Végre karalábéfőzelék!

Gyerekkoromban kisebb csoda volt, hogy anyu egyáltalán életben bírt tartani az öcsémet meg engem, annyira válogatósak voltunk, és olyan keveset ettünk. Többször jártunk orvosnál is emiatt. Aztán megmaradtunk valahogy mégis, és bár az öcsém továbbra se eszik meg túl sok mindent, de én már szerencsére nem vagyok ennyire válogatós.

Szerencsére. Mert ha válogatós lennék, nyilván utálnám a karalábéfőzeléket, mert karalábéból van, mert petrezselyem van benne, és mert főzelék. Vérlázító :-D

Így viszont már nem kell utálnom, hanem imádhatom egész nyugodtan. Főztem is ma, és holnap majd elviszem ebédre.

- 3 öklömnyi karalábé
- 1 csokor petrezselyem
- tejszín
- tej
- cukor, só, liszt
- vaj

Meghámoztam és kockákra vágtam a karalábét, aztán egy lábosban vajat melegítettem, beledobáltam a kockákat, szórtam rá egy mokkáskanálnyi cukrot (szoktam, bár szerintem ki is lehet hagyni simán, de ha már vaj, akkor meg minek itt álszenteskedni, kérem...:-) aztán megsóztam, és fedő alatt párolni kezdtem. Közben felaprítottam a petrezselymet is, és a felét a karalábéhoz adtam.
Körülbelül egy negyedóra alatt megpuhult a karalábé (de nem főtt lekvárrá), ekkor megszórtam egy evőkanál liszttel, jól elkevertem, és felöntöttem főzőtejszínnel, talán olyan 1-1,5 dl volt még a dobozban. Ez kevés volt, túlságosan elkezdett sűrűsödni, tehát hígítanom kellett tejjel (szerintem még legalább 1-1,5 dl belement). Amikor már nem volt lisztíze, meg tettem bele még egy kis sót is, mert elsőre kevés volt, az utolsó utáni pillanatban belekevertem a petrezselyem másik felét, és máris elzártam a gázt.

Nagyon finom!!!!
Két szűken mért adag lesz ebből, ki kell találnom hozzá valami feltétet.
A karalábé (150 Ft/db) és a petrezselyem (50 Ft/csokor) összesen 500 Ft-ba került. Most még nem olcsó, de már muszáj volt :-D

Nekem is van medvehagymám!!!!!!

Sütött a nap, meg is szöktem a munkahelyemről a Fehérvári úti piacra. Volt medvehagyma, én meg mindenképpen akartam venni, mert még életemben nem találkoztam vele élőben. Hát most igen. Egy csokornyi levelet 250 forintért osztogattak, ami drága, de ha a Mecsekbe kéne mennem szedni, az még drágább lenne.

Szóval van énnekem medvehagymám.
Neteztem bolondul, hogy jajistenem, most akkor mi legyen belőle, aztán egyszer csak jött a megvilágosodás, és én megvető legyintéssel hagytam a fenébe a világhálót, mert mindig a legegyszerűbb megoldás a legjobb. Jó, persze, biztos nem mindig.
De MOST igen.

Hozzávalók:
- kenyér
- vaj
- medvehagyma

Megmostam pár levél medvehagymát, és rápakoltam a vajas kenyeremre :-D
Nagyon büdös lettem tőle, de ez ANNYIRA finom, hogy megyek repetázni...

Juhtúrós pogácsa

Elmentünk Párkányba inni szombaton. Ilyenkor mindig én vagyok a sörkorcsolya-felelős. Általában mindenfélével töltött levelestészta-háromszögeket viszek, vagy pedig sima mezei sajtos rudakat (van az a túróspogácsa-recept, amibe mindenből 25 dkg kell, csak én azt már általában lusta vagyok pogácsa alakúra szaggatni, így mindig csak rudacskák lesznek belőle).

Most az egyik srác osztotta nekem az észt, hogy a juhtúró az egy mennyire istenkirály dolog, hát gondoltam, örüljön akkor. Legyen most az egyszer juhtúrós pogácsa.

Jó sok (több, és még több) receptet néztem át, végül már fogalmam sem volt, hogy mit akarok csinálni, meg hogyan, ezért kerestem egy arany középutat, és hajrá.
- 25 dkg juhtúró
- 25 dkg margarin
- 50 dkg liszt
- 1/2 kocka élesztő
- tejföl
- só (egyszer valaki azt tanácsolta, hogy ha az a színes kis retro alumínium kávéskanál a mértékegység, akkor negyed kiló alapanyaghoz egy kiskanál sót számolhatok - de juhtúró esetében inkább kevesebbet, mert az gyárilag sós)
- reszelt sajt
- 1 tojás

