Idén a húsvét elmaradt

Én legalábbis tényleg nem főztem semmit (csak egy fonott kalácsot sütöttem), a többiek pedig biztos megint nem érnek rá :-)

Medvehagyma

Hétvégén piacozni voltam, és hazavittem magammal egy csokor medvehagymát is. Akkor még nem tudtam, mit fogok vele kezdeni, de MUSZÁJ volt :-)))
Impulzusvásároltam egyébként a javából, teljesen meggondolatlanul szedtem össze mindazt, amihez kedvem támadt, de ez a történet most egyértelműen happy enddel zárult, mert valahogy mégis elég jó érzékkel válogattam össze az egymással frankón kombinálható alapanyagokat. Így mindent megfőztem, feldolgoztam, előkészítettem, lefagyasztottam.

A csokor medvehagymámat addig nézegettem töprengve, míg aztán egyszer csak be nem ugrott a helyes megoldás: medvehagymás túrógombóc! Ez megint egy olyan étel, amit nem én találtam ki, hanem előttem már sokan mások, viszont arra büszke vagyok, hogy mégis magamtól jutott eszembe :-) csak amikor próbaképp rákerestem a neten, akkor láttam, hogy bizony-bizony, ilyesmi már létezik :-)

Szóval fél kiló túrót összetörtem villával, belekevertem 10 dkg búzadarát, 3 tojás sárgáját, sót, borsot. Állni hagytam egy órát, majd habot vertem a tojásfehérjékből, és ezt is belekevertem, meg persze a megmosott és felaprított medvehagymát is. Gombócokat gyúrtam, sós vízben kifőztem.

Aztán még csináltam hozzá füstöltsajt-szószt. Jó így együtt, csak nagyon fehér, legközelebb valami paradicsomosat kéne talán.

Ja, és tök jó, hogy megtaláltam a megoldást egy régóta fennálló problémára. Én ugyanis nem tudok gombócot gyúrni. Csak búgócsigát. Vagy mit. Alul és felül is olyan kúpos. És soha nincs két egyforma méretű. Most kipróbáltam, hogy fagyiskanálal szedtem ki az adagokat a masszából. És juhhééééjjjj, egyformák lettek, és a kanál formája miatt félig már gömb alakúak, a másik felét meg csak hozzá kellett igazítani, nem lehetett annyira elrontani :-) Siker!

Tavaszodik

A 2011-es karalábészezont ezennel ünnepélyesen megnyitom!
Tegnap megfőztem az idei tavasz első karalábéfőzelékét. A recept változatlan, tavaly már beírtam.
Most parmezános csirkét ettem hozzá, ami meg aztán annyira egyszerű, mint a barlangrajz. Gyanítom, hogy megint nem én találtam fel, de sebaj, én iszonyúan örültem, hogy húdemennyire kreatív vagyok :-) Amúgy is hűtőürítés a program, és bujdokolt a sarokban egy kis darab parmezán, nyilván betonkemény kövület, csupa öröm volt reszelni.
Volt otthon csirkemellfilé, ezt vékony szeletekre vágtam, megsóztam, és a reszelt parmezánba nyomkodtam. Aztán megsütöttem mindkét oldalát. Slusszpassz.

Aztán még kotyvasztottam egy tejszínes-gombás csirkeragut, aminek a nevében kb. benne is van minden lényeges :-) Csirkehúst kockákra vagdostam, megpirítottam, megsóztam, megborsoztam, öntöttem rá egy kis fehérbort, ezt nem kellett volna, na mindegy, aztán dobáltam bele egy-két marék negyedekre vágott gombát, még egy kicsit kavargattam, megszórtam kakukkfűvel, petrezselyemmel, felöntöttem tejszínnel, szevasz. Tejszín nélkül jobban ízlett, csak akkor meg nem volt szottyos, én pedig olyat akartam.

Ezekkel elleszek a héten, még van egy sonkás-sajtos tésztaszósz is, szóval várhatóan kitart a kajám péntekig.