Maradékokból, avagy még egyszer a fagyasztó kincseiről

Mint tudjuk, nagy haverom a fagyasztó. Pakolok bele mindent, amiből véletlenül maradt, vagy szándékosan lett még egy adag. Néha aztán életet ment, mert pénzt és/vagy időt spórol. Mint például most.

Főztem krumplifőzeléket, és úgy tudtam, hogy virslit fogunk hozzá enni, de kiderült, hogy azt nem nagyon, mert VALAKI kiette a csomagból nyersen. Tudjátok, milyen jól jön ilyenkor a legutóbb bedobozolt és lefagyasztott párolt husi? :-D

Vagy amikor elfogyott a felvágott, és nem volt kedvem boltba menni (tegnap), szóval áttettem a fagyasztóból a sima hűtőbe azt a maradék néhány szeletet a húsvéti főtt sonkából, és máris megvan a mai szendvicsem.

De akkor is a legjobb az volt, hogy megtaláltam a múltkori Dubarry-féle pulykamellhez előfőzött, majd soknak ítélt és lefagyasztott karfiolt, meg egy doboz csirkepörköltet kicsontozott, lebőrözött combból, és ehhez elég volt egy kis rizst főznöm, az egészet egy jénaiba rétegeznem, kis tejföllel meglocsolnom, tetejét paradicsomkarikákkal kiraknom, kicsit a sütőben átsütnöm, és megint egy istenkirály névtelen kaját sikerült összehoznom :-D

Mentőakció szottyadt zöldségeknek

Egy csomó ételbe bele lehet tuszkolni még egy kis zöldséget. És akkor elvileg egy kicsit több vitamint tartalmaz (már amit az amúgy is fonnyadt, hűtőből elővakart dolgokból a főzés által ki nem gyilkolunk), ráadásul több is lesz.

Legutóbb a darált húsos-tejfölös tésztaszószban tüntettem el két darab, már nem túl meggyőző külsejű cukkinit lereszelve. (Amikor a hús puha volt, akkor adtam hozzá, és mikor ezek után a cukkini leve is nagyjából elfőtt, akkor kevertem bele a tejfölt.) Ez így egészen jó lett.

De volt még egy padlizsán is, szintén ronda. (Ennyire nem vásároltam túl magam, ezeket a zöldségeket kapni bírtam, további több tonna étellel együtt még húsvét után.) Na szóval, a padlizsán pedig meghámozva, felkockázva, és megpirítva végezte, majd ráöntöttem egy kis doboz paradicsompürét, megfűszereztem,  csirkemell-szeletekre pakoltam, a tetejére sajtszeleteket fektettem, sütőben megsütöttem, volt hozzá párolt rizs. Fincsi, és nem is olyan unalmas, mint a natúr csirkemell lett volna. 

(A következő részben remélhetőleg felhasználom az iszonyatos mennyiségű maradék húsvéti sonkát. Bár nem nagyon akarom ismételni magamat: kaptam.

KBC, avagy kolbászos-bolognais cukkini

Ezzel úgy voltam, hogy ha semmiféle bajom nem lesz tőle, akkor közzéteszem itt a blogon, elvégre mással is előfordulhat, hogy nincs otthon semmi. Illetve mindenből van egy kicsi, de semmiből se elég. Vészhelyzetben olyasmit is összekeverünk, amit egyébként nem tennénk. Ha a végeredményt meg lehet enni, az akkor már fél siker :-D

Én most pirítottam egy kis hagymát, rajta néhány karika kolbászt, aztán rádobtam egy felkockázott cukkinit. (Nem volt nagy cukkini.) Sima, fűszerezés nélküli paradicsompürét készültem hozzáadni, de eszembe jutott az a felbontott bolognai szósz, ami meg fog penészesedni a hűtőben, ha nem használom el. Sürgősen. Szóval vállat vontam, és öntöttem egy kicsit a kolbászos cukkinire.
Tulajdonképpen nem lett rossz!!! Egészen ehető! :-)

(És ha valaki még akar a rovásomra kárörvendezni, akkor azt is elmesélem, hogy NEM VOLT OTTHON SZÁRAZTÉSZTA, ami pedig nem is tudom, hogy fordulhatott elő :-D Mindegy, főztem rizst.)

