Ma, 11-kor felhív a gyermekem, hogy kellene valami mást készíteni ebédre, mert a tojásos lecsót most nem enné. Gyakorlaton van a drágám, dolgozik, még szerencse, hogy anya meg otthon múlatja a napot. Almapaprikát tettem el savanyúságnak, vödröset, tehát végül is csak a tisztításával volt munka.
Le is adta a rendelést, csináljak májkrémből kenős krémet főtt tojással, stb. Remek - gondoltam, minden van itthon, csak a lényegért kell a boltba menni, nincs itthon májkrém. Szerencse, hogy nem messze tőlünk van egy bolt. Gyorsan be is szereztem, ami kellett, indulhat a "főzés".
Recept: végül májast vettem rúdban, összekevertem 2 db főtt tojással, némi mustárral, sóval, borssal, picit a hűtőbe tettem - nem sok ideje volt hűlni - és kész.
Eszembe jutott, hogy van itthon túró, legyen kőrözött is. Hozzákevertem némi tejfölt, sót, borsot, fokhagyma krémet, őrölt köményt, ez is ment a hűtőbe. Persze, fogyasztás előtt ki kell venni a hűtőből!
Feldaraboltam néhány zöldpaprikát, paradicsomot, elrendeztem a szokásos tálon, sóztam, borsoztam, volt itthon házikenyér. Ittunk hozzá nyár elején eltett bodzaszörpöt.
Mi tagadás, nem csak a gyerekem lakott jól belőle, hanem mindhárman ezt ebédeltük. Ebben a melegben nem is nagyon vágytunk nehezebb kajára. Apánk elment dolgozódni, egyszer csak hallom, jön vissza. Mondom, talán itthon hagyott valamit? Hátra sem fordultam a mosogatásból, hallom, csendben van. Hátranézek, hát ott áll egy kb. 10 kilós dinnyével. Mondom hát ez? - kaptam, mondja, és letette.
Még a főzés nélküli, kavarós ebéd is remek véget ért.
Ez jó kis ebéd. :))
VálaszTörlésNem is rossz :)
VálaszTörlés