2010. március 28., vasárnap

Hentestokány

Holnaptól háromnapos borismereti tanfolyamra megyek, ahol reményeim szerint ivás is lesz, ezért a hétfőn esedékes gyümölcsnapomat áttettem mára. Inkább.
Egyébként is, tegnap a nagymamámnál voltam, szokás szerint túllőttem a célon, legalábbis ami a kalóriabevitelt illeti, nem is baj, ha ma meg nyugi van.

A hentestokányt a héten főztük, és nagyon jól sikerült, bár szerintem helyenként nem túl szakszerűen jártunk el. Jóvanna, a hozzávalókat néztem csak meg, az elkészítést nem tanulmányoztam.
Elöljáróban megjegyezném, hogy a rizst a Medve főzte hozzá, mert ő tud, én meg nem, és ez egy felháborító igazságtalanság.

Na szóval a kaja hozzávalói:
- 1 vöröshagyma
- 2 gerezd fokhagyma ( elbírt volna többet, de nem volt több :-)
- 1 csomag kockázott bacon (nem értem, így olcsóbb volt kilója, mintha a pultnál vettem volna kimérve :-o ) - a 2x125 gramm kb. 600 Ft-ba került, a felét használtam fel, az kb. 300 Ft
- 1 kg sertéscomb - illetve kicsit több volt, 1300 Ft körül, mert ilyesmit nem az interspárban kell venni
- 1/2 csomag sonka, 399 Ft, spáros
- pár darab csemegeuborka
- néhány kanál paradicsompüré
- só, bors

Így készítettük, de nem biztos, hogy tényleg így kell:
A szalonnát megpirítottuk, kellett alá egy kis olaj is, mert nem sült ki belőle elég zsír. Aztán ehhez hozzáadtuk a felkockázott vöröshagymát, és azt is megpirítottuk, utána a fokhagymát, de azt nem pirítottuk meg, hanem egyből küldtük is utána a kisujjnyi csíkokra vágott húst. Fehéredésig sütöttük, sóztuk és borsoztuk, majd felöntöttük vízzel, és egész kis lángon egész sokáig lefedve hagytuk puhulni, a vizet párszor pótoltuk. Amikor a hús puha volt- olyan másfél óra múlva-, tettünk hozzá 2-3 evőkanál paradicsompürét, majd eszünkbe jutott a sonka és az uborka, amit vékony csíkokra szeleteltünk, és belekevertünk az egész cuccba, ezzel már csak pár percig kevergettük tovább, és kész is volt.

Nagyon nagy adag lett, rizs volt hozzá, legnagyobb részét előrecsomagolva lefagyasztottuk, 2 fiúdoboz és 3 lánydoboz került ki belőle.

FINOM!!!!!!

2010. március 25., csütörtök

Másféle válság, megoldás a saláta

Van az, amikor az ember csak úgy csoszog az interspárban, este 6-kor elalszik állva, lóg az orra, majd' a nyavalya töri valami friss zöldség után, de közben március van, a paradicsom narancsárga, olasz és drága, a fejes saláta ugyan lehet, hogy magyar, de az meg sose fogy el, megpunnyad, és ki kell dobni jól, az alma unalmas, a savanyú káposztára meg a répára meg a céklára rá se bírok már nézni, unom, unom, unom, és legelni akarok, zöldet, finomat, tavaszit, és húsvétot akarok, és tojást, és mostakarom, mert ha nem, akkor sírok.

Megszegtem a szezonális hazai zöldségfélékre vonatkozó összes szigorú alapelvemet. Hogy én csak olyat veszek mindig.
Vettem egy zacskós salátakeveréket. Igen. Vettem. 400 forintért basszus, három marék füvet meg levelet, két karika hagymával.
Ez még nem minden.
Vettem narancssárga olasz koktélparadicsomot. 300 forintért.
Volt otthon egy darab márványsajt, már majdnem arrébb mászott magától, szerintem az is került vagy 300 forintba, és már hetek óta ott érleltem a hűtőben, csirkéhez akartam, de valahogy sosem vettem csirkét, biztos nem is gondoltam komolyan.

