A következő címkéjű bejegyzések mutatása: spenót. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: spenót. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. március 20., csütörtök

Spenótos Hamis Lazannya (Azannya!)

Sziasztok, ismét "destroy hangulatomban" voltam, és a címben szereplő "okosságot" dolgoztam fel a megmaradt dolgokból:

- Csuszatészta (már megfőzve volt, mennyiségre pontosan nem tudom, ami egy közepes jénait kirakva körbe és alul, illetve még két réteghez kell)
- 1 szardínia konzerv
- 1 knorr vagy maggi sajtszósz (ehhez 2,5 dkg margarin, illetve 2 dl hideg tej)
- 1 fagyasztott spenót levél (50 dkg, nem előfőzött, nem darált, nem pépesített)
- némi vaj a jénai kikenéséhez
- 20-30 deka trappista
- 2 zsömle
- 1-1,5 dl tej
- 1 fokhagyma
- fűszerek (só, bors, vegeta)


Előre mondom, az elnevezés csalóka, de mégis, mintha...
Szóval, túros csusza volt a hétvégén, de megmaradt egy adagnyi tészta...
Nem akartam kidobni, körülnéztem mik vanak még, amik szabadon úsznak itt-ott a szekrényben :)
Fentieket találtam, gondoltam, csinálok egy spenótos tésztát.
Mivel az túlzottan egyszerűnek tűnt, fel akartam dobni a dolgot, így döntöttem egy kis "halas beütés" mellett.

A közepes jénait kikentem teavajjal, körben az oldalait is, amíg egyenletes rétegben már nem lehetett a jénaiba belelátni.
Fogtam a csuszatésztát, és egyesével leterítettem 1 rétegben az aljára, illetve körbe a jénai oldalára, a vaj remekül megfogta.
Elővettem a spenótot, és rendes spenótnak megcsináltam, hamar megvolt, a spenótot annyi vízzel öntöttem le, amennyi pont elfedte, illetve sóztam és egy pár csipet vegetát is adtam hozzá, majd addig főztem, amíg kellően besűrűsödött.
Én a spenótot zsömlével szeretem, ezért - persze sűrűségtől függően - raktam bele, én másfél deci tejben áztattam be két zsömlét, amikor megszívta magát, kifacsartam, és beletettem a spenótba. Beletörtem a fokhagymát is, majd rúdmixerrel simára kevertem.
Amikor ezzel megvoltam, a spenótot egy rétegben beöntöttem a jénaiba, de úgy, hogy maradjon még egy rétegre való.
A tetejére annyi sajtot reszeltem, amennyi elfedte a spenótot. Ennek a tetjére raktam egyenletesen a szardínia konzerv felét, melyet előtte persze lecsöpögtettem, csak a halakat, tisztítva (gerinctelenítés).


Ismét egy réteg tésztát raktam a tetejére.
Elkészítettem a knorr sajtszószt (2,5 deka margarin megolvasztva, a tasak tartalma azzal (lángról lehúzva!) elkever, amint összeállt, a hideg tejjel elkevertem, majd simára kevertem és addig főztem, amíg besűrűsödött.
Ezt a szószt raktam következőként az előzőleg lerakott tésztarétegre. Erre került a szardínia konzerv második fele.


Ismételten annyi sajtot reszeltem, amennyi elfedte ezt a réteget.
Még egy réteg tészta a tetejére, arra öntöttem a maradék spenótot és a maradék sajttal bőségesen megszórtam, beterítettem a tetejét.

Előmelegített sütőben, 180 fokon, kb 20-30 percig hagytam, hogy lassan, de összerottyanjon. A "kész" fogalma a sajt megpirulásával következett be :)



És tudom, ízlések és pofonok, de ebből sem maradt itthon sok.
Üdv: SiD

2012. október 28., vasárnap

A spenótos tészta újrahasznosítása

Az a baj, hogy az átlagember tényleg csak x-féle ételt variál a hétköznapokon. Nem vagyok rendes gasztroblogger, nem próbálok ki nap mint nap új alapanyagokat, és amikor kevés az időm is, akkor sokkal inkább nyúlok a jól bevált receptek után.

Nem is születik túl sok új bejegyzés a Válságkonyhán, mostanában már én is "kifogytam" egy kicsit.

Szerintem a spenótos tésztámat is az unalomig ismételtem már, és biztos megvan a mángoldos verziója is, meg se nézem :-D
Nem is a receptet akarom n+1-edszer közzétenni, de ma kivételesen valami mást csináltam vele.
Maradt egy kis tészta, maradt egy kis szósz.
Serpenyőben átmelegítettem, 3 tojást összekevertem, és ráöntöttem. Kis lángon, fedő alatt sütöttem addig, míg a tojás a tetején is szilárdulni kezdett.
Akkor tányéros módszerrel átfordítottam. (Serpenyő tetejére a lapostányér, erre kiborítottam a cuccot, majd visszacsúsztattam, ezúttal a másik oldala került alulra.) Így is sütöttem még pár percig.

