Spenót tojással, all-in-one

Vannak ételek, amiket többféleképpen is szeretek, a spenót például majdnem ilyen: mindegy, hogy milyen tojás van hozzá :-)
(Értsd: tojáson kívül viszont mással NEM eszem meg. Ha nincs tojás, akkor inkább üresen.)

A héten kidolgoztam (hű, majdnem meg is erőltettem magam :-) egy olyan változatot, ami nemcsak, hogy zsírszegényebb, mintha tükörtojást sütnék, de ráadásul még eggyel kevesebb a mosogatnivaló edény is a végén.
Amikor a spenótnak a főzés végén már csak rotyognia kellett pár percet, akkor egyszerűen beleütöttem a tojásokat, lefedtem, és hagytam, hogy megfőjenek benne.
Nem 100 %-osan tökéletes a módszer, mert a nagy rotyogás közepette nem sikerült teljesen egyben maradniuk a tojásoknak, másrészt pedig a spenót eléggé hajlamos a leégésre, ha az ember lánya nem kevergeti elég serényen. Márpedig, ha tojást akarok főzni benne, akkor nem kevergetem olyan nagyon serényen :-) Végül azért nem égett le, de ehhez takarékláng kellett, meg lángeolsztó alátét is.

Közepes osztályzatot adtam rá magamnak, de ha a mosogatás minimalizálásra törekszem, akkor lehet, hogy máskor is fogom így készíteni.

Tökfőzelék - spring edition

Finom zsenge tököt vettem, és a szokásos módon elkezdtem tökfőzeléket főzni, vagyis üvegesre pároltam egy fej hagymát. Aztán valahogy nem volt szívem megszórni pirospaprikával. Inkább csak rátettem a gyalult tököt a hagymára, megsóztam, és a saját levében főztem puhára, fél csokor kapor társaságában.
Behabartam (egy kanál liszt - kevés vízzel simára keverve - , és igény szerinti tejföl), beleszórtam a kapor másik felét, és még pár percig főztem, míg kissé besűrűsödött.

Egy kis citromlével savanyítottam, mert folyamatosan kapom az ívet, hogy a tisztítószereket nem való belerakni az ételbe. Ez pontosan így van, ezért sosem főzök Domestossal. A tökfőzelékbe viszont továbbra is jó lesz nekem az ecet.

Idő nincs , kukoricafőzelék van

A kukoricafőzelék tök hülyén hangzik, pedig most az egyszer kivételesen nem én fejlesztettem ki valami konyhaszekrény-söprögető kajaválság idején. A kaposvári főiskolán adták a menzán, ott találkoztam vele először, és utoljára is, mert aztán máshol sosem. Azóta párszor már kihúzott a slamasztikából, mert nem is tudom, van-e még egy olyan kaja, amit ennyi idő alatt össze lehet dobni.

Így: egy kevés vajat melegít az ember a lábosban, és beleönt egy doboz lecsöpögtetett kukoricakonzervet. Kicsit kevergeti, aztán megszórja 1-2 kanál liszttel, és ezzel is jó alaposan elkeveri. Akkor most fel kell önteni tejjel (egy része lehet főzőtejszín is), megsózni, és megint csak kevergetve felforralni, és addig főzni, míg besűrűsödik, és elmúlik a lisztíze. Egy kis petrezselyemtől szebb is lesz, meg finomabb is.

Ennyi.
(Meg még sült virsli, vagy akármi, és lehet is enni/dobozolni. A menzán egyébként mindig rántott párizsi volt hozzá, vagy csibefasírt, esetleg hamburgerhús, persze a mirelit förmedvény típusúból.) Egyszer próbáljátok ki szerintem.

Paradicsomos krumpli

Kolléganőm mesélte, hogy a krumplifőzeléket ő paradicsomos változatban is szokta készíteni. Akkor igazából nem lépte át az ingerküszöbömet az információ, most meg valamiért eszembe jutott, és kipróbáltam.

Meghámoztam és viszonylag vékony szeletekre vágtam 4-5 közepes(nél kisebb) krumplit. Max. fél cm vastag szeletek voltak. Azért lényeges, mert már elég sűrű szmötyiben kell a krumplinak megfőnie, és az ember ugye nem akarja, hogy mire megpuhulna, addigra jól le is kozmáljon a kajája.

Nodeszóval kevés olajon halvány aligbarnára pirítottam egy púpos evőkanál lisztet (de máskor inkább csak megfuttatom, mert nekem ez így túl rántásízű lett), aztán hozzákavartam egy doboz (mármint a pici doboz) sűrített paradicsomot, és őrült módon kevergetve felengedtem egy pohár vízzel, aztán még egy másodikkal is. Megsóztam, aztán beleraktam a krumplit, és nem túl nagy lángon főztem addig, míg a krumpli megpuhult, a cucc pedig besűrűsödött. Három adagnak tűnik, amiből már csak kettő van, mert Húg most küldött le egy tányérral :-)

Meglepően jó íze van, de legközelebb nem ilyen sűrített paradicsommal főzöm, hanem inkább passzírozott paradicsommal, mert ez most konkrétan világos narancssárga lett, és az annyira nem szép.
Viszont belegondolva majdnem ingyenes volt, egyszóval tökéletes hónap végi polclesöprős-hűtőkiürítős kaja. Próbáljátok ki! :-D

Megint maratoni főzés

Címszavakban:
- karfiolleves
- juhtúrós sztrapacska
- sárgaborsófőzelék, opcionálisan sült kolbásszal, vagy nélküle
- rizses hús
- tejfölös-majorannás tokány
- sajtos-baconos rakott csirkemell
- bögrés mákos süti.