A spenótos tészta újrahasznosítása

Az a baj, hogy az átlagember tényleg csak x-féle ételt variál a hétköznapokon. Nem vagyok rendes gasztroblogger, nem próbálok ki nap mint nap új alapanyagokat, és amikor kevés az időm is, akkor sokkal inkább nyúlok a jól bevált receptek után.

Nem is születik túl sok új bejegyzés a Válságkonyhán, mostanában már én is "kifogytam" egy kicsit.

Szerintem a spenótos tésztámat is az unalomig ismételtem már, és biztos megvan a mángoldos verziója is, meg se nézem :-D
Nem is a receptet akarom n+1-edszer közzétenni, de ma kivételesen valami mást csináltam vele.
Maradt egy kis tészta, maradt egy kis szósz.
Serpenyőben átmelegítettem, 3 tojást összekevertem, és ráöntöttem. Kis lángon, fedő alatt sütöttem addig, míg a tojás a tetején is szilárdulni kezdett.
Akkor tányéros módszerrel átfordítottam. (Serpenyő tetejére a lapostányér, erre kiborítottam a cuccot, majd visszacsúsztattam, ezúttal a másik oldala került alulra.) Így is sütöttem még pár percig.

Forró még, de remélem, langyosan majd szeletelhető lesz.

After(hamburger)party

A maradék fél húspogácsát fel lehet szeletelni szép vékony csíkokra, aztán belepakolni két szelet kenyér közé, és még jól megtömködni a szintén megmaradt zöldségekkel. Jó ez hidegen is, elvivős szendvicsnek.
(Aztán találtam még egy egészet is, azt lefagyasztottam, és majd legközelebb egy főzelékhez kiolvasztom.)

Az ehető túrógombóc

Itt szottyadt ez a néhány túrógombóc a hűtőben. Még Huginak főztem, de sok lett, megmaradt, én meg kerülgettem, húztam az időt, fújoltam, és rinyáltam, hogy mér' is nem inkább túrós tésztát főztem, azt legalább szeretem, persze jó szalonnásan.

Aztán egyszer csak eszembe jutott, hogy miért ne tehetnék szalonnát a túrógombócra is, hiszen nem tiltja azt meg nekem senki, ráadásul én központilag soha nem édesre készítem, hanem csak egy kis só van a tésztájában.

Hurrá.
Összevagdostam pár szelet bacont, megsütöttem serpenyőben szép pirosra (még kellett alá egy pirinyó olaj), közben felszecskáztam a gombócokat, és a darabokat szintén a serpenyőbe szórtam prézlistől, mindenestől. Éppen csak átmelegítettem, aztán már pakoltam is tányérra.
A tetejére persze rengeteg tejfölt tettem, csak nyilván nem porcukrosat :-D

Hogy ez miért nem jutott nekem korábban eszembe???????!!!!!!! Durvajó!

Újabb szendvicskrém

Eléggé szégyellem magam, amikor csóri húgomnak folyton sajtos szendvicset adok vacsorára, de sajnos mostanában tényleg túl sokszor fogtam meg a dolgok könnyebbik végét.
Ma viszont az asztalra csaptam, és igaz, hogy táplálkozástudományi szempontból merőben helytelenül ebédre és vacsorára is szendvicset ettünk, de legalább a sajtválságból talán kezdek kilábalni.

Be kellett mennünk a munkahelyemre, szóval az tuti volt, hogy ebből valami csomagolt ebéd lesz (fizetésig az uccsó 3 napra 700 forintom van kettőnkre, beülés tehát kizárva). Tojást sütöttem, barna kenyér közé raktam, csomagoltam mellé paradicsomot, és még ittunk limonádét is, rendes citromból.