Összetörtem a márványsajtot, tejföllel elkevertem, beleszórtam az összes fellelhető növényzetet (zacskós saláta és műanyag koktélparadicsom), aztán főztem hozzá néhány tojást, és ez lett a vacsora. Ketten megettük a Medvével.

Fejenként 500 forintos saláta, ez nem igazán illik a válságkonyha profiljába, ludwigpékséges hagymás kenyérkével meg pláne nem, de ez most konkrétan a lelkemnek kellett. Nem hátrány, hogy finom is volt :-)

2010. március 24., szerda

Még nem kaja

De legalább megvagyok. Tényleg nem főztem mostanában... több, mint két hétig ettem a menzán meg a "törökben", meg vendégségben, meg üres főtt tésztát, bár erre nem vagyok büszke, meg Villányban, meg a nagyanyámnál, meg ő még csomagolt is, meg a fagyasztóból is volt mit kienni...
Lassan elfogynak a mentségeim, legyűröm a télvégi zomboid depressziót, és húzok vissza a konyhába. Nem csak a dugóhúzóért.

2010. március 7., vasárnap

Kamu indiai hal

Gondoltam, kéne valami halat is enni, mert nincs nekem a hallal semmi bajom, csak valahogy mégsem készítek semmi halasat soha. Hiába egészséges. Veszek néha konzerv heringfilét, mittudoménmilyen-szószosakat, néha kinyitok egyet vacsira, oszt' ez a halfogyasztásom. Komoly, nem? Néha aztán elfog a lelkiismeret-furdalás, meg most különben is jó példát kell mutatnom, mióta elméletben az egész világ elolvashatja, hogy miket eszem.

Ez volt az egyik motivációm, a másik meg az, hogy valamelyik GoodFood magazinban láttam olyat, hogy hal garam masalával fűszerezve. A garam masalával amúgy is rendezni kellett a kapcsolatomat, mert eddig egyetlenegyszer használtam, akkor dühödten fújoltam rá, hogy ez nagyon nem jó, aztán eldöntöttem, hogy egy kört még futhat. Valamikor. Most jött el a valamikor.

De ez csak akkor villant be, amikor múlt szerdán a doktorhausz szünetében jutott eszembe, hogy én este 6-kor kiraktam olvadni egy darab halfilét, na, az már elég jól kiolvadt addigra. Kirohantam a konyhába, próbáltam valamiféle gondolkodásra bírni a 10 órakor félig még működő maradék három agysejtemet, de a jobbnál jobb ötletek helyett csak ez a hülye garam masala ugrott be, hát jó, bzmg, legyen, én ugyan nem gondolkodom tovább, legfeljebb ha megint .... lesz, akkor nem eszem meg.

És hogy mi az a köret, amit akár a doktorhausz szünetében is elő lehet állítani? Hát a kuszkusz, kérem, a kuszkusz!

Ezeket használtam:
- 1 tengerihal-filé (zacskós lidlis, mittudoménmilyen állat, pollock, mi az?)
- só
- citromlé
- garam masala
- 0,5 dl kuszkusz
- 1 kanál vaj
- 1 kocka mirelit koriander

Ezt követtem el:
Hogy a garam masalának ne legyen má' olyan garam masala-íze, egy késhegynyit kevertem egy kiskanál sóba, ezzel szórtam meg a halat (amit kettévágtam, mert egyben nem fér bele a kajásdobozomba). Pár csepp citromlevet is kapott. Aztán egy kis olajon megsütöttem mindkét oldalát.
Közben vizet forraltam, a kuszkuszt dobozba szórtam, leöntöttem dupla mennyiségű vízzel, megsóztam, beledobtam egy adag koriandert, lezártam, és nyomás sorozatfüggeni.
A film végén visszamentem, belekevertem a kuszkuszba egy kis vajat, csöpögtettem erre is citromlevet, a halat is a dobozba raktam, és mivel még meleg volt, a hűtő helyett kivágtam az erkélyre éjszakára, ezt majd augusztusban ne csinálja utánam senki, inkább időben álljatok neki a főzésnek :-)

Ez az adag a másnapi ebédem volt, a kuszkuszt nem bírtam mind megenni. Még kevesebb kell egy főre. Több főre meg szorozzatok.