Részletesebben:

Karfiolleves: 1 kis karfiolt rózsáira szedtem, 2 sárga- és 1 fehérrépát karikákra vágtam, 1 kis vöröshagymát meghámoztam, de egyben hagytam. Feltettem főni - mittudomén - mondjuk, kb. 2 liter vízben. Megsóztam. Amikor a karfiol puhára főtt, paprikás rántással sűrítettem. Külön tehetett bele tejfölt, aki kért, vagyis én.

Juhtúrós sztrapacska: Stahl Judit "sárga" könyvéből, mert ez bevált. 1,2 kg krumplit kivételesen nem lereszeltünk, hanem valami konyhai ketyerén lezúzta pépesre az "alvállalkozó". Tettem hozzá sót, borsot, 1 tojást, meg 60 dkg lisztet, és jól összekevertem, hogy a szokásosnál sűrűbb nokedlitészta-állaga legyen. Kicsit állni hagytam, ezalatt feltettem egy nagy fazék vizet forrni (egy kicsi sót is tettem bele), valamint felkockáztam és kisütöttem egy jókora darab füstölt szalonnát. A recept szerint félkilónyi kell hozzá, de ez annyi azért nem volt. Amikor a szalonnakockák szép ropogósra sültek, akkor egy irdatlan méretű jénai tálban összekevertem fél kiló (a receptben 75 dkg, de rosszul emlékeztem, amikor megírtam a bevásárlólistát) juhtúrót, egy nagy pohár tejfölt, 5 gerezd zúzott fokhagymát, meg a sült szalonnát, és a zsírjából is valamennyit, kb. a felét (nem mindet, mert rengeteg sült ki belőle).
Az időközben lobogva forró vízbe több kis részletben beleszaggattam a sztrapacskatésztát, és kifőztem (vízfelszínre úszás után már szedtem is ki, mert aprócskák voltak). A lecsöpögtetett sztrapacskát egyenesen a juhtúrós-tejfölös keverékbe zuttyantottam, és amikor mind készen volt, akkor 200 fokra előmelegített sütőbe tettem. (Igazából végül kettészedtem, mert jobbnak láttam két részletben sütni.) Nagyjából 3/4 óra alatt istenkirály ropogósra sült a teteje, és nagyon finom lett! Ez egyébként egy iszonyatos adag, 8 emberes, ahol tehát nincs egyszerre ekkora kapacitás, ott érdemes felezni a hozzávalókat.

Sárgaborsófőzelék: egy zacskó (fél kiló) megmosott sárgaborsót 2-3 órára vízbe áztattam, majd feltettem főni egy egészben hagyott, de meghámozott vöröshagymával, 3 gerezd zúzott fokhagymával, 2 kisebb babérlevéllel, meg egy féltenyérnyi szalonnabőrrel (a sztrapacskához vásárolt szalonnából maradt meg). Meg persze sóval. És annyi vízzel, ami jó kétujjnyira ellepte, de menet közben még így is pótolni kellett, mert felszívta, meg elfőtte. Amikor már teljesen puhára főtt a sárgaborsó (konkrétan péppé :-), akkor készítettem egy paprikás rántást, és ezzel besűrítettem. Máskor elég ritkán szoktam egyébként rántani, mert magától nagyon ügyesen el tudja érni a főzelék-állagot, de most ügyetlen voltam, és az utolsó vízpótláskor túl sokat öntöttem rá, ami végül már nem bírt elfőni. A főzelékhez kolbászt sütöttünk, hogy a vérengzők is megegyék.

Rizses hús: nagyjából fél kiló sertéscombból sima hagyományos pörköltet kezdtem főzni, de amikor már majdnem puha volt a hús, beleöntöttem egy bögre megmosott rizst, meg kétszeres mennyiségű vizet. Addig főztem, míg a víz már majdnem teljesen eltűnt róla, akkor a gázt elzártam, de a fedőt rajta hagytam még kb. félóráig, hogy a rizs a maradék vizet beszívhassa. Máskor kicsit több rizst teszek bele, ez kissé talán túl "férfias" lett :-)

Majorannás tokány: ezt azért főztem, mert a férfinép eredetileg egy kiló húst vett, és véletlenül egyben fagyasztották le. Annyi irdatlan mennyiségű rizses húst nem akartam, ezért úgy döntöttem, legyen más is. Ezért a hús felét kockák helyett csíkokra kértem darabolni, majd a csíkokat egy kevés olajon körbepirítottam, elég erőteljesen sóztam, borsoztam, és rázúdítottam egy csomó majorannát, végül felöntöttem fehérborral (mondjuk kb. 1-1,5 dl). Amikor ez elforrt, akkor kb. ugyanennyi vizet öntöttem alá, és lefedve pároltam a húst, amíg meg nem puhult, a vizet időről időre pótolva. A végén aztán zsírjára sütöttem, és leöntöttem egy kis pohár tejföl, meg egy jókora evőkanálnyi mustár keverékével. Összeforraltam, kész is volt, finom lett! Ha a végén nem forr el a leve, akkor a mustáros tejfölhöz egy egész kevés lisztet is lehet keverni, vagy keményítőt, hogy egy picit besűrűsödjön.

