Leharcolt sütőtökös rizottó

Az a baj a rizottóval, hogy IGAZÁN csak frissen jó. Aztán persze még jó utána is, főleg ha muszáj.
Mert velem meg az a baj, hogy előre főzök, de nem ám egy nappal, meg nem is kettővel előre.
Így tehát ha rizottó készül, az simán megéri a két-, vagy akár háromnapos kort is - hát, én ezt húztam.

Nem olyan nagy újdonság a sütőtökös rizottó, írtam is már róla, méghozzá itt: http://valsagkonyha.blogspot.hu/2010/12/sutotokos-rizotto.html 
Csak most nem volt otthon semmiféle gomba, cserébe viszont vettem zöldségleveskockát (izémentes, a déemből, mert amúgy nálam ilyesmi szigorúan NINCS). A többi lényegében erősen hasonló, kivéve, hogy mindenféle jószándékom ellenére se tartok itthon rendszeresen parmezánt, hanem csak gagyi akciós trappistát... Hát, ez van, de mondjuk szerintem - bár a hiperérzékeny ízlelőbimbókkal felszerelt ínyenc gasztrobloggerek esetleg felháborodva vetnének máglyára - nem rontotta el :-)

Céklafőzelék - elszúrtam, de az ötlet jó

Ezeket a téli zöldségeket (cékla, feketeretek, sütőtök, káposzta, ilyesmi) tényleg fillérekért hajigálják az ember után, ráadásul számomra megvan még az a másik hatalmas előnyük is, hogy imádom őket.
Mivel a "finom" meg az "olcsó" jelzők azért viszonylag ritkán járnak együtt, egy Válságkonyhában nagy hiba lenne, ha ezt az egybeesést nem használnám ki.

Szorgalmasan ügyködöm is azon, hogy minél több mindent kipróbáljak ezekből az alapanyagokból, aztán néha jól sikerül, néha kevésbé, de szerencsére ehetetlent még nem főztem.

A céklafőzeléknek se történt különösebb baja azon kívül, hogy baromi sok liszttel habartam be, ezért vacak nyúlós lett, de ezt azért nem lesz olyan nagyon bonyolult legközelebb jobban eltalálni :-)
Tulajdonképpen semmi mást nem csináltam, mint krumplit meg céklát felkockáztam, sós és picikét cukros vízben puhára főztem, aztán tejszínes habarást tettem bele.
Nagyon finom, annak ellenére, hogy az állaga kissé a tapétaragasztóra emlékeztet :-D
Legközelebb jobban figyelek a lisztre - legyen inkább kevesebb, az a főzeléknek is jó, meg nekem is.

Amúgy meg fasírt van hozzá.

Újabb kombináció

Vajon a csirkemáj a zöldbabfőzelékhez is jó?
Kipróbáltam.
Igen!

Akciós volt a lapocka

Péntek este felugrottunk Anyóshoz, aki ugyan nem az enyém, hanem öcsémé, de én is használhatom. Finom illat volt a konyhában, kérdeztem, mit főz, azt mondta, rizses húst. Na de abba kell babérlevél? Hát, ő szokott bele tenni. Azt hiszem, ekkor indult el a vezérhangya.

A tegnapi teszkózáskor aztán eldőlt minden, mert akciós volt a lapocka, vettem is egy kilót.
Ez persze nekem nagyon sok, így rizses hús csak a feléből lett. Tényleg kipróbáltam babérlevéllel, de többet nem fogom, mert az illata valóban csodás, de végül aztán annyira nem jött be.
Amúgy kivételesen "szabályosan" főztem, tehát nem a gagyi módszerrel (főzök pörköltet meg főzök rizst, aztán összeborítom), hanem a félkész pörköltbe tettem a rizst, amikor már alig volt leve. De felöntöttem még további vízzel, amennyi a rizsfőzéshez egyébként is kellett volna. Addig hagytam a gázon, míg majdnem az összes víz eltűnt róla, utána még betettem a sütőbe kábé negyedórára. Kész is volt. A pörköltet fél kiló húsból főztem, rizst olyan 20-25 dekát tettem bele, négy adag lett.

