Remix abból, ami van

Hétvégén többnyire buli volt, és a maradékok csak keddig tartottak ki, viszont elfelejtettem új kaját főzni... így aztán arra a megoldásra jutottam, hogy körülnézek a mélyhűtőben, és majd valamit összekeverek valamivel.

Így történt, hogy a múltkori sütőtökös gnocchi utolsó maradékához elhoztam egy kis doboz bolognai szószt, aztán majd meglátom :-D

Update (12:47) JÓ!!!!! 

Amikor senki nem lát: ronda sajtos pirítós

Tényleg jobb ezt nem nagyon mutogatni másoknak, de sunnyogva, titokban azért bevallom, hogy marha jó :-)
Pirít az ember egy szelet kenyeret, azt bedörzsöli fokhagymával, és megkeni vajjal. Közben egy kistányérban  addig mikróz néhány szeletke sajtot, míg megolvad. Akkor aztán a nyúlós-szottyos gumisajtot még rákeni a pirított kenyér tetejére, beviszi a kanapéra a tévé elé, anyázik, mert forró, és amíg elfogy, abban a kis időben igencsak elégedett a világgal.

Kakaspörkölt

Nagyanyám még kora ősszel levagdosta a kiskakasokat (na jó, ő már olyan sok kárt nem tesz bennük, az unokatesóm vágta le őket), és azóta a fagyasztóban dekkoltak, várva, hogy legyen már végre valami.
Volt.
Áthívtam embereket vacsizni, és főztem nekik kakaspörköltet.
Azt dettó pont ugyanúgy kell, mint az összes többi pörköltet (hagyma, paprika, hús, só, víz, párol, vizet pótol, párol, vizet pótol, mikor már puha, akkor nem pótol tovább, kész), csak ugye tovább tart, tehát a csirkehúsból készülő ételek röpke elkészítési ideje ne tévesszen meg senkit, a "rohadt kokast" sokáig kell főzni, nekem kb. 4 óra alatt készült el. Amikor már puha volt, és jó sok víz elfőtt róla, akkor felöntöttem kb. fél üveg vörösborral (olyan 2-3 dl volt talán), és még főztem addig, míg újra szépen besűrűsödött a leve.

Köretként nem is próbálkoztam volna rizzsel, krumplival, szarvacskatésztával, mert úgy gagyi :-D
Eredetileg juhtúrós sztrapacskát forgattam a fejemben, aztán ez érdeklődés hiányában elmaradt (értsd: fene se akart krumplit reszelni), sima mezei nokedli volt hozzá. Meg savanyú uborka.
Meg zajos siker.

Grízes tészta

Tessék bevallani: van még, aki életében egyszer megpróbálta úgy készíteni, hogy nem engedte fel vízzel a pirított búzadarát? (Egynél többször ilyesmi nem fordul elő senkivel. Nekem "megvolt" - na jó, természetesen nem tegnap :-)

Amúgy a világ legegyszerűbb dolga, és olcsóbbat talán nem is lehetne kitalálni. Főz az ember tésztát (én rövidmetéltet szoktam), és egy jókora löttyenet olajon TÉNYLEG szinte folyamatosan kavargatva szép barnára - nem halványdrappra - pirít kábé egy pohárnyi búzadarát (amit egy incirifincirit meg is lehet sózni). Vigyázat, odaégős.
Ha már tetszik a színe, fel lehet önteni egy fél pohár vízzel, aztán elzárni alatta gázt és lefedni. Aki véletlenül sok vízzel öntötte fel, az ne zárja el egyből, hanem főzze egy darabig, hogy legyen esélye elpárologni annak, ami nem szívódik be :-D Mire a tészta megfő és le is csöpögtetjük, addigra jó a gríz is, lehet összekeverni.

Naná, hogy baracklekvárral az igazi, de üsse kő, ha csak eper van, azzal is meg lehet enni.
Porcukor nekem nem kell rá, mert mindig beszippantom :-D

Ja, és a pirított grízből szoktam néha nagyobb adagot készíteni egyszerre, lefagyasztani, és ha eszembe jut, csak egy adag tésztát kell főzni hozzá.

Az Olcsó Hús visszatér

Most a sertéscomb volt akciós a teszkóban, tehát abból táraztam be egy kilót.
Nem nagyon akartam sokat vacakolni vele, mert csak vasárnap este jutott időm letudni a kötelező főzőcskézést erre a hétre, úgyhogy csak felszeleteltem, sóztam-borsoztam, és egy csomó hagymával meg fokhagymával megpároltam.
Teljesen univerzális, most a hét első felében a tökfőzelék tetején vendégszerepel, a hét második felében viszont grízes tészta lesz ebédre, akkor majd a reggeli szendvicsbe summantom valahogy bele a maradék húst, már csak azért is, mert a felvágott ma ünnepélyes keretek közt elfogyott.

Ja, és egy pár darabkát le is fagyasztok, nagyon jól tud jönni a tartalék.

Kajapénz

Az utóbbi hetekben figyelem, hogy hetente kb. mennyi pénzt költök élelmiszerre. 

Ha kaját csak és kizárólag otthonról hozok magammal, sehol még egy kávét vagy sütit se veszek, viszont minden nap legalább egyszer eszem főtt ételt, gyümölcsöt és tejterméket, akkor kb. heti 3.500 - 4.000 Ft. 

(A kenyér sajnos már nem a Lipótiból van, és visszatértek a felvágottak is.)

Szerintetek egyszemélyes háztartásban ez úgy nagyjából reális? 

Fizetős

Kedves Blogolók, érdekes dologba akadtam bele tegnap este, amikor néhány fénykép kíséretében ismét bejegyzést szerettem volna közzétenni. Kérlek, segítsetek, ha tudtok. A fénykép feltöltésekor a sikertelenséget követően kiírták, hogy hoppá, felhasználtad a tárhelyedet, nem tudsz feltölteni. Aztán nézegettem a lehetőségeket, töröljek ki fényképeket, vagy fizessek havonta. Nálatok is jelentkezett ez? Hogy oldottátok meg? Mi a teendő ilyenkor? Tanácstalan vagyok. Ötleteket várok Tőletek. Előre is köszönöm.

Leharcolt sütőtökös rizottó

Az a baj a rizottóval, hogy IGAZÁN csak frissen jó. Aztán persze még jó utána is, főleg ha muszáj.
Mert velem meg az a baj, hogy előre főzök, de nem ám egy nappal, meg nem is kettővel előre.
Így tehát ha rizottó készül, az simán megéri a két-, vagy akár háromnapos kort is - hát, én ezt húztam.

Nem olyan nagy újdonság a sütőtökös rizottó, írtam is már róla, méghozzá itt: http://valsagkonyha.blogspot.hu/2010/12/sutotokos-rizotto.html 
Csak most nem volt otthon semmiféle gomba, cserébe viszont vettem zöldségleveskockát (izémentes, a déemből, mert amúgy nálam ilyesmi szigorúan NINCS). A többi lényegében erősen hasonló, kivéve, hogy mindenféle jószándékom ellenére se tartok itthon rendszeresen parmezánt, hanem csak gagyi akciós trappistát... Hát, ez van, de mondjuk szerintem - bár a hiperérzékeny ízlelőbimbókkal felszerelt ínyenc gasztrobloggerek esetleg felháborodva vetnének máglyára - nem rontotta el :-)

Céklafőzelék - elszúrtam, de az ötlet jó

Ezeket a téli zöldségeket (cékla, feketeretek, sütőtök, káposzta, ilyesmi) tényleg fillérekért hajigálják az ember után, ráadásul számomra megvan még az a másik hatalmas előnyük is, hogy imádom őket.
Mivel a "finom" meg az "olcsó" jelzők azért viszonylag ritkán járnak együtt, egy Válságkonyhában nagy hiba lenne, ha ezt az egybeesést nem használnám ki.

Szorgalmasan ügyködöm is azon, hogy minél több mindent kipróbáljak ezekből az alapanyagokból, aztán néha jól sikerül, néha kevésbé, de szerencsére ehetetlent még nem főztem.

A céklafőzeléknek se történt különösebb baja azon kívül, hogy baromi sok liszttel habartam be, ezért vacak nyúlós lett, de ezt azért nem lesz olyan nagyon bonyolult legközelebb jobban eltalálni :-)
Tulajdonképpen semmi mást nem csináltam, mint krumplit meg céklát felkockáztam, sós és picikét cukros vízben puhára főztem, aztán tejszínes habarást tettem bele.
Nagyon finom, annak ellenére, hogy az állaga kissé a tapétaragasztóra emlékeztet :-D
Legközelebb jobban figyelek a lisztre - legyen inkább kevesebb, az a főzeléknek is jó, meg nekem is.

Amúgy meg fasírt van hozzá.

Újabb kombináció

Vajon a csirkemáj a zöldbabfőzelékhez is jó?
Kipróbáltam.
Igen!

Akciós volt a lapocka

Péntek este felugrottunk Anyóshoz, aki ugyan nem az enyém, hanem öcsémé, de én is használhatom. Finom illat volt a konyhában, kérdeztem, mit főz, azt mondta, rizses húst. Na de abba kell babérlevél? Hát, ő szokott bele tenni. Azt hiszem, ekkor indult el a vezérhangya.

A tegnapi teszkózáskor aztán eldőlt minden, mert akciós volt a lapocka, vettem is egy kilót.
Ez persze nekem nagyon sok, így rizses hús csak a feléből lett. Tényleg kipróbáltam babérlevéllel, de többet nem fogom, mert az illata valóban csodás, de végül aztán annyira nem jött be.
Amúgy kivételesen "szabályosan" főztem, tehát nem a gagyi módszerrel (főzök pörköltet meg főzök rizst, aztán összeborítom), hanem a félkész pörköltbe tettem a rizst, amikor már alig volt leve. De felöntöttem még további vízzel, amennyi a rizsfőzéshez egyébként is kellett volna. Addig hagytam a gázon, míg majdnem az összes víz eltűnt róla, utána még betettem a sütőbe kábé negyedórára. Kész is volt. A pörköltet fél kiló húsból főztem, rizst olyan 20-25 dekát tettem bele, négy adag lett.

A hús másik felét felszeleteltem, sóztam, borsoztam, és belepakoltam egy kiolajozott jénaiba. Mellé behajigáltam "tetszőleges mennyiségű" (értsd: amennyi volt) kisebb-nagyobb darabokra vágott krumplit, céklát, sütőtököt, zellert és lilahagymát. Stratégiai pontokon egy-egy gerezd fokhagymát is elhelyeztem. Kis vizet aláöntve fólia alatt pároltam a közepesen forró sütőben, majd egy óra múlva úgy döntöttem, hogy fólia nélkül sütöm tovább. De véletlenül túl sok levet engedett, így ezt először lemertem róla, és félretettem, a zöldséges húst meg tovább sütöttem, míg minden összetevő szép pirosas színt kapott. Ebből ránézésre 2-3 adag lesz.

A félretett sötétbordó levet pedig rizottóhoz, főzelékhez, vagy krémleveshez tervezem felhasználni. A közeljövőben tehát további céklás kaja várható, mert máshoz ez a lé hülyén nézne ki :-D

Kombináció

Hát akkor összeteszem, amim van.
Sütőtökös gnocchi csirkemájjal - szerintetek hogy hangzik?
Szerintem jól!

Legalapabb csirkemáj

A vasárnapi teszkózáskor zsákmányoltam fél kiló csirkemájat is, amiből aztán jól nem készítettem semmit, hanem elhalasztottam, és drukkoltam, nehogy meg bírjon romolni. Jó-jó, egy nap alatt a hűtőben nem szokott, csak ugye az a nem biztos, hogy mikortól volt a pultban. Mindegy, egyébként semmi baja sem volt tegnap este.

Mivel spinningről mentem haza, tudtam, hogy van még kb. félórám, amíg a mozgástól fel vagyok dobva, utána menthetetlenül ki fogok terülni, mint egy béka. Nagyon gyorsan el kellett tehát bánnom a csirkemájjal, mert nem akartam tovább halogatni, de lefagyasztani sem.

