A válságkonyha és a másnaposkonyha közös vonása, hogy abból kell főzni, ami otthon van.
Egyrészt megint a szokásos hónap végi templomegere-üzemmódban vagyok, másrészt meg buliztunk is tegnap, és ilyenkor valahogy olyan távolinak és elérhetetlennek tűnik az út túloldalán lévő cba :-)
Gyors hűtő- és szekrényellenőrzés után végül eléggé spontán módon, mindenféle maradékokból készítettem egy sonkás-sajtos tésztát, ami egyébként olyan finom lett, hogy máskor még talán szándékosan is főzök ugyanilyet :-D
Tehát, jegyezzétek meg, ha lapul a hűtőtökben:
- két maréknyi felkockázott tarja
- egy fél pohár tejföl
- és egy megkezdett kempingsajt,
a konyhaszekrényben pedig találtok mindegy-milyen alakú száraztésztát, akkor ebből már lesz ebéd :-D
Kis olajon megpirítottam a tarját, közben a kempingsajtot összekevertem a tejföllel, ráöntöttem a tarjára, egy picit megborsoztam, aztán pár percig hagytam főni, kész. Közben a tésztát is megfőztem, és ennyi. "Ingyenes". Finom. Nem kellett miatta elhagyni a bázist. Mi kell még? Ja, igen: két adag lett, szóval a vacsora is megvan :-D
Ügyi :) Tetszenek az ilyen "válság" ételek, nálunk is sokszor fő "minek nevezzelek" étel, aztán sokszor annyira jól sikerül, hogy a család újrázást kér :)
VálaszTörlés