zöldbabot is, tettem mindezt sós, vagyis ételízesítős (déemmes bio, mert a vegeta az ördög műve) vízben, aztán jól lecsöpögtettem őket. Közben egy serpenyőben a hagymából, darált húsból, fokhagymából, sóval, borssal, pirospaprikával, és véletlenül egy kis majorannával is ízesítve egy pörköltre emlékeztető raguféleséget eszkábáltam. (Kicsit részletesebben: vöröshagymát aprítottam, és kicsit pirítottam olajban, beletettem a húst, szétnyomkodtam, fehéredésig kavargattam, megpaprikáztam, sóztam, borsoztam, nem tervezetten majorannáztam belenyomtam a fokhagymát, kis vízzel felöntöttem, kis lángon főztem egy darabig.)

Begyújtottam a sütőt, előszedtem és kicsit kiolajoztam egy nagy bazi ovális jénai tálat. A húst a rizzsel összekevertem, mert úgy kevesebbet kell a rétegezéssel szuttyogni, és a zöldbabbal meg tejföllel váltakozva belepakoltam a tálba: rizs-zöldbab-tejföl-rizs-zöldbab-tejföl. A hűtőben volt egy kicsit már mocorgó sajt, ezt ehetőnek nyilvánítottam, és ráreszeltem az egész cuccnak a tetejére; úgyis kevés volt a tejföl. Beraktam a sütőbe, nálam nincsenek megjelölve fokozatok, csak kisláng van, meg nagy, hát én belőttem kábé a kettő közé félútra, és addig sütöttem, míg szép barna pöttyösre sült a teteje.

Jó lett. Máskor lehet bele több zöldbabot tenni, de nekem most csak ez a fél zacskó volt, mert a többiből főzeléket főztem a múltkor. Négy jó nagy adag jön ki belőle, de nyilván lehet differenciálni. Öt kisebb, vagy két nagyon nagy és két kicsi, stb. Plusz tejföl lehet, hogy kell!

Árkalkuláció:
½ zacskó zöldbab kb. 180 Ft
1 bögre rizs legyen mondjuk 60 Ft
½ kg darált hús kb. 350 Ft
1 tejföl 150 Ft
740 Ft, mondjuk a kis apróságokat hozzáadva max. 800 Ft, osztva 4-gyel, az 200 Ft/adag.

Ha levest is terveznék elé, akkor az a mostani lelkiállapotom szerint valószínűleg paradicsomleves lenne. Betűtészta kizárt, otthon mi soha, de SOHA nem kaptuk úgy!

Fotó nincs, de még lehet, ámbár lehet, hogy így a jobb. A rakott zöldbab nem szép.

Altair: Jó hogy írod a vegetát, Jeti mindenbe tesz. De tényleg mindenbe! Egyszer majdnem a spagettit is vegetás vízben főztük ki a sajtos tésztához... Én is utálom, mert mindennek olyan egyeníze lesz.

Maris:
Nem feltétlen az íze miatt utálom a vegetát és vegeta-jellegű társait, hanem a sok szemét miatt, amit beletesznek. Meggyőződésem ugyanis, hogy jobb lesz nekem, ha rendes alapanyagot rakok az ételbe, a rendes alapanyagba pedig rendes fűszert. Lehet, hogy a vegetás étel ízletesebb, van is az a reklám, amiben két tányér levest hasonlítanak össze, és aztán amelyikben ugyan minden alapanyag benne van, de az ételízesítő nincs, azt kikiáltják sz.rnak. Én meg ezen jól fel szoktam háborodni.

Maris is bemutatkozik

Önként vállalt válságkonyhát vezetek, ami azt jelenti, hogy alapból azért lenne pénzem kajára, de amíg a főzést minimális utánajárással és gondolkodással meg tudom oldani olcsóbban is, addig a maradék pénzemet inkább másra költöm. Nem keresek jól, egy felsőoktatási intézményben vagyok utolsó előtti adminisztratív senki, de mások sem a felsőoktatásból szoktak meggazdagodni, viszont legalább elég biztonságos munkahely, ez sem elhanyagolható szempont.

Szóval nem keresek jól, a fizetésemből persze meg lehet élni (egyszemélyes háztartás vagyok), félretenni már egy kicsit bonyolultabb, de nem lehetetlen. Persze felmerül a kérdés, hogy ha nem is vagyok csóró, akkor miért nem tapétázom ki végre azt a szerencsétlen lakást, meg cserélem ki az 1983-as évjáratú gusztustalan linóleumot, vagy legalább a kínosan szocreál szekrénysort, merthogy egy barlangban lakom körülbelül, legalábbis mások már sokszorosan túlhaladták a civilizációnak ezt a szintjét.

Csakhogy én, ha sikerül megspórolnom pár tízezret, akkor vagy feltöltöm a tisztességes borkészletemet (gagyi az mindig van, de az nem olyan érdekes), vagy sürgősen szervezek valahol valami hosszú hétvégét, vagy ráköltöm valamelyik hobbimra, ami momentán nem a tapétázás.

Ha párhuzamosan még nyárra is próbálok félretenni, márpedig most épp próbálok (mert így jár, akinek a barátnői külföldre költöztek, ő maga pedig be akarja bizonyítani, hogy nem csak a pofája volt nagy, amikor könnybe lábadó szemekkel ígéretet tett, hogy de hát nem örökre válnak el, és majd megy látogatóba)… szóval ilyen esetekben notesz elővesz, havi jövedelemből rezsiköltség kivon, félretenni való összeg kivon, maradék harminccal eloszt, hogy kijöjjön a napi költhető összeg, majd notesz lerak, nagyot nyel, és elkezdi tervezni a kaját.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...