Rakott csirkemell: 2 egész csirkemellfilét kis vékony szeletkékre vágtam, óvatosan megsóztam, és megborsoztam, aztán egy jénai tálba rétegeztem, szeletelt baconnel és reszelt sajttal felváltva. Minden "sort" meglocsoltam egy kis főzőtejszínnel. A tetejére sajt került, és az egész építmény kb. 1 órát töltött a 200 fokos sütőben. Ennek a rakott csirkemellnek a sütés végén mindig elég sok leve lesz, ami őszintén szólva nem túl szép, viszont nagyon finom, és épp emiatt "szárazabb" köreteket is lehet hozzá adni, mint pl. rizs, főtt tészta, vagy akár a kuszkusz-bulgur-féle társaság. De jó krumplipürével is, csak akkor mindkettő szottyos.

Bögrés mákos süti: ezt meg a netről néztem, csak már nem emlékszem, hol olvastam, így nem tudom megjelölni a forrást. 1 kocka vajat kikevertem először 1 bögre cukorral, aztán hozzáadtam 2 egész tojást, és azzal is. Jött bele még 1 bögre darált mák, 1 bögre liszt, 1 sütőpor, és 1 bögre tej. Pikkpakk összekevertem a tésztát robotgéppel, aztán kivajazott és kilisztezett tepsibe öntöttem, és megsütöttem. Az otthoni gázsütőmben szerintem ez 25-30 perc alatt elkészült volna, de most egy villanysütővel szerencsétlenkedtem, és hiába volt az is pontosan 200 fokra állítva, a süti még 40 perc után se volt kész, akkor kitaláltuk, hogy felső sütésre állítom, mert féltem, hogy megég az alja. Tűpróba, tűpróba, tűpróba, akárhol is sütitek... mese nincs. 45 perc után végül elzártam végre a sütőt, és ha hagytam volna a süteményt a tepsiben kihűlni, akkor valószínűleg ki is lehetett volna szedni belőle rendesen :-)
Egyébként finom süti, csak gyorsan fogy.

Hát ezeket maratonifőztem hétvégén, két fickónak meg magamnak, egy részét kapából fagyasztásra, más részét friss fogyasztásra, hát asszem, a héten se fog senki éhen halni :-)

Variálható vacsora

Tegnap kisegítettem két rászoruló férfiembert, pár napra előre is tervezve főztünk többfélét, hogy kombinálható legyen a menü.

Ezek készültek:
- zöldbableves (1/2 kg mirelit zöldbabból, 2 sárga- és 1 fehérrépával, magyarosan, rántással)
- zöldbabfőzelék (a másik 1/2 kg zöldbabból, ez is paprikásan, de tejfölös habarással, meg egy pici ecettel)
- sült csirkemell (vékony szeletek, csak sóval és borssal ízesítve, kevés olajon hirtelen kisütve)
- füstöltsajtmártás (tulajdonképpen besamel jellegű mártásba kevert és abban elolvasztott reszelt sajt)
-tejszínes gombamártás (kis olajon vöröshagymával, fokhagymával párolt, majd zsírjára sütött gomba, sóval, borssal, kakukkfűvel ízesítve, főzőtejszínnel felöntve, kicsit sűrűbbre forralva)
- főtt tészta

A zöldbableves meg a zöldbabfőzelék persze nem arról híres, hogy túl változatos lenne, de a főzelék az direkt későbbre készült, mert indokolt esetben elég jól fagyasztható.
A mártásokat a húshoz külön-külön, vagy akár együtt is lehet enni, ha a tészta elfogyna, rizst is lehet mellé főzni, ha meg a hús fogyna el, akkor sebaj, mert egy szószos tészta még mindig kijön a maradékból. A húsból akár fagyasztani is érdemes pl. a főzelékhez (de ahhoz tulajdonképpen egy tükörtojás is megteszi feltétként, sőt üresen is jó).

Finomfőzelék, tükörtojás

Megint valami főzelékre vágytam, de a hússal most egy kicsit tele van a hócipőm, ezért hiába van még mindig egy adag pörkölt és néhány szelet maradék fasírt a fagyasztóban, ehhez a főzelékhez nekem most nem kellett egyik sem.