A hús másik felét felszeleteltem, sóztam, borsoztam, és belepakoltam egy kiolajozott jénaiba. Mellé behajigáltam "tetszőleges mennyiségű" (értsd: amennyi volt) kisebb-nagyobb darabokra vágott krumplit, céklát, sütőtököt, zellert és lilahagymát. Stratégiai pontokon egy-egy gerezd fokhagymát is elhelyeztem. Kis vizet aláöntve fólia alatt pároltam a közepesen forró sütőben, majd egy óra múlva úgy döntöttem, hogy fólia nélkül sütöm tovább. De véletlenül túl sok levet engedett, így ezt először lemertem róla, és félretettem, a zöldséges húst meg tovább sütöttem, míg minden összetevő szép pirosas színt kapott. Ebből ránézésre 2-3 adag lesz.

A félretett sötétbordó levet pedig rizottóhoz, főzelékhez, vagy krémleveshez tervezem felhasználni. A közeljövőben tehát további céklás kaja várható, mert máshoz ez a lé hülyén nézne ki :-D

Kombináció

Hát akkor összeteszem, amim van.
Sütőtökös gnocchi csirkemájjal - szerintetek hogy hangzik?
Szerintem jól!

Legalapabb csirkemáj

A vasárnapi teszkózáskor zsákmányoltam fél kiló csirkemájat is, amiből aztán jól nem készítettem semmit, hanem elhalasztottam, és drukkoltam, nehogy meg bírjon romolni. Jó-jó, egy nap alatt a hűtőben nem szokott, csak ugye az a nem biztos, hogy mikortól volt a pultban. Mindegy, egyébként semmi baja sem volt tegnap este.

Mivel spinningről mentem haza, tudtam, hogy van még kb. félórám, amíg a mozgástól fel vagyok dobva, utána menthetetlenül ki fogok terülni, mint egy béka. Nagyon gyorsan el kellett tehát bánnom a csirkemájjal, mert nem akartam tovább halogatni, de lefagyasztani sem.

Így aztán fogtam egy fej vöröshagymát, felkockáztam, és kis olajon  üvegesre pirítottam. Egy gerezd fokhagymát is felaprítottam, és bedobtam a serpenyőbe, de hogy meg ne égjen, szinte ugyanabban a pillanatban küldtem is utána a megmosott, csúnya cafatoktól mentesített, és nagyobb darabokra vágott májat.    Körbesütögettem minden oldalán, szórtam rá egy csomó majorannát meg borsot, és a vége felé sót is, mert a szárnyasmájat meg lehet sózni sütés-főzés közben is, és nemcsak a legvégén.
Addig sütöttem, amíg már egyáltalán sehol semmi nem folyt belőle, ha megszúrtam. Közben valamikor egyszer felöntöttem egy kis vízzel is, mert nagyon el akart fogyni alóla az összes szaft.

Ebből így még bármi lehet.
Megehetem simán krumplival, de tehetek bele egy kis zöldborsót, tejszínt, vagy egy-két kanál lecsót is, és akkor klassz lesz tésztához vagy rizshez. Tölthetem leveles tésztába vagy szendvicsbe is, pizzafeltétnek is tökéletes, sőt ha akarom, össze is turmixolhatom májkrémnek.
Ennyi mindenre persze nem lesz elég, de majd kiválasztok egyet a sok közül :-)

Kelkáposzta meg krumpli

Sült csirkecombhoz kerestem köretet, akkor ugrott be, hogy ez majd jó lesz. És jó lett!

Van ez a kaja, aminek angolul bubble and squeak a neve, de magyarul azért annyira nem hangzik jól, hogy bugyborékol meg nyüszög, szóval jobb ezt annyiban hagyni. Hülyeangolok, angolhülyék.