Vacsira túrógombóc lett volna, de a fagyasztóban volt a túró, és nem akart kiolvadni, én meg nem akartam mindkettőnket éhen veszejteni. Gondoltam, csinálok paradicsomos vajkrémet, paradicsompüréből. De nem lett se jó, se szép. Akkor aztán gondolkodtam, mert egyébként ezen kívül tényleg csak sajt van itthon :-D Na jó, meg még egy fél sültpaprika-konzerv is. Ebből kihalásztam egy darabot, és a csúnyarossz paradicsomos vajba kevertem mixerrel. Próbaképpen csak.

Jelentem: fincsi!!!
Lehet, hogy holnap céklás lesz :-D

Húsvéti maradékok

Nem volt nálunk valami túl komoly húsvéti menü, így maradékból sincs sok, de ami van, azt el kell használni.

Maradt összesen1 db főtt tojás :-) Ez épp jó ahhoz a főzelékhez, amit - jobb híján - mexikói zöldségkeverékből dobtam össze. Igazából a borsó dominál benne, viszont a répától meg a kukoricától tök jó vidám színe van!

Maradt egy jókora maréknyi sonkatörmelék (igazából sokkal több maradt, de inkább becsomagoltam a barátaimnak, hogy vigyék haza, ha már egyszer beszálltak az árába), ebből valami krokett-féleséget tervezek sütni. Láttam a neten olyan receptet, ahol besamelmártásból készítik, de a fejemben meg valami krumplis változat dereng inkább.

És mivel elég sok zöldséget vettem a piacon, maradt még három szép zsenge karalábé: ezekből is főzelék lesz, hogy a sonkás kroketteket legyen mihez megenni. Meg mert szeretem! :-D

Nálatok is kell mentőakciózni, vagy elfogyott minden?

Gyümölcsmentés

Hétfőn reggel elfogott a bőség zavara, és túl sok mindent vásároltam össze az aznapi gyümölcsnapra.
Persze, tudom, a hét többi napján is ér gyümölcsöt enni, de valahogy olyan maflán válogattam, hogy minden egyszerre, és túl gyorsan kezdett megromlani.
El kellett használni a készletet sürgősen.

Így lett először is banános-epres-körtés turmix (csak tejjel), aztán meg mangós joghurt (sok szottyadt mangó, egy pohár lejáratközeli natúr joghurt még az antibiotikum korából - mindkettőt az utolsó pillantban mentettem meg).

Finomak, és ha valakinek hozzám hasonlóan pont nincsen utaztatható (= jól záródó) pohárkája vagy flakonja, akkor akár egy kisméretű befőttesüvegben is lehet őket szállítani, de persze nem kötelező.
Aki nálam egy kicsit többet tartózkodik a lakásában, és nem hurcolja magával a hátán reggelente gyakorlatilag az egész napi ellátmányát, az természetesen otthon is elfogyaszthatja a fincsi tejes vagy joghurtos turmixokat :-D

Recycling, avagy hogyan főztem végül rakott tarhonyát

Ha jól emlékszem, az egész azzal kezdődött, hogy volt a fagyasztóban egy fél csirkemell, meg egy doboz lencsefőzelék, és valahogy nem gondoltam őket teljesen összeillőnek. Vettem inkább a főzelékhez egy csomag virslit, de persze nem fogyott el, le is fagyasztottam a maradékot.

A csirkemellből lecsós csirke lett kuszkusszal, de maradt még lecsó.
Akkor összedobtam egy kis lecsós virslit tarhonyával, csak hát sok lett a tarhonya.

Bánatosan pislogtam befele a hűtőbe, hogy akkor ebből most mit, és eszembe jutott az a fél szál kolbász, amit a nagymamám mentett el nekem a hétvégén. Még gyorsan megfőztem két tojást, és a továbbiakban pontosan a rakott krumpli játékszabályai szerint jártam el, csak éppen tarhonyából.

Nem tudom, milyen lesz, mert még a sütőben van, de nehogymár ne legyen ehető.
Ja, és van itthon uborka is :-D

Más kárán tanul az okos...