Hozzávalók:
- egy 60 dkg-os mirelit zöldségkeverék, amiben répa, borsó és karfiol van: 339 Ft (asszem, ez nem teljesen szabályos finomfőzelék, de ez hasonlított legjobban)
- 2 evőkanál liszt
- 1 dl tejszín
- 2 dl tej
- petrezselyem
- só, cukor

Feltettem a zöldségkeveréket annyi vízben, amennyi éppen csak ellepte (kiolvasztani nem kell), egy kis sóval, meg egy kicsi cukrot is tettem bele. Amíg közepes lángon, fedő alatt szépen megfőtt minden, addig én egy kistálkában 2 lapos evőkanál lisztet először egy kis vízzel kevertem simára, aztán hozzáöntöttem a tejet és a tejszínt, ezekkel is jól elkevertem. (Tejszínt csak azért tettem bele, mert volt egy megkezdett doboz a hűtőben, és nem akartam, hogy megromoljon - egyébként ez jó simán csak tejjel is szerintem, meg akkor a kalóriatartalma is alacsonyabb.) Amikor minden zöldség finom puha volt - néha megkóstoltam őket, de az időt sajnos nem figyeltem... - akkor behabartam, és pár percig forraltam, míg besűrűsödött. Akkor szórtam bele egy kis petrezselymet is, és készen volt.

3 adag lett belőle. Szerintem nagyon fincsi, már rég elfelejtettem, hogy gyerekkoromban miért utáltam annyira :-)

Reggel, amikor dobozba csomagoltam, még gyorsan sütöttem hozzá egy tükörtojást, ami nálam teljesen szabálytalanul működik, mert nem szeretem, ha folyik a sárgája, ezért mindkét oldalát meg szoktam sütni jól.

Szombati ebéd barátoknak

Paradicsomleves, sárgaborsó-főzelék, "egybefasírt", alias Stefánia-vagdalt :-)

A paradicsomlevesről már eleget beszéltünk, a szokásos zelleres változat készült, dobozos passzírozott paradicsomból (CBA-ban 160 Ft), betűtésztával. Fél liter paradicsom volt, kb. 1 liter vízzel öntöttem még fel, valamennyi el is főtt belőle közben, így lett 4 adag.

A félkilós zacsi sárgaborsó se nagyon volt több 200 Ft-nál, ha jól emlékszem... Reggel megmostam, beáztattam pár órára, aztán feltettem kb. másfél liter vízben főni, sóval, két babérlevéllel, egy megtisztított, de egészben hagyott vöröshagymával, és később valamikor menet közben belenyomtam 3 gerezd fokhagymát is. Jó sokáig főztem, körülbelül 2 órát. Amikor már majdnem teljesen szétfőtt, és ami egyben volt benne, az is puha volt, akkor kevés olajon 2 evőkanál lisztből rántást készítettem, és besűrítettem vele a főzeléket. Evés előtt a hagymát meg a babérleveleket kipecáztuk belőle. A fél kiló borsóból 5 adag főzelék lett, egyet elraktam, majd holnap elviszem magammal ebédre.

A fasírthoz 1 kg darált húst (sertés, 2x0,5 kg, előrecsomagolt, 399 Ft/csomag) használtam fel, és 2 beáztatott és kicsavart zsömlét, 2 egész tojást, 1 felaprított és megpárolt vöröshagymát, 2 gerezd összezúzott fokhagymát, sót, borsot, pirospaprikát tettem bele, és jó alaposan összedolgoztam. A felét hosszúkás téglalap alakban elterítettem egy sütőpapírral bélelt tepsiben, felsorakoztattam rajta 4 kemény tojást, befedtem a maradék húsmasszával, addig igazgattam, míg egy jó kinézetű kupac lett belőle, amit aztán megszórtam prézlivel, és jól bele is nyomkodtam. Előmelegített sütőben kb. 1,5 - 2 órát sütöttem, mert nagyon vastag volt. (A második félidőben egyébként inkább letakartam alufóliával.)

Hát ebből rengeteg lett, a kirándulásra is vittünk belőle, de még onnan is hoztam haza maradékot :-D

Sárgarépafőzelék

Nem volt ötletem, hogy mit főzzek, ezért megkértem a húgomat, hogy egy darab papírra írja fel a 3 legkedvesebb ételét, és az egyiket elkészítem neki ebédre. Hamar elkészült a feladattal, a papíron ez állt:
- káposztás tészta
- répafőzelék
- karalábéfőzelék

Bevásárlás nélkül a répafőzeléket lehetett megvalósítani.

Hozzávalók, 2 személyre:
- 5-6 kisebb-közepes sárgarépa (megtisztítva olyan 25-30 dkg volt)
- olaj, vaj
- só
- 1 evőkanál liszt
- 3 dl tej
- apróra vágott petrezselyem, kb 2 jókora evőkanálnyi

A sárgarépát megtisztítottam, és vékony karikákra vágtam. Egy nem túl nagy lábosban felhevítettem egy kevés olajat, és tettem hozzá egy kb. fél cm vastag "szelet" vajat is, mert szerintem vajjal finomabbak a főzelékek. Ebbe a keverékbe szórtam bele a sárgarépát, és pár percig kavargattam közepes lángon. Kicsit megváltozott a színe, alatta pedig a zsiradék élénksárga lett. Ekkor megsóztam (1 kávéskanál sót tettem csak rá), lefedtem, takarékra vettem alatta a lángot, hogy a saját levében megpárolódhasson. De nem ám szottyatagra. Kb. 15 perc múlva a répa puha volt, de még volt mit harapni és rágni rajta.
Ekkor megszórtam 1 evőkanál liszttel, és addig kevergettem, amíg már sehol nem volt rajta fehér por. Akkor felöntöttem 3 dl tejjel, és egy picikével feljebb vettem a lángot.
Addig főztem, míg besűrűsödött, akkor belekevertem a petrezselymet is, és szóltam a húgomnak, hogy jöhet enni.

