A Nagy Rizsmentő Akció

Bár nem tegnap óta főzök, néhány konyhai mumusom azért a mai napig van.

Az egyik ilyen a palacsintasütés, bár ezen a téren az utóbbi időben szerintem látványosan fejlődtem. Ez nem is csoda, mivel Bence unokaöcsém számára nem létezik az a "pajiszta"-mennyiség, ami sok lenne, ezért lelkesen gyakorlok a kedvéért.

A másik mumus a rizsfőzés. Ez a rizs igazi genyó: vagy lekvárrá fő, vagy nyers marad a közepe, hiába csinálok mindent szabályosan. Ebbe a csapdába tegnap is sikerült beleszaladnom. Este csirkecombot sütöttünk, és zöldséges rizs lett volna a körete. Igen ám, de már megint erősen "al dente" módon sikerült abszolválnom. Elkeseredett fejjel járkáltam, kicsit káromkodtam, és gondolkodtam, hogy akkor most mit fogunk enni. Végül meglett a megoldás: miután a csirkecomb megsült, a szaftjából öntöttünk kicsit a rizsre, és a hús után még forró sütőbe toltuk letakarva. A gázt elég hamar elzártam, nehogy most meg odaégjen. Nem is égett, viszont szerencsére bejött a számításom: beszívta a szaftot, és finom puhára párolódott!

Ennek úgy megörültem, hogy gondoltam, megér egy bejegyzést :-)
Hátha egyszer másnak is jól jön egy mentőöv.

Hónap vége

Néhány száz forintból igyekszem gazdálkodni péntekig (fizetésnap), hogy ne kelljen hozzányúlni az egyébként ügyesen félretett összeghez - arra, illetve ami még majd összegyűlik addig, szeptemberben lesz szükség, a Nagy Utazáskor!

Kiadás-stop van tehát, de szerencsére ebben a hónapban volt annyi eszem, hogy majdnem mindig egy kicsivel többet főztem az aktuális kajából, és egy vagy két dobozzal betettem a fagyasztóba. Most aztán szedegetem elő. Van még töltött karalábé, paradicsomos káposzta, meg marhatokány polentával. Elég is lesz egész hétre.

Arra már ráébredtem, hogy mondjuk négy adag kaja nem kerül négyszer annyiba, mint egy adag, szóval a jövőben kicsit komolyabban kéne vennem a spórolásnak ezt a fajtáját. Többet költhetnék hülyeségekre :-D