Elég nagy sötétség kell ahhoz, hogy sertéskarajt az ember párolni akarjon, nekem persze muszáj volt megpróbálnom, ki is szárítottam csúfosul, de tulajdonképpen az íze jó lett, a mártással együtt akár le is lehet nyelni, és legalább egy életre megtanultam, hogy a karaj nem_erre_való.
- fél kiló... ööö... izééé... HÚS :-)
- pár szem aszalt szilva
- só, bors, fokhagyma, balzsamecet, (rómaikömény)
- bulgur
4-5 darab aszalt szilvát felaprítottam, tálkába tettem, rálöttyintettem egy evőkanálnyi balzsamecetet, és ebben állni hagytam.
Csíkokra vágtam a húst, és kevés olajon fehéredésig pirítottam, utána megsóztam, megborsoztam, rányomtam két gerezd fokhagymát, aztán valamiért eszembe jutott a római kömény, és abból is szórtam rá, de csak egy leheletnyit, mert hajlamos vagyok eltúlozni, aztán meg utálom az egészet. Így igazából nem is érződik, csak van benne valami... érdekesség. Ámbár lehet, hogy nélküle is éppen ugyanilyen lett volna.
Az ecetes szilvát is a húsra kotortam, öntöttem alá vizet, és elkezdtem párolni fedő alatt. Mikor a víz elfogyott, mindig ellenőriztem, hogy puha-e már a hús, de soha nem volt az, ezért mindig új vizet öntöttem alá, és még tovább pároltam kis lángon. Mire megpuhult, alaposan ki is száradt, ezért soha, de soha ne csináljátok utánam karajból :-)
Ami viszont pozitív, hogy a balzsamecetes aszalt szilvából valami különösen finom, sűrű szósz képződött, és később jót vigyorogtam azon, hogy a savanyúságot (ecetes szilva) is sikerült beépítenem a kajába.
Köretnek egy kávéscsészényi bulgurt két kávéscsészényi forrásban lévő vízbe szórtam, megsóztam és elkezdtem főzni. Mikor már sehol sem láttam vizet alatta, elzártam, lefedtem, és akkor azért még a maradékot persze beszívta és jól megpuhult.
Szerintem szintén olyan kétlányos adag.
A hús 650 Ft-ba került kb., és ha nem kellett volna megvennem egy zacskó aszalt szilvát öccáér', akkor nem is lett volna ez egy drága étel, így viszont igen :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mi rotyog a Te fazekadban?