Leharcolt sütőtökös rizottó

Az a baj a rizottóval, hogy IGAZÁN csak frissen jó. Aztán persze még jó utána is, főleg ha muszáj.
Mert velem meg az a baj, hogy előre főzök, de nem ám egy nappal, meg nem is kettővel előre.
Így tehát ha rizottó készül, az simán megéri a két-, vagy akár háromnapos kort is - hát, én ezt húztam.

Nem olyan nagy újdonság a sütőtökös rizottó, írtam is már róla, méghozzá itt: http://valsagkonyha.blogspot.hu/2010/12/sutotokos-rizotto.html 
Csak most nem volt otthon semmiféle gomba, cserébe viszont vettem zöldségleveskockát (izémentes, a déemből, mert amúgy nálam ilyesmi szigorúan NINCS). A többi lényegében erősen hasonló, kivéve, hogy mindenféle jószándékom ellenére se tartok itthon rendszeresen parmezánt, hanem csak gagyi akciós trappistát... Hát, ez van, de mondjuk szerintem - bár a hiperérzékeny ízlelőbimbókkal felszerelt ínyenc gasztrobloggerek esetleg felháborodva vetnének máglyára - nem rontotta el :-)

Spárgás rizottó

Tegnap egy reménybeli zöldséges lasagne elkészítéséhez mentem anyagot gyűjteni a csarnokba.

Zöldspárga persze annyira nem kell hozzá, az csak úgy hazajött velem.

Ha már ott volt, meg kellett főzni.

Egy ideje izgatta már a fantáziámat a spárgás rizottó, itt volt a remek alkalom, hogy kipróbáljam.

Az van, hogy sokkal korábban kellett volna.

Olvastam a zöldspárgáról, hogy meg kell hajlítani, és éppen ott fog elpattanni a szára, ahonnan lefelé már fás. Lehet, hogy ez igaz, mindenesetre így minden szálnak kidobtam az egyharmadát, szóval elég pocsékolós dolog, de ha fás, akkor fás, inkább elhiszem, mintsemhogy aztán köpködnöm kelljen. (Mondjuk lehet, hogy ilyen felöntögetős alaplének meg lehetett volna főzni, na mindegy. Legközelebb.)

Azt is olvastam, hogy a spárga feje sokkal hamarabb megpuhul, mint a szára, ezért perverz vigyorral megskalpoltam az egész csokrot, és félretettem a fejeket, a szárakat meg 2-3 cm-es darabokra vagdostam. 

Innentől jött a főzés. Egy kevés vajon - valahogy vajjal akartam főzni, nem olajjal most - üvegesre pároltam egy kisebbfajta vöröshagymát, majd beledobáltam a spárgát (egyelőre a szárát csak), megsóztam, megborsoztam, kicsit átkevergettem, és felöntöttem egy kevés fehérborral, amit aztán el is főztem róla. Akkor beleszórtam egy csésze rizottórizst (Arborio a Lidliből, nem olyan veszélyesen drága, még régebben vettem kipróbálni), és elkezdtem merőkanalanként felöntögetni húslevessel. (A fagyasztóban találtam.) Minden felöntéskor megkevergettem, és csak akkor öntöttem rá a következőt, ha az előző már eltűnt róla. Amikor már úgy láttam, hogy 2-3 felöntés múlva elkészül, akkor beletettem a spárgafejeket is.

Igazából sajnos nem tudom, hogy pontosan mennyi levest szívott fel, nem volt kimérve... addig öntögettem, amíg a rizs már puha, de olyan jól "harapható" volt, akkor még egy kicsit adtam hozzá, hogy szottyos legyen. Még egy löttyintésnyi főzőtejszínt belekevertem, aztán el is zártam alatta a gázt. 

NAGYON jó lett, tényleg csak azt sajnálom, hogy nem próbáltam ki előbb. 

Reszelt parmezánnal biztos még finomabb lett volna, de azért ne akarjunk már mindent egyszerre, főleg ne huszonötödikén. 

Egy csomag zöldspárga egyébként 450 Ft-ba került, a lidlis rizsre már nem emlékszem, bor volt nyitva amúgy is, szóval egye fene, nem olyan drága étel. 

Sütőtökös rizottó

Vettem a múltkor egy doboz (1 kg) rizottórizst, nem volt olcsó, 500 vagy 600 forintba került.
Most, hogy Kishúg itthon van, és muszáj vegetáriánus témakörben (is) főznöm, gondoltam, itt az ideje egy sütőtökös rizottónak, azt egyszer már próbáltam, és ízlett. A múltkori vendégeskedésből úgyis megmaradt egy villanykörte alakú kis töknek a gömbölyű része, sőőőőőt mi több, a napokban vettem egy darabka parmezánt is, mert végre láttam egy megfizethetően icipici darabot. Volt fehérbor is, tejszín, meg vaj. Éppen csak alaplé, zöldségleves, leveskocka, meg ilyenek nem voltak.

Törtem a fejemet, már a vegeta-naturellás vizet láttam az utolsó megoldásnak, amikor eszembe jutott az a kis doboz szárított erdei gomba, amit a múltkor "csak úgy" vettem. A felét gyorsan bele is szórtam az ételízesítős vízbe, és összeforraltam pár percig. Pluszban még egy kis só kellett bele. Összesen talán egy picivel több, mint 1 liter levest készítettem.

Egy lapos lábosban apróra vágott hagymát pirítottam üvegesre egy kis olajon, elkevertem benne egy gerezd zúzott fokhagymát, és a megtisztított, kockákra vágott sütőtököt - mondjuk, olyan két jó nagy marék volt. Pár percig - kb. 10 - kevergettem, aztán beleszórtam egy csésze rizst, ezzel is elkevertem, és felöntöttem 1 dl száraz fehérborral. Amikor ez elforrt róla, elkezdtem merőkanalanként felöntögetni a gombalevessel (persze a gombadarabokat is beleraktam), és minden felöntés után néha kevergetve megvártam, míg elforrja a levét. Ez akkor van, amikor az ember húz benne egy csíkot a fakanállal, és "száraz" a nyoma. Ilyenkor hozzáadtam a következő merőkanálnyi levest. És így tovább, míg a rizsszemek kívül szottyosak, de belül még haraphatóak voltak.

Akkor belekevertem egy evőkanál főzőtejszínt, meg egy negyed kocka vajat, ezzel is jól elkevertem, és kész is volt. A tányéron a tetejére parmezánt reszeltem. NAGYON finom volt, de tényleg nagyon!!!!! (Három adag lett az egy csésze rizsből, 2 nagy marék tökkel.)