Forró még, de remélem, langyosan majd szeletelhető lesz.

2012. szeptember 28., péntek

Spenót tojással, all-in-one

Vannak ételek, amiket többféleképpen is szeretek, a spenót például majdnem ilyen: mindegy, hogy milyen tojás van hozzá :-)
(Értsd: tojáson kívül viszont mással NEM eszem meg. Ha nincs tojás, akkor inkább üresen.)

A héten kidolgoztam (hű, majdnem meg is erőltettem magam :-) egy olyan változatot, ami nemcsak, hogy zsírszegényebb, mintha tükörtojást sütnék, de ráadásul még eggyel kevesebb a mosogatnivaló edény is a végén.
Amikor a spenótnak a főzés végén már csak rotyognia kellett pár percet, akkor egyszerűen beleütöttem a tojásokat, lefedtem, és hagytam, hogy megfőjenek benne.
Nem 100 %-osan tökéletes a módszer, mert a nagy rotyogás közepette nem sikerült teljesen egyben maradniuk a tojásoknak, másrészt pedig a spenót eléggé hajlamos a leégésre, ha az ember lánya nem kevergeti elég serényen. Márpedig, ha tojást akarok főzni benne, akkor nem kevergetem olyan nagyon serényen :-) Végül azért nem égett le, de ehhez takarékláng kellett, meg lángeolsztó alátét is.

Közepes osztályzatot adtam rá magamnak, de ha a mosogatás minimalizálásra törekszem, akkor lehet, hogy máskor is fogom így készíteni.


2012. május 23., szerda

Spenóttisztítás

Szedtem a hétvégén egy nagy szatyor spenótot, meg egy kisebb szatyor mángoldot a kertben. A spenótot az öcsém vetette, és mégis kikelt, a mángold nem a mi érdemünk.

Néha egyáltalán nem értem magamat, hogy minek vesződöm a friss spenóttal, amikor száz forintért vehetek egy fél kilót fagyasztva, és azt már megtisztították, előfőzték és pürésítették nekem. De azért persze mindig nekiállok újra és újra, mert lehet, hogy tök fölösleges időpocsékolás, és a víz meg a gáz többe kerül, mint az a két marék zöld hínár, ami a végén keletkezik, én mégis sokkal jobban szeretem a SAJÁT spenótomat :-)

Tisztítás közben persze rendszeresen használok csúnya szavakat. Mert spenótot tisztítani nem túl vidám dolog. Sokat kell vele tökörészni. Mármint ha az ember tényleg rendesen meg akarja csinálni.

Az én módszerem a következő:
1) Az ember lánya egyszer kivételesen tisztességesen kisúrolja a mosogatót.
2) Enged bele hideg vizet.
3) Beleszórja a spenótot, és összekevergeti kézzel.
4) Vár egy percet, hogy a homok leülepedjen.
5) Egyesével elkezdi kiszedni a leveleket, ránéz, hogy nincs-e rajta pókháló, bogár, pete, atomtengeralattjáró. Ha van,akkor leszedi.
6) Ha vastag a spenót szára, akkor azt lecsípi, vagy ollóval kinyisszantja.
7) Félreteszi, és jöhet a következő. És így tovább, míg el nem fogynak a levelek.
8) Akkor vizet cserél.
9) Visszarakja a spenótot, és még egyszer átforgatja, hogy ha volt még rajta föld, az lejöjjön.
10) Kiszedi, és kész.

Lehet blansírozni, aztán lecsöpögtetni, deszkára teríteni, késsel durvára vágni (más rendes emberek turmixolják, tudom...), és anyázni, hogy abból a böhöm nagy szatyor spenótból már megint alig lett egy főzelékre való. Ezen a ponton aztán igény szerint le lehet fagyasztani, vagy felhasználni azon nyomban.

Ti is így csináljátok?

2012. február 26., vasárnap

Spenótos-juhsajtos cannelloni

Iszonyat jó kaját csináltam, de szegény nagyon ronda lett :-D

Tök jól kigondoltam, hogy spenótos krémmel fogom megtölteni a tésztacsöveket, aztán majd leöntöm sajtszósszal, még további sajtot reszelek a tetejére, átsütöm a sütőben, és akkor majd jó lesz. Aztán a cannellonik kidurrantak, a két szósz összefolyt (nem tudom, miért gondoltam, hogy nem fognak találkozni), szóval tésztafecnik vannak zöldesfehér izében. De szépen rásült a sajt a tetejére, szóval kívülről azért jól néz ki.

Töltelék: egy fél vöröshagymát kicsit megpirítottam, és rádobtam két marék szeletelt gombát. Ez eddig a tegnapi pizzabuli maradékainak feldolgozása, aki nem újrahasznosít, az csatlakozzon be innen :-D Egy zacskó kiolvasztott spenótot is beletettem, és fokhagymával, sóval, borssal ízesítettem. Egy púpos evőkanál liszt és egy egész kevés tejszín keverékével besűrítettem, de sokkal sűrűbbre, mint a sima főzeléket.

