Tavaszodik

A 2011-es karalábészezont ezennel ünnepélyesen megnyitom!
Tegnap megfőztem az idei tavasz első karalábéfőzelékét. A recept változatlan, tavaly már beírtam.
Most parmezános csirkét ettem hozzá, ami meg aztán annyira egyszerű, mint a barlangrajz. Gyanítom, hogy megint nem én találtam fel, de sebaj, én iszonyúan örültem, hogy húdemennyire kreatív vagyok :-) Amúgy is hűtőürítés a program, és bujdokolt a sarokban egy kis darab parmezán, nyilván betonkemény kövület, csupa öröm volt reszelni.
Volt otthon csirkemellfilé, ezt vékony szeletekre vágtam, megsóztam, és a reszelt parmezánba nyomkodtam. Aztán megsütöttem mindkét oldalát. Slusszpassz.

Aztán még kotyvasztottam egy tejszínes-gombás csirkeragut, aminek a nevében kb. benne is van minden lényeges :-) Csirkehúst kockákra vagdostam, megpirítottam, megsóztam, megborsoztam, öntöttem rá egy kis fehérbort, ezt nem kellett volna, na mindegy, aztán dobáltam bele egy-két marék negyedekre vágott gombát, még egy kicsit kavargattam, megszórtam kakukkfűvel, petrezselyemmel, felöntöttem tejszínnel, szevasz. Tejszín nélkül jobban ízlett, csak akkor meg nem volt szottyos, én pedig olyat akartam.

Ezekkel elleszek a héten, még van egy sonkás-sajtos tésztaszósz is, szóval várhatóan kitart a kajám péntekig.

Recycle

A sült újkrumpli már másnaposan is határeset volt, harmadnaposan pedig közelíti a szánalmas kategóriát, és akkor ez még mindig csak a kisebbik baj vele. A nagyobbik az, hogy a mai ebédhez már kevés volt.

Szerencsére tegnap éppen (megint) gasztroblogokat böngésztem, és láttam, hogy Ottis karalábészószt készített egy húsételhez.
Így adódott az ötlet, hogy ma reggel a várólistára állított karalábéfőzelékemből is kanalazzak egy keveset a kajásdobozba, a krumpli és a csirkehús mellé.
Meglepően jó kombináció, és az sem hátrány, hogy így már nem maradok éhes :-)

Ajánlom kipróbálásra azoknak is, aki szerint a karalábéfőzelék nem étel. Mert így meg nem főzelék :-D

Karalábéfőzelék reloaded

Álljon itt eme bejegyzés tanulságul az utókor számára.

Kipróbáltam a karalábéfőzeléket tejföllel és kaporral.
De nem az igazi.
Tejszínnel és petrezselyemmel sokkal jobb.

(Viszont 50 Ft volt a kispesti piacon az öklömnyi zsenge karalábé, plusz szépennézésre a kedves bácsi ötöt adott 200-ért :-)

Végre karalábéfőzelék!

Gyerekkoromban kisebb csoda volt, hogy anyu egyáltalán életben bírt tartani az öcsémet meg engem, annyira válogatósak voltunk, és olyan keveset ettünk. Többször jártunk orvosnál is emiatt. Aztán megmaradtunk valahogy mégis, és bár az öcsém továbbra se eszik meg túl sok mindent, de én már szerencsére nem vagyok ennyire válogatós.

Szerencsére. Mert ha válogatós lennék, nyilván utálnám a karalábéfőzeléket, mert karalábéból van, mert petrezselyem van benne, és mert főzelék. Vérlázító :-D

Így viszont már nem kell utálnom, hanem imádhatom egész nyugodtan. Főztem is ma, és holnap majd elviszem ebédre.

- 3 öklömnyi karalábé
- 1 csokor petrezselyem
- tejszín
- tej
- cukor, só, liszt
- vaj

Meghámoztam és kockákra vágtam a karalábét, aztán egy lábosban vajat melegítettem, beledobáltam a kockákat, szórtam rá egy mokkáskanálnyi cukrot (szoktam, bár szerintem ki is lehet hagyni simán, de ha már vaj, akkor meg minek itt álszenteskedni, kérem...:-) aztán megsóztam, és fedő alatt párolni kezdtem. Közben felaprítottam a petrezselymet is, és a felét a karalábéhoz adtam.
Körülbelül egy negyedóra alatt megpuhult a karalábé (de nem főtt lekvárrá), ekkor megszórtam egy evőkanál liszttel, jól elkevertem, és felöntöttem főzőtejszínnel, talán olyan 1-1,5 dl volt még a dobozban. Ez kevés volt, túlságosan elkezdett sűrűsödni, tehát hígítanom kellett tejjel (szerintem még legalább 1-1,5 dl belement). Amikor már nem volt lisztíze, meg tettem bele még egy kis sót is, mert elsőre kevés volt, az utolsó utáni pillanatban belekevertem a petrezselyem másik felét, és máris elzártam a gázt.

Nagyon finom!!!!
Két szűken mért adag lesz ebből, ki kell találnom hozzá valami feltétet.
A karalábé (150 Ft/db) és a petrezselyem (50 Ft/csokor) összesen 500 Ft-ba került. Most még nem olcsó, de már muszáj volt :-D