Medvehagymás pogácsa

Alapvetően kétféle pogácsát szoktam sütni, az első a túrós pogácsa, tudjátok, amibe mindenből 25 dkg kell (liszt, túró, margarin), meg egy sütőpor, aztán jól van. A másik meg a Horváth Ilona-féle szakácskönyvből a tejfölös pogácsa.  Ezeket aztán lehet variálni, de igazából minek, mert a Nép a legegyszerűbb alapváltozatot is pillanatok alatt tünteti el, méghozzá nyom nélkül.

Most viszont megindult a vezérhangya, és a tejfölös pogácsába hajtogatás közben beledolgoztam egy csokor apróra vágott medvehagymát is. Annyira jó lett, hogy egy hét múlva meg kellett ismételnem a produkciót. (Akkor már nem lett annyira jó, de mindenesetre elfogyott.)

A recepthez jobban teszitek, ha leszeditek a polcról Ilonka nénit (úgyis megvan mindenkinek), de úgy nagyjából a következők szerint jártam el: egy kis cukros tejben felfuttattam fél kocka élesztőt. Tálba szórtam fél kiló lisztet, megsóztam, elmorzsoltam 25 dkg margarinnal, aztán a közepébe öntöttem az élesztőt meg még egy tojásnak a sárgáját. (A fehérjét félretettem.) Ezt pontosan annyi tejföllel gyúrtam össze, amennyire nem emlékszem, hogy mennyi :-) Olyan viszonylag puha, de már nem ragadós tészta legyen a végeredmény, az a lényeg. Kelni hagytam egy órát. Kinyújtottam, megszórtam medvehagymával jó alaposan, aztán hajtogattam-pihentettem-megint kinyújtottam-megint hajtogattam-megint pihentettem, és a végén, amikor utoljára kinyújtottam, bevagdostam a tetejét, megkentem a félrerakott tojásfehérjével, megszórtam sajttal, és juszt se pogácsaszaggatóval mentem neki, hanem a derelyevágóval gurigáztam kockákra. Megsütöttem, és azon gondolkodtam, vajon hidegen milyen lett volna :-D