Kukoricás palacsinta

Ma készítettem reggelire.
Az első kaja, amire a húgom kerekperec közölte, hogy "nem jó".
Mégis beírom, mert szerintem viszont igenis nagyon finom.

Sajnos azt hiszem, ez megint egy olyan recept, amit nem én találtam ki, pedig milyen büszke voltam magamra :-D

Ja, rádásul - esetünkben - az ingyenes kategóriába esik, mert egyik összetevője se érte el a bűvös 100 Ft-ot.

Hozzávalók:
- 1 cső főtt kukorica, a szemek levagdosva (nálunk tegnapi maradék)
- 2 tojás
- pár kanál liszt, átgondolva talán 10-15 dkg közt volt valahol... de nem mértem, csak kavartam
- 1 csipet sütőpor
- kevés tej
- só
- kevés maradék reszelt füstölt sajt (A húgom emiatt fokozta le ehetetlenné, pedig én alig éreztem benne :-( Ez persze elhagyható.)

Elkészítés: fentiekből sűrű palacsintatésztát kevertem, állagra inkább kukoricás nokedlitésztának mondanám. (Először elkevertem a tojást magában, bele a kukoricát, aztán felváltva lisztet és tejet, amikor az állaga már szimpatikus volt, akkor a sót és azt a nyavalyás reszelt sajtot.)
Egy serpenyőben kevés olajat hevítettem, ebbe evőkanállal kupacokat adagoltam a tésztából. Nagyjából tenyérnyi - mármint ujjak nélkül számítva tenyérnyi -dagadt palacsintákká terültek szét. Mindkét oldalukat pirosra sütöttem. Összesen 8 darab lett. Kettőnknek sok, ez 3, vagy 4 emberes reggeli.

Tejfölt és ketchupot tettünk rá (én mindenre tejfölt teszek, a húgom meg mindenre ketchupot), úgy ettük (illetve úgy hagytuk ott...). El tudom képzelni vacsorára is, valamiféle salátával, sőt még főzelékhez is, feltétként.