Így aztán fogtam egy fej vöröshagymát, felkockáztam, és kis olajon  üvegesre pirítottam. Egy gerezd fokhagymát is felaprítottam, és bedobtam a serpenyőbe, de hogy meg ne égjen, szinte ugyanabban a pillanatban küldtem is utána a megmosott, csúnya cafatoktól mentesített, és nagyobb darabokra vágott májat.    Körbesütögettem minden oldalán, szórtam rá egy csomó majorannát meg borsot, és a vége felé sót is, mert a szárnyasmájat meg lehet sózni sütés-főzés közben is, és nemcsak a legvégén.
Addig sütöttem, amíg már egyáltalán sehol semmi nem folyt belőle, ha megszúrtam. Közben valamikor egyszer felöntöttem egy kis vízzel is, mert nagyon el akart fogyni alóla az összes szaft.

Ebből így még bármi lehet.
Megehetem simán krumplival, de tehetek bele egy kis zöldborsót, tejszínt, vagy egy-két kanál lecsót is, és akkor klassz lesz tésztához vagy rizshez. Tölthetem leveles tésztába vagy szendvicsbe is, pizzafeltétnek is tökéletes, sőt ha akarom, össze is turmixolhatom májkrémnek.
Ennyi mindenre persze nem lesz elég, de majd kiválasztok egyet a sok közül :-)

Kelkáposzta meg krumpli

Sült csirkecombhoz kerestem köretet, akkor ugrott be, hogy ez majd jó lesz. És jó lett!

Van ez a kaja, aminek angolul bubble and squeak a neve, de magyarul azért annyira nem hangzik jól, hogy bugyborékol meg nyüszög, szóval jobb ezt annyiban hagyni. Hülyeangolok, angolhülyék.

Egyébként ez eredetileg egy tipikusan maradékfelhasználós projekt (krumplipüré, vagy tört krumpli, meg nyilván a főtt/párolt kelbimbó, esetleg kelkáposzta, maradványainak eltüntetésére találták ki, és főként karácsony után tipikus, ha jól tudom... ha meg nem, akkor így jártam), de nekem először is elő kellett állítanom egy kis "maradék" főtt krumplit, meg kelkáposztát is. (Kelbimbó most nem volt otthon, pedig azt is szeretem, viszont egy fél kelkáposzta ott kornyadozott a hűtőben már egy hete.)

A krumplit sós vízben megfőztem és leszűrtem, de a vizet meghagytam, újra felforraltam, és ugyanebben főztem meg a feldarabolt kelkáposztát - vagy inkább csak pároltam, mert már kevés volt a víz, el sem lepte -  csak még tettem bele egy kis őrölt köményt, meg egy-két gerezd felaprított fokhagymát. Ezt is leszűrtem.

Egy serpenyőben kevés olajon megpirítottam egy fej apróra vágott vöröshagymát, ebbe is tettem még további fokhagymát, mert az nem árthat. (Lehet pirítani szalonnát is alá, az se nagyon rontja el!) Jött a kelkáposzta, amit addig kell sütni, amíg kicsit megpirul.

Akkor aztán bele kell tenni a krumplit - ami ugye eredetileg vagy püré, vagy tört krumpli, szóval én is összenyomkodtam - , és kevergetés nélkül úgy hagyni, hogy összesüljön, aztán megfordítani, és a másik felét is megsütni, nem baj, ha kicsit odakap. Ha kész, cikkekre lehet vágni.

Nekem ez NEM PONT így sikerült, mert már az első oldala odaégett és leragadt (hol van márt a teflon a lábosom aljáról...), ezért kikaparásztam, átborítottam egy serpenyőbe, és már meg se próbáltam összesütni, de nem baj, mert darabokban is meglepően finom ahhoz képest, hogy miből van :-D

Ja, és a bugyborékolás meg a nyüszögés. Amikor benne van a cucc a serpenyőben, és lelapogatják, de nem kevergetik, akkor pöfögni kezd, és hülye hangokat ad :-)

Sütőtökös gnocchedli

Összeteszkóztam tegnap egy darab sütőtököt, aztán meg csak néztem, hogy mi legyen belőle. Reflexből beugrott a rizottó, de "legutóbb" - körülbelül tavaly ilyenkor - is az volt, szóval gondoltam, hogy mégis inkább valami mást kéne kipróbálni. Aztán egyszer csak beugrott a gnocchi.

Megsütöttem az összes tököt, egy másik kajához készülő főtt krumpliból pedig kiszedtem valamennyit, és együtt jól összetörtem. Csak villával akartam, de nagyon darabos maradt, ezért végül a botmixerrel fejeztem be. Összesen kb. 30-30 dkg tököt és krumplit használtam fel. Beleütöttem egy tojást, megsóztam, borsoztam, és elkezdtem hozzá lisztet adagolni.

Tisztában voltam benne, hogy ezek a krumplis tészták a világ minden lisztjét képesek felvenni, és még utána is bírnak ragadni,és az is rémlett, hogy ezzel viszont vigyázni kell, mert ha meg túl sok lisztet gyúrok bele, akkor a végén használhatom ágyúgolyónak. 20-25 dkg volt a cél, de ezzel még nagyon puha volt, tehát raktam még bele. Formázni  így sem lehetett, ha megnyomtam a villával, szétkenődött a deszkán, sebaj, akkor csak ilyen kis kockák lesznek.

Igen ám, de ott volt a Medve, és úgy döntött, hogy segíteni fog nekem, a kis tudatlannak, tehát beleborított még egy tonna lisztet, hiába tiltakoztam visítva. És persze minél inkább gyúrta, annál puhább lett, szóval inkább megkértem, hogy hagyja abba.

Közben természetesen vizet forraltunk, és elkezdtük benne kifőzni a tökedliket. Miután feljöttek a víz tetejére, kaptak még legalább 5 percet, de mindig meg is kóstoltam egyet, és ha még lisztíze volt, akkor maradtak tovább a vízben. Végül azért megfőtt az összes.

Sajnos az eltúlzott lisztmennyiség miatt nem olyan nagyon érződik benne a sütőtök (meg a krumpli sem), de azért nem teljesen veszett fejsze nyele. Egyelőre reszelt sajttal és tejföllel kóstoltam meg, és ízlett.
Nagy részét lefagyasztottam, majd ha sor kerül rá, összedobok hozzá valamilyen szószt.

Málnás-kávés csúnya bukta :-D

Nem-nem-nem, nem sütöttem buktát, csak rosszul sült el egy próbálkozásom.

Egyszer régebben kóstoltam egy málnás-kávés töltött csokit, amitől egyszer és mindenkorra belezúgtam ebbe az ízkombinációba. (Sajnos nem emlékszem, milyen csoki volt.)
Később kipróbáltam egy málnás-kávés rétegezett piskótát - kettévágott piskótalapot málnalekvárral töltöttem meg, felkockáztam, és kávépudinggal rétegeztem, ami annyiból állt, hogy tej helyett tejeskávéval főztem meg egy vaníliás pudingport -, ez is nagyon finom volt.

Ma reggel kivételesen vettem magamnak a munkahelyi büfében egy nagy pohár tejeskávét. Nagy részét már a liftben megittam, de még volt egy kevés a pohárban, amikor felértem a helyemre. Rendezkedtem, pakolásztam, és egyszer csak bevillant, hogy van egy kis maradék málnaszörpöm. Hűűűűűű, ez milyen finom lesz együtt!!!!! - és belekevertem egy kanálnyit a kávémba.

Aha, persze. A tejet a málnaszörp azonnal kicsapta, és förmedvény módon nézett ki. Ez egyébként azért lepett meg, mert emlékszem, hogy anyu csinált nekünk szörpös tejet régen, és annak nem volt semmi baja.

Mindenesetre legközelebb kipróbálom egy olyan kávéval, amibe nem igazi tejet, hanem kávéfehérítő port teszek. Mert az ízkombináció azért még mindig nyerő nálam. Ajánlom is mindenkinek kipróbálásra - csak hát inkább nem szörpös tejeskávé formájában :-D

Savanyú tojás - ismeri valaki?

Igazi válságkaja lenne, ha meg tudnám főzni.
Az a baj, hogy nem emlékszem rá, csak nagy vonalakban.
Az apai nagyanyám készítette húsmentes napokra, és mindig krumpligombóc volt hozzá. (Előtte meg - naná - a főtt krumpli levéből készült leves.)

Valami olyasmi volt a lényege, hogy viszonylag sötét rántást felengedett vízzel, főzelék-sűrűségűre főzte, babérlevéllel ízesítette, és ecettel. Aztán beleütött pár tojást, és amikor ezek megfőttek, akkor kész is volt. Azt hiszem, tejfölt is tett bele. Gyakorlatilag babérleveles tojásfőzelék, nem egy nagy durranás.

Amire nem emlékszem, hogy volt-e benne fokhagyma, vagy bármi más fűszer (a són kívül persze), és hogy a rántásba tett-e a mama pirospaprikát.

Tegnap megpróbálkoztam vele (krumpligombóc helyett tarhonyával, mert azt találtam otthon), de igazából egyedül a babérlevél stimmelt, nagyon nem lett OLYAN, a húgom például nem is akarta megenni.

Ha valaki tudja, hogy kéne ezt "rendesen" csinálni, akkor mondja el nekem is, légyszi :-)
Hasznát venném.

Két jó kaja egy kiló vacak akciós húsból

Vettem egy kiló sertéscombot, mer' akciósan árulták, aztán szerintem a fele víz volt, legalábbis rengeteget engedett ki magából főzés közben, ami így valóban főzés lett, pedig párolni szerettem volna. Az eredmény ennek megfelelő, nem lett olyan igazán omlósan puha.

Szóval az egész úgy kezdődött, hogy felszeleteltem a húst, és a szokásos kedvenc módszeremmel szerettem volna elkészíteni (sóz-borsoz, elősüt, nagyobb darabokra vagdalt paprikát-paradicsomot-vöröshagymát belehajigál, pár gerezd fokhagymát szintén, aztán kevés, mondom: KEVÉS vízzel felenged, fedő alatt szép lassan párol, vizet igény szerint újratölt). Gondoltam, jó lesz főzelékhez - kelkáposztát is főztem tegnap egy nagy lábossal, mert sógornőm készült átjönni az unokaöcsémmel -, a maradékot meg lefagyasztani terveztem.

Öhö. Öcsém elhúzta a száját balra, hogy ő a kelkáposztát nem szereti. Mondjuk nem tudom, mióta, szerintem csak játssza az eszét, és különben is úgy volt, hogy ő nem jön :-D Na mindegy, legyen neki gyereknapja, főztem gyorsan egy kis tarhonyát, a húst meg elfeleztem. A szaftot a majdnem teljesen szétfőtt zöldségekkel elturmixoltam, pár kanál tejfölt kevertem hozzá, visszatettem az erre szánt hússzeleteket, és még egy-két percig főztem együtt. Ez ellen már nem tiltakozott.

Egyébként megszívja még, mert csomagoltam nekik elvivősre is, de csak a főzelékből, mert abból maradt több :-D

A spenótos tészta újrahasznosítása

Az a baj, hogy az átlagember tényleg csak x-féle ételt variál a hétköznapokon. Nem vagyok rendes gasztroblogger, nem próbálok ki nap mint nap új alapanyagokat, és amikor kevés az időm is, akkor sokkal inkább nyúlok a jól bevált receptek után.

Nem is születik túl sok új bejegyzés a Válságkonyhán, mostanában már én is "kifogytam" egy kicsit.

Szerintem a spenótos tésztámat is az unalomig ismételtem már, és biztos megvan a mángoldos verziója is, meg se nézem :-D
Nem is a receptet akarom n+1-edszer közzétenni, de ma kivételesen valami mást csináltam vele.
Maradt egy kis tészta, maradt egy kis szósz.
Serpenyőben átmelegítettem, 3 tojást összekevertem, és ráöntöttem. Kis lángon, fedő alatt sütöttem addig, míg a tojás a tetején is szilárdulni kezdett.
Akkor tányéros módszerrel átfordítottam. (Serpenyő tetejére a lapostányér, erre kiborítottam a cuccot, majd visszacsúsztattam, ezúttal a másik oldala került alulra.) Így is sütöttem még pár percig.

Forró még, de remélem, langyosan majd szeletelhető lesz.

After(hamburger)party

A maradék fél húspogácsát fel lehet szeletelni szép vékony csíkokra, aztán belepakolni két szelet kenyér közé, és még jól megtömködni a szintén megmaradt zöldségekkel. Jó ez hidegen is, elvivős szendvicsnek.
(Aztán találtam még egy egészet is, azt lefagyasztottam, és majd legközelebb egy főzelékhez kiolvasztom.)

