Csípős zöldségek, vöröslencsés rizzsel

A ritka alkalmak egyike, hogy ebédet főzök, mert itthon vagyok, és ráadásul egyedül! Tehát olyat főztem, amit rajtam kívül senki nem eszik meg, illetve a másik szempont hogy azt használjam ami éppen itthon volt a kamrában. Tehát, répa, zeller, hagyma, cukkini olajjal ressre párolva, + vöröslencsés rizs lett a végeredmény. A rizst sóval, borssal elkezdtem főzni, amikor félig kész volt, beledobtam a vöröslencsét, és lassú tűzön  együtt puhára főztem,+ petrezselyemzöld ment még bele. A zöldség sem extra, maximum az hogy mostanában olyan vagyok mint Jamie Oliver :szerintem  a chili semminek sem árthat, tehát chilipehellyel tettem ütősebbé a dolgot.  Jó étvágyat!

Egyet a fagyasztónak, egyet nekem

Bár szeretek főzni, az én életemben is vannak olyan napok, amikor nem érek rá, későn zuhanok haza, vagy csak nincs kedvem. Hogy ilyenkor se szoruljak a drága, és cserébe nem mindig finom menzakosztra, a jól fagyasztható ételekből rendszeresen főzök sokkal többet, mint amennyire szükségem van.

Tegnap például 4 csirkecombból főztem pörköltet. Rengeteg lett.
(4 alsó meg 4 felső egybecsomagolva, és AKCIÓS volt :-)
Mivel jó alaposan elsóztam, tudtam, hogy ezen csak a tejföl segíthet. Ki is szedtem és félreraktam az összes combot, és a léből is kimertem kábé a felét, aztán egy jó adag tejfölt belekavartam a megmaradó lébe. Visszapakoltam bele 2 ilyen meg 2 olyan combot. Ezt a részét fogom megenni ezen a héten.

A többit viszont nem tejfölöztem be, hanem kapásból ment a fagyasztóba, úgy, ahogy volt.
Illetve nem úgy.
Tárolási és élvezeti szempontból is van értelme szerintem, ha az ember csak a húst rakja el. Finnyás vagyok, a bőrét úgyse eszem meg, a csontja pedig végképp nem fog kelleni. Adta magát, hogy a fagyasztós dobozba már csak a vajpuhára főtt, a csontról szinte magától leugró husit tegyem el, meg persze a szaftot.

Sőt, ha már úgyis összekentem magam vele, akkor kicsontoztam a tejfölös mártásba visszakerülő combokat is. Munkahelyre kényelmesebb így vinni, és nem kell csontokat dobálni az irodai papírkosárba. El is hoztam az első részletet ma reggel. Indulás előtt gyorsan megfőztem hozzá egy zacskós kölest, amiről még nem tudom, milyen lesz, de nem akarok mindig rizst és tésztát enni.

Csirke- vagy pulykamellből vagy soványabb disznóhús-szeletekből gyakran készítek olyasmit, hogy az elősütött hús tetejére rápakolok gyakorlatilag bármit, aztán készre sütöm a sütőben. A múltkor padlizsános-sajtos csirkemell készült így, tegnap pedig párolt gombát, maradék, azonnal felhasználásért kiáltó bacont, pár szelet paradicsomot, meg egy kis sovány sajtmaradékot halmoztam a hússzeletekre. Kiolajozott jénaiba pakoltam, köréöntöttem még az elősütéskor megmaradt levét, lefóliáztam, sütöttem egy darabig, aztán fólia nélkül megvártam, míg a sajt rápirul. Az időtényezőről elegánsan elfeledkeztem, így sajnos túlzottan kiszárítottam a húst, ezért nincs is kedvem lefagyasztani, pedig 4 szelet van, és a fele ennek is jó vésztartalék lehetne. Na de milyen már, ha valami finom ebéd után kotorászva végül egy ilyen félresikerült izét talál az ember, szóval inkább gyorsan megeszem ezen a héten, és legközelebb jobban vigyázok :-)

Recycling, avagy hogyan főztem végül rakott tarhonyát

Ha jól emlékszem, az egész azzal kezdődött, hogy volt a fagyasztóban egy fél csirkemell, meg egy doboz lencsefőzelék, és valahogy nem gondoltam őket teljesen összeillőnek. Vettem inkább a főzelékhez egy csomag virslit, de persze nem fogyott el, le is fagyasztottam a maradékot.

A csirkemellből lecsós csirke lett kuszkusszal, de maradt még lecsó.
Akkor összedobtam egy kis lecsós virslit tarhonyával, csak hát sok lett a tarhonya.

Bánatosan pislogtam befele a hűtőbe, hogy akkor ebből most mit, és eszembe jutott az a fél szál kolbász, amit a nagymamám mentett el nekem a hétvégén. Még gyorsan megfőztem két tojást, és a továbbiakban pontosan a rakott krumpli játékszabályai szerint jártam el, csak éppen tarhonyából.

Nem tudom, milyen lesz, mert még a sütőben van, de nehogymár ne legyen ehető.
Ja, és van itthon uborka is :-D