Zöldséges lasagne

Hű, hát ezt nem kéne túldumálni.

A rétegek:
1) Gomba (szeletelve, megpárolva, sóval-borssal ízesítve).
2) Cukkini (karikázva, grillfűszerrel megszórva, elősütve).
3) Spenót (kevés olajon, sok fokhagymával, sóval-borssal, éppencsak megfonnyasztva).
4) Fokhagymás mártás (besamel tulajdonképpen).
5) Paradicsomszósz (konzervből, hagymával, fokhagymával, sóval, borssal, minimál cukorral, kakukkfűvel).

Hát ezek, meg egy doboz teszkós durum lasagnetészta. A tetejére reszelt mozzarella, amit máskor nem kéne odaégetni.
Finom!!!!

Spárgás rizottó

Tegnap egy reménybeli zöldséges lasagne elkészítéséhez mentem anyagot gyűjteni a csarnokba.

Zöldspárga persze annyira nem kell hozzá, az csak úgy hazajött velem.

Ha már ott volt, meg kellett főzni.

Egy ideje izgatta már a fantáziámat a spárgás rizottó, itt volt a remek alkalom, hogy kipróbáljam.

Az van, hogy sokkal korábban kellett volna.

Olvastam a zöldspárgáról, hogy meg kell hajlítani, és éppen ott fog elpattanni a szára, ahonnan lefelé már fás. Lehet, hogy ez igaz, mindenesetre így minden szálnak kidobtam az egyharmadát, szóval elég pocsékolós dolog, de ha fás, akkor fás, inkább elhiszem, mintsemhogy aztán köpködnöm kelljen. (Mondjuk lehet, hogy ilyen felöntögetős alaplének meg lehetett volna főzni, na mindegy. Legközelebb.)

Azt is olvastam, hogy a spárga feje sokkal hamarabb megpuhul, mint a szára, ezért perverz vigyorral megskalpoltam az egész csokrot, és félretettem a fejeket, a szárakat meg 2-3 cm-es darabokra vagdostam. 

Innentől jött a főzés. Egy kevés vajon - valahogy vajjal akartam főzni, nem olajjal most - üvegesre pároltam egy kisebbfajta vöröshagymát, majd beledobáltam a spárgát (egyelőre a szárát csak), megsóztam, megborsoztam, kicsit átkevergettem, és felöntöttem egy kevés fehérborral, amit aztán el is főztem róla. Akkor beleszórtam egy csésze rizottórizst (Arborio a Lidliből, nem olyan veszélyesen drága, még régebben vettem kipróbálni), és elkezdtem merőkanalanként felöntögetni húslevessel. (A fagyasztóban találtam.) Minden felöntéskor megkevergettem, és csak akkor öntöttem rá a következőt, ha az előző már eltűnt róla. Amikor már úgy láttam, hogy 2-3 felöntés múlva elkészül, akkor beletettem a spárgafejeket is.

Igazából sajnos nem tudom, hogy pontosan mennyi levest szívott fel, nem volt kimérve... addig öntögettem, amíg a rizs már puha, de olyan jól "harapható" volt, akkor még egy kicsit adtam hozzá, hogy szottyos legyen. Még egy löttyintésnyi főzőtejszínt belekevertem, aztán el is zártam alatta a gázt. 

NAGYON jó lett, tényleg csak azt sajnálom, hogy nem próbáltam ki előbb. 

Reszelt parmezánnal biztos még finomabb lett volna, de azért ne akarjunk már mindent egyszerre, főleg ne huszonötödikén. 

Egy csomag zöldspárga egyébként 450 Ft-ba került, a lidlis rizsre már nem emlékszem, bor volt nyitva amúgy is, szóval egye fene, nem olyan drága étel. 

Valamit mártogatni valamivel

V.I.P. vacsoravendégem volt tegnap, ezért úgy kellett kiválasztanom az ételt, hogy néhány szempontnak megfeleljen. Mégpedig:
1. Be kell vágódni.
2. Vega. (Jó, ez igazából nem gond.)
3. Ne kelljen az evésre koncentrálni, lehessen nyugodtan kempingezni a kanapén.