Fizetés előtti krumplis tészta

Tegnap még hónap vége volt nálam (ma már hónap eleje, hurráááá!), ezért aztán kifordítottam a pénztárcámat, és a legalján árválkodó csingilingikből vettem egy kiló krumplit.
(Meg tejet, meg c-vitamint, meg kenyeret, meg... szóval azért szerencsére nem százhuszonhat forint volt az összes vagyonom, csak megint kamuztam a hatás kedvéért :-)

Elfeleztem, és gondolkodtam, hogy a hétvégéről megmaradt párizsival kombinálva rakott krumpli legyen-e először, de az majd legközelebb, most inkább krumplis tészta lett. Szerepel már itt a leírása, röviden annyi, hogy rommá főzött, ÉS még szét is nyomkodott paprikás krumplit keverek össze fodros nagykockával, és akkor az finom.

Fizetés után is! :-D

Spenót tojással, all-in-one

Vannak ételek, amiket többféleképpen is szeretek, a spenót például majdnem ilyen: mindegy, hogy milyen tojás van hozzá :-)
(Értsd: tojáson kívül viszont mással NEM eszem meg. Ha nincs tojás, akkor inkább üresen.)

A héten kidolgoztam (hű, majdnem meg is erőltettem magam :-) egy olyan változatot, ami nemcsak, hogy zsírszegényebb, mintha tükörtojást sütnék, de ráadásul még eggyel kevesebb a mosogatnivaló edény is a végén.
Amikor a spenótnak a főzés végén már csak rotyognia kellett pár percet, akkor egyszerűen beleütöttem a tojásokat, lefedtem, és hagytam, hogy megfőjenek benne.
Nem 100 %-osan tökéletes a módszer, mert a nagy rotyogás közepette nem sikerült teljesen egyben maradniuk a tojásoknak, másrészt pedig a spenót eléggé hajlamos a leégésre, ha az ember lánya nem kevergeti elég serényen. Márpedig, ha tojást akarok főzni benne, akkor nem kevergetem olyan nagyon serényen :-) Végül azért nem égett le, de ehhez takarékláng kellett, meg lángeolsztó alátét is.

Közepes osztályzatot adtam rá magamnak, de ha a mosogatás minimalizálásra törekszem, akkor lehet, hogy máskor is fogom így készíteni.

Lecsós csirkemáj

Kivételesen nem én főztem, hanem kaptam egy adagot belőle. De beírom, mert jó ötlet: finom is, és olcsó is. Ha én csináltam volna, akkor megfonnyasztottam volna egy kis hagymát, rádobtam volna a - nem túl kicsi - darabokra vágott májat, aztán miután kifehéredett, hozzáadtam volna úgy gondolomformán egy kis felkockázott paprikát meg paradicsomot. A csirkemájat igazából főzés közben is lehet sózni, szóval só-bors, és mikor a májból már nem folyik mindenféle gyanús lé, akkor kész is van.
Szerintem akitől kaptam, ő is így készítette.
Rizs volt hozzá egyébként a dobozban. 

Zöldséges tészta tojásfészekkel

Amikor Judit húgom itthon tölti a hétvégét, szombaton általában programunk van, a vasárnap délelőtt pedig arról szól, hogy próbálok egyszerre foglalkozni vele, ebédet főzni, meg elvégezni valamennyit a házimunkából. Persze egyikre sincs elég idő, úgyhogy Juditka el van hanyagolva, a lakás rendetlen marad, az ebéd pedig mindig valami olyasmi, ami nagyon gyorsan elkészül, többnyire valamilyen tészta.

A legegyszerűbb persze a sajtos-tejfölös tészta, de mivel az bármilyen finom, igazából nem túl tartalmas, ezért mindannyiszor lelkiismeret-furdalásom van, ahányszor csak azt adok Juditnak ebédre.
Ezért igyekszem kerülni.

Mexikói zöldségkeverék viszont mindig van a fagyasztóban, persze a zöldséges tészta se egy nagy durranás, de legalább megvan az illúzió, hogy valami egészségese(bb)et készítettem a húgomnak.
Készül paradicsomos és tejszínes szósszal is, de ma még ennél is jobban siettem, így a paradicsomszószt egy kis ketchup helyettesítette.

Főztem egy fél zacskó spagettit, és egy kis vizet aláöntve puhára pároltam egy fél zacskó mexikói zöldséget. Grillfűszer-keverékkel ízesítettem, amit kifejezetten zöldségekhez ajánlanak. Összekevertem a tésztát, a zöldséget, meg a már említett ketchupot, és egy szögletes jénaiba öntöttem. További "turbózás" címén négy kis mélyedést készítettem a tetejébe, és ezekbe egy-egy tojást ütöttem. Megszórtam az egészet reszelt sajttal, és a sütőben átsütöttem. Finom! És lehet rá tenni további ketchupot, reszelt sajtot, de akár tejfölt is :-)

Dőzsölős csirkemell

Gyanús, hogy mostanában a csirkemellfilé éppenséggel nem tartozik az olcsó alapanyagok közé, tekintve, hogy kilóját ezeröccáér' osztották nálunk a CBA-ban, de mivel tegnap este gyorsan kellett valami kaját produkálnom, mégis vettem belőle egyet.

Elfeleztem, aztán mindkét darabot még lapjában kettévágtam, így négy szelet lett belőle. Megsóztam, mindkét oldalon elősütöttem egy kis olajon, aztán átpakoltam egy jénaiba, mindegyikre tettem egy szelet sonkát (ez tényleg akciós volt :-), két karika paradicsomot, és betakartam sajttal. A sütőben, közepesnél nagyobb fokozaton addig sütöttem, míg a sajt szépen megpirult a tetején.

Mellé csak párolt mexikói zöldség van, amit egy kis grillfűszerkeverékkel ízesítettem.

Nem nagy kunszt és túl sokba is került, de finom, és hát én már nagyon-nagyon-rettenetesen vágytam valami "igazi" kajára a sok főzelék, tészta meg májkrémes kenyér után. Szóval épp ideje volt.

Rakott krumpli - sufnituning

Az úgy volt, hogy egy szombati esküvői buliból vasárnap reggel értem haza, és mivel az alvás nagyobbik részét igyekeztem estére tartogatni (mert ugye hétfőn munka), egész nap valami borzalmas zombiállapotban lézengtem. Ennek megfelelően arra nem voltam képes, hogy egy darab kolbászt megsüssek ebédre.

A kolbászt még a sógornőmtől kaptam, aki valami disznóvágás kapcsán jutott hozzá még télen, vagy kora tavasszal, vagy fene tudja, de nem is lényeges, mindenesetre átpasszolt belőle egy darabot. Eddig a fagyasztóban dekkolt, de most szépen kiolvasztottam, megszurkáltam, elősütöttem mindkét oldalon, aztán öntöttem alá egy kis vizet, és lefedtem, hogy majd megsül, de igazából csak a gázon, mert a sütőt nem volt kedvem kipakolni és begyújtani.

Aztán ez a történet úgy végződött, hogy a kolbász egyrészt leégett, másrészt kidurrant, harmadrészt belül nyers maradt, én meg káromkodtam. Vissza is mentem aludni bánatomban.

De egy idő után rájöttem, hogy ebből így kaja nem lesz, valamit csinálnom kell a robbantott kolbásszal, mégpedig valami olyasmit, ami közben rendesen meg fog sülni.

Így lett rakott krumpli. Morzsolt kolbásszal :-) 

Kicsit fura íze van, mert nem így szoktam meg, de legalább nem kellett kidobni semmit. 

Ja igen, végül persze kipakoltam és begyújtottam a sütőt, szóval olyasmi nincs, hogy én valamit megússzak, amihez nincs kedvem :-D 

Padlizsános tojás? Az meg milyen?

Öcsém mesélte, hogy ő régebben azt hitte, utálja a padlizsánt, egészen addig, míg egyszer egy haverjánál padlizsános tojást kapott enni. Azóta szereti.
Én magam a padlizsánt már nagyon régóta szeretem, de magamtól sohaazéletbe' eszembe nem jutott volna padlizsános tojást készíteni.

De ezek után muszáj volt kipróbálnom, és tényleg nem rossz.
Mondjuk lehet ám, hogy inkább tojásos padlizsán :-)
Fogtam egy kis padlizsánt, meghámoztam, felkockáztam, kicsit megsütöttem serpenyőben, aztán ütöttem rá két tojást, ez volt a recept, slussz. Bedobozoltam, elhoztam ebédre, lesz hozzá sok paradicsom, meg egy tökmagos-sajtos buci.

Update. Amit még feltétlenül el kell mondanom: ez a kaja RONDA. A padlizsán megfogja a tojást, és hát mondjuk úgy, hogy ez nem tesz jót neki. Viszont tényleg finom. Egyre finomabb lesz. (Bár addigra elfogy :-P )

Update: kipróbáltam hagymával, borssal, ahogy Maria javasolta. Úgy is finom, de bevallom, nekem a "natúr" változat jobban ízlett. Aki gondolja, próbálja ki ezt is, azt is.

Tökpörkölt

Na jó, nem TÖK, hanem patisszon. Megtisztítani a világ egyik legundorítóbb dolga (közvetlenül a pikós leláncolás után, bár az más iparág), de ha az ember összeszedi magát, akkor persze nem lehetetlen. (Mint ahogy a pikós leláncolás sem :-))))

Eredetileg rakott patisszont szerettem volna készíteni a maradék rizzsel, meg a szintén maradék darált húsos spagettiszósszal rétegezve, de végül nem volt kedvem előfőzögetni a tököt, meg aztán még a sütővel is vacakolni, mondjuk tulajdonképpen az meg már süt magától, de akkor sem.

Így aztán felkockáztam, és megfőztem pörköltnek, direkt kicsit szottyosra, így jó sűrű szaftja lett. A maradék rizshez így is tökéletes, a spagettiszószt pedig inkább lefagyasztottam, majd talán a másik patisszonhoz jó lesz valamikor :-)

A legaljánál is lejjebb

Múltkor egyszer a sajtos-tejfölös tésztát minősítettem legaljának, de ezt ma annyira simán alulmúltam, hogy el se hiszitek: tojásos rizs lesz ebédre, paradicsomsalátával.
(Reggelire sajtos-majonézes bagett volt, tízóraira citromos joghurt, vacsira meg majd nem megyek haza, és akkor levan a gond.)
Ez van, majd valamikor talán elmúlik.

Krumplisaláta abból, ami van

Majonézes krumplisalátát gondoltam ki holnapra. Már meg is főztem és felkarikáztam a krumplit, amikor eszembe jutott, hogy tennék bele egy kis savanyú uborkát is, felkockázva. Már indultam is hűtőhöz, ahol persze nem volt uborka.

Nagyban nyafogtam magamban, hogy de én akkor is szeretnék még valamit beletenni, amikor észerevettem egy üveg sültpaprika-salátát, hoppáhoppá.

Illetve csak a maradékát, az utolsó 4-5 fecni úszkált csak a lében, na de ez nekem pont elég volt.

Mivel nagyon puha volt, felkockázni nem lehetett, csak széttrancsírozni, a piros trancsírhoz kevertem a majonézt, meg pár kanál tejfölt, ez a rózsaszínes, nem éppen szép öntet került a krumplira.

Jó lesz ez.

Még csak így frissen kóstoltam bele, már most sem rossz.

De egy éjszaka a hűtőben további csodákat fog művelni.

Addig iszom egy fröccsöt. 

Az ehető túrógombóc

Itt szottyadt ez a néhány túrógombóc a hűtőben. Még Huginak főztem, de sok lett, megmaradt, én meg kerülgettem, húztam az időt, fújoltam, és rinyáltam, hogy mér' is nem inkább túrós tésztát főztem, azt legalább szeretem, persze jó szalonnásan.

Aztán egyszer csak eszembe jutott, hogy miért ne tehetnék szalonnát a túrógombócra is, hiszen nem tiltja azt meg nekem senki, ráadásul én központilag soha nem édesre készítem, hanem csak egy kis só van a tésztájában.

Hurrá.
Összevagdostam pár szelet bacont, megsütöttem serpenyőben szép pirosra (még kellett alá egy pirinyó olaj), közben felszecskáztam a gombócokat, és a darabokat szintén a serpenyőbe szórtam prézlistől, mindenestől. Éppen csak átmelegítettem, aztán már pakoltam is tányérra.
A tetejére persze rengeteg tejfölt tettem, csak nyilván nem porcukrosat :-D

Hogy ez miért nem jutott nekem korábban eszembe???????!!!!!!! Durvajó!

