Egyet a fagyasztónak, egyet nekem

Bár szeretek főzni, az én életemben is vannak olyan napok, amikor nem érek rá, későn zuhanok haza, vagy csak nincs kedvem. Hogy ilyenkor se szoruljak a drága, és cserébe nem mindig finom menzakosztra, a jól fagyasztható ételekből rendszeresen főzök sokkal többet, mint amennyire szükségem van.

Tegnap például 4 csirkecombból főztem pörköltet. Rengeteg lett.
(4 alsó meg 4 felső egybecsomagolva, és AKCIÓS volt :-)
Mivel jó alaposan elsóztam, tudtam, hogy ezen csak a tejföl segíthet. Ki is szedtem és félreraktam az összes combot, és a léből is kimertem kábé a felét, aztán egy jó adag tejfölt belekavartam a megmaradó lébe. Visszapakoltam bele 2 ilyen meg 2 olyan combot. Ezt a részét fogom megenni ezen a héten.

A többit viszont nem tejfölöztem be, hanem kapásból ment a fagyasztóba, úgy, ahogy volt.
Illetve nem úgy.
Tárolási és élvezeti szempontból is van értelme szerintem, ha az ember csak a húst rakja el. Finnyás vagyok, a bőrét úgyse eszem meg, a csontja pedig végképp nem fog kelleni. Adta magát, hogy a fagyasztós dobozba már csak a vajpuhára főtt, a csontról szinte magától leugró husit tegyem el, meg persze a szaftot.

Sőt, ha már úgyis összekentem magam vele, akkor kicsontoztam a tejfölös mártásba visszakerülő combokat is. Munkahelyre kényelmesebb így vinni, és nem kell csontokat dobálni az irodai papírkosárba. El is hoztam az első részletet ma reggel. Indulás előtt gyorsan megfőztem hozzá egy zacskós kölest, amiről még nem tudom, milyen lesz, de nem akarok mindig rizst és tésztát enni.

Csirke- vagy pulykamellből vagy soványabb disznóhús-szeletekből gyakran készítek olyasmit, hogy az elősütött hús tetejére rápakolok gyakorlatilag bármit, aztán készre sütöm a sütőben. A múltkor padlizsános-sajtos csirkemell készült így, tegnap pedig párolt gombát, maradék, azonnal felhasználásért kiáltó bacont, pár szelet paradicsomot, meg egy kis sovány sajtmaradékot halmoztam a hússzeletekre. Kiolajozott jénaiba pakoltam, köréöntöttem még az elősütéskor megmaradt levét, lefóliáztam, sütöttem egy darabig, aztán fólia nélkül megvártam, míg a sajt rápirul. Az időtényezőről elegánsan elfeledkeztem, így sajnos túlzottan kiszárítottam a húst, ezért nincs is kedvem lefagyasztani, pedig 4 szelet van, és a fele ennek is jó vésztartalék lehetne. Na de milyen már, ha valami finom ebéd után kotorászva végül egy ilyen félresikerült izét talál az ember, szóval inkább gyorsan megeszem ezen a héten, és legközelebb jobban vigyázok :-)

Tökpörkölt

Na jó, nem TÖK, hanem patisszon. Megtisztítani a világ egyik legundorítóbb dolga (közvetlenül a pikós leláncolás után, bár az más iparág), de ha az ember összeszedi magát, akkor persze nem lehetetlen. (Mint ahogy a pikós leláncolás sem :-))))

Eredetileg rakott patisszont szerettem volna készíteni a maradék rizzsel, meg a szintén maradék darált húsos spagettiszósszal rétegezve, de végül nem volt kedvem előfőzögetni a tököt, meg aztán még a sütővel is vacakolni, mondjuk tulajdonképpen az meg már süt magától, de akkor sem.

Így aztán felkockáztam, és megfőztem pörköltnek, direkt kicsit szottyosra, így jó sűrű szaftja lett. A maradék rizshez így is tökéletes, a spagettiszószt pedig inkább lefagyasztottam, majd talán a másik patisszonhoz jó lesz valamikor :-)

Másik madár

Találtam a fagyasztóban kakast. Nem egyben, hanem mindenféle alkatrészeket, két csomaggal. Nagyon kevés eszem van, mert mindkettőt kiolvasztottam, ahelyett, hogy egyszerre csak az egyiket használtam volna fel, na de most már mindegy.
Az egyik adagból levest főztem, a másikból meg pörköltet.
A levest elsóztam, de a pörkölt elég jó lett.

