Spenótos-juhsajtos cannelloni

Iszonyat jó kaját csináltam, de szegény nagyon ronda lett :-D

Tök jól kigondoltam, hogy spenótos krémmel fogom megtölteni a tésztacsöveket, aztán majd leöntöm sajtszósszal, még további sajtot reszelek a tetejére, átsütöm a sütőben, és akkor majd jó lesz. Aztán a cannellonik kidurrantak, a két szósz összefolyt (nem tudom, miért gondoltam, hogy nem fognak találkozni), szóval tésztafecnik vannak zöldesfehér izében. De szépen rásült a sajt a tetejére, szóval kívülről azért jól néz ki.

Töltelék: egy fél vöröshagymát kicsit megpirítottam, és rádobtam két marék szeletelt gombát. Ez eddig a tegnapi pizzabuli maradékainak feldolgozása, aki nem újrahasznosít, az csatlakozzon be innen :-D Egy zacskó kiolvasztott spenótot is beletettem, és fokhagymával, sóval, borssal ízesítettem. Egy púpos evőkanál liszt és egy egész kevés tejszín keverékével besűrítettem, de sokkal sűrűbbre, mint a sima főzeléket.

Sajtszósz: megolvasztott vajon kicsit átkevergettem két evőkanál lisztet, felöntöttem tejjel meg főzőtejszínnel vegyesen (kevés lett volna a tej magában, és nem volt kedvem boltba rohanni, ezért kipótoltam), megsóztam megborsoztam, és kevergetve sűrűre főztem, végül még egy tömlős sajtkrémet is hozzákevertem.

Cannellonit tölteni tulajdonképpen nem bonyolultabb, mint megetetni az unokaöcsémet. Az ember kiskanállal próbál valami pépes izét egy lyukba beletömködni, és az izé néha visszafolyik. Viszont a cannelloni legalább nem köpköd, és nem próbál elszökni. Úgy volt a legegyszerűbb, hogy beleállítottam a tenyerembe, és fentről adagoltam bele a tölteléket, kávéskanállal. Nem teljesen tele, de lehet, hogy még kevesebbet kellett volna.

A szögletes jénaim alját kiolajoztam, belelöttyintettem pár kanálnyit a sajtszószból, és erre sorakoztattam a megtöltött tésztákat. 12 darabhoz volt elég a töltelék. Akkor leöntöttem a többi sajtszósszal, reszeltem rá juhsajtot, és betettem az előmelegített sütőbe. Amikor szép aranybarna volt a teteje, akkor kiszedtem.

Finom nagyon. Csak hát nem szép :-D