Újrahasznosítás

A maradék főtt kukorica tök jól elfér egy sima mezei paradicsomos tésztaszószban. Nincs túl erős íze, viszont pukkan, ha ráharapok, nagyon vicces :-D

Bazsalikom ingyen, pesto jó drágán

Barátnőm leszüretelte az erkélyen a bazsalikomot. Már korábban megbeszéltük, hogy pesto lesz belőle, szóval én meg elhúztam beszerezni a további alapanyagokat: fenyőmagot és parmezánt. Sajnos ezek nem arról híresek, hogy fillérekért be lehetne őket szerezni, de gondoltuk, hogy egyszer mégiscsak ki kéne próbálni, és mást úgysem kell vásárolni hozzá. Fokhagyma meg olívaolaj azért általában van nálam itthon :-D

Szóval volt nem egészen 10 dkg parmezánsajtunk, egy 5 dekás csomag fenyőmag, meg mondjuk olyan 3 jó nagy duplamarék bazsalikomlevél. Először lereszeltettem a sajtot a robotgéppel, aztán tulajdonképpen az összes hozzávalót összeturmixoltam sóval, fokhagymával, meg annyi olívaolajjal, hogy az állaga hasonlítson az üveges pestoéra. Nem hasonlított, mert az én gépem nem bírta olyan simára turmixolni, viszont hihehetlen illat volt az egész lakásban, és naaaaaaagyon finom lett egyébként.

A fenti mennyiségekből sajnos csak egy olyan kisebbfajta ikeás salátástálkányi lett, szóval levontuk a tanulságot, hogy a pesto olyan dolog, amit könnyű házilag előállítani, csak sajnos nem érdemes.

Újabb szendvicskrém

Eléggé szégyellem magam, amikor csóri húgomnak folyton sajtos szendvicset adok vacsorára, de sajnos mostanában tényleg túl sokszor fogtam meg a dolgok könnyebbik végét.
Ma viszont az asztalra csaptam, és igaz, hogy táplálkozástudományi szempontból merőben helytelenül ebédre és vacsorára is szendvicset ettünk, de legalább a sajtválságból talán kezdek kilábalni.

Be kellett mennünk a munkahelyemre, szóval az tuti volt, hogy ebből valami csomagolt ebéd lesz (fizetésig az uccsó 3 napra 700 forintom van kettőnkre, beülés tehát kizárva). Tojást sütöttem, barna kenyér közé raktam, csomagoltam mellé paradicsomot, és még ittunk limonádét is, rendes citromból.

Vacsira túrógombóc lett volna, de a fagyasztóban volt a túró, és nem akart kiolvadni, én meg nem akartam mindkettőnket éhen veszejteni. Gondoltam, csinálok paradicsomos vajkrémet, paradicsompüréből. De nem lett se jó, se szép. Akkor aztán gondolkodtam, mert egyébként ezen kívül tényleg csak sajt van itthon :-D Na jó, meg még egy fél sültpaprika-konzerv is. Ebből kihalásztam egy darabot, és a csúnyarossz paradicsomos vajba kevertem mixerrel. Próbaképpen csak.

Jelentem: fincsi!!!
Lehet, hogy holnap céklás lesz :-D

Pangás vega módra

Borzasztóan unalmas dolgokat eszem mostanában, és azokat is mind beírtam már ide. Rántott patisszon, cukkinis tészta, tökfőzelék. Szendvics. A szokásos pénzügyi válság mellett most még ötleteknek is híján vagyok.

A húgomat persze muszáj etetnem, mert éppen itthon van.
Tegnap zöldbabfőzelék volt ebédre, vacsorára pedig grillsajt rizzsel és ketchuppal.

Nem volt pofám ugyanazt adni neki már megint, így összevakartam magam, és főztem "rendes" ebédet.
A fagyasztóban volt egy fél zacskó zöldborsó, azt megpároltam, és a tegnapi maradék rizzsel összekevertem.
Főztem egy kis vöröslencsét (talán egy negyed zacskónyi zörgött a konyhaszekrényben), leszűrtem, elkevertem tojással, prézlivel meg petrezselyemmel. Lapos pogácsákat formáztam belőle, és egy kis olajon megsütöttem. Ez a kaja, asszem, tett rá a húgom még majonézt.

Éhen azért nem halunk.

Ribizli az utolsó cseppig

Még a múlt héten hoztam haza kb. két kiló ribizlit, és naponta többször mondogattam magamnak, hogy le kéne szemezni, és betenni a fagyasztóba.
Aztán most rászántam magam, de hát nagyon unalmas volt.
Még jó kétmaréknyi volt hátra - olyan naaagy kétkezes marék -, amikor azt mondtam, hogy ebből elég.

Öszeraktam a gyümölcscentrifugát, átküldtem rajta a cuccot, jó sűrű ribizlipüré lett belőle.
Gondolkodtam, hogy akkor most mi legyen, ezt is lefagyasszam, vagy legyen ribizlis limonádé... végül eszembe jutott a fél liter házi joghurt a hűtőben. Nem sűrű, inkább ivójoghurt állagú.

A savanykás ribizlipürével összekeverve igazi frissítő joghurtital lett belőle! (Egy kis mézet azért elbírt volna, de az meg szerencsére nincs itthon.)

Variálható sült hús kánikula idejére

Persze akkor lenne igazi kánikulakaja, ha egyáltalán nem kéne begyújtani a gázt, de ehhez azért muszáj. Cserébe viszont nem kell mellette állni, és nagyobb dózist el lehet készíteni előre.

Egyszerű, mint a barlangrajz, és biztos mindenki ismeri. Fog az ember pár szelet húst - nekem többnyire sertéscomb, de gondolom, tarja is lehet -, és egy kis olajon mindkét oldalát elősüti, persze sózza és borsozza is. Amikor egy kicsit megpirult mindkét fele, akkor lehet beledobni néhány gerezd fokhagymát, aztán negyedekbe vágott vöröshagymát, cikkekre vágott paradicsomot, felszeletelt paprikát. Most akkor felöntjük szépen vízzel, lefedjük, lejjebb vesszük a lángot, aztán elhúzunk - mondjuk - kalapot horgolni. Néha érdemes ránézni, esetleg pótolni a vizet, megszurkálni a húst, hogy puha-e. Olyan egy-másfél óra alatt szokott jó lenni.

Innentől aztán kreatívkodunk.
Ha nincs negyven fok, és az ember el bírja viselni a meleg étel gondolatát, akkor biztos jó ez rizzsel is, van rajta jóóóó sűrű szaft, puha zöldségekkel. De aki ezekkel nem szeret találkozni, össze is turmixolhatja, sőt, keverhet bele egy kis tejfölt, hogy finom mártást kapjon a hússzeletekhez.

Csak hát ebben a melegben az ember a háta közepére se kívánja az ilyesmit. Lehet ezt a húst hidegen is enni, pár darab kovászos uborkával szerintem tökéletes. Vagy paradicsommal. Kenyérrel, vagy anélkül. A zöldségeket remekül rá lehet szuttyantani egy szelet kenyérre, úgy is nagyon finom.

Ha a húst felcsíkozzuk, klassz összetevője lehet egy majonézes tésztasalátának. Vagy krumplisalátának. Vagy hússalátának :-D
De egy-két darabot be is áldozhatunk, és egy kevés tejföllel összemixelve, petrezselyemmel ízesítve szendvicskrémként hasznosítható, sőt, azt hiszem, a palacsintát se rontaná el :-D

Szóval ha nekiálltok, érdemes nagyobb mennyiséget legyártani, aztán variálni.
Küldjetek további felhasználási javaslatokat, hogy a jövő héten kipróbálhassam őket :-)

Egy régi bejegyzés, újratöltve!

A nagy melegre való tekintettel italt ajánlok!
Nem veszünk üdítőket, vizet is a csapból iszunk, amikor viszont ilyen hőség van, szeretjük a jeges teát.
Előre szoktam fagyasztani eldobható műanyag poharakban vizet (2 dl-es poharak), mert ezzel egyszerűbb mint a jégkockatartóval lavírozni a fagyasztóban, és amúgy is több jég kell hozzá egyszerre. Főzök egy adag nagyon erős teát - dupla annyi filterrel mint normálisan. Kicsit hagyom hűlni, aztán beleteszem egy nagy hőálló kancsóba, beledobálok 2-3 adag jeget, egy citrom levét, néhány citrom karikát, cukrot ízlés szerint, esetleg egy kis mézet is, és összekavarom.
Ha tényleg nagyon hidegre szeretnéd csinálni akkor várd meg amíg kihűl a tea. Én nem szoktam megvárni, mert nem tudom mi a fizikai magyarázata, de sokkal finomabb, ha a jég hűti le a teát, és amúgy sem szeretem jéghidegen.

Az árával kicsit bajban vagyok, de a boltinál mindenképpen jelentősen olcsóbb, és sokkal finomabb.

Bolognai karfiol

Beismerem, ez azért nem volt szándékos.
Rakott karfiolt akartam készíteni, a karfiolrózsák már előfőzve sorakoztak, a rizs is megvolt, és kivettem a fagyasztóból azt a doboz elraktározott darált húsos ragut - amiről kiderült, hogy spagettiszósz :-D

Néztem, hogy most mi lesz, aztán vállat vontam, és úgy csináltam, mintha mi sem történt volna: jénaiba rétegeztem, tejfölt tettem a rétegek közé és a tetejére, majd átsütöttem a sütőben.
Finom lett, bár kicsit "más" :-D
A finnyás öcsém is megette.

Nincs kizárva, hogy legközelebb szándékosan is készítek valami hasonlót, de tejföl helyett talán jobb lenne sajttal, vagy pedig több paradicsommal. Vagy mindkettővel :-D

BMV-szendvics, vagyis Bele Minden Vacakot

Reggelire majdnem mindig szendvicset hozok magammal (arra a legritkább esetben van időm, hogy otthon nyugodtan megegyem... indulás előtt csak kávézom, ami persze biztos egészségtelen, de ez van, én így két részletben szoktam reggelizni).

A szendvicskészítést általában hűtősöprögetés előzi meg, elég sok pici maradékot el lehet tüntetni két szelet kenyér között :-)
A ma reggeli kompozíciók a következőképpen néztek ki:
- öcsémnek: zsömle, kempingsajt, kolbász, paprika
- magamnak: kenyér, juhtúró, virsli, paradicsom.

Fenti "alkatrészeket" egytől egyig valami más kajához vettem eredetileg, csak maradt belőlük. Így nem kell kidobni semmit, és izgisebb is, mint mondjuk a párizsis vagy szalámis kenyér. Sok ilyet ki lehet találni, néhány különösen jól sikerült kombináció még állandósulhat is.

Nektek vannak jól bevált, kreatív és olcsó szendvicstöltelékeitek?

Újabb cukkiniragu

Látom már, hogy idén is a cukkini lesz az egyik alapvető élelmiszerem a nyáron (a többi meg a paradicsom, a kuszkusz, a joghurtos gyümölcsfagyi, és persze a hosszúlépés).

Tavaly főztem egyszer egy olyan cukkiniragut, amiben  tejföl és gorgonzola volt.
A tegnapi hasonlóan sikerült, ezúttal a kevés olajon megpárolt, fűszeres cukkinikarikákat (1 db bébicukkinit használtam) egy kis tejszínnel öntöttem fel, majd belemorzsoltam egy kis maréknyi juhtúrót. Finom lett, holnap fogom megebédelni orsótésztával. És paradicsommal :-)

Szendvicskrémek hipphoppp

Voltak régebben (azt nem tudom, hogy még mindig vannak-e) ezek a Creme Bonjour - így hívták, ugye? - szendvicskrémek, és az igazat megvallva én szerettem őket, de mióta rosszabbul élek, mint négy éve, és ráadásul elkezdtem elolvasni az élelmiszerek címkéit, azóta ilyesmit nem veszek.

Viszont tegnap legyártottam a házi verziót.
Vettem negyed kiló túrót (kéccáé'), és elfeleztem, mert a bébi robotgépem dobozkájába nem fért volna bele az egész egyben. Jobb is volt, mert így legalább rögtön kétfélét is kipróbáltam!

Az első változathoz a túróhoz egy jó nagy evőkanál tejfölt, egy gerezd durván feldarabolt fokhagymát, valamennyi felszecskázott kaprot, és egy kis sót tettem a masinába. Zirr-zurr, összeturmixoltam, kész is volt, átkanalaztam egy kistálba. Utána rájöttem, hogy hülyegyerek vagyok, mert igazából az eredeti az kapros-uborkás volt, de akkor már nem tettem vissza még egy körre. Majd legközelebb megcsinálom.