A répa egyébként a telkünkről származik és ingyenes volt, de amúgy sem a legdrágább zöldség.
Én köret nélkül ettem, a húgom szerintem bevágott hozzá egy szeletet a tegnapi pizzából - fura párosítás, de nem nagyon volt választási lehetősége :-D

Csülök kenyérrel, főzelék csülökkel

Úgy kezdődött, hogy harcsapaprikást akartam főzni túrós csuszával. Lementem a cébéába, hogy hátha van fagyasztott afrikaiharcsa-filé, de nem volt. Eddig sem volt soha, nem annyira lepődtem meg, végül is tényleg elég merész elképzelés volt részemről, de nem baj, legalább megpróbáltam :-D
Szóval inkább körülnéztem a húsospultnál, és valahogy annyira jól néztek ki az előrecsomagolt, kicsontozott csülkök, hogy vettem is egy csomaggal. Két darab volt benne (kicsike hátsó csülök asszem).

Otthon aztán gondolkodtam, hogy aha, eddig király, vettem csülköt, de most akkor mit csináljak vele???!!! Irány az internet, megnéztem pár receptet, és végül ezt követtem el a csülök ellen: egy tálkában összekevertem egy kis mustárt, olajat, sót, zúzott fokhagymát, őrölt borsot és őrölt köményt. A csülköket kettévágtam, megpróbáltam kockákat vágni a bőrébe, aztán bedörzsöltem a darabokat a fűszeres keverékkel. Nem volt időm túl sokáig állni hagyni, talán csak 1 - 1,5 órára tettem vissza a hűtőbe, aztán kisebbfajta jénaiba pakoltam, először a bőrével lefelé, felöntöttem fél doboz sörrel, és 180 fokra előmelegített sütőbe tettem. Körülbelül két óra múlva jutott eszembe legközelebb, akkor feldaraboltam egy jó nagy vöröshagymát, azt is bedobáltam a jénaiba, pótoltam a sört, a csülökdarabokat meg megfordítottam, hogy ha ez a sör is elfőtt, megpirulhasson rajtuk a bőr. Mindöszesen kb. 4 órát voltak a sütőben, ezalatt a húsdarabok szétesős-omlósra puhultak, a bőrük ropogós barnára sült, a sörös-hagymás léből pedig bőséges, sűrű szaft lett.

Időközben rájöttem, hogy elfelejtettem krumplit venni, ezért ellenőriztem a raktárkészleteimet, sütöttem egy Limara-féle zsúrkenyeret, és összedobtam egy hagymás paradicsomsalátát (só, cukor, ecet kellett még hozzá).

Költségek:
- csülök, 2 kicsi darab, 650 Ft
- kb. fél kg paradicsom, kb. 200 Ft
- 1 doboz Kőbányai sör, asszem, 150 Ft
Ez egy ezres, de csak a hús fele fogyott el, a többiről lefaragtam a zsíros részeket, és az egyik darabot ma hoztam el főzelékhez, a másikat meg majd holnap.


A főzelékem 5 sárgarépából és 2 karalábéból készült. Ezeket felkockáztam, és kevés olajon átforgattam, majd megsóztam és a saját levében pároltam, amíg mindet el nem főtte, akkor megszórtam 2 evőkanál liszttel, felöntöttem tejjel, amit addig-addig öntögettem hozzá, míg besűrűsödve elérte az általam elképzelt ideális főzelék-állagot. Akkor szórtam bele sok petrezselymet, és kész is volt.
- 2 karalábé: 200 Ft
- 7 répa (zsenge, közepes darabok): 55 Ft (kettőt megettem nyersen, mert már megint elég bénán fütyülök, aztán hátha)
Ebből két adag főzelék lett. Később rájöttem, ha lett volna annyi eszem, hogy vegyek borsót is, akkor finomfőzelék lett volna. Így meg nem. Nem baj, mert így is finom. És főzelék.

Kelkáposztafőzelék

Szerintem tízből nyolc felnőtt utálja (a gyerekek közül meg tízből tizenegy). Én sem emlékszem, mikor volt az a pont, amikortól imádom.

De nem szándékosan ezért vettem kelkáposztát tegnap, csak úgy jött. Ásványvízért mentem le különben.

Semmi nem indokolja, hogy a CBA-ban, a hétköznapokon egyébként megbízhatóan és egyenletesen gusztustalan zöldségosztályon vasárnap kora délután miért vannak bizalomgerjesztő kinézetű zöldségek, de nekem tegnap egészen konkrétan azt kiabálták a kelkáposzták a polcról, hogy "vigyél haza MOST", és én máris tudtam, hogy na, kész, elvesztem, mindjárt kelkáposztafőzeléket fogok főzni :-D
Utána gondoltam még azt is, hogy rakott kelt, de végül arra jutottam hogy kuss, nem fogok itt vitatkozni magammal, mindig az első ötlet a legjobb, marad a főzelék.

