Menő nyári fasírt

Kellett valami, ami pár napig tök simán tárolható hűtőben, és kis energiabefektetéssel sok embernek lehet vele örömet szerezni :-D
Az már megvolt, hogy "egybefasírt" lesz, meg is vettem a darált húst, aztán jöttek a megoldandó problémák és az ötletek.

Először is, nem volt otthon zsömle. Kenyér sem. Prézli is csak éppenhogy. Ezért tettem bele zabpelyhet, így lett koleszterinbarát :-D Vagy milyen.

Aztán kaptam egy tippet, hogy tekerjem fel sajttal. Aha. Sajtot mondjuk vettem ugyan a piacon, de akkor mit csináljak a juhtúróval, amit szintén hazahurcoltam? Jó, akkor inkább juhtúrós lesz. Hű, de itt ez a csomó spenót, és már rég fel kellett volna dolgozni, ne kelljen már (az egészet) kidobni. Így lett juhtúrós-spenótos :-D

Tehát a hozzávalók: 1 kg darált hús, 1 egész tojás, 1 vöröshagyma felkockázva és megpárolva, 2 gerezd fokhagyma összezúzva, maréknyi zabpehely, só, bors, pirospaprika, 20 dkg juhtúró, pár marék megtisztított spenót, kis prézli.

A juhtúró előtti hozzávalókat összedolgoztam, egy kicsi lapos tepsit kibéleltem alufóliával, és megolajoztam. Ezen szép szabályos téglalappá igazgattam a fasírtmasszát, aztán elosztottam a tetején a juhtúrót, arra pedig a spenótleveleket pakoltam. A fólia segítségével feltekertem, sütőpapírral kibélelt tepsibe ültettem, a tetejére prézlit szórtam, és előmelegített sütőben megsütöttem.

Hidegen szeleteltem, a lehető legvékonyabbra, hogy sokfelé lehessen osztani. Iszonyat jól nézett ki, és nem utolsósorban finom is volt nagyon. Legközelebb valami más színben is kipróbálom :-D

Izgisebb juhtúrós zöldbab

Hiába nyertes csapat, egy kicsit azért változtattam rajta :-)
Igazából most juhtúrós-paradicsomos rakott zöldbab lett belőle.

Rétegek:
- párolt rizs
- "félpuhára" főtt zöldbab (zöldhüvelyű volt még mindig, de szerintem tökmindegy)
- karikákra vágott paradicsom
- juhtúró, kb. ugyanannyi tejföllel elkeverve, fokhagymával ízesítve.

Rétegezés után (túrós-tejfölös volt a teteje) sütőben átsütöttem, kész.
Nagyon jó!!!!!!!!!!!

Juhtúrós zöldbab

Tegnap az eredeti tervek szerint valami köretet is készítettem volna a rántott patisszonhoz, és akkor elég lett volna még mára is.
De végül a köret érdeklődés hiányában elmaradt, a patisszont meg felfaltam mind, így este még ki kellett találnom, hogy mi legyen a mai elhozós ebéd.

Mivel amúgy is filmet néztem, bevittem magammal egy csomó zöldbabot, hogy hurrá, akkor ezt most remekül meg lehet tisztítani. Közben azt is kitaláltam, hogy juhtúrós zöldbab lesz belőle, és amikor már eleget megtisztítottam, akkor a következő reklámblokkokat kihasználva el is húztam a konyhába :-)

Sós vízben nem túl puhára főztem a zöldbabot (nem aprítottam túl kicsikre, csak félbevágtam mindet, a nagyon hosszúakat háromba), aztán leszűrtem, és egy kiolajozott jénaiba tettem. Egy kis juhtúrót, 2 tojást és néhány kanál tejfölt simára kevertem, és a zöldbabra öntöttem. Átsütöttem a sütőben, és kész.

Minimál, de nagyon finom.

(A zöldbab nem volt olcsó a piacon, 500 Ft/kg, de nekem sokáig elég lesz, most is csak néhány maréknyi fogyott el belőle, a többit meg lefagyasztom.)

Spenótos-juhtúrós rakott tészta

Az már szinte szabályszerű, hogy ha másnapos vagyok, tésztát főzök :-)
(Igen.)

A másik szabály, hogy még véletlenül se megyek vásárolni, mert ahhoz meg mozogni kell (arról nem is beszélve, hogy most például nem is volt már nyitva a cébéá, amikor hazaértem, és messzebbre kellett volna mozogni), és erről szó se lehet.

Fellelhető alapanyagok:
- kockatészta
- trappista sajt
- tejföl
- felszecskázott és lefagyasztott spenót
- juhtúró (egy olyan kis tömlős izé, pogácsából maradt ki)
- persze só, bors, fokhagyma, szerecsendió is

A spenótból - mondjuk hogy - főzeléket csináltam (de nem volt összeturmixolva semennyire, hanem viszonylag nagy darabokban voltak benne a levelek), a juhtúrót elkevertem tejföllel, a tésztát meg kifőztem. Jénaiba rétegeztem, sajt a tetejére, be a sütőbe, pirulásig sütni. Oszt' jóvan.
Nem kifejezetten szofisztikált, de aznap én se voltam az, és egyébként pedig teljesen józan és kipihent állapotban is pont ugyanígy készítettem volna, csak talán valamivel gyorsabban :-)
Ja, egyébként ronda :-D

Juhtúrós pogácsa

Elmentünk Párkányba inni szombaton. Ilyenkor mindig én vagyok a sörkorcsolya-felelős. Általában mindenfélével töltött levelestészta-háromszögeket viszek, vagy pedig sima mezei sajtos rudakat (van az a túróspogácsa-recept, amibe mindenből 25 dkg kell, csak én azt már általában lusta vagyok pogácsa alakúra szaggatni, így mindig csak rudacskák lesznek belőle).

