Lekváros linzer

Amikor a húgomat visszaviszem a lakóotthonba, gyakran viszek ajándékba sütit a többieknek. Ma nem volt túl széles a választék alapanyagokból, szóval elég komoly kihívás elé állítottam magamat: kevés összetevőből, gyorsan kellett valami egyszerű és finom sütit készíteni. A linzer igazából a "gyorsan" feltételnek nem teljesen felel meg, de nem volt vészes azért.

Először is elkészítettem a szokásos pitetésztámat, amiről egyszer véletlenül kiderült, hogy linzertészta :-) Ez az, amiben 1-2-3 arányban van a cukor-vaj (vagyis margarin)- és liszt. Fél kiló lisztből sütöttem, ez persze nem osztható hárommal maradék nélkül, a mérlegem meg nem digitális, de azért megtettem, ami tőlem telt.
Máskor ennél kicsit több eszem van, olyankor a kockamargarint választom mértékegységnek.

A lisztbe beleszórtam egy fél sütőport. A margarint kockákra vágtam, és elmorzsoltam a liszttel. Beletettem a cukrot, aztán egy tojássárgáját, meg néhány kanál tejfölt, (3-4), és sima tésztát gyúrtam belőle. Nem ajánlatos vele túl sokat szöszmötölni, mert az ember kezétől a margarin megolvad, akkor aztán ragadni kezd az egész, onnantól meg már semmi vicces nincs benne.

A tésztát kinyújtottam, kb. fél cm vékonyra, de ennél még vékonyabbra kellett volna. Kiszaggattam egy nagy virágformával, aztán egy kis virágformával minden másodiknak kilyukasztottam a közepét.
Sütőpapírral kibéleltem egy tepsit, és megsütöttem a virágokat, kb. 200 fokon. Amikor a sütik legaljánál körben már látszott, hogy kezdenek barnulni, akkor már jók is voltak, és kiszedtem őket.

Amikor kihűltek, egy-egy simát és lyukasat összeragasztottam lekvárral. Nem volt házi lekvárom, csak bolti, meggyes, szóval most ilyen lett. Ja, igen, a talpukkal ragasztottam össze a sütiket!

Az utókor okulására:
- kevesebb sütőpor kell bele
- vékonyabbra kell nyújtani.

Amúgy jó!