A kelkáposzta legkülsőbb leveleit leszedtem, aztán kettévágtam, kiszedtem a torzsáját, felkockáztam, és jó nagy lábosba szórtam. Utánaküldtem két nagy krumplit, meghámozva és kockákra vágva szintén. Felöntöttem annyi vízzel, hogy ne érjen a káposzta tetejéig (de így is sok lett). Tettem hozzá sót, meg nagyon sok őrölt köményt, és elkezdtem főzni. Amikor a krumplikockák puhák voltak, a főzőlé nagy részét lemertem és egy kancsóban félretettem. (Nekem ugyanis valamiért mindig túl hígra sikerül a kelkáposztafőzelék... ezért inkább elveszek a főzővizéből, mielőtt berántanám. Szükség esetén visszaönthetem. Erre nem igazán szokott sor kerülni...)

Rántást készítettem. Hiába, hogy a legtöbb főzeléket habarni szoktam, a kelkáposztát inkább berántom, mert úgy szerintem finomabb :-D Kevés olajon 2 evőkanál lisztet egy kicsikét megpirítottam, aztán beledobtam 4 gerezd apróra vágott fokhagymát - én imádom, de kevesebb is elég - és épp csak elkevertem, már húztam is félre, hogy ne égjen meg. Beleszórtam kb. két teáskanál pirospaprikát, felöntöttem vízzel, kicsit még visszatettem a lángra kevergetni, aztán mikor elkezdett sűrűsödni, akkor beleöntöttem a kelkáposztába, és főztem pár percig.

Persze megint túl híg lett a nyomorult, de további lisztet nem akartam belepakolni (= lusta voltam még egy rántást készíteni...), ezért egy kis étkezési keményítővel segítettem a problémán.

Amúgy nagyon finom :-D

A kelkáposzta kilója 159 Ft volt, az enyém épp olyan kiló körüli lehetett. Több pénzbe nem került. 4-5 adagnak látom.

ALTAIR!!!!! Lehet fagyasztani? A krumpli miatt kérdezem...

Tökfőzelék. Somogyiasan :-)

Régebben a tökfőzeléket egyrészt eleve utáltam, másrészt meg csak fehéren ismertem. Aztán lehúztam vagy kilenc évet Kaposváron, a narancssárga főzelékek fővárosában.
Ja, és nyilván nem szerettem a kaprot se. Amíg egyszer, amikor már elkezdtem főzni magamnak, kigondoltam, hogy majd én feltalálom a kapormentes tökfőzeléket. Hát, nagyon sz.r volt. Azóta mégis inkább imádom a kaprot, nemcsak a tökfőzelékben.
Az előzményeket összeadva könnyen ki lehet találni, hogy én a tökfőzeléket narancssárgán (vagyis paprikásan), és egy mezőnyi kaporral szeretem.

A kis fűevő vegetáriánus Judit húgom is szívesen megeszi, ezért is főztem tegnap (meg mert semmi máshoz nem volt otthon alapanyag).

Hozzávalók:
1 kg fagyasztott gyalult tök
1 közepes fej vöröshagyma
pirospaprika
só
1 ek ecet
1 ek liszt
1 pohár tejföl
kicsiolaj
SOK KAPOR

Elkészítés
A kicsi olajon a felaprított hagymát Altair után szabadon üvegesre pirítjuk, és megszórjuk pirospaprikával (nyilván félrehúzva). A tököt, ha belefér egyben, azon fagyottan utánaküldjük, és aláöntünk kicsi vizet, hogy a paprika addig se tudjon megégni, amíg a tök kiolvad. Kis lángon melegítjük,szépen kiolvad, és lesz elég leve is, amiben aztán főhet tovább, immár közepes lángon. Megsózzuk. Megkaprozzuk durván - akarom mondani, ízlés szerint :-)
Amikor a tök puha, és már nem akarjuk, hogy még puhább legyen, beleküldünk egy evőkanál ecetet.
Aztán egy púpos evőkanál lisztet előbb vízzel keverünk simára, aztán a tejföllel, majd a tököt behabarjuk vele. Pár percig rotyog, közben megkóstoljuk, és aki akar, tehet bele egy csipet cukrot az ecet ellensúlyozására. Kaprot még a végén is lehet belerakni, ha valakinek szintén az a beütése van, hogy a tökös kaporfőzeléket szereti, és nem a kapros tökfőzeléket.

Trükkök
1) Nekem tegnap nem fért a fagyasztott töktégla a lábosba, ezért először egy másik lábosban kiolvasztottam úgy, hogy beraktam egy fazékba, aláöntöttem egy egész kevés vizet, és kis lángon hagytam olvadni. Aztán elkészítettem a hagymás-paprikás alapot, és a kiolvadt tököt a levével együtt átöntöttem bele, innen már sima ügy volt.
2) Friss tökből úgy csinálom, hogy legyalulom, de nem sózom meg és nyomkodom ki, hanem a "natúr" tököt teszem a paprikás alapra, most sózom meg, és abban a lében fog megfőni, amit a sótól kienged.