A második változathoz túrót, tejfölt, sót, és egy jó evőkanálnyi reszelt tormát mixeltem össze.

Mindkettő nagyon finom, de szerintem egyértelműen a tormás a király!

Kevés alapanyagból 2.: Zöldborsós csirke

Lehet, hogy van már a bejegyzések között hasonló, de most a zöldborsó címkére rákeresve nem láttam, ezért beírom.

A csirkemell másik feléből lett.
Ezt nem szeletekre vágtam, hanem apró kockákra. Kevés olajon addig sütöttem a húskockákat, míg minden oldalon kifehéredtek, aztán megsóztam, óvatosan borsoztam, kevés vízzel felöntöttem (mert a sótól levet is engedett), és fedő alatt puhára pároltam. Akkor beleszórtam két kis marék zsenge zöldborsót, és tovább főztem együtt, de már fedő nélkül. A borsó annyira friss és még "gyerek" volt, hogy egy-két perc alatt máris megpuhult. Akkor felöntöttem egy kevés főzőtejszínnel, éppencsak felforraltam, és már kész is volt.

Rizst főztem hozzá.
Utána eszembe jutott, hogy a borsót a rizsbe is tehettem volna, és akkor a csirke csak tejszínes.
De igazából most ilyen lett, és kész :-D

Kevés alapanyagból: hagymás csirke

Mostanában rászoktam, hogy nem pakolok bele túl sokféle alapanyagot egy-egy ételbe. Eleinte csak a spórolás volt ezzel a célom, mostanában pedig azon kaptam magam, hogy jobban is szeretem azokat az ételeket, amikben nincsen összezsúfolva annyi minden.

Mára is elég minimál-stílusban hoztam össze az ebédet. Egy fél csirkemellet szeletekre vágtam, megsóztam, elősütöttem, aztán félreraktam. A maradék olajban egy fej félkörökre vágott vöröshagymát pirítottam, belenyomtam egy kis mustárt, felöntöttem kevés vízzel, és addig főztem, míg kb. a fele elpárolgott. Akkor visszatettem bele a hússzeleteket, és együtt is hagytam még főni egy darabig, amíg a hagymás-mustáros mártás jól besűrűsödött.
Fincsi lett, krumplit dobozoltam hozzá (sütőben sült apró újkrumplit).

Fokhagymás mángold újkrumplival

Esküszöm, nem lettem vega, de annyi itt a friss zöldség, hogy MUSZÁJ folyton ilyeneket főznöm. Meg mondjuk nincs is túl sok pénzem húsra, szóval hetente kb. 1-2 alkalommal eszem csak.

Hétvégén lőttem a piacon újkrumplit (200 Ft/kg), azzal konkrétan semmit se csináltam, csak megmostam, kicsit megtörölgettem, a nagyobbakat kettévágtam, beleszórtam egy jénaiba, öntöttem rá egy kis olajat, megsóztam, és bevágtam a sütőbe. Ott megsült finom ropogósra.

A fokhagymás mángold neve pedig kb. mindent elmond az elkészítéséről :-) Két gerezd fokhagymát felaprítottam, egy kis olajon átkevergettem, aztán beletettem a megtisztított mángoldot. Megsóztam, egy iciripicirit megborsoztam, és kevergetve megvártam, míg összeszottyant. Akkor egy nagyon kevés tejszínt is beleöntöttem, de igazából nem kellett volna. Amúgy ennyi. Kész.

Tök jók együtt, leszámítva, hogy az újkrumpli frissen az igazi, másnap már elég punnyadt, de hát ez van, én soha nem az aznapi ebédemet főzöm, hanem mindig a másnapit, előre.

Zöldspárgás orsótészta

A hétvégén "kéccáé" sikerült vennem egy csomag zöldspárgát a kispesti piacon, és most már muszáj volt valamit főznöm belőle, ha egyszer megvettem.
Tegnap megint későn értem haza, így az ebédkészítés ma reggelre maradt, ilyenkor gyorsan el kell készülni, csakis turbókaják jöhetnek szóba.
Általában tésztás dolgok, például most is.

Egy kevés olajat inkább csak összerázogattam két gerezd durvára darabolt fokhagymával, aztán hozzátettem a felaprított spárgát (a fejét még nem!), megsóztam, löttyintettem rá egy kevéske vizet, és pár percig pároltam, de még roppanós volt. Akkor hozzáadtam a spárgák fejét is, de szinte csak annyi időre, amíg kimentem a hűtőhöz, és odavittem a főzőtejszínt. Nem árasztottam el tejszínnel az egészet, annyicskát öntöttem hozzá, hogy azért majd a tésztát bevonja valami. Ezzel már nemigen érdemes sokat forralni, mert hamar összeugrik a tejszín. A végén petrezselymet szórtam még bele, de ezzel is érdemes csínján bánni, mert elég könnyen borsófőzelék-íze lehet az egésznek, mint ahogy az is lett :-D

Háromszínű orsótésztát főztem ki hozzá, emögött nincsen semmiféle ideológia. Olyan volt otthon :-D
Minimálprimitív létére meglepően finom lett!

Zöldeket főzök

Meg állítólag olyanokat is beszélek folyton  :-)
Lehet, hogy erről az utóbbiról inkább nem szeretnék nyilatkozni, viszont azt elmondom, hogy miket főztem hétvégén.
Minden recept itt van már legalább egy példányban, szóval csak lista, ha valakinek épp az ötlet hiányzik.

Karalábéfőzelék.
Húsgombóc és kaporszósz.
Csőben sült brokkoli.

Ja, volt még vöröslencse-pástétom is, meg eperturmix, de ezt a részét talán már nem nevezném főzésnek :-)

Spenóttisztítás

Szedtem a hétvégén egy nagy szatyor spenótot, meg egy kisebb szatyor mángoldot a kertben. A spenótot az öcsém vetette, és mégis kikelt, a mángold nem a mi érdemünk.

Néha egyáltalán nem értem magamat, hogy minek vesződöm a friss spenóttal, amikor száz forintért vehetek egy fél kilót fagyasztva, és azt már megtisztították, előfőzték és pürésítették nekem. De azért persze mindig nekiállok újra és újra, mert lehet, hogy tök fölösleges időpocsékolás, és a víz meg a gáz többe kerül, mint az a két marék zöld hínár, ami a végén keletkezik, én mégis sokkal jobban szeretem a SAJÁT spenótomat :-)

Tisztítás közben persze rendszeresen használok csúnya szavakat. Mert spenótot tisztítani nem túl vidám dolog. Sokat kell vele tökörészni. Mármint ha az ember tényleg rendesen meg akarja csinálni.

Az én módszerem a következő:
1) Az ember lánya egyszer kivételesen tisztességesen kisúrolja a mosogatót.
2) Enged bele hideg vizet.
3) Beleszórja a spenótot, és összekevergeti kézzel.
4) Vár egy percet, hogy a homok leülepedjen.
5) Egyesével elkezdi kiszedni a leveleket, ránéz, hogy nincs-e rajta pókháló, bogár, pete, atomtengeralattjáró. Ha van,akkor leszedi.
6) Ha vastag a spenót szára, akkor azt lecsípi, vagy ollóval kinyisszantja.
7) Félreteszi, és jöhet a következő. És így tovább, míg el nem fogynak a levelek.
8) Akkor vizet cserél.
9) Visszarakja a spenótot, és még egyszer átforgatja, hogy ha volt még rajta föld, az lejöjjön.
10) Kiszedi, és kész.

Lehet blansírozni, aztán lecsöpögtetni, deszkára teríteni, késsel durvára vágni (más rendes emberek turmixolják, tudom...), és anyázni, hogy abból a böhöm nagy szatyor spenótból már megint alig lett egy főzelékre való. Ezen a ponton aztán igény szerint le lehet fagyasztani, vagy felhasználni azon nyomban.

Ti is így csináljátok?

A legalapabb spagettiszósz

Nem hiszem, hogy még nem írtam be. Pedig tüzetesen átnéztem a "darált hús" meg a "tészta" címkék alá tartozó összes eddigi bejegyzésünket, és a spagettiszósz sehol. (Ha mégis volt, csak mondjuk nem címkéztem meg, akkor bocs :-)

Tényleg alap, rendszeresen készítem, időnként nagyobb dózisban, hogy maradjon fagyasztásra is. Tésztán kívül még lehet rakni pizzára, meleg szendvicsre, de cannelloni vagy lasagne, vagy akár padlizsán/cukkini tölteléke is lehet ez a barlangrajz egyszerűségű paradicsomos-darált húsos ragu.

Az a menetrendje, hogy először is megpárolok egy apróra vágott vöröshagymát egy kevés olajon, aztán beleteszek egy-két gerezd összezúzott vagy nagyon apróra vágott fokhagymát is, de ezzel már nem pirítom tovább. Belekeverem a darált húst - félkilós vagy 70 dekás csomagot szoktam venni, többnyire disznóhúst vagy pulykát -, kicsit feljebb veszem a lángot, és addig kevergetem, míg a hús morzsákra esik szét, és kifehéredik. Akkor megsózom, borsozom, teszek bele kakukkfüvet és/vagy oregánót, és/vagy bazsalikomot, majorannát, ezt-azt. Ha elég levet eresztett a sózástól, akkor csak abban párolom puhára, de ha nem, akkor öntök alá egy kevés vizet. Mikor a leve kb. elfőtt, a hús meg kb. megpuhult, akkor beleöntök egy félliteres doboz passzírozott paradicsomot. Az is előfordul, hogy egy konzerv hámozott paradicsom megy bele, meg egy kisdobozos sűrített paradicsom, ez esetben még egy kis víz is, de csak ha kell. Ér belerakni egy csipet cukrot, ha nagyon savanyú. A paradicsommal már nem kell olyan sokáig főzni, csak rotyogjon pár percet.

Ez persze nem az az igazi tésztaszósz, amit a rendes olasz mammák állítólag órákig főznek takaréklángon, cserébe viszont sokkal hamarabb kész van :-D

Minden vackot bele lehet főzni, és akkor esetleg kevesebb hús is elég. Gomba, mexikói zöldségkeverék, répa, szalonna, maradék féldeci tejszín vagy akár vörösbor, meg amit még találunk, és másra már nem jó, gyakorlatilag majdnem minden "elfér" a spagettiszószban. Mondjuk az lehet, hogy nem muszáj egyszerre mindent belerakni :-D

Tegnap én csak az alapverziót főztem, és hozzá orsótésztát. Az egyértelmű, hogy sajtot reszeltem a tetejére, és mivel volt mindenféle zöldség a hűtőben, még egy salátát is összedobtam mellé.

Tökfőzelék - spring edition

Finom zsenge tököt vettem, és a szokásos módon elkezdtem tökfőzeléket főzni, vagyis üvegesre pároltam egy fej hagymát. Aztán valahogy nem volt szívem megszórni pirospaprikával. Inkább csak rátettem a gyalult tököt a hagymára, megsóztam, és a saját levében főztem puhára, fél csokor kapor társaságában.
Behabartam (egy kanál liszt - kevés vízzel simára keverve - , és igény szerinti tejföl), beleszórtam a kapor másik felét, és még pár percig főztem, míg kissé besűrűsödött.

Egy kis citromlével savanyítottam, mert folyamatosan kapom az ívet, hogy a tisztítószereket nem való belerakni az ételbe. Ez pontosan így van, ezért sosem főzök Domestossal. A tökfőzelékbe viszont továbbra is jó lesz nekem az ecet.

Gombás kuszkusszal töltött padlizsán

Tök jó vacsit főztem tegnap, ezt el kell mesélnem.
Húsmentesre volt igény, de nekem ez nem gond, és egyébként is inkább eszem kettesben vegát, mint egyedül mondjuk pörköltet.

Megtisztítottam és felaprítottam fél kiló csiperkegombát, meg egy fej hagymát. Két padlizsánt kettévágtam, és kivágtam a belsejét, azt is felkockáztam. Megpároltam a hagymát egy kis olajon, aztán rátettem a padlizsánt, megsóztam, kicsit sütögettem, aztán beletettem a gombát is. Még egyszer megsóztam, szerencsére a gomba engedett egy csomó levet, így nem volt baj, hogy addigra a genya padlizsán rég felszívta az összes olajat. Megborsoztam, kevés passzírozott paradicsommal felengedtem, és beleszórtam egy csokor felaprított petrezselymet. Pár percig még rotyogtattam, és ez a része kész is volt.

