Spenótos-juhsajtos cannelloni

Iszonyat jó kaját csináltam, de szegény nagyon ronda lett :-D

Tök jól kigondoltam, hogy spenótos krémmel fogom megtölteni a tésztacsöveket, aztán majd leöntöm sajtszósszal, még további sajtot reszelek a tetejére, átsütöm a sütőben, és akkor majd jó lesz. Aztán a cannellonik kidurrantak, a két szósz összefolyt (nem tudom, miért gondoltam, hogy nem fognak találkozni), szóval tésztafecnik vannak zöldesfehér izében. De szépen rásült a sajt a tetejére, szóval kívülről azért jól néz ki.

Töltelék: egy fél vöröshagymát kicsit megpirítottam, és rádobtam két marék szeletelt gombát. Ez eddig a tegnapi pizzabuli maradékainak feldolgozása, aki nem újrahasznosít, az csatlakozzon be innen :-D Egy zacskó kiolvasztott spenótot is beletettem, és fokhagymával, sóval, borssal ízesítettem. Egy púpos evőkanál liszt és egy egész kevés tejszín keverékével besűrítettem, de sokkal sűrűbbre, mint a sima főzeléket.

Sajtszósz: megolvasztott vajon kicsit átkevergettem két evőkanál lisztet, felöntöttem tejjel meg főzőtejszínnel vegyesen (kevés lett volna a tej magában, és nem volt kedvem boltba rohanni, ezért kipótoltam), megsóztam megborsoztam, és kevergetve sűrűre főztem, végül még egy tömlős sajtkrémet is hozzákevertem.

Cannellonit tölteni tulajdonképpen nem bonyolultabb, mint megetetni az unokaöcsémet. Az ember kiskanállal próbál valami pépes izét egy lyukba beletömködni, és az izé néha visszafolyik. Viszont a cannelloni legalább nem köpköd, és nem próbál elszökni. Úgy volt a legegyszerűbb, hogy beleállítottam a tenyerembe, és fentről adagoltam bele a tölteléket, kávéskanállal. Nem teljesen tele, de lehet, hogy még kevesebbet kellett volna.

A szögletes jénaim alját kiolajoztam, belelöttyintettem pár kanálnyit a sajtszószból, és erre sorakoztattam a megtöltött tésztákat. 12 darabhoz volt elég a töltelék. Akkor leöntöttem a többi sajtszósszal, reszeltem rá juhsajtot, és betettem az előmelegített sütőbe. Amikor szép aranybarna volt a teteje, akkor kiszedtem.

Finom nagyon. Csak hát nem szép :-D

Csirkemájas variációk

Hatszáz forint volt a csirkemáj a cébéában, úgyhogy vettem fél kilót, mert néha unom a kényszervegaságot, meg hogy legfeljebb egy virslit sütök a főzelékem tetejére.
Persze nekem fél kiló csirkemáj sok egyszerre, ezért elfeleztem, és kétfélét is készítettem belőle.

Pont elfogyott már a múltkori hummusz, amit a reggelizős szendvicsekhez kotyvasztottam, úgyhogy hirtelenjében összedobtam egy nagyon minimál májpástétom-szerűséget, ez majd kitart a héten. Szerintem semmi újat nem mondok, megolvasztottam egy kis libazsírt (véletlenül még mindig van itthon egy pici), ebben kicsit megpirítottam fél fej vöröshagymát, beletettem a megmosott, megszárítgatott és kisebb darabokra vágott májat. Addig sütöttem, amíg már nem folyt belőle véres lé, bár tudom, hogy ez halálos bűn, és ilyenkor már ki van száradva, de ez van, így szoktam meg, nem szeretem azt hinni, hogy nyers :-D Megborsoztam, megsóztam, és most kivételesen nem mixeltem simára, csak szétnyomkodtam villával. Bedobozoltam, szevasz.

A máj másik felét ugyanígy kezdtem készíteni, csak nem zsírral, hanem olajjal, és beleszórtam pár marék fagyasztott zöldborsót is. A són és borson kívül ebbe majorannát is tettem, és felöntöttem egy fél pohár vízzel, hogy legyen szaftja, aztán addig főztem, míg szép sűrű lett. A végén még belekevertem egy icipici kocka vajat is, hogy selymes legyen, meg mert találtam, és el kellett használni :-) Ehhez a raguhoz párolt rizst csináltam, még nem kóstoltam, de remélem, kivételesen most nem maradt kemény a közepe :-D

Ma persze gyümölcsnapom volt, nehéz így főzni, mert én eléggé kóstolgatós fajta vagyok. Ráadásul csak holnap tudom elmondani, milyen lett a kaja :-D Mondjuk gondolom, olyan, mint máskor - szerintem ez a borsós cucc is volt már a blogon, akár többször is. De ez csak azt jelenti, hogy finom!