Költségvetés:
1 kg fagyasztott tök kb. 300 Ft
1 kis pohár tejföl mittudomén, 75 Ft

Semmit nem ettünk a tökhöz, már csak azért sem, mert ugye semmi nem volt otthon, de amúgy szinte bármit lehet. Tükörtojást, bundás kenyeret, fasírtot, pörköltet, szójafasírtot, bélszínrolót (létezik még?), ilyesmiket. Még kenyeret is.

Ha van hozzá valami feltét, vagy kenyér, akkor ebből ki lehet hozni négy adagot. Üresen csak három adag, viszont szerintem így a legfincsibb :-D

Ja, és fagyasztható is!

Altair:
Mint megjegyzésben írtam, se fehéren, se pirosan nem szeretem, de a család többi tagja viszont igen, úgyhogy ha eszembe jut, készítek nekik én is. Hol mirelitből, hogy a zöldséges sózza rám, mert Jeti mindenkinek elmeséli a tökös sófőzelékem történetét (a receptből lemaradt a besózzuk után a kicsavarjuk állapot), ezért mindenki tudja, hogy nem tudok tökfőzeléket főzni. :o) Valójában azért Jetinél jobban tudok.

Nálunk a fehér változat készül, mégpedig úgy, hogy a tököt a 2 csokor összeaprított kapor felével (vagy szárított kaporral - mirelitnél) felrakom annyi sós vízben főni, ami ellepi. Amikor a tök puha, vagyis úgy döntök, hogy puha, mert én aztán meg nem kóstolom, akkor tejfeles habarást készítek egy nagy tejfölből és 3-4 ek. lisztből 1 kg tökhöz, és óvatosan hozzámelegítem: Lábos tűzről le, tökös szmötyi vékony sugárban, folyamatos kevergetés mellett a tejfölös habarásba, aztán amikor már a habaró műanyagedény oldala forró, akkor koncepciót váltok: Lábas tűzre fel, habarás vékony sugárban, folyamatos kevergetés mellett a tökbe. Itt bele teszem a másik csokor kaprot (vagy a mirelit kaprot) és végül összerottyantom - a főzelék hólyagokat vet - és fogyasztásig fedő alatt tartom, hogy ne bőrösödjön be.

Ugyanígy készül a salátaleves - szerintem ugyanolyan ízű is - csak fele annyi liszttel és több vízzel.

Paradicsomos káposzta

Akciós volt a fejeskáposzta a cébéában (79 Ft/kg), és lehetett kapni egyszemélyes méretben is, a falra tudok mászni, mikor olyan böszme nagy káposzták vannak, mit csináljak két kilóval... Most csak egy kicsit vettem, (tisztítva 0,5 kg lett) és ahogy nézegettem, rám tört a retro-menzahangulat, és kitaláltam, hogy legyen paradicsomos káposzta. Meg is csináltam, bár lehet, hogy nem így kellett volna.

Elolvastam egy csomó receptet a neten, meg a horváthilonában, meg még itt-ott, volt olyan, aki paradicsomlében főzte, volt, aki a rántást engedte fel paradicsomlével, volt aki sűrített paradicsommal készítette, amit a főzővízbe rakott bele, szóval volt minden. Főztem már egyébként paradicsomos káposztát korábban, szóval képes vagyok rá, csak én sajnos ellenőrizgetős típus vagyok, szeretem ilyesmivel idegesíteni magam, hát akkor úgy kell nekem.

Ebből lett:
- fél kg fejeskáposzta, felcsíkozva
- 1 kis fej vöröshagyma, apró kockákra vágva
- liszt
- egy kis doboz sűrített paradicsom
- meg még egy kevés dobozos passzírozott paradicsom is :-)
- só
- őrölt kömény
- egy kis cukor

Ezt követtem el:
A káposztát beletuszkoltam egy sokkal kisebb lábosba, mint amekkorába ő kerülni szeretett volna, (mert hamar összeesik, utána meg alig látszik a nagyobb lábosban), és annyi vizet öntöttem rá, amennyi nem lepte el (mert ugye hamar összeesik, aztán alig látszik ki a rengeteg vízből, és meregethetem le róla, különben a világ minden rántása se sűríti be). Megsóztam, szórtam bele őrölt köményt, meg a felkockázott hagymát is, aztán elkezdtem főzni. Szerintem akkor "jó" kb. a víz mennyisége, ha a káposztát éppencsakalighogy ellepi, miután már összeesett. OK, ez akkor fő szépen kis lángon, de hamar megvan, ezért nem érdemes elmenni tévézni, hanem pár perc, és lehet nekiállni a rántásnak.
Kislábosban olaj felforrósít, egy evőkanál liszt kicsit átkeverget rajta. Világos rántás kell a paradicsomos káposztába, nemigen vártam, hogy barnulni kezdjen. Felöntöttem egy csészényi hideg vízzel, őrült módon kevertem a legkisebb habverőmmel, és belekutyultam a paradicsompürét is.
Ellenőriztem egy darab káposztát, és mivel puha volt, belekanalaztam a paradicsomos rántást, elkevertem jól, és főztem, míg besűrűsödött. Ennek a paradicsompürés rántásnak olyan szerencsétlen lúzer sápadt színe volt, hogy a paradicsomos káposzta konkrétan narancssárgában pompázott tőle, ezért jobbnak láttam még egy-két löttyintésnyi dobozos passzírozott paradicsomot önteni hozzá, utána már azért jobban nézett ki. Máskor kipróbálom inkább ezt a paradicsomlében-főzős módszert. A végén tettem bele egy kis cukrot is, mert savanyúúúúúúú volt.