... a hülye meg kénytelen a sajátján.

Ne fagyasszatok szalonnát, mert pocsék íze lesz, amikor kiolvad :-)

Csirkecsíkok mustáros szósszal

Amikor az ember azt hiszi, hogy most már tényleg nincs otthon semmi, akkor azért még elég sok mindent lehet főzni az innen-onnan előbányászott alapanyagokból.

Találtam a fagyasztóban egy fél csirkemellet, ezt kiolvasztottam, felcsíkoztam, és egy kis olajban fehéredésig sütöttem. Megsóztam, megborsoztam, akkor levet engedett, pároltam kicsit, és nyomtam rá egy gerezd fokhagymát. Közben körülnéztem a hűtőben, elgondolkodtam, aztán egy kis magos mustárt összekevertem pár kanál tejföllel (tejszín biztos jobb lett volna, de az most hiánycikk nálam), ráöntöttem a csirkére, és még egy pár percig főztem együtt az egészet.

Nem hiszem, hogy túl sok mislencsillagot osztanának nekem ezért, de a szintén fagyasztóból előhalászott múltkori maradék rizshez pont jó lesz.

Minimál stílusban

A válságkonyha és a másnaposkonyha közös vonása, hogy abból kell főzni, ami otthon van.
Egyrészt megint a szokásos hónap végi templomegere-üzemmódban vagyok, másrészt meg buliztunk is tegnap, és ilyenkor valahogy olyan távolinak és elérhetetlennek tűnik az út túloldalán lévő cba :-)

Gyors hűtő- és szekrényellenőrzés után végül eléggé spontán módon, mindenféle maradékokból készítettem egy sonkás-sajtos tésztát, ami egyébként olyan finom lett, hogy máskor még talán szándékosan is főzök ugyanilyet :-D

Tehát, jegyezzétek meg, ha lapul a hűtőtökben:
- két maréknyi felkockázott tarja
- egy fél pohár tejföl
- és egy megkezdett kempingsajt,
a konyhaszekrényben pedig találtok mindegy-milyen alakú száraztésztát, akkor ebből már lesz ebéd :-D

Kis olajon megpirítottam a tarját, közben a kempingsajtot összekevertem a tejföllel, ráöntöttem a tarjára, egy picit megborsoztam, aztán pár percig hagytam főni, kész. Közben a tésztát is megfőztem, és ennyi. "Ingyenes". Finom. Nem kellett miatta elhagyni a bázist. Mi kell még? Ja, igen: két adag lett, szóval a vacsora is megvan :-D

Kelbimbós pite

Vettem egy kis zacskó mirelit kelbimbót a cba-ban (jó drágán, egy 350 g-os csomag 350 Ft-ba került, vagy valami hasonló), és agyaltam, hogy mi legyen belőle.
A múlt heti céklás brownie után a facebookon ígéretet tettem, hogy nem áll szándékomban kelbimbós brownieval rongálni mások idegrendszerét.
Ezzel persze máris megindult a vezérhangya, és röhögve húztam kifelé a konyhába, hogy kelbimbós PITE viszont még lehet.
És lett.

Tészta: a robotgép összedolgozott helyettem 20 dkg lisztet, 10 dkg vajat, meg egy csipet sót. Ezt átraktam egy rendes tálba, és pár kanál hideg vízzel összegyúrtam. Amikor formázható lett, akkor gombócot gyúrtam belőle, és betettem a hűtőbe.

Kelbimbó: előfőztem sós vízben. 10 perc TÚL SOK!

Szalonna: találtam egy maréknyit felkockázva... ha már ott volt, megpirítottam.

"Szósz": 4 tojás, egy kis pohár tejföl (meg egy másik pohár alján lévő maradék), egy kis tej, hogy ne legyen annyira sűrű, egy jókora marék reszelt sajt, meg a sült szalonna. Só, bors, szerecsendió.