Most az egyik srác osztotta nekem az észt, hogy a juhtúró az egy mennyire istenkirály dolog, hát gondoltam, örüljön akkor. Legyen most az egyszer juhtúrós pogácsa.

Jó sok (több, és még több) receptet néztem át, végül már fogalmam sem volt, hogy mit akarok csinálni, meg hogyan, ezért kerestem egy arany középutat, és hajrá.
- 25 dkg juhtúró
- 25 dkg margarin
- 50 dkg liszt
- 1/2 kocka élesztő
- tejföl
- só (egyszer valaki azt tanácsolta, hogy ha az a színes kis retro alumínium kávéskanál a mértékegység, akkor negyed kiló alapanyaghoz egy kiskanál sót számolhatok - de juhtúró esetében inkább kevesebbet, mert az gyárilag sós)
- reszelt sajt
- 1 tojás

Tálba öntöttem a lisztet, kockákra vágtam a margarint, beleszórtam a lisztbe, és jól összemorzsoltam. Minél gyorsabban. Aztán még belemorzsoltam csak úgy az élesztőt, beletettem a sót meg a juhtúrót, és összegyúrtam, közben-közben annyi tejfölt hozzákanalazgatva, hogy jó kis gyurma állagú tésztát kapjak.
Mivel mindezt este tíz felé abszolváltam, logikusnak tűnt, hogy egy egész éjszakát fog a hűtőben pihenni.
Másnap felkeltem, begyújtottam a sütőt (közepesnél melegebbre állítottam), kinyújtottam a tésztát, meghajtogattam (jobbról és balról mindkét szélét be a középső harmadáig, aztán alulról-felülről dettó), pihentettem 10 percet, újra kinyújtottam, még egy hajtogatás-pihentetés-nyújtás, aztán késsel berácsoztam a tetejét, lisztbe mártott pálinkáspohárral kiszaggattam (megint - vagy még mindig - hol az ördögben van a pici pogácsaszaggatóm?????), a tetejét megkentem tojással, megszórtam reszelt sajttal (közel s távol rajtam kívül senki nem tolerálja az egész köményt, így azt már el is felejtettem...), sütőpapíros tepsire pakoltam, és megsütöttem jól.

Ha jól emlékszem, olyan 100 darab körül lettek a kis aranyosak.
És sótlanak, mert náthás voltam és nem éreztem ízeket, hiába kóstolgattam.
De elfogytak!!!!

Juhtúrós sztrapacska

Der Medve sztrapacskát szeretett volna enni, és azt hitte, hogy ha átjön, akkor majd jó dolga lesz, mert főzök neki. Rosszul hitte. Ő főzött nekem.

Én "csak" kimentem a piacra, és vettem:
- krumplit (80 Ft/kg)
- negyed kiló juhtúrót (talán olyan 350 Ft volt)
- kb. 20 dkg kolozsvári szalonnát, ki is röhögött a hentes (ez meg olyan négyszázvalahány HUF-ba került, jó, legyen 500)
- egy nagy tejfölt, 200 Ft
Ezen kívül még liszt, tojás, só és 3 gerezd fokhagyma kellett bele. Meg opcionálisan további tejföl, nálunk ez kb. = plusz egy vödör.

Nem egészen 1 kg (hanem csak 80 dkg) krumplit meghámoztam, és lereszeltettem a Medvével (a négyoldalú reszelőnek azzal a pöttyös oldalával csinálta, ami nem szálasra reszeli, mert akkor kicsit bonyolult áttuszkolni a cuccot a nokedliszaggatón, hanem inkább széttrancsírozza). Ehhez a krumplimennyiséghez a szakirodalom 1 tojást és 30 dkg lisztet írt, illetve annyit, amennyiből sűrű galuskatésztát lehet keverni. Persze só is kell bele, meg állítólag bors, de az kimaradt.

Ezt a maszatot egy kicsit állni hagytuk, de csak ameddig én begyújtottam a sütőt, felraktam forrni egy marha nagy fazék vizet egy kis sóval, és felkockáztam a szalonnát, amit először felelősségteljesen megkóstoltunk többször, aztán amit nem kóstolgattunk el, azt megsütöttük szép pirosra. A sült szalonnakockák a zsírjukkal együtt egy jó nagy ovális jénai aljában landoltak, ugyanitt kötött ki a juhtúró, a tejföl, meg a zúzott fokhagyma. Jól összekevertem.

Közben a víz is felforrt, és neki lehetett állni a sztrapacskaszaggatásnak. Nem szabad, hogy a víz túlságosan forrjon (Hogy miért is? Mert azt mondta a nagymamám. Punktum.), de azért lobognia kell. Azt is mondta a nagymamám, hogy egyszerre csak keveset szabad beleszaggatni a vízbe. Miután mindenki felúszott a víz tetejére, még 2 percig hagyni kell főni őket, aztán kihalászni szűrőkanállal, és kis csöpögés után mehet is egyenesen a juhtúrós-tejfölös keverékbe. És így tovább, míg a massza el nem fogy. Akkor jó alaposan összekeverjük, aztán sütőbe vele, úgy kb. 20 percre, hogy egy kicsit megpirulhasson a teteje.

Ebből nekünk 5 adag lett, de a Medve irtózatos adagokat eszik, szóval egyébként simán kijön legalább 6.

Tipp Nikitől: lilahagymával is nagyon finom (még nem kóstoltam, de egyszer tutira kipróbálom).

Tipp tőlem: elsőre érdemes főzőpróbát végezni egy egész kicsi masszával, és ha szétázik, akkor kell még bele liszt. (De most elsőre sikerült, mert nem én csináltam...)

Ja, és raktunk rá MÉG SOK TEJFÖLT!!!!