Egyébként ez eredetileg egy tipikusan maradékfelhasználós projekt (krumplipüré, vagy tört krumpli, meg nyilván a főtt/párolt kelbimbó, esetleg kelkáposzta, maradványainak eltüntetésére találták ki, és főként karácsony után tipikus, ha jól tudom... ha meg nem, akkor így jártam), de nekem először is elő kellett állítanom egy kis "maradék" főtt krumplit, meg kelkáposztát is. (Kelbimbó most nem volt otthon, pedig azt is szeretem, viszont egy fél kelkáposzta ott kornyadozott a hűtőben már egy hete.)

A krumplit sós vízben megfőztem és leszűrtem, de a vizet meghagytam, újra felforraltam, és ugyanebben főztem meg a feldarabolt kelkáposztát - vagy inkább csak pároltam, mert már kevés volt a víz, el sem lepte -  csak még tettem bele egy kis őrölt köményt, meg egy-két gerezd felaprított fokhagymát. Ezt is leszűrtem.

Egy serpenyőben kevés olajon megpirítottam egy fej apróra vágott vöröshagymát, ebbe is tettem még további fokhagymát, mert az nem árthat. (Lehet pirítani szalonnát is alá, az se nagyon rontja el!) Jött a kelkáposzta, amit addig kell sütni, amíg kicsit megpirul.

Akkor aztán bele kell tenni a krumplit - ami ugye eredetileg vagy püré, vagy tört krumpli, szóval én is összenyomkodtam - , és kevergetés nélkül úgy hagyni, hogy összesüljön, aztán megfordítani, és a másik felét is megsütni, nem baj, ha kicsit odakap. Ha kész, cikkekre lehet vágni.

Nekem ez NEM PONT így sikerült, mert már az első oldala odaégett és leragadt (hol van márt a teflon a lábosom aljáról...), ezért kikaparásztam, átborítottam egy serpenyőbe, és már meg se próbáltam összesütni, de nem baj, mert darabokban is meglepően finom ahhoz képest, hogy miből van :-D

Ja, és a bugyborékolás meg a nyüszögés. Amikor benne van a cucc a serpenyőben, és lelapogatják, de nem kevergetik, akkor pöfögni kezd, és hülye hangokat ad :-)

Sütőtökös gnocchedli

Összeteszkóztam tegnap egy darab sütőtököt, aztán meg csak néztem, hogy mi legyen belőle. Reflexből beugrott a rizottó, de "legutóbb" - körülbelül tavaly ilyenkor - is az volt, szóval gondoltam, hogy mégis inkább valami mást kéne kipróbálni. Aztán egyszer csak beugrott a gnocchi.

Megsütöttem az összes tököt, egy másik kajához készülő főtt krumpliból pedig kiszedtem valamennyit, és együtt jól összetörtem. Csak villával akartam, de nagyon darabos maradt, ezért végül a botmixerrel fejeztem be. Összesen kb. 30-30 dkg tököt és krumplit használtam fel. Beleütöttem egy tojást, megsóztam, borsoztam, és elkezdtem hozzá lisztet adagolni.

Tisztában voltam benne, hogy ezek a krumplis tészták a világ minden lisztjét képesek felvenni, és még utána is bírnak ragadni,és az is rémlett, hogy ezzel viszont vigyázni kell, mert ha meg túl sok lisztet gyúrok bele, akkor a végén használhatom ágyúgolyónak. 20-25 dkg volt a cél, de ezzel még nagyon puha volt, tehát raktam még bele. Formázni  így sem lehetett, ha megnyomtam a villával, szétkenődött a deszkán, sebaj, akkor csak ilyen kis kockák lesznek.

Igen ám, de ott volt a Medve, és úgy döntött, hogy segíteni fog nekem, a kis tudatlannak, tehát beleborított még egy tonna lisztet, hiába tiltakoztam visítva. És persze minél inkább gyúrta, annál puhább lett, szóval inkább megkértem, hogy hagyja abba.