A sütőt persze korábban előmelegítettem, szándékaim szerint 180 fokra, (de szerintem mindig 200 lesz a végén úgyis), a tésztát kivettem a hűtőből, kinyújtottam, belepakoltam egy piteformába, levágtam a szélét egyenesre, megszurkáltam villával, és pár percig elősütöttem, konkrétan amíg a tojásos masszát összeállítottam, bár lehetett volna kicsit tovább is.

Az elősütött tésztán elrendeztem a félbevágott kelbimbókat, és leöntöttem a tojásos-tejfölös masszával. Beraktam a sütőbe, és benn is hagytam kb. félóráig, amíg már láttam, hogy pirul a széle, és a teteje is szép színt kapott. Akkor kiszedtem.
Szép is lett, meg finom is.

Alig valamivel több, mint 500 Ft-ba került, legalábbis ami a "szándékos" hozzávalókat illeti (vaj 150, kelbimbó 350). A többi minden más maradék volt, a tojással meg a nagyanyám tyúkjai támogattak.

rizstallér

Az ötlet az e heti Nők Lapjából való, az eredeti Bereznay recept ott olvasható.
Változtattam rajta néhány dolgot: egyrészt kevesebb tojás került bele, másrészt a nagyobbik fiam zöldségutálata miatt egy répát reszeltem bele a paprika helyett, mert ez kevésbé feltűnő, de azért mégiscsak ad neki egy kis színt. ( harmadrészt nem volt itthon paprika...)

Szóval összekevertem kb. 40 dkg maradék főtt rizst, 2 egész tojást meg egy maradék tojásfehérjét, egy  finomra reszelt répát, kb. 5 dkg reszelt sajtot,1 közepes hagymát szintén reszelve,  némi finomra vágott petrezselyemzöldet . Sóztam -borsoztam, fokhagyma poroztam. Kicsit hagytam állni, aztán olajban gyerek tenyérnyi tallérokat sütöttem belőle. Amikor az olajba teszed hajlamos szétesni, óvatosan kell vele bánni, de ha az egyik oldala már megsült akkor már könnyen meg  lehet fordítani.

Én szépen rájártam, és tartárba mártogatva eszegettem, a gyerekeknek közepesen ízlett, a férjem kiakadt tőle :-) Szóval, ízlések és pofonok különböznek, de maradék rizs felhasználásnak szerintem jó ötlet.

Majdnem frankfurti leves

Nagyon szeretem a frankfurti levest, de néha csalok. Mint például tegnap.
Feltettem főni egy negyed kelkáposztát felcsíkozva, és egy jó nagy krumplit kockákra vágva (kb. egy liter vizet öntöttem rá). Megsóztam, szórtam bele őrölt köményt, meg egy kis majorannát. Mikor a krumpli meg a káposzta puha volt, belekarikáztam egy pár virslit, és belenyomtam egy gerezd fokhagymát.
Tejfölös habarással besűrítettem, összeforraltam, kész. Bár nem egészen szabályos, azért így is nagyon finom ám!

Minden csupa maradék volt, nullaforintos leves, megfázós-torokfájós átmelegítő vacsorának való, kb. három adag lett.

Mentés másként: sajtos rizsgombóc

Ezt megint nem én találtam ki...

Volt főtt rizs a hűtőben, kevertem hozzá 1 egész tojást. Púpozott evőkanálnyi adagokat tettem a tenyerembe, ellapogattam, erre egy kocka sajt, aztán gombócokat gyúrtam belőle. A gombócokat prézlibe forgattam, és bő olajban aranysárgára sütöttem.
Hagymás paradicsomsaláta volt hozzá.

Recycle

A sült újkrumpli már másnaposan is határeset volt, harmadnaposan pedig közelíti a szánalmas kategóriát, és akkor ez még mindig csak a kisebbik baj vele. A nagyobbik az, hogy a mai ebédhez már kevés volt.