Közben egy pici fazékban vizet forraltam egy kevés ételízesítővel. "Menteset" használok, amiben nincs színezék meg tartósítószer. Egy csésze kuszkuszt tálba szórtam, két csésze ételízesítős vízzel leforráztam, letakartam. Kb. 10 perc múlva már magába szívta a vizet és megpuhult, akkor összekevertem a padlizsános-gombás raguval.

Az "üres" padlizsánokat egy kiolajozott jénaiba sorakoztattam, megtöltöttem őket a kuszkuszos cuccal, és tejfölt kentem a tetejükre. Előmelegített sütőben a tejföl megpirulásáig sütöttem őket.

A töltött padlizsán mellé összedobtam még egy kis salátát mindenféle nyers zöldségből: paradicsom, vékonyra gyalult bébicukkini, meg egy fél lilahagyma került bele, meg sok további petrezselyem, és ezen kívül csak olívaolaj.

A töltelék egyébként szerintem - bár igen ronda - önálló ételként is megállja a helyét, de a padlizsánokba töltve még jól is néz ki :-D

Mángoldfőzelék

Meg voltam róla győződve, hogy ezt én már beírtam, de akárhogy nézem, nem látom sehol. Pedig nekem ilyentájt a mángold az egyik alapvető élelmiszerem.
Nagyanyám kertjében szinte vadon nő, most még nem lapulevél-méretű, nagyon zsenge, élénkzöld, még ránézni is jó. Szedtem valamennyit, talán egy negyed kilót, de nem mértem meg.

A mángoldot a spenóthoz hasonlóan használom fel, most éppen főzeléket készítettem belőle. A spenót persze már szerepel a blogon, de úgyis olyan ritkán írunk bejegyzéseket, ezért gondoltam, legyen egy teljes mángoldos verzió is :-)

Először is jó alaposan megmostam és lecsöpögtettem a leveleket. Még vékony a száruk, nem vacakoltam azzal, hogy levagdossam őket, meg az ereiket is hagytam békén. (Később a vastagabb ereket már inkább kivágom, ollóval szoktam elvégezni ezt a "beavatkozást".) Közben egy fazékban vizet melegítettem. Amikor felforrt, beleszórtam a mángoldot fél percre. Akkor kiszedtem szűrőkanállal, és hideg vízzel leöblítettem. Kicsit kinyomkodtam belőle a vizet, vágódeszkára borítottam, és a nagykéssel felszecskáztam, de csak úgy tessék-lássék módon.

Még miközben vártam, hogy a víz felforrjon, egy másik lábosban felmelegítettem egy kevés vajat (de olajat is lehetett volna), és amikor már forró volt, belenyomtam egy gerezd fokhagymát. De éppen csak elkevergettem, máris megszórtam két lapos evőkanál liszttel, amit megint csak nem kevergettem túl sokáig, mert nem kell megbarnulnia egy kicsit sem. Így aztán hamar felöntöttem tejjel - 4 dl talán? nem tudom pontosan - , és kézi habverővel csomómentesre kevertem. (Ezt úgy lehet a legjobban, hogy elsőre csak a tej egy részét önti bele az ember, azzal könnyebb simára eldolgozni, és utána már csak hígítani kell. Ha a meglévőeket kinyiffantottuk, már nem fognak benne új csomók képződni.)

Amikor sűrűre főtt, belekevertem a felaprított mángoldot, és - mivel nekem a spenótnál is ez a fejlövésem - zsömle híján most két szelet felkockázott, beáztatott, aztán kinyomkodott kenyeret. Ez most valami iszonyat egészséges, teljes kiőrlésű kenyér volt, következésképpen a főzelék lájtosan fűrészporízű tőle, de igazából nem lehet ám annyira észrevenni, csak szeretek rinyálni.

Más rendes emberek lehet, hogy inkább összeturmixolnák az egészet, de én meg pont ilyen rondán szeretem.

Tojást sütöttem hozzá, mert nagyon jól áll neki a sárga :-D

Epres-rebarbarás menő pite

Éppenséggel nem a legalacsonyabb költségvetésű recept, mert lesz még az eper ennél sokkal olcsóbb, meg sokkal magyarabb is.
De már hetek óta forgattam a fejemben, hogy ki kéne próbálni ezt a kombinációt, és amikor a Fehérvári úti csarnokban rebarbarát láttam (nem olyan veszélyes áron, 400 Ft volt egy fél kiló), akkor egyértelmű volt, hogy MOST jött el az ideje :-)

Készítettem egy pitetésztát 5 dkg cukor, 10 dkg margarin, 20 dkg liszt (ebből egy kevés teljes kiőrlésű volt, mert most épp erre volt igény), 1 tojássárgája és - tejföl híján - pár kanál kefir felhasználásával. Ha jól emlékszem, egy csipet sütőport is tettem bele. Amíg a tölteléket elkészítettem, a tésztagombóc a hűtőben pihent.

A megtisztított és feldarabolt - fél kiló - rebarbarát kevéske vízzel megpároltam, és ízesítettem cukorral, citromlével és fahéjjal. A - szintén fél kiló - epret nem pároltam meg előzetesen, csak felaprítottam, mérettől függően kettő vagy négy darabba.

A tésztát kinyújtottam, kibéleltem vele egy kerek piteformát, és elősütöttem (egy zacskó sárgaborsó segítségével). Utána rászórtam a párolt rebarbarát meg az epret. Összekevertem 3 tojást, 2,5 dl habtejszínt meg egy kis porcukrot, és ezzel leöntöttem a pitét. A kikandikáló darabokra szórtam egy kis barna nádcukrot is, mert miért ne.
Még kb. félórára visszatettem a sütőbe, amíg a tojásos keverék szépen megszilárdult rajta.

Jól néz ki, finom, és pofonegyszerű elkészíteni, szóval szívesen ajánlom mindenkinek. Én más gyümölcsökkel is tervezem megsütni, majd ahogy következnek :-D

A lustaság dicsérete

Annak örömére, hogy sose írunk semmit, kaptunk egy díjat Vajdaencsitől.
Köszönjük szépen, azt hiszem, a többiek nevében megígérhetem, hogy ennél olyan sokkal aktívabbak nem leszünk mostanában :-D

Na jó, bevallom, hogy hétvégén sütöttem palacsintát, meg főztem paprikás krumplit, karalábéfőzeléket, és spagettiszószt. Ja, zöldbabfőzeléket is. De nem mindent magamnak, és a nagy része le is lett fagyasztva rögtön.

Zöldséges lasagne

Hű, hát ezt nem kéne túldumálni.

A rétegek:
1) Gomba (szeletelve, megpárolva, sóval-borssal ízesítve).
2) Cukkini (karikázva, grillfűszerrel megszórva, elősütve).
3) Spenót (kevés olajon, sok fokhagymával, sóval-borssal, éppencsak megfonnyasztva).
4) Fokhagymás mártás (besamel tulajdonképpen).
5) Paradicsomszósz (konzervből, hagymával, fokhagymával, sóval, borssal, minimál cukorral, kakukkfűvel).

Hát ezek, meg egy doboz teszkós durum lasagnetészta. A tetejére reszelt mozzarella, amit máskor nem kéne odaégetni.
Finom!!!!

Spárgás rizottó

Tegnap egy reménybeli zöldséges lasagne elkészítéséhez mentem anyagot gyűjteni a csarnokba.

Zöldspárga persze annyira nem kell hozzá, az csak úgy hazajött velem.

Ha már ott volt, meg kellett főzni.

Egy ideje izgatta már a fantáziámat a spárgás rizottó, itt volt a remek alkalom, hogy kipróbáljam.

Az van, hogy sokkal korábban kellett volna.

Olvastam a zöldspárgáról, hogy meg kell hajlítani, és éppen ott fog elpattanni a szára, ahonnan lefelé már fás. Lehet, hogy ez igaz, mindenesetre így minden szálnak kidobtam az egyharmadát, szóval elég pocsékolós dolog, de ha fás, akkor fás, inkább elhiszem, mintsemhogy aztán köpködnöm kelljen. (Mondjuk lehet, hogy ilyen felöntögetős alaplének meg lehetett volna főzni, na mindegy. Legközelebb.)

Azt is olvastam, hogy a spárga feje sokkal hamarabb megpuhul, mint a szára, ezért perverz vigyorral megskalpoltam az egész csokrot, és félretettem a fejeket, a szárakat meg 2-3 cm-es darabokra vagdostam. 

Innentől jött a főzés. Egy kevés vajon - valahogy vajjal akartam főzni, nem olajjal most - üvegesre pároltam egy kisebbfajta vöröshagymát, majd beledobáltam a spárgát (egyelőre a szárát csak), megsóztam, megborsoztam, kicsit átkevergettem, és felöntöttem egy kevés fehérborral, amit aztán el is főztem róla. Akkor beleszórtam egy csésze rizottórizst (Arborio a Lidliből, nem olyan veszélyesen drága, még régebben vettem kipróbálni), és elkezdtem merőkanalanként felöntögetni húslevessel. (A fagyasztóban találtam.) Minden felöntéskor megkevergettem, és csak akkor öntöttem rá a következőt, ha az előző már eltűnt róla. Amikor már úgy láttam, hogy 2-3 felöntés múlva elkészül, akkor beletettem a spárgafejeket is.

Igazából sajnos nem tudom, hogy pontosan mennyi levest szívott fel, nem volt kimérve... addig öntögettem, amíg a rizs már puha, de olyan jól "harapható" volt, akkor még egy kicsit adtam hozzá, hogy szottyos legyen. Még egy löttyintésnyi főzőtejszínt belekevertem, aztán el is zártam alatta a gázt. 

NAGYON jó lett, tényleg csak azt sajnálom, hogy nem próbáltam ki előbb. 

Reszelt parmezánnal biztos még finomabb lett volna, de azért ne akarjunk már mindent egyszerre, főleg ne huszonötödikén. 

Egy csomag zöldspárga egyébként 450 Ft-ba került, a lidlis rizsre már nem emlékszem, bor volt nyitva amúgy is, szóval egye fene, nem olyan drága étel. 

Valamit mártogatni valamivel

V.I.P. vacsoravendégem volt tegnap, ezért úgy kellett kiválasztanom az ételt, hogy néhány szempontnak megfeleljen. Mégpedig:
1. Be kell vágódni.
2. Vega. (Jó, ez igazából nem gond.)
3. Ne kelljen az evésre koncentrálni, lehessen nyugodtan kempingezni a kanapén.

Azt elég hamar kitaláltam, hogy valamit mártogatni kéne valamivel.
Úgy döntöttem, hogy sütök ilyen naan-kenyeret Viki receptgyűjteményéből, meg összedobok hozzá párféle kencét.

Így is történt.
A naan-kenyeret fele-fele arányban sima- és teljes kiőrlésű lisztből készítettem, mert jó fej vagyok.
A receptet nézzétek meg az eredeti helyen :-D

A "kenőcsök" pedig a következők voltak:
1. Hummusz: konzerv csicseriborsó, vöröshagyma, fokhagyma, tahini, koriander, olívaolaj, só, citromlé.
2. Cukkinikrém: felkockázott és megsütött cukkini, grillfűszerrel és kakukkfűvel ízesítve, fokhagyma, citromlé, pár kanál tejföl.
3. Sültpaprika-krém: üveges sült paprika, (szerintem enyhén ecetes lében volt eltéve), konzerv hámozott paradicsom, lilahagyma, csipetnyi cukor.
4. Padlizsánkrém: padlizsán a sütőben megsütve, pirított hagyma, fokhagyma, olívaolaj, só, bors.

A legnehezebb része az volt, hogy minden elkészült krém után el kellett mosni a robotgép edényét :-D

Ja, almás pite is volt, de csak a szokásos: 1-2-3 pitetészta, leheletnyi prézli, sok lereszelt és kinyomkodott alma, kevés cukor, kevés fahéj. Már tegnap este se volt kutya, mára pedig még javult!

Húsvéti maradékok

Nem volt nálunk valami túl komoly húsvéti menü, így maradékból sincs sok, de ami van, azt el kell használni.

Maradt összesen1 db főtt tojás :-) Ez épp jó ahhoz a főzelékhez, amit - jobb híján - mexikói zöldségkeverékből dobtam össze. Igazából a borsó dominál benne, viszont a répától meg a kukoricától tök jó vidám színe van!

