Maradékokból, avagy még egyszer a fagyasztó kincseiről

Mint tudjuk, nagy haverom a fagyasztó. Pakolok bele mindent, amiből véletlenül maradt, vagy szándékosan lett még egy adag. Néha aztán életet ment, mert pénzt és/vagy időt spórol. Mint például most.

Főztem krumplifőzeléket, és úgy tudtam, hogy virslit fogunk hozzá enni, de kiderült, hogy azt nem nagyon, mert VALAKI kiette a csomagból nyersen. Tudjátok, milyen jól jön ilyenkor a legutóbb bedobozolt és lefagyasztott párolt husi? :-D

Vagy amikor elfogyott a felvágott, és nem volt kedvem boltba menni (tegnap), szóval áttettem a fagyasztóból a sima hűtőbe azt a maradék néhány szeletet a húsvéti főtt sonkából, és máris megvan a mai szendvicsem.

De akkor is a legjobb az volt, hogy megtaláltam a múltkori Dubarry-féle pulykamellhez előfőzött, majd soknak ítélt és lefagyasztott karfiolt, meg egy doboz csirkepörköltet kicsontozott, lebőrözött combból, és ehhez elég volt egy kis rizst főznöm, az egészet egy jénaiba rétegeznem, kis tejföllel meglocsolnom, tetejét paradicsomkarikákkal kiraknom, kicsit a sütőben átsütnöm, és megint egy istenkirály névtelen kaját sikerült összehoznom :-D

Meglepő sárgarépasaláta

Azért meglepő, mert sejtettem én ugyan, hogy nem lesz rossz, de hogy ennyire finom legyen egy ilyen egyszerű kis izé, arra nem is gondoltam volna :-)

Lehet, hogy véletlenül egy "létező " salátát készítettünk el, de abszolúte fejből jövő volt az ötlet, semmi könyv meg internet meg ilyesmi... lereszeltünk pár sárgarépát, beleszórtunk egy kis mazsolát, aztán összekutyultunk egy kis mézet meg citromlevet, és ezt az egészet ráöntöttük a répára. Jól elkevertük, és kész is volt, kicsit állni hagytuk.

Csicseriborsó-curry volt az ebéd tegnap meg párolt rizs, és ahhoz akartam még kitalálni valamit. Ez a valami lett a répasaláta, amit szerintem a jövőben rendszeresen meg fogunk ismételni.

Töltött tök átalakítva

Egyébként semmi különös, csak kipróbáltam, hogy mi lesz, ha rizs helyett kölessel készítem a tölteléket. Nem lett semmi, kölessel is finom! :-)

Ti is próbáljátok ki, lehet kapni frankó főzőtasakos kölest. Meg tasak nélkülit is :-)

Csípős zöldségek, vöröslencsés rizzsel

A ritka alkalmak egyike, hogy ebédet főzök, mert itthon vagyok, és ráadásul egyedül! Tehát olyat főztem, amit rajtam kívül senki nem eszik meg, illetve a másik szempont hogy azt használjam ami éppen itthon volt a kamrában. Tehát, répa, zeller, hagyma, cukkini olajjal ressre párolva, + vöröslencsés rizs lett a végeredmény. A rizst sóval, borssal elkezdtem főzni, amikor félig kész volt, beledobtam a vöröslencsét, és lassú tűzön  együtt puhára főztem,+ petrezselyemzöld ment még bele. A zöldség sem extra, maximum az hogy mostanában olyan vagyok mint Jamie Oliver :szerintem  a chili semminek sem árthat, tehát chilipehellyel tettem ütősebbé a dolgot.  Jó étvágyat!

Egyet a fagyasztónak, egyet nekem

Bár szeretek főzni, az én életemben is vannak olyan napok, amikor nem érek rá, későn zuhanok haza, vagy csak nincs kedvem. Hogy ilyenkor se szoruljak a drága, és cserébe nem mindig finom menzakosztra, a jól fagyasztható ételekből rendszeresen főzök sokkal többet, mint amennyire szükségem van.

Tegnap például 4 csirkecombból főztem pörköltet. Rengeteg lett.
(4 alsó meg 4 felső egybecsomagolva, és AKCIÓS volt :-)
Mivel jó alaposan elsóztam, tudtam, hogy ezen csak a tejföl segíthet. Ki is szedtem és félreraktam az összes combot, és a léből is kimertem kábé a felét, aztán egy jó adag tejfölt belekavartam a megmaradó lébe. Visszapakoltam bele 2 ilyen meg 2 olyan combot. Ezt a részét fogom megenni ezen a héten.