Szerencsére tegnap éppen (megint) gasztroblogokat böngésztem, és láttam, hogy Ottis karalábészószt készített egy húsételhez.
Így adódott az ötlet, hogy ma reggel a várólistára állított karalábéfőzelékemből is kanalazzak egy keveset a kajásdobozba, a krumpli és a csirkehús mellé.
Meglepően jó kombináció, és az sem hátrány, hogy így már nem maradok éhes :-)

Ajánlom kipróbálásra azoknak is, aki szerint a karalábéfőzelék nem étel. Mert így meg nem főzelék :-D

Mentés másként

Azaz: már megint túl sok mindent vásároltam a piacon ész nélkül, és félő volt, hogy a fele tönkremegy, aztán hajíthatom ki jól. Márpedig, aki egyszer valaha is kollégista volt, az kaját kb. soha többet az életben nem dob ki...

Szombaton vettem egy fél kiló epret (400 Ft). A fele elfogyott, a másik fele punnyadásnak indult. Hogy mentsem, ami még menthető, gyorsan megmostam, leszedtem a szárát, és ami megúszta a kukát, azt pürésítettem a botmixerrel, úgy tettem vissza a hűtőbe. Azt mondjuk nem értem, miért van, hogy ha egyben hagyom, szétrohad másnapra, így meg tök simán, illatosan, szépen, gusztusosan érte meg a ma reggelt, amikor is belekevertem tejbe, és jól elhoztam magammal tízóraira a pöpec eperturmixomat.

Egy kiló újkrumplit is vettem szombaton (200 Ft). Igaz, hogy zacskóban hagytam, de nem volt bekötve, szellőzött... mégis elkezdett rohadni az is. Ezer bocsánat, én nem tudtam, hogy az újkrumplit ennyire nem lehet tárolni, még két napig sem. Tegnap este tehát krumplimentő akcióba is fogtam, átválogattam, a rohadtakat kidobtam, csak a tökéletesen épeket hagytam meg, azokat viszont haladéktalanul megmostam, kettévágtam - csak a nagyobbakat - , tűzálló tálba szórtam, megsóztam, meglocsoltam olajjal, és megsütöttem. Az egészben az a vérciki, hogy sajnos meg is kóstoltam olyan fél 11 magasságában...

Ha viszont krumpli, akkor valami hús is legyen már hozzá, gyorsan kiszedtem egy adag csirkemellet a fagyasztóból (kb. 1 kilót vettem, amikor 999 Ft-ba került, és 5 kis egyszemélyes csomagot készítettem belőle), kiolvasztottam, - ez épp 3 szeletre volt vágva - megsóztam, bepacsmagoltam mézzel meg csiliszósszal, és egy kevés olajon pár perc alatt megsütöttem mindkét oldalát.

Így lett meg a mai napra az elhozós kajám. Tízóraira turmix, ebédre meg mézes-csilis csirkemell sült krumplival. Talán ha 500 Ft az egész.

A vasárnapi karalábéfőzelékem pedig remélhetőleg lesz szíves még holnapig megőrizni a minőségét a hűtőben, ugyanis a maradékmentés jegyében visszaküldtem a sor végére...

Hónap vége

Néhány száz forintból igyekszem gazdálkodni péntekig (fizetésnap), hogy ne kelljen hozzányúlni az egyébként ügyesen félretett összeghez - arra, illetve ami még majd összegyűlik addig, szeptemberben lesz szükség, a Nagy Utazáskor!

Kiadás-stop van tehát, de szerencsére ebben a hónapban volt annyi eszem, hogy majdnem mindig egy kicsivel többet főztem az aktuális kajából, és egy vagy két dobozzal betettem a fagyasztóba. Most aztán szedegetem elő. Van még töltött karalábé, paradicsomos káposzta, meg marhatokány polentával. Elég is lesz egész hétre.

Arra már ráébredtem, hogy mondjuk négy adag kaja nem kerül négyszer annyiba, mint egy adag, szóval a jövőben kicsit komolyabban kéne vennem a spórolásnak ezt a fajtáját. Többet költhetnék hülyeségekre :-D