Maradt egy jókora maréknyi sonkatörmelék (igazából sokkal több maradt, de inkább becsomagoltam a barátaimnak, hogy vigyék haza, ha már egyszer beszálltak az árába), ebből valami krokett-féleséget tervezek sütni. Láttam a neten olyan receptet, ahol besamelmártásból készítik, de a fejemben meg valami krumplis változat dereng inkább.

És mivel elég sok zöldséget vettem a piacon, maradt még három szép zsenge karalábé: ezekből is főzelék lesz, hogy a sonkás kroketteket legyen mihez megenni. Meg mert szeretem! :-D

Nálatok is kell mentőakciózni, vagy elfogyott minden?

Pár szelet sonka optimális felhasználása

Gondoltam, a melegszendvicset mindenki szereti, abból nagy baj nem lehet. Na de Finnyás Barátnő nem eszik ám AKÁRMIT, akkor veszek valami rendes sonkát, azzal legutóbb még nem volt semmi baja. Igen ám, de esélyes befutó volt még két vendég (akik végül nem jöttek), és hirtelen olyan kevésnek kezdett látszani a 30 dkg prágai sonka.

Ezért aztán összevagdostam kicsit a sonkát, feldaraboltam egy kocka vajat, és jól megküldtem az egészet a robotgéppel. Kevertem bele egy kis mustárt, ketchupot és borsot is, és máris kész volt a sonkás melegszendvics-krém. Sokkal több szelet kenyérre volt így elég, mint eredetileg lett volna.
Reszelt sajt a teetjére, be a retro alumínium party-grillbe, aztán már csak figyelni kell, hogy az ember időben kivegye, még mielőtt odaégne a széle.

Aki nem finnyás, az - gondolom - megcsinálhatja ugyanezt párizsiból is, és aki nem megy ki a világból attól, hogy a margarinnak olyan margariníze van, annak nem kötelező vajat tennie bele :-D Úgy már igazi válságmelegszendvics :-D

Ijesztésképpen elmesélem azt a melegszendvics-krémet, amit még apukám szokott kutyulni annak idején: kellett hozzá egy olyan ne-tudd-meg-mi-van-benne vagdalthús-konzerv, aztán egy nyers tojás, só, bors, mustár, MARGARIN (!!!), és ezt az egészet összekeverni, ez jött a kenyérszeletekre, meg sajt. Szerettük, de attól tartok, ma már inkább nem enném meg :-D

Zöldséges rizs újrahasznosítása

Legalja kategória.
Egy pár virsliből pörköltféleséget dobtam össze ma reggel, és az lesz ma a tegnapi zöldséges rizs maradékához. Mármint a fele, a másik felét pedig majd valahogy beintegrálom a holnapi ebédembe :-)

Parmezános csirkeragu

A múltkori BMV-sajtostészta nyomdokain haladva dobtam össze ezt a szupergyors ebédet.
Amit felhasználtam:
- fél csirkemell felkockázva
- egy jó marék reszelt parmezán
- jókora lötty főzőtejszín
- só, bors, olaj
- tészta

Egy kicsi olajon fehéredésig pirítottam a csirkekockákat, megsóztam, megborsoztam. Mikor kb. elfőtte a saját levét, rászórtam a parmezánt, és felöntöttem tejszínnel - amit az olvadó sajt szépen be is sűrített. Ez ennyi. Főztem hozzá tésztát.

A csirkeragu két adag volt, a tészta meg csak egy, így ma indulás előtt zöldséges rizst készítettem hozzá. Egy kávéscsésze rizshez, miután felöntöttem vízzel és pár percig főztem, két maréknyi (jóvanna, igen, kézzel főzök, és? :-) mexikói zöldségkeveréket is tettem, mielőtt elzártam volna alatta a gázt, és hagytam volna a saját gőzében megpuhulni.
Szerintem ezzel is finom.

... és a zöldséges rizsből két adag lett, amiből egyet eltettem holnapra, tehát hamarosan következik az újrahasznosítós sorozatom folytatása :-)

Gyümölcsmentés

Hétfőn reggel elfogott a bőség zavara, és túl sok mindent vásároltam össze az aznapi gyümölcsnapra.
Persze, tudom, a hét többi napján is ér gyümölcsöt enni, de valahogy olyan maflán válogattam, hogy minden egyszerre, és túl gyorsan kezdett megromlani.
El kellett használni a készletet sürgősen.

Így lett először is banános-epres-körtés turmix (csak tejjel), aztán meg mangós joghurt (sok szottyadt mangó, egy pohár lejáratközeli natúr joghurt még az antibiotikum korából - mindkettőt az utolsó pillantban mentettem meg).

Finomak, és ha valakinek hozzám hasonlóan pont nincsen utaztatható (= jól záródó) pohárkája vagy flakonja, akkor akár egy kisméretű befőttesüvegben is lehet őket szállítani, de persze nem kötelező.
Aki nálam egy kicsit többet tartózkodik a lakásában, és nem hurcolja magával a hátán reggelente gyakorlatilag az egész napi ellátmányát, az természetesen otthon is elfogyaszthatja a fincsi tejes vagy joghurtos turmixokat :-D

Sajtos tészta, BMV-változat*

Altair kollegina mostanában nagyon rácsavarodott a sajtos tésztára, meg Zsuzsa is írt a múltkor egy jópofa receptet, nem lehet ezt sokáig csak úgy simán kibírni, tegnap megadtam magam.

Egyébként is nálam aludt az öcsém. Nincs most itthon a sógornőm, a tesóm különösebben nem is igyekszik titkolni, hogy ilyenkor részben csak azért jön, mert tőlem egész biztosan kap enni. (Másik részben meg internetezni, mert nekik nincs még számítógépük. Remélem, most már mindenki jól látja a szerepemet a családban.)

Sok minden nem volt otthon, túl nagy bevásárlást sem akartam rendezni, így lett sajtszószos tészta a mai elhozós ebéd.

Találtam két kis vékony szeletke angolszalonnát, ezt apróra felkockáztam, és egy kevés olajon megpirítottam. Megszórtam egy lapos evőkanál liszttel, aztán felöntöttem egy pohár tejjel, meg egy pohár főzőtejszínnel. Sóztam, borsoztam, belereszeltem egy darab trappista sajtot, meg egy kisebb darab parmezánt, amit a múltkor hirtelen felindulásból vásároltam. Addig főztem, míg a sajt elolvadt, a mártásnak pedig már nem volt lisztíze.

Gondoltam, főzök hozzá pennét vagy orsótésztát, mert ezek mindig vannak nálam betárazva. Aha, persze.
Kivéve most.
Volt két választásom, az egyik a fodros kockatészta, a másik meg az, hogy összeöntöm a maradékot két hasonló tésztából (rövid- és szélesmetélt), mert úgyis mindegy.
Konzultáltam az öcsémmel, aztán összeöntöttem.
Elég hamar kiderült, hogy annyira azért mégsem hasonlóak, főleg mert az egyik négy-, a másik meg nyolctojásos volt, és emiatt nemcsak különböző alakú, de ráadásul különböző színű is a két tészta, de igazából tényleg tökmindegy. Egyszerűek vagyunk mi az öcsémmel :-)

A szósz viszont tényleg finom, függetlenül attól, hogy milyen alakú tésztára tesszük :-)

*BMV= Bele Minden Vacakot

Gyógyerejű gyümölcssaláta

Most az influenza miatt kicsit leszoktam az evésről, tehát a szokásos hétfői gyümölcsnapot még a szokásosnál is könnyebb megtartanom.

A gyümölcssalátámat (amibe gyakorlatilag mindent belepakoltam, amit itthon találtam) ma a kedvenc gyógyító-teaízesítő hozzávalóimmal kombináltam: mézzel, citromlével és reszelt gyömbérrel.
Sőt, mivel antibiotikumot szedek, és emiatt most minden étkezéshez (vagy helyette) eszem natúr joghurtot, ezt kivételesen mára is engedélyeztem, így kifejezetten finom lett a gyümölcssaláta!!!!

A darált hús és a reflexek

Hihetetlen, hogy az ember milyen rövid idő alatt képes a saját szokásainak rabjává válni, ellustulni, és a legkisebb ellenállás irányába menni, még a főzésben is.
Akárhányszor veszek egy tálca darált húst, abból akárhány mínusz egyszer spagettiszósz és fasírtgolyó lesz (mert el szoktam felezni).

Ha még öt percig gondolkodom, akkor pedig húsgombóc paradicsomszósszal, és "egybefasírt".
(Ma gondolkodtam még öt percig.)

Nektek mi a B-tervetek? És az A? :-)

Spenótos-juhsajtos cannelloni

Iszonyat jó kaját csináltam, de szegény nagyon ronda lett :-D

Tök jól kigondoltam, hogy spenótos krémmel fogom megtölteni a tésztacsöveket, aztán majd leöntöm sajtszósszal, még további sajtot reszelek a tetejére, átsütöm a sütőben, és akkor majd jó lesz. Aztán a cannellonik kidurrantak, a két szósz összefolyt (nem tudom, miért gondoltam, hogy nem fognak találkozni), szóval tésztafecnik vannak zöldesfehér izében. De szépen rásült a sajt a tetejére, szóval kívülről azért jól néz ki.

Töltelék: egy fél vöröshagymát kicsit megpirítottam, és rádobtam két marék szeletelt gombát. Ez eddig a tegnapi pizzabuli maradékainak feldolgozása, aki nem újrahasznosít, az csatlakozzon be innen :-D Egy zacskó kiolvasztott spenótot is beletettem, és fokhagymával, sóval, borssal ízesítettem. Egy púpos evőkanál liszt és egy egész kevés tejszín keverékével besűrítettem, de sokkal sűrűbbre, mint a sima főzeléket.

Sajtszósz: megolvasztott vajon kicsit átkevergettem két evőkanál lisztet, felöntöttem tejjel meg főzőtejszínnel vegyesen (kevés lett volna a tej magában, és nem volt kedvem boltba rohanni, ezért kipótoltam), megsóztam megborsoztam, és kevergetve sűrűre főztem, végül még egy tömlős sajtkrémet is hozzákevertem.

Cannellonit tölteni tulajdonképpen nem bonyolultabb, mint megetetni az unokaöcsémet. Az ember kiskanállal próbál valami pépes izét egy lyukba beletömködni, és az izé néha visszafolyik. Viszont a cannelloni legalább nem köpköd, és nem próbál elszökni. Úgy volt a legegyszerűbb, hogy beleállítottam a tenyerembe, és fentről adagoltam bele a tölteléket, kávéskanállal. Nem teljesen tele, de lehet, hogy még kevesebbet kellett volna.

A szögletes jénaim alját kiolajoztam, belelöttyintettem pár kanálnyit a sajtszószból, és erre sorakoztattam a megtöltött tésztákat. 12 darabhoz volt elég a töltelék. Akkor leöntöttem a többi sajtszósszal, reszeltem rá juhsajtot, és betettem az előmelegített sütőbe. Amikor szép aranybarna volt a teteje, akkor kiszedtem.

Finom nagyon. Csak hát nem szép :-D

Csirkemájas variációk

Hatszáz forint volt a csirkemáj a cébéában, úgyhogy vettem fél kilót, mert néha unom a kényszervegaságot, meg hogy legfeljebb egy virslit sütök a főzelékem tetejére.
Persze nekem fél kiló csirkemáj sok egyszerre, ezért elfeleztem, és kétfélét is készítettem belőle.

Pont elfogyott már a múltkori hummusz, amit a reggelizős szendvicsekhez kotyvasztottam, úgyhogy hirtelenjében összedobtam egy nagyon minimál májpástétom-szerűséget, ez majd kitart a héten. Szerintem semmi újat nem mondok, megolvasztottam egy kis libazsírt (véletlenül még mindig van itthon egy pici), ebben kicsit megpirítottam fél fej vöröshagymát, beletettem a megmosott, megszárítgatott és kisebb darabokra vágott májat. Addig sütöttem, amíg már nem folyt belőle véres lé, bár tudom, hogy ez halálos bűn, és ilyenkor már ki van száradva, de ez van, így szoktam meg, nem szeretem azt hinni, hogy nyers :-D Megborsoztam, megsóztam, és most kivételesen nem mixeltem simára, csak szétnyomkodtam villával. Bedobozoltam, szevasz.