Ebből lett a leves: kakasdarabok (de csak combok meg talán egy hát is, de láb meg szárny, meg a taraja még véletlen sem, mert akkor valószínűleg egyáltalán nem enném meg, így is inkább elajándékoztam a felét), sárgarépa, fehérrépa, vöröshagyma, fokhagyma, zellerdarabka, karalábédarabka, krumpli, só, bors. Meg betűtészta, mert nem volt cérnametélt. Úgy történt, hogy a "kokast" beleraktam hideg vízbe, felforraltam, lehaboztam, aztán megsóztam, és főztem vagy két órát. Amikor már majdnem jó puha volt a hús, akkor meg beledobáltam a zöldségeket, és addig főztem, míg ők is megpuhultak. Iszonyat, hogy mennyi zsír volt a tetején, abból azért egy csomót leszedtem. Ha nem sóztam volna el, egész jónak mondanám az eredményt.

És a pörkölt: tisztára úgy készült, mint bármilyen pörkölt, csak sokkal többször kellett felöntögetni vízzel, ezt is órákon keresztül. Amikor már puha volt, akkor még egyszer felöntöttem, de vörösborral. Mikor az is elfőtt, akkor úgy döntöttem, kész. Mindenféle alsó-felső combokból volt, talán egy-két darab mellehúsa is került bele, meg máj. Nokedlit főztem hozzá, naaaaagyon finom lett.

Ezen kívül még almás pitét is sütöttem tegnap, de azzal most nem lehet dicsekedni, mert újfajta tésztát próbáltam ki, és nem kellett volna.

A kelkáposzta több élete

Főzzünk egy alapanyagból több napra változatosan - nagyon örültem magamnak a múlt héten, amikor előálltam ezzel a javaslattal. De aztán meg is kellett volna valósítani, és akkor én sokáig ültem az ágyam szélén, összeráncolt homlokkal bámultam a szemközti falat, és nem lehetett hozzám szólni, mert azon gondolkodtam, hogy melyik legyen A Hozzávaló ezen a héten.

Végül a karfiol/brokkoli, a kelkáposzta, meg a valamilyen hús maradt versenyben, és a mérkőzés csak bevásárláskor dőlt el, amikor az üzletben kiderült, hogy brokkoli nincs, a karfiol meg annyiba kerül, amennyit már pont nem vagyok hajlandó kifizetni érte.

Vettem tehát:
- egy fej kelkáposztát (299 Ft/kg, az enyém kisebb, csak 240 Ft volt)
- egy kiló sertéscombot, 1300 Ft-ért.
- egy csomag (4 db) visrlit, 270 Ft-ért.

A kelkáposztát kettévágtam, és az egyik feléből - meg egy bazinagy krumpliból - főzeléket készítettem. Van már a blogon kelkáposztafőzelék, de most újítottam. Sokat nem, de lehet, hogy rájöttem a tuti módszerre. Nekem ugyanis általában hígra sikerül a kelkáposztafőzelék, és általában elég ideges bírok lenni emiatt. Tegnap kigondoltam, hogy nem teszek rá annyi vizet, amennyi ellepi, sőt annyit sem, amennyi csak majdnem lepi el. Talán kétujjnyi vizet öntöttem a lábos aljába, és fedő alatt ebben is gyönyörűszépen megpuhult a káposzta, megfőtt a krumpli. Akkor aztán berántottam, és tökéletes lett az állaga. Ha sűrű lett volna, beleönteni még mindig könnyebb egy kis vizet, mint kivenni belőle.
3 adag főzelék lett, kettő elfogy ma, egyet lefagyasztok a húgomnak hétvégére.

A másik fél kelkáposztából, pontosabban ennek is csak a feléből, lesz egy kis rakott kel - még hetekkel ezelőtt egy töltött cukkiniből kimaradt némi darált húsos - rizses töltelék, amit lefagyasztottam. Szerintem ez nem lesz több, mint 2 adag, és valamikor a hét második felében kerítek rá sort.

És akkor még mindig lesz egy negyed kelkáposztám, amit elteszek a jövő hétre, mert ugyan imádom, de kicsit talán sok lenne a jóból, ezért kis pihenő után frankfurti levest fogok főzni belőle. A virsli ehhez kell majd.

A disznóhúsból pedig pörköltet készítettem. Ma csak a főzelékem tetejére tettem egy kanálnyit, de holnapra főzök hozzá nokedlit, és főszerepben fog tündökölni.