Idő nincs , kukoricafőzelék van

A kukoricafőzelék tök hülyén hangzik, pedig most az egyszer kivételesen nem én fejlesztettem ki valami konyhaszekrény-söprögető kajaválság idején. A kaposvári főiskolán adták a menzán, ott találkoztam vele először, és utoljára is, mert aztán máshol sosem. Azóta párszor már kihúzott a slamasztikából, mert nem is tudom, van-e még egy olyan kaja, amit ennyi idő alatt össze lehet dobni.

Így: egy kevés vajat melegít az ember a lábosban, és beleönt egy doboz lecsöpögtetett kukoricakonzervet. Kicsit kevergeti, aztán megszórja 1-2 kanál liszttel, és ezzel is jó alaposan elkeveri. Akkor most fel kell önteni tejjel (egy része lehet főzőtejszín is), megsózni, és megint csak kevergetve felforralni, és addig főzni, míg besűrűsödik, és elmúlik a lisztíze. Egy kis petrezselyemtől szebb is lesz, meg finomabb is.

Ennyi.
(Meg még sült virsli, vagy akármi, és lehet is enni/dobozolni. A menzán egyébként mindig rántott párizsi volt hozzá, vagy csibefasírt, esetleg hamburgerhús, persze a mirelit förmedvény típusúból.) Egyszer próbáljátok ki szerintem.

Csicseriborsó Művek

Múltkor megfőztem egy csomag csicseriborsót, lett is belőle majdnem egy kiló :-)

Egyik részéből hummusz lett (csicseriborsó, fokhagyma, olívaolaj, tahini, só, meg a robotgép :-)

Másik részéből csicseriborsócurryt akartam gyártani (hagyma, fokhagyma, mindenféle fűszerek, pl. rómaikömény, csili, meg ilyenek, csicseriborsó, konzervparadicsom), de véletlenül az elején beleugrott néhány karika házikolbász, így valami egész más lett belőle, de fincsi!!!! Tejföllel is kipróbáltam, úgy is jó.

A maradékból úgy gondoltam, hogy falafelt kéne sütnöm, de már megint nem sikerült (szétestek a bigyók az olajban, legközelebb mégiscsak teszek bele tojást, pedig állítólag nem kell...) Pedig jó lett volna főzelékhez, vagy csak úgy is. Na mindegy, majd máskor.

A fenti sikerélmény fényében pedig ma mákos tészta lesz :-D Azt nem szúrom el.

Recycling, avagy hogyan főztem végül rakott tarhonyát

Ha jól emlékszem, az egész azzal kezdődött, hogy volt a fagyasztóban egy fél csirkemell, meg egy doboz lencsefőzelék, és valahogy nem gondoltam őket teljesen összeillőnek. Vettem inkább a főzelékhez egy csomag virslit, de persze nem fogyott el, le is fagyasztottam a maradékot.

A csirkemellből lecsós csirke lett kuszkusszal, de maradt még lecsó.
Akkor összedobtam egy kis lecsós virslit tarhonyával, csak hát sok lett a tarhonya.

Bánatosan pislogtam befele a hűtőbe, hogy akkor ebből most mit, és eszembe jutott az a fél szál kolbász, amit a nagymamám mentett el nekem a hétvégén. Még gyorsan megfőztem két tojást, és a továbbiakban pontosan a rakott krumpli játékszabályai szerint jártam el, csak éppen tarhonyából.

Nem tudom, milyen lesz, mert még a sütőben van, de nehogymár ne legyen ehető.
Ja, és van itthon uborka is :-D

Ha már felbontottam...

Nekem azért egy üveg lecsó elég sokáig elég (lenne), de ha már felbontottam, inkább meg kéne enni, mert hiába teszem hűtőbe, ott is olyan hamar megromlanak ezek a dolgok.

A csirkés-kuszkuszos változaton kívül lesz még mostanában:
- tojásos lecsó
- lecsós virsli tarhonyával.

Aztán akkor ki is fogy.

Ebéd, NAGYON gyorsan

Lecsós csirke petrezselymes kuszkusszal.

Emberlánya 2x mennyiségű vizet forral, megsózza, és belezúdít x mennyiségű kuszkuszt. Lefedi, otthagyja.
Felkockázza a csirkemellet, megsózza, megborsozza (ha akarja), és kevés olajon megpirítja, aztán puhára párolja. Hozzákavar pár kanál lecsót az üvegből, főzi még egy-két percig, és ez a része kész is van.
Visszatérés a kuszkuszhoz: ezt most még el kell keverni egy darabka vajja, meg ízlés szerint petrezselyemmel.

Tádámmmmmm.
Mehet a dobozba.