A máj másik felét ugyanígy kezdtem készíteni, csak nem zsírral, hanem olajjal, és beleszórtam pár marék fagyasztott zöldborsót is. A són és borson kívül ebbe majorannát is tettem, és felöntöttem egy fél pohár vízzel, hogy legyen szaftja, aztán addig főztem, míg szép sűrű lett. A végén még belekevertem egy icipici kocka vajat is, hogy selymes legyen, meg mert találtam, és el kellett használni :-) Ehhez a raguhoz párolt rizst csináltam, még nem kóstoltam, de remélem, kivételesen most nem maradt kemény a közepe :-D

Ma persze gyümölcsnapom volt, nehéz így főzni, mert én eléggé kóstolgatós fajta vagyok. Ráadásul csak holnap tudom elmondani, milyen lett a kaja :-D Mondjuk gondolom, olyan, mint máskor - szerintem ez a borsós cucc is volt már a blogon, akár többször is. De ez csak azt jelenti, hogy finom!

Idő nincs , kukoricafőzelék van

A kukoricafőzelék tök hülyén hangzik, pedig most az egyszer kivételesen nem én fejlesztettem ki valami konyhaszekrény-söprögető kajaválság idején. A kaposvári főiskolán adták a menzán, ott találkoztam vele először, és utoljára is, mert aztán máshol sosem. Azóta párszor már kihúzott a slamasztikából, mert nem is tudom, van-e még egy olyan kaja, amit ennyi idő alatt össze lehet dobni.

Így: egy kevés vajat melegít az ember a lábosban, és beleönt egy doboz lecsöpögtetett kukoricakonzervet. Kicsit kevergeti, aztán megszórja 1-2 kanál liszttel, és ezzel is jó alaposan elkeveri. Akkor most fel kell önteni tejjel (egy része lehet főzőtejszín is), megsózni, és megint csak kevergetve felforralni, és addig főzni, míg besűrűsödik, és elmúlik a lisztíze. Egy kis petrezselyemtől szebb is lesz, meg finomabb is.

Ennyi.
(Meg még sült virsli, vagy akármi, és lehet is enni/dobozolni. A menzán egyébként mindig rántott párizsi volt hozzá, vagy csibefasírt, esetleg hamburgerhús, persze a mirelit förmedvény típusúból.) Egyszer próbáljátok ki szerintem.

Csicseriborsó Művek

Múltkor megfőztem egy csomag csicseriborsót, lett is belőle majdnem egy kiló :-)

Egyik részéből hummusz lett (csicseriborsó, fokhagyma, olívaolaj, tahini, só, meg a robotgép :-)

Másik részéből csicseriborsócurryt akartam gyártani (hagyma, fokhagyma, mindenféle fűszerek, pl. rómaikömény, csili, meg ilyenek, csicseriborsó, konzervparadicsom), de véletlenül az elején beleugrott néhány karika házikolbász, így valami egész más lett belőle, de fincsi!!!! Tejföllel is kipróbáltam, úgy is jó.

A maradékból úgy gondoltam, hogy falafelt kéne sütnöm, de már megint nem sikerült (szétestek a bigyók az olajban, legközelebb mégiscsak teszek bele tojást, pedig állítólag nem kell...) Pedig jó lett volna főzelékhez, vagy csak úgy is. Na mindegy, majd máskor.

A fenti sikerélmény fényében pedig ma mákos tészta lesz :-D Azt nem szúrom el.

Recycling, avagy hogyan főztem végül rakott tarhonyát

Ha jól emlékszem, az egész azzal kezdődött, hogy volt a fagyasztóban egy fél csirkemell, meg egy doboz lencsefőzelék, és valahogy nem gondoltam őket teljesen összeillőnek. Vettem inkább a főzelékhez egy csomag virslit, de persze nem fogyott el, le is fagyasztottam a maradékot.

A csirkemellből lecsós csirke lett kuszkusszal, de maradt még lecsó.
Akkor összedobtam egy kis lecsós virslit tarhonyával, csak hát sok lett a tarhonya.

Bánatosan pislogtam befele a hűtőbe, hogy akkor ebből most mit, és eszembe jutott az a fél szál kolbász, amit a nagymamám mentett el nekem a hétvégén. Még gyorsan megfőztem két tojást, és a továbbiakban pontosan a rakott krumpli játékszabályai szerint jártam el, csak éppen tarhonyából.

Nem tudom, milyen lesz, mert még a sütőben van, de nehogymár ne legyen ehető.
Ja, és van itthon uborka is :-D

Ha már felbontottam...

Nekem azért egy üveg lecsó elég sokáig elég (lenne), de ha már felbontottam, inkább meg kéne enni, mert hiába teszem hűtőbe, ott is olyan hamar megromlanak ezek a dolgok.

A csirkés-kuszkuszos változaton kívül lesz még mostanában:
- tojásos lecsó
- lecsós virsli tarhonyával.

Aztán akkor ki is fogy.

Ebéd, NAGYON gyorsan

Lecsós csirke petrezselymes kuszkusszal.

Emberlánya 2x mennyiségű vizet forral, megsózza, és belezúdít x mennyiségű kuszkuszt. Lefedi, otthagyja.
Felkockázza a csirkemellet, megsózza, megborsozza (ha akarja), és kevés olajon megpirítja, aztán puhára párolja. Hozzákavar pár kanál lecsót az üvegből, főzi még egy-két percig, és ez a része kész is van.
Visszatérés a kuszkuszhoz: ezt most még el kell keverni egy darabka vajja, meg ízlés szerint petrezselyemmel.

Tádámmmmmm.
Mehet a dobozba.

Paradicsomos krumpli

Kolléganőm mesélte, hogy a krumplifőzeléket ő paradicsomos változatban is szokta készíteni. Akkor igazából nem lépte át az ingerküszöbömet az információ, most meg valamiért eszembe jutott, és kipróbáltam.

Meghámoztam és viszonylag vékony szeletekre vágtam 4-5 közepes(nél kisebb) krumplit. Max. fél cm vastag szeletek voltak. Azért lényeges, mert már elég sűrű szmötyiben kell a krumplinak megfőnie, és az ember ugye nem akarja, hogy mire megpuhulna, addigra jól le is kozmáljon a kajája.

Nodeszóval kevés olajon halvány aligbarnára pirítottam egy púpos evőkanál lisztet (de máskor inkább csak megfuttatom, mert nekem ez így túl rántásízű lett), aztán hozzákavartam egy doboz (mármint a pici doboz) sűrített paradicsomot, és őrült módon kevergetve felengedtem egy pohár vízzel, aztán még egy másodikkal is. Megsóztam, aztán beleraktam a krumplit, és nem túl nagy lángon főztem addig, míg a krumpli megpuhult, a cucc pedig besűrűsödött. Három adagnak tűnik, amiből már csak kettő van, mert Húg most küldött le egy tányérral :-)

Meglepően jó íze van, de legközelebb nem ilyen sűrített paradicsommal főzöm, hanem inkább passzírozott paradicsommal, mert ez most konkrétan világos narancssárga lett, és az annyira nem szép.
Viszont belegondolva majdnem ingyenes volt, egyszóval tökéletes hónap végi polclesöprős-hűtőkiürítős kaja. Próbáljátok ki! :-D

Gyümölcsnapi almapüré

A gyümölcsnappal az az egyik baj, hogy a gyümölcsök édesek, a másik meg, hogy hidegek, és amikor az ember este hazaér, valami meleget szeretne inkább.
Na szóval az almát megsózni ugyan elég hülye ötlet lenne, megfőzni viszont meg lehet :-D

Igazából éppen úgy kezdtem, mintha almakompótot főznék, csak a végén összeturmixoltam az egészet, és lett belőle egy klassz, forró almapüré. Finom, és olyan jól melegít.

(Más kérdés, hogy sajnos FÜSTÖLT KOLBÁSZT ÉS/VAGY SZALONNÁT AKAROK, MOST AZONNAL :-)))

Elhatározás

Persze vannak az idényzöldségek is, de az a szomorú igazság, hogy egy válságkonyha alapját akkor is a mirelitből készült főzelékek, meg a kenyér, a krumpli és a tészta alkotják, különböző variációkban.
Ha az ember már amúgy se vékony, akkor ebből elég hamar baj lesz.

Ezért kitaláltam, hogy akkor minden hétfő gyümölcsnap.
Ez a második.
Tervszerű megelőzés.
Bezony.
(Ja, kávézni ér :-)

Más kárán tanul az okos...

... a hülye meg kénytelen a sajátján.

Ne fagyasszatok szalonnát, mert pocsék íze lesz, amikor kiolvad :-)

Nekünk írták

Linkajánló: http://www.mindmegette.hu/olcso-receptek-kiados-etelek-47676

Nokedli recycle

Volt egy minimális adag kakaspörkölt a fagyasztóban, meg egy bödön nokedli.
Próbálkoztam a külszíni fejtéssel, de igazából a nokedlitömbről nem lehetett egy evésre valót lerobbantani, így kiolvasztottam, és ami nem fogyott el ebédre a pörkölthöz, abból tojásos nokedli lett vacsorára.

Jelentem: a tojásos nokedli csalamádéval is, meg ketchuppal is bűnrossz :-D
(Nem válogat, megeszi.)

Egyszerű estebéd

Gyorsan össze kellett ütnöm valami finomat és olcsót, mire a férjem este hazaért. Felforraltam a vizet és kifőztem két zacskó rizst. Közben megpucoltam egy fél zellert, egy szál fehérrépát, két nagyobbacska sárgarépát és egy fej hagymát, jó nagyot. És három fej gombát. Mindegyiket lereszeltem a zöldségreszelőn karikára, de hagytam hogy a répa elferdüljön, így olyan ellipszis formájúak lettek. Kis olajon a serpenyőben megpároltam, közben került rá só, bors, bazsalikom és még néhány zöldfűszer, amit a szekrényben találtam. Amikor majdnem jó lett, hozzákevertem a rizst. Az is a majdnem jó állapotában volt, tehát felöntöttem egy kis vízzel, had dagadjon még :). Eszembe jutott, hogy a múltkor ilyesmihez öntöttem egy kis fehérbort...most vörös volt csak a hűtőben, hát azt öntöttem. És milyen jó ötlet volt :). Pár perc alatt a rizs megpuhult, a bor megízesítette a zöldségeket és kellemes tejeskávéhoz hasonlító színű lett az egész rizs.
És nagyon finom volt :)

Szülinapi ebéd Huginak

Esküszöm, hogy ő kérte!!! Megkérdeztem, mi legyen, és azt mondta, hogy párolt káposzta és sült krumpli! Mondtam, hogy hát jól van, Gyerek, elég felhasználóbarát vagy, ezzel nem fogom magam halálra erőltetni.

A párolt káposzta az párolt káposzta. Lila, egyértelműen. A fűszerei: só, cukor, őrölt kömény, ecet. Semmi alma, semmi vörösbor, semmi fakszni. Oldszkúl. Én úgy szeretem a legjobban, ha mindenből épp egy kicsivel többet teszek bele, mint kéne :-D Kicsit túl édes, kicsit túl savanykás, kicsit túl köménymagos. Istenkirály. (Hagyományos karácsonyi családi étel volt nálunk egyébként, amíg az apai nagyanyám élt. De senki nem tud ugyanolyat, hiába is próbálkozunk.)

A sült krumplit viszont felturbóztam Juditka kedvéért. Úgy kezdtem, hogy a krumplit meghámoztam, nem túl kicsi - ellenben legalább elég nagy - kockákra vágtam, hideg vízben elkezdtem főzni, a forrástól számított kb. 5-6 percig. Persze megsóztam. Lecsöpögtettem, vártam egy kicsit, amíg megszáradt, aztán kiolajozott jénaiban elterítettem. Megszórtam egy kanál liszttel, tettem még rá egy kevéske borsot és pirospaprikát, meg egy kis további sót, rendesen összeforgattam, hogy mindenből jusson mindenhová. Végül vajat daraboltam a tetejére. Jó forró sütőben addig sütöttem, amíg gyönyörűszép pirosbarna kérget kapott. Egyébként marha jó lett, szerintem az inspirációt - mármint ahhoz, hogy egyáltalán eszembe jusson belisztezni a sült krumplit - valamelyik GoodFoodból szereztem.

Ez eddig igazából nem túl ünneplős, tehát kapott azért Judit húgom egy szülinapi tortát is :-D

Újévi fogadalom

2012-ben várhatóan még mélyebbre süllyed a Válságkonyha színvonala, legalábbis ami az én részemet illeti.
Egyet mégis megígérek: levespor, margarinos kenyér és párizsi nem lesz idén sem.
Ha beledöglöm, akkor s... vagyis... akkor ESETLEG, de nem fogok neki örülni :-)