Sajtszósz: megolvasztott vajon kicsit átkevergettem két evőkanál lisztet, felöntöttem tejjel meg főzőtejszínnel vegyesen (kevés lett volna a tej magában, és nem volt kedvem boltba rohanni, ezért kipótoltam), megsóztam megborsoztam, és kevergetve sűrűre főztem, végül még egy tömlős sajtkrémet is hozzákevertem.

Cannellonit tölteni tulajdonképpen nem bonyolultabb, mint megetetni az unokaöcsémet. Az ember kiskanállal próbál valami pépes izét egy lyukba beletömködni, és az izé néha visszafolyik. Viszont a cannelloni legalább nem köpköd, és nem próbál elszökni. Úgy volt a legegyszerűbb, hogy beleállítottam a tenyerembe, és fentről adagoltam bele a tölteléket, kávéskanállal. Nem teljesen tele, de lehet, hogy még kevesebbet kellett volna.

A szögletes jénaim alját kiolajoztam, belelöttyintettem pár kanálnyit a sajtszószból, és erre sorakoztattam a megtöltött tésztákat. 12 darabhoz volt elég a töltelék. Akkor leöntöttem a többi sajtszósszal, reszeltem rá juhsajtot, és betettem az előmelegített sütőbe. Amikor szép aranybarna volt a teteje, akkor kiszedtem.

Finom nagyon. Csak hát nem szép :-D

2011. július 18., hétfő

Menő nyári fasírt

Kellett valami, ami pár napig tök simán tárolható hűtőben, és kis energiabefektetéssel sok embernek lehet vele örömet szerezni :-D
Az már megvolt, hogy "egybefasírt" lesz, meg is vettem a darált húst, aztán jöttek a megoldandó problémák és az ötletek.

Először is, nem volt otthon zsömle. Kenyér sem. Prézli is csak éppenhogy. Ezért tettem bele zabpelyhet, így lett koleszterinbarát :-D Vagy milyen.

Aztán kaptam egy tippet, hogy tekerjem fel sajttal. Aha. Sajtot mondjuk vettem ugyan a piacon, de akkor mit csináljak a juhtúróval, amit szintén hazahurcoltam? Jó, akkor inkább juhtúrós lesz. Hű, de itt ez a csomó spenót, és már rég fel kellett volna dolgozni, ne kelljen már (az egészet) kidobni. Így lett juhtúrós-spenótos :-D

Tehát a hozzávalók: 1 kg darált hús, 1 egész tojás, 1 vöröshagyma felkockázva és megpárolva, 2 gerezd fokhagyma összezúzva, maréknyi zabpehely, só, bors, pirospaprika, 20 dkg juhtúró, pár marék megtisztított spenót, kis prézli.

A juhtúró előtti hozzávalókat összedolgoztam, egy kicsi lapos tepsit kibéleltem alufóliával, és megolajoztam. Ezen szép szabályos téglalappá igazgattam a fasírtmasszát, aztán elosztottam a tetején a juhtúrót, arra pedig a spenótleveleket pakoltam. A fólia segítségével feltekertem, sütőpapírral kibélelt tepsibe ültettem, a tetejére prézlit szórtam, és előmelegített sütőben megsütöttem.

Hidegen szeleteltem, a lehető legvékonyabbra, hogy sokfelé lehessen osztani. Iszonyat jól nézett ki, és nem utolsósorban finom is volt nagyon. Legközelebb valami más színben is kipróbálom :-D

2011. május 4., szerda

Spenótos-juhtúrós rakott tészta

Az már szinte szabályszerű, hogy ha másnapos vagyok, tésztát főzök :-)
(Igen.)

A másik szabály, hogy még véletlenül se megyek vásárolni, mert ahhoz meg mozogni kell (arról nem is beszélve, hogy most például nem is volt már nyitva a cébéá, amikor hazaértem, és messzebbre kellett volna mozogni), és erről szó se lehet.

Fellelhető alapanyagok:
- kockatészta
- trappista sajt
- tejföl
- felszecskázott és lefagyasztott spenót
- juhtúró (egy olyan kis tömlős izé, pogácsából maradt ki)
- persze só, bors, fokhagyma, szerecsendió is

A spenótból - mondjuk hogy - főzeléket csináltam (de nem volt összeturmixolva semennyire, hanem viszonylag nagy darabokban voltak benne a levelek), a juhtúrót elkevertem tejföllel, a tésztát meg kifőztem. Jénaiba rétegeztem, sajt a tetejére, be a sütőbe, pirulásig sütni. Oszt' jóvan.
Nem kifejezetten szofisztikált, de aznap én se voltam az, és egyébként pedig teljesen józan és kipihent állapotban is pont ugyanígy készítettem volna, csak talán valamivel gyorsabban :-)
Ja, egyébként ronda :-D
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...