A többit viszont nem tejfölöztem be, hanem kapásból ment a fagyasztóba, úgy, ahogy volt.
Illetve nem úgy.
Tárolási és élvezeti szempontból is van értelme szerintem, ha az ember csak a húst rakja el. Finnyás vagyok, a bőrét úgyse eszem meg, a csontja pedig végképp nem fog kelleni. Adta magát, hogy a fagyasztós dobozba már csak a vajpuhára főtt, a csontról szinte magától leugró husit tegyem el, meg persze a szaftot.

Sőt, ha már úgyis összekentem magam vele, akkor kicsontoztam a tejfölös mártásba visszakerülő combokat is. Munkahelyre kényelmesebb így vinni, és nem kell csontokat dobálni az irodai papírkosárba. El is hoztam az első részletet ma reggel. Indulás előtt gyorsan megfőztem hozzá egy zacskós kölest, amiről még nem tudom, milyen lesz, de nem akarok mindig rizst és tésztát enni.

Csirke- vagy pulykamellből vagy soványabb disznóhús-szeletekből gyakran készítek olyasmit, hogy az elősütött hús tetejére rápakolok gyakorlatilag bármit, aztán készre sütöm a sütőben. A múltkor padlizsános-sajtos csirkemell készült így, tegnap pedig párolt gombát, maradék, azonnal felhasználásért kiáltó bacont, pár szelet paradicsomot, meg egy kis sovány sajtmaradékot halmoztam a hússzeletekre. Kiolajozott jénaiba pakoltam, köréöntöttem még az elősütéskor megmaradt levét, lefóliáztam, sütöttem egy darabig, aztán fólia nélkül megvártam, míg a sajt rápirul. Az időtényezőről elegánsan elfeledkeztem, így sajnos túlzottan kiszárítottam a húst, ezért nincs is kedvem lefagyasztani, pedig 4 szelet van, és a fele ennek is jó vésztartalék lehetne. Na de milyen már, ha valami finom ebéd után kotorászva végül egy ilyen félresikerült izét talál az ember, szóval inkább gyorsan megeszem ezen a héten, és legközelebb jobban vigyázok :-)

Mentőakció szottyadt zöldségeknek

Egy csomó ételbe bele lehet tuszkolni még egy kis zöldséget. És akkor elvileg egy kicsit több vitamint tartalmaz (már amit az amúgy is fonnyadt, hűtőből elővakart dolgokból a főzés által ki nem gyilkolunk), ráadásul több is lesz.

Legutóbb a darált húsos-tejfölös tésztaszószban tüntettem el két darab, már nem túl meggyőző külsejű cukkinit lereszelve. (Amikor a hús puha volt, akkor adtam hozzá, és mikor ezek után a cukkini leve is nagyjából elfőtt, akkor kevertem bele a tejfölt.) Ez így egészen jó lett.

De volt még egy padlizsán is, szintén ronda. (Ennyire nem vásároltam túl magam, ezeket a zöldségeket kapni bírtam, további több tonna étellel együtt még húsvét után.) Na szóval, a padlizsán pedig meghámozva, felkockázva, és megpirítva végezte, majd ráöntöttem egy kis doboz paradicsompürét, megfűszereztem,  csirkemell-szeletekre pakoltam, a tetejére sajtszeleteket fektettem, sütőben megsütöttem, volt hozzá párolt rizs. Fincsi, és nem is olyan unalmas, mint a natúr csirkemell lett volna. 

(A következő részben remélhetőleg felhasználom az iszonyatos mennyiségű maradék húsvéti sonkát. Bár nem nagyon akarom ismételni magamat: kaptam.

Medvehagymás pogácsa

Alapvetően kétféle pogácsát szoktam sütni, az első a túrós pogácsa, tudjátok, amibe mindenből 25 dkg kell (liszt, túró, margarin), meg egy sütőpor, aztán jól van. A másik meg a Horváth Ilona-féle szakácskönyvből a tejfölös pogácsa.  Ezeket aztán lehet variálni, de igazából minek, mert a Nép a legegyszerűbb alapváltozatot is pillanatok alatt tünteti el, méghozzá nyom nélkül.

Most viszont megindult a vezérhangya, és a tejfölös pogácsába hajtogatás közben beledolgoztam egy csokor apróra vágott medvehagymát is. Annyira jó lett, hogy egy hét múlva meg kellett ismételnem a produkciót. (Akkor már nem lett annyira jó, de mindenesetre elfogyott.)

