Tökpörkölt

Na jó, nem TÖK, hanem patisszon. Megtisztítani a világ egyik legundorítóbb dolga (közvetlenül a pikós leláncolás után, bár az más iparág), de ha az ember összeszedi magát, akkor persze nem lehetetlen. (Mint ahogy a pikós leláncolás sem :-))))

Eredetileg rakott patisszont szerettem volna készíteni a maradék rizzsel, meg a szintén maradék darált húsos spagettiszósszal rétegezve, de végül nem volt kedvem előfőzögetni a tököt, meg aztán még a sütővel is vacakolni, mondjuk tulajdonképpen az meg már süt magától, de akkor sem.

Így aztán felkockáztam, és megfőztem pörköltnek, direkt kicsit szottyosra, így jó sűrű szaftja lett. A maradék rizshez így is tökéletes, a spagettiszószt pedig inkább lefagyasztottam, majd talán a másik patisszonhoz jó lesz valamikor :-)

A legaljánál is lejjebb

Múltkor egyszer a sajtos-tejfölös tésztát minősítettem legaljának, de ezt ma annyira simán alulmúltam, hogy el se hiszitek: tojásos rizs lesz ebédre, paradicsomsalátával.
(Reggelire sajtos-majonézes bagett volt, tízóraira citromos joghurt, vacsira meg majd nem megyek haza, és akkor levan a gond.)
Ez van, majd valamikor talán elmúlik.

Krumplisaláta abból, ami van

Majonézes krumplisalátát gondoltam ki holnapra. Már meg is főztem és felkarikáztam a krumplit, amikor eszembe jutott, hogy tennék bele egy kis savanyú uborkát is, felkockázva. Már indultam is hűtőhöz, ahol persze nem volt uborka.

Nagyban nyafogtam magamban, hogy de én akkor is szeretnék még valamit beletenni, amikor észerevettem egy üveg sültpaprika-salátát, hoppáhoppá.

Illetve csak a maradékát, az utolsó 4-5 fecni úszkált csak a lében, na de ez nekem pont elég volt.

Mivel nagyon puha volt, felkockázni nem lehetett, csak széttrancsírozni, a piros trancsírhoz kevertem a majonézt, meg pár kanál tejfölt, ez a rózsaszínes, nem éppen szép öntet került a krumplira.

Jó lesz ez.

Még csak így frissen kóstoltam bele, már most sem rossz.

De egy éjszaka a hűtőben további csodákat fog művelni.

Addig iszom egy fröccsöt. 

Az ehető túrógombóc

Itt szottyadt ez a néhány túrógombóc a hűtőben. Még Huginak főztem, de sok lett, megmaradt, én meg kerülgettem, húztam az időt, fújoltam, és rinyáltam, hogy mér' is nem inkább túrós tésztát főztem, azt legalább szeretem, persze jó szalonnásan.

Aztán egyszer csak eszembe jutott, hogy miért ne tehetnék szalonnát a túrógombócra is, hiszen nem tiltja azt meg nekem senki, ráadásul én központilag soha nem édesre készítem, hanem csak egy kis só van a tésztájában.

Hurrá.
Összevagdostam pár szelet bacont, megsütöttem serpenyőben szép pirosra (még kellett alá egy pirinyó olaj), közben felszecskáztam a gombócokat, és a darabokat szintén a serpenyőbe szórtam prézlistől, mindenestől. Éppen csak átmelegítettem, aztán már pakoltam is tányérra.
A tetejére persze rengeteg tejfölt tettem, csak nyilván nem porcukrosat :-D

Hogy ez miért nem jutott nekem korábban eszembe???????!!!!!!! Durvajó!

Újrahasznosítás

A maradék főtt kukorica tök jól elfér egy sima mezei paradicsomos tésztaszószban. Nincs túl erős íze, viszont pukkan, ha ráharapok, nagyon vicces :-D

Bazsalikom ingyen, pesto jó drágán

Barátnőm leszüretelte az erkélyen a bazsalikomot. Már korábban megbeszéltük, hogy pesto lesz belőle, szóval én meg elhúztam beszerezni a további alapanyagokat: fenyőmagot és parmezánt. Sajnos ezek nem arról híresek, hogy fillérekért be lehetne őket szerezni, de gondoltuk, hogy egyszer mégiscsak ki kéne próbálni, és mást úgysem kell vásárolni hozzá. Fokhagyma meg olívaolaj azért általában van nálam itthon :-D

Szóval volt nem egészen 10 dkg parmezánsajtunk, egy 5 dekás csomag fenyőmag, meg mondjuk olyan 3 jó nagy duplamarék bazsalikomlevél. Először lereszeltettem a sajtot a robotgéppel, aztán tulajdonképpen az összes hozzávalót összeturmixoltam sóval, fokhagymával, meg annyi olívaolajjal, hogy az állaga hasonlítson az üveges pestoéra. Nem hasonlított, mert az én gépem nem bírta olyan simára turmixolni, viszont hihehetlen illat volt az egész lakásban, és naaaaaaagyon finom lett egyébként.

A fenti mennyiségekből sajnos csak egy olyan kisebbfajta ikeás salátástálkányi lett, szóval levontuk a tanulságot, hogy a pesto olyan dolog, amit könnyű házilag előállítani, csak sajnos nem érdemes.

Újabb szendvicskrém

Eléggé szégyellem magam, amikor csóri húgomnak folyton sajtos szendvicset adok vacsorára, de sajnos mostanában tényleg túl sokszor fogtam meg a dolgok könnyebbik végét.
Ma viszont az asztalra csaptam, és igaz, hogy táplálkozástudományi szempontból merőben helytelenül ebédre és vacsorára is szendvicset ettünk, de legalább a sajtválságból talán kezdek kilábalni.

Be kellett mennünk a munkahelyemre, szóval az tuti volt, hogy ebből valami csomagolt ebéd lesz (fizetésig az uccsó 3 napra 700 forintom van kettőnkre, beülés tehát kizárva). Tojást sütöttem, barna kenyér közé raktam, csomagoltam mellé paradicsomot, és még ittunk limonádét is, rendes citromból.

Vacsira túrógombóc lett volna, de a fagyasztóban volt a túró, és nem akart kiolvadni, én meg nem akartam mindkettőnket éhen veszejteni. Gondoltam, csinálok paradicsomos vajkrémet, paradicsompüréből. De nem lett se jó, se szép. Akkor aztán gondolkodtam, mert egyébként ezen kívül tényleg csak sajt van itthon :-D Na jó, meg még egy fél sültpaprika-konzerv is. Ebből kihalásztam egy darabot, és a csúnyarossz paradicsomos vajba kevertem mixerrel. Próbaképpen csak.

Jelentem: fincsi!!!
Lehet, hogy holnap céklás lesz :-D