Közben természetesen vizet forraltunk, és elkezdtük benne kifőzni a tökedliket. Miután feljöttek a víz tetejére, kaptak még legalább 5 percet, de mindig meg is kóstoltam egyet, és ha még lisztíze volt, akkor maradtak tovább a vízben. Végül azért megfőtt az összes.

Sajnos az eltúlzott lisztmennyiség miatt nem olyan nagyon érződik benne a sütőtök (meg a krumpli sem), de azért nem teljesen veszett fejsze nyele. Egyelőre reszelt sajttal és tejföllel kóstoltam meg, és ízlett.
Nagy részét lefagyasztottam, majd ha sor kerül rá, összedobok hozzá valamilyen szószt.

Málnás-kávés csúnya bukta :-D

Nem-nem-nem, nem sütöttem buktát, csak rosszul sült el egy próbálkozásom.

Egyszer régebben kóstoltam egy málnás-kávés töltött csokit, amitől egyszer és mindenkorra belezúgtam ebbe az ízkombinációba. (Sajnos nem emlékszem, milyen csoki volt.)
Később kipróbáltam egy málnás-kávés rétegezett piskótát - kettévágott piskótalapot málnalekvárral töltöttem meg, felkockáztam, és kávépudinggal rétegeztem, ami annyiból állt, hogy tej helyett tejeskávéval főztem meg egy vaníliás pudingport -, ez is nagyon finom volt.

Ma reggel kivételesen vettem magamnak a munkahelyi büfében egy nagy pohár tejeskávét. Nagy részét már a liftben megittam, de még volt egy kevés a pohárban, amikor felértem a helyemre. Rendezkedtem, pakolásztam, és egyszer csak bevillant, hogy van egy kis maradék málnaszörpöm. Hűűűűűű, ez milyen finom lesz együtt!!!!! - és belekevertem egy kanálnyit a kávémba.

Aha, persze. A tejet a málnaszörp azonnal kicsapta, és förmedvény módon nézett ki. Ez egyébként azért lepett meg, mert emlékszem, hogy anyu csinált nekünk szörpös tejet régen, és annak nem volt semmi baja.

Mindenesetre legközelebb kipróbálom egy olyan kávéval, amibe nem igazi tejet, hanem kávéfehérítő port teszek. Mert az ízkombináció azért még mindig nyerő nálam. Ajánlom is mindenkinek kipróbálásra - csak hát inkább nem szörpös tejeskávé formájában :-D

Savanyú tojás - ismeri valaki?

Igazi válságkaja lenne, ha meg tudnám főzni.
Az a baj, hogy nem emlékszem rá, csak nagy vonalakban.
Az apai nagyanyám készítette húsmentes napokra, és mindig krumpligombóc volt hozzá. (Előtte meg - naná - a főtt krumpli levéből készült leves.)

Valami olyasmi volt a lényege, hogy viszonylag sötét rántást felengedett vízzel, főzelék-sűrűségűre főzte, babérlevéllel ízesítette, és ecettel. Aztán beleütött pár tojást, és amikor ezek megfőttek, akkor kész is volt. Azt hiszem, tejfölt is tett bele. Gyakorlatilag babérleveles tojásfőzelék, nem egy nagy durranás.

Amire nem emlékszem, hogy volt-e benne fokhagyma, vagy bármi más fűszer (a són kívül persze), és hogy a rántásba tett-e a mama pirospaprikát.

Tegnap megpróbálkoztam vele (krumpligombóc helyett tarhonyával, mert azt találtam otthon), de igazából egyedül a babérlevél stimmelt, nagyon nem lett OLYAN, a húgom például nem is akarta megenni.

Ha valaki tudja, hogy kéne ezt "rendesen" csinálni, akkor mondja el nekem is, légyszi :-)
Hasznát venném.