A recepthez jobban teszitek, ha leszeditek a polcról Ilonka nénit (úgyis megvan mindenkinek), de úgy nagyjából a következők szerint jártam el: egy kis cukros tejben felfuttattam fél kocka élesztőt. Tálba szórtam fél kiló lisztet, megsóztam, elmorzsoltam 25 dkg margarinnal, aztán a közepébe öntöttem az élesztőt meg még egy tojásnak a sárgáját. (A fehérjét félretettem.) Ezt pontosan annyi tejföllel gyúrtam össze, amennyire nem emlékszem, hogy mennyi :-) Olyan viszonylag puha, de már nem ragadós tészta legyen a végeredmény, az a lényeg. Kelni hagytam egy órát. Kinyújtottam, megszórtam medvehagymával jó alaposan, aztán hajtogattam-pihentettem-megint kinyújtottam-megint hajtogattam-megint pihentettem, és a végén, amikor utoljára kinyújtottam, bevagdostam a tetejét, megkentem a félrerakott tojásfehérjével, megszórtam sajttal, és juszt se pogácsaszaggatóval mentem neki, hanem a derelyevágóval gurigáztam kockákra. Megsütöttem, és azon gondolkodtam, vajon hidegen milyen lett volna :-D

Spenótos Hamis Lazannya (Azannya!)

Sziasztok, ismét "destroy hangulatomban" voltam, és a címben szereplő "okosságot" dolgoztam fel a megmaradt dolgokból:

- Csuszatészta (már megfőzve volt, mennyiségre pontosan nem tudom, ami egy közepes jénait kirakva körbe és alul, illetve még két réteghez kell)
- 1 szardínia konzerv
- 1 knorr vagy maggi sajtszósz (ehhez 2,5 dkg margarin, illetve 2 dl hideg tej)
- 1 fagyasztott spenót levél (50 dkg, nem előfőzött, nem darált, nem pépesített)
- némi vaj a jénai kikenéséhez
- 20-30 deka trappista
- 2 zsömle
- 1-1,5 dl tej
- 1 fokhagyma
- fűszerek (só, bors, vegeta)

Előre mondom, az elnevezés csalóka, de mégis, mintha...
Szóval, túros csusza volt a hétvégén, de megmaradt egy adagnyi tészta...
Nem akartam kidobni, körülnéztem mik vanak még, amik szabadon úsznak itt-ott a szekrényben :)
Fentieket találtam, gondoltam, csinálok egy spenótos tésztát.
Mivel az túlzottan egyszerűnek tűnt, fel akartam dobni a dolgot, így döntöttem egy kis "halas beütés" mellett.

A közepes jénait kikentem teavajjal, körben az oldalait is, amíg egyenletes rétegben már nem lehetett a jénaiba belelátni.
Fogtam a csuszatésztát, és egyesével leterítettem 1 rétegben az aljára, illetve körbe a jénai oldalára, a vaj remekül megfogta.
Elővettem a spenótot, és rendes spenótnak megcsináltam, hamar megvolt, a spenótot annyi vízzel öntöttem le, amennyi pont elfedte, illetve sóztam és egy pár csipet vegetát is adtam hozzá, majd addig főztem, amíg kellően besűrűsödött.
Én a spenótot zsömlével szeretem, ezért - persze sűrűségtől függően - raktam bele, én másfél deci tejben áztattam be két zsömlét, amikor megszívta magát, kifacsartam, és beletettem a spenótba. Beletörtem a fokhagymát is, majd rúdmixerrel simára kevertem.
Amikor ezzel megvoltam, a spenótot egy rétegben beöntöttem a jénaiba, de úgy, hogy maradjon még egy rétegre való.
A tetejére annyi sajtot reszeltem, amennyi elfedte a spenótot. Ennek a tetjére raktam egyenletesen a szardínia konzerv felét, melyet előtte persze lecsöpögtettem, csak a halakat, tisztítva (gerinctelenítés).

Ismét egy réteg tésztát raktam a tetejére.
Elkészítettem a knorr sajtszószt (2,5 deka margarin megolvasztva, a tasak tartalma azzal (lángról lehúzva!) elkever, amint összeállt, a hideg tejjel elkevertem, majd simára kevertem és addig főztem, amíg besűrűsödött.
Ezt a szószt raktam következőként az előzőleg lerakott tésztarétegre. Erre került a szardínia konzerv második fele.

Ismételten annyi sajtot reszeltem, amennyi elfedte ezt a réteget.

Még egy réteg tészta a tetejére, arra öntöttem a maradék spenótot és a maradék sajttal bőségesen megszórtam, beterítettem a tetejét.

Előmelegített sütőben, 180 fokon, kb 20-30 percig hagytam, hogy lassan, de összerottyanjon. A "kész" fogalma a sajt megpirulásával következett be :)

És tudom, ízlések és pofonok, de ebből sem maradt itthon sok.

Üdv: SiD