Tálba öntöttem a lisztet, kockákra vágtam a margarint, beleszórtam a lisztbe, és jól összemorzsoltam. Minél gyorsabban. Aztán még belemorzsoltam csak úgy az élesztőt, beletettem a sót meg a juhtúrót, és összegyúrtam, közben-közben annyi tejfölt hozzákanalazgatva, hogy jó kis gyurma állagú tésztát kapjak.
Mivel mindezt este tíz felé abszolváltam, logikusnak tűnt, hogy egy egész éjszakát fog a hűtőben pihenni.
Másnap felkeltem, begyújtottam a sütőt (közepesnél melegebbre állítottam), kinyújtottam a tésztát, meghajtogattam (jobbról és balról mindkét szélét be a középső harmadáig, aztán alulról-felülről dettó), pihentettem 10 percet, újra kinyújtottam, még egy hajtogatás-pihentetés-nyújtás, aztán késsel berácsoztam a tetejét, lisztbe mártott pálinkáspohárral kiszaggattam (megint - vagy még mindig - hol az ördögben van a pici pogácsaszaggatóm?????), a tetejét megkentem tojással, megszórtam reszelt sajttal (közel s távol rajtam kívül senki nem tolerálja az egész köményt, így azt már el is felejtettem...), sütőpapíros tepsire pakoltam, és megsütöttem jól.

Ha jól emlékszem, olyan 100 darab körül lettek a kis aranyosak.
És sótlanak, mert náthás voltam és nem éreztem ízeket, hiába kóstolgattam.
De elfogytak!!!!

Nincs itthon semmi, mi legyen az ebéd?????

Persze, húsvét előtt vesz az ember retket, meg sonkát, meg tormát, és süt kenyeret meg kalácsot, és közben elegánsan elfelejti, hogy ez reggelire OK, de hétfőn is kell ebédelni, pláne ha egy vega hugi, egy válogatós öcsi, egy ízlése-még-ismeretlen sógorasszony, meg egy Medve is a körletben tartózkodik...

Nosza, mi van a konyhaszekrényben, a hűtőben, meg a fagyasztóban? Készletfelmérés, megfelelő programok lefuttatása fejben, és íme, az ötlet:
- paradicsomleves
- baconös-zöldborsós penne
- a vegának zöldborsós kuszkusz, mert neki már elege volt a tésztából.

Paradicsomleves:
- 1 doboz (500 g) passzírozott paradicsom
- hagyma
- kis liszt, olaj, só, cukor
- levesgyöngy
A paradicsomot meg egy liter vizet fazékba öntöttem, beleraktam egy vöröshagymát, sót meg cukrot, és főztem egy darabig, közben egy kislábosban rántást készítettem (olaj, bele 2 ek liszt, tök fölöslegesen pici pirospaprika, hideg vízzel felöntés, vadul keverés, tűzre kicsit visszarakás, sűrűsödés első jeleire levesbe öntés, még pár perc forralás) aztán ízek ellenőrzése, még egy kicsi cukor, oszt' jóvan. Levesgyöngyöt raktunk bele, mert az volt otthon. Zeller viszont nem, pedig szerintem anélkül nem az igazi. Amikor van, akkor rögtön az elején belerakom a hagymával együtt. A végén meg mindkettőt kiszedem.

Baconos-zöldborsós penne:
- egy vöröshagyma felaprítva
- egy doboz kockázott bacon
- 4 marék mirelit borsó
- 2 dl főzőtejszín
- 2 gerezd fokhagyma
- majdnem egy egész zacskó penne
Picike olajon sütni kezdtem a szalonnát (magától nem lett volna elég zsírja), ebben megpirítottam a hagymát, beleszórtam a borsót, belenyomattam fokhagymát, és kislángon pároltam, míg a borsó meg nem puhult, akkor beleöntöttem a főzőtejszínt, és hagytam rotyogni még pár percig, hogy sűrűsödjön. Pennét főztem ki hozzá, fejenként két marékkal szórtam a vízbe, pont elég volt négyünknek.

Borsós kuszkusz:
- fél kávéscsésze kuszkusz
- egy kávéscsésze forrásban lévő, sós víz
- egy jó marék borsó, pici vízben megfőzve
- vaj, citromhéj, citromlé, koriander
Kislábosba szórtam a kuszkuszt, leöntöttem a kétszeres mennyiségű vízzel, belekevertem a borsót, lefedtem, otthagytam. 10-15 perc múlva belekevertem egy kis vajat, kevés reszelt citromhéjat, pár csepp citromlevet, és egy kockányi mirelit koriandert. Judit szerint rossz volt, de megette, mert megfenyegettem :-) Ez van, nehéz nálunk a vegetáriánusok élete :-D
Szerintem egyébként tök fincsi!!!!

Juditkán kívül mindenki teljesen elégedett volt az ebéddel, a finnyások is.