Azt elég hamar kitaláltam, hogy valamit mártogatni kéne valamivel.
Úgy döntöttem, hogy sütök ilyen naan-kenyeret Viki receptgyűjteményéből, meg összedobok hozzá párféle kencét.

Így is történt.
A naan-kenyeret fele-fele arányban sima- és teljes kiőrlésű lisztből készítettem, mert jó fej vagyok.
A receptet nézzétek meg az eredeti helyen :-D

A "kenőcsök" pedig a következők voltak:
1. Hummusz: konzerv csicseriborsó, vöröshagyma, fokhagyma, tahini, koriander, olívaolaj, só, citromlé.
2. Cukkinikrém: felkockázott és megsütött cukkini, grillfűszerrel és kakukkfűvel ízesítve, fokhagyma, citromlé, pár kanál tejföl.
3. Sültpaprika-krém: üveges sült paprika, (szerintem enyhén ecetes lében volt eltéve), konzerv hámozott paradicsom, lilahagyma, csipetnyi cukor.
4. Padlizsánkrém: padlizsán a sütőben megsütve, pirított hagyma, fokhagyma, olívaolaj, só, bors.

A legnehezebb része az volt, hogy minden elkészült krém után el kellett mosni a robotgép edényét :-D

Ja, almás pite is volt, de csak a szokásos: 1-2-3 pitetészta, leheletnyi prézli, sok lereszelt és kinyomkodott alma, kevés cukor, kevés fahéj. Már tegnap este se volt kutya, mára pedig még javult!

Húsvéti maradékok

Nem volt nálunk valami túl komoly húsvéti menü, így maradékból sincs sok, de ami van, azt el kell használni.

Maradt összesen1 db főtt tojás :-) Ez épp jó ahhoz a főzelékhez, amit - jobb híján - mexikói zöldségkeverékből dobtam össze. Igazából a borsó dominál benne, viszont a répától meg a kukoricától tök jó vidám színe van!

Maradt egy jókora maréknyi sonkatörmelék (igazából sokkal több maradt, de inkább becsomagoltam a barátaimnak, hogy vigyék haza, ha már egyszer beszálltak az árába), ebből valami krokett-féleséget tervezek sütni. Láttam a neten olyan receptet, ahol besamelmártásból készítik, de a fejemben meg valami krumplis változat dereng inkább.

És mivel elég sok zöldséget vettem a piacon, maradt még három szép zsenge karalábé: ezekből is főzelék lesz, hogy a sonkás kroketteket legyen mihez megenni. Meg mert szeretem! :-D

Nálatok is kell mentőakciózni, vagy elfogyott minden?

Pár szelet sonka optimális felhasználása

Gondoltam, a melegszendvicset mindenki szereti, abból nagy baj nem lehet. Na de Finnyás Barátnő nem eszik ám AKÁRMIT, akkor veszek valami rendes sonkát, azzal legutóbb még nem volt semmi baja. Igen ám, de esélyes befutó volt még két vendég (akik végül nem jöttek), és hirtelen olyan kevésnek kezdett látszani a 30 dkg prágai sonka.

Ezért aztán összevagdostam kicsit a sonkát, feldaraboltam egy kocka vajat, és jól megküldtem az egészet a robotgéppel. Kevertem bele egy kis mustárt, ketchupot és borsot is, és máris kész volt a sonkás melegszendvics-krém. Sokkal több szelet kenyérre volt így elég, mint eredetileg lett volna.
Reszelt sajt a teetjére, be a retro alumínium party-grillbe, aztán már csak figyelni kell, hogy az ember időben kivegye, még mielőtt odaégne a széle.

Aki nem finnyás, az - gondolom - megcsinálhatja ugyanezt párizsiból is, és aki nem megy ki a világból attól, hogy a margarinnak olyan margariníze van, annak nem kötelező vajat tennie bele :-D Úgy már igazi válságmelegszendvics :-D

Ijesztésképpen elmesélem azt a melegszendvics-krémet, amit még apukám szokott kutyulni annak idején: kellett hozzá egy olyan ne-tudd-meg-mi-van-benne vagdalthús-konzerv, aztán egy nyers tojás, só, bors, mustár, MARGARIN (!!!), és ezt az egészet összekeverni, ez jött a kenyérszeletekre, meg sajt. Szerettük, de attól tartok, ma már inkább nem enném meg :-D