Trükk: mielőtt az ember ész nélkül berántja a káposztát, érdemes egy bögrényit kimerni a főzőléből, és félretenni. Ha valami véletlen folytán mégis túl sűrű lenne (velem ilyesmi nem nagyon szokott előfordulni...), akkor ezzel lehet hígítani, ha meg nem, akkor már lehet is kiönteni.

Költségek:
- káposzta: olyan 50 Ft körül
- paradicsompüré: dettó

A fenti mennyiségekből 3 adag keletkezett, bedobozoltam szépen.
Sütöttem hozzá karajt (5 szelet előrecsomagolva, kb. 400 Ft), és egy-egy szeletet pakoltam a dobozokba, a maradék kettőt pedig vasárnap jól megettem ebédre rizzsel!

Borsófőzelék sült hússal

Ma borsófőzeléket hoztam ebédre, ami egy jó kaja. Könnyű elkészíteni, és többnyire szereti mindenki. Kisadagot főztem, de rosszul jártam, mert ennek pl. elvitte a felét a Medve.

Alapanyagok:
- kb. 40 dkg mirelit zöldborsó (fél kilót akartam, de két marékkal kiszedtem és félreraktam a raguleveshez)
- ételízesítő
- petrezselyem
- tej
- liszt

Elkészítés: a borsót azon fagyottan lábosba öntöttem, és kevés vizet aláöntve (nem is kell ellepnie, legalábbis nem teljesen) addig főztem, vagy pároltam, vagy mit csináltam vele, amíg megpuhult. Persze szórtam bele a mindenmentes ételízesítőmből, és petrezselymet is tettem bele, mert én azt kétszer szoktam: a főzés elején, mert akkor együtt fő az étellel, meg a főzés végén, mert annak meg már jobban megmarad az íze (a kaporról olvastam egyszer, hogy kétszerre jó az ételbe tenni, azóta a petrezselyemmel is így csinálom). Van, aki tesz bele egy csipet cukrot, mert akkor olyan(abb), mintha zsenge borsóból lenne, a mirelit meg legritkább esetben az. Én nem cukrozok semmit fölöslegesen, de akinek kedve tartja, próbálja ki.
Nnna szóval, megpuhult a borsó, a púpos evőkanál lisztet elkevertem a pohárnyi tejjel, és besűrítettem vele a borsót, addig kell főzni, hogy elmúljon a lisztíze, aztán még egy kis petrezselyem, kész, punktum.
Rendes emberek lisztszórással sűrítik és felengedik tejjel, nekem az nem megy, mindig csomós lesz, nem szívatom magam vele inkább.

A borsófőzelék mindennel jó (pörkölt, fasírt, sült hús, tükörtojás, főtt tojás, bundás kenyér, virsli, kutyafüle), meg minden nélkül is.

Én ma a sült pulykafecnikből hoztam hozzá kettőt. Finom!

1 kg mirelit borsó 499 Ft volt a cba-ban. A fél kiló akkor 250. És ez ugye két adag lett ,egy adag borsóköltsége 125 Ft :-)

Altair:
A borsófőzelék petrezselyemzöld nélkül is finom. Erre akkor jöttem rá, amikor Fiam-7 enni kezdte. Ő pedig semmit sem eszik meg, ami emlékeztet a magra szerinte. És a zöldfűszer emlékezteti. :o)

A hintésnek az a titka, hogy a zöldborsót egy pici olajra kell rádobni és úgy felengedni vízzel. Amikor már majdnem jó, akkor lehet "zsírjára" kell pirítani. Amikor már alig-alig van alatta folyadék, akkor kell meghinteni a liszttel, ami a zsiradékban és a zöldborsókon csomómentesen eloszlik. Eztán lehet megpirítani és felönteni ízlés szerinti tejjel. Tuti, hogy nem lesz csomómentes. De a tejes habarás is teljesen jó.

Menzán egyébként rántani szokták.

Maris meg van elégedve
Mert a tejes habarás még mindig jobb, mint a rántás, igaz? Sőt mivel semmi zsiradék nincs benne, egész könnyű kaja. A lisztet párszor próbáltam helyettesíteni étkezési keményítővel, mondjuk én sajnos nem szeretem a keményítővel készült főzelékek állagát, de nem akarom a nyilvánosság előtt leírni, hogy szerintem mire hasonlít.


Gabella:
Ételízesítő helyett én sóval, cukorral főzöm, fele tej, fele vízben, aztán a végén jó kis rántást rakok rá. :) Mert a főzelékre rántás kell!

Altair
Ez a jó a főzelékben. Ha kicsit megkapirgáljuk a recepteket, akkor kiderül, hogy mindenféleképpen lehet és szoktuk is sűríteni, mi háziasszonyok. És hogy kicsit megvédjem Gabellát, náluk igenis rántani kell, mert soványak. Sőt, akár tejszínnel is dúsíthatnák - mi meg csak irigykedhetnénk, hogy milyen jó lehet. :o)