Költségek: a félkilós tengeri halfilé kb. 600 Ft, 6 db volt benne, egy filé tehát 100 Ft. A többi elenyésző. Tartsatok otthon kuszkuszt, kitűnő last-minute köret!!!

2010. március 1., hétfő

Juhtúrós sztrapacska

Der Medve sztrapacskát szeretett volna enni, és azt hitte, hogy ha átjön, akkor majd jó dolga lesz, mert főzök neki. Rosszul hitte. Ő főzött nekem.

Én "csak" kimentem a piacra, és vettem:
- krumplit (80 Ft/kg)
- negyed kiló juhtúrót (talán olyan 350 Ft volt)
- kb. 20 dkg kolozsvári szalonnát, ki is röhögött a hentes (ez meg olyan négyszázvalahány HUF-ba került, jó, legyen 500)
- egy nagy tejfölt, 200 Ft
Ezen kívül még liszt, tojás, só és 3 gerezd fokhagyma kellett bele. Meg opcionálisan további tejföl, nálunk ez kb. = plusz egy vödör.

Nem egészen 1 kg (hanem csak 80 dkg) krumplit meghámoztam, és lereszeltettem a Medvével (a négyoldalú reszelőnek azzal a pöttyös oldalával csinálta, ami nem szálasra reszeli, mert akkor kicsit bonyolult áttuszkolni a cuccot a nokedliszaggatón, hanem inkább széttrancsírozza). Ehhez a krumplimennyiséghez a szakirodalom 1 tojást és 30 dkg lisztet írt, illetve annyit, amennyiből sűrű galuskatésztát lehet keverni. Persze só is kell bele, meg állítólag bors, de az kimaradt.

Ezt a maszatot egy kicsit állni hagytuk, de csak ameddig én begyújtottam a sütőt, felraktam forrni egy marha nagy fazék vizet egy kis sóval, és felkockáztam a szalonnát, amit először felelősségteljesen megkóstoltunk többször, aztán amit nem kóstolgattunk el, azt megsütöttük szép pirosra. A sült szalonnakockák a zsírjukkal együtt egy jó nagy ovális jénai aljában landoltak, ugyanitt kötött ki a juhtúró, a tejföl, meg a zúzott fokhagyma. Jól összekevertem.

Közben a víz is felforrt, és neki lehetett állni a sztrapacskaszaggatásnak. Nem szabad, hogy a víz túlságosan forrjon (Hogy miért is? Mert azt mondta a nagymamám. Punktum.), de azért lobognia kell. Azt is mondta a nagymamám, hogy egyszerre csak keveset szabad beleszaggatni a vízbe. Miután mindenki felúszott a víz tetejére, még 2 percig hagyni kell főni őket, aztán kihalászni szűrőkanállal, és kis csöpögés után mehet is egyenesen a juhtúrós-tejfölös keverékbe. És így tovább, míg a massza el nem fogy. Akkor jó alaposan összekeverjük, aztán sütőbe vele, úgy kb. 20 percre, hogy egy kicsit megpirulhasson a teteje.

Ebből nekünk 5 adag lett, de a Medve irtózatos adagokat eszik, szóval egyébként simán kijön legalább 6.

Tipp Nikitől: lilahagymával is nagyon finom (még nem kóstoltam, de egyszer tutira kipróbálom).

Tipp tőlem: elsőre érdemes főzőpróbát végezni egy egész kicsi masszával, és ha szétázik, akkor kell még bele liszt. (De most elsőre sikerült, mert nem én csináltam...)

Ja, és raktunk rá MÉG SOK TEJFÖLT!!!!
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...