A maradék fél húspogácsát fel lehet szeletelni szép vékony csíkokra, aztán belepakolni két szelet kenyér közé, és még jól megtömködni a szintén megmaradt zöldségekkel. Jó ez hidegen is, elvivős szendvicsnek.
(Aztán találtam még egy egészet is, azt lefagyasztottam, és majd legközelebb egy főzelékhez kiolvasztom.)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szendvics. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szendvics. Összes bejegyzés megjelenítése
2012. október 11., csütörtök
2012. augusztus 1., szerda
Újabb szendvicskrém
Eléggé szégyellem magam, amikor csóri húgomnak folyton sajtos szendvicset adok vacsorára, de sajnos mostanában tényleg túl sokszor fogtam meg a dolgok könnyebbik végét.
Ma viszont az asztalra csaptam, és igaz, hogy táplálkozástudományi szempontból merőben helytelenül ebédre és vacsorára is szendvicset ettünk, de legalább a sajtválságból talán kezdek kilábalni.
Be kellett mennünk a munkahelyemre, szóval az tuti volt, hogy ebből valami csomagolt ebéd lesz (fizetésig az uccsó 3 napra 700 forintom van kettőnkre, beülés tehát kizárva). Tojást sütöttem, barna kenyér közé raktam, csomagoltam mellé paradicsomot, és még ittunk limonádét is, rendes citromból.
Vacsira túrógombóc lett volna, de a fagyasztóban volt a túró, és nem akart kiolvadni, én meg nem akartam mindkettőnket éhen veszejteni. Gondoltam, csinálok paradicsomos vajkrémet, paradicsompüréből. De nem lett se jó, se szép. Akkor aztán gondolkodtam, mert egyébként ezen kívül tényleg csak sajt van itthon :-D Na jó, meg még egy fél sültpaprika-konzerv is. Ebből kihalásztam egy darabot, és a csúnyarossz paradicsomos vajba kevertem mixerrel. Próbaképpen csak.
Jelentem: fincsi!!!
Lehet, hogy holnap céklás lesz :-D
Ma viszont az asztalra csaptam, és igaz, hogy táplálkozástudományi szempontból merőben helytelenül ebédre és vacsorára is szendvicset ettünk, de legalább a sajtválságból talán kezdek kilábalni.
Be kellett mennünk a munkahelyemre, szóval az tuti volt, hogy ebből valami csomagolt ebéd lesz (fizetésig az uccsó 3 napra 700 forintom van kettőnkre, beülés tehát kizárva). Tojást sütöttem, barna kenyér közé raktam, csomagoltam mellé paradicsomot, és még ittunk limonádét is, rendes citromból.
Vacsira túrógombóc lett volna, de a fagyasztóban volt a túró, és nem akart kiolvadni, én meg nem akartam mindkettőnket éhen veszejteni. Gondoltam, csinálok paradicsomos vajkrémet, paradicsompüréből. De nem lett se jó, se szép. Akkor aztán gondolkodtam, mert egyébként ezen kívül tényleg csak sajt van itthon :-D Na jó, meg még egy fél sültpaprika-konzerv is. Ebből kihalásztam egy darabot, és a csúnyarossz paradicsomos vajba kevertem mixerrel. Próbaképpen csak.
Jelentem: fincsi!!!
Lehet, hogy holnap céklás lesz :-D
2012. április 3., kedd
Pár szelet sonka optimális felhasználása
Gondoltam, a melegszendvicset mindenki szereti, abból nagy baj nem lehet. Na de Finnyás Barátnő nem eszik ám AKÁRMIT, akkor veszek valami rendes sonkát, azzal legutóbb még nem volt semmi baja. Igen ám, de esélyes befutó volt még két vendég (akik végül nem jöttek), és hirtelen olyan kevésnek kezdett látszani a 30 dkg prágai sonka.
Ezért aztán összevagdostam kicsit a sonkát, feldaraboltam egy kocka vajat, és jól megküldtem az egészet a robotgéppel. Kevertem bele egy kis mustárt, ketchupot és borsot is, és máris kész volt a sonkás melegszendvics-krém. Sokkal több szelet kenyérre volt így elég, mint eredetileg lett volna.
Reszelt sajt a teetjére, be a retro alumínium party-grillbe, aztán már csak figyelni kell, hogy az ember időben kivegye, még mielőtt odaégne a széle.
Aki nem finnyás, az - gondolom - megcsinálhatja ugyanezt párizsiból is, és aki nem megy ki a világból attól, hogy a margarinnak olyan margariníze van, annak nem kötelező vajat tennie bele :-D Úgy már igazi válságmelegszendvics :-D
Ijesztésképpen elmesélem azt a melegszendvics-krémet, amit még apukám szokott kutyulni annak idején: kellett hozzá egy olyan ne-tudd-meg-mi-van-benne vagdalthús-konzerv, aztán egy nyers tojás, só, bors, mustár, MARGARIN (!!!), és ezt az egészet összekeverni, ez jött a kenyérszeletekre, meg sajt. Szerettük, de attól tartok, ma már inkább nem enném meg :-D
Ezért aztán összevagdostam kicsit a sonkát, feldaraboltam egy kocka vajat, és jól megküldtem az egészet a robotgéppel. Kevertem bele egy kis mustárt, ketchupot és borsot is, és máris kész volt a sonkás melegszendvics-krém. Sokkal több szelet kenyérre volt így elég, mint eredetileg lett volna.
Reszelt sajt a teetjére, be a retro alumínium party-grillbe, aztán már csak figyelni kell, hogy az ember időben kivegye, még mielőtt odaégne a széle.
Aki nem finnyás, az - gondolom - megcsinálhatja ugyanezt párizsiból is, és aki nem megy ki a világból attól, hogy a margarinnak olyan margariníze van, annak nem kötelező vajat tennie bele :-D Úgy már igazi válságmelegszendvics :-D
Ijesztésképpen elmesélem azt a melegszendvics-krémet, amit még apukám szokott kutyulni annak idején: kellett hozzá egy olyan ne-tudd-meg-mi-van-benne vagdalthús-konzerv, aztán egy nyers tojás, só, bors, mustár, MARGARIN (!!!), és ezt az egészet összekeverni, ez jött a kenyérszeletekre, meg sajt. Szerettük, de attól tartok, ma már inkább nem enném meg :-D
2011. október 25., kedd
"Egyszer-meg-lehet-enni" szendvicskrém
Sokszor húzott már ki a slamasztikából a fagyasztott mexikói zöldségkeverék. Főztem már belőle levest, főzeléket, tettem tésztára, rakott mittudoménmicsodába, töltöttem húsba, palacsintába, meg leveles tésztába is. Ma szendvicskrém lett belőle, mert kivételesen az a helyzet állt elő, hogy véletlenül van itthon kenyér, viszont nincs semmi rávaló.
Már-már szégyen leírni, annyira egyszerű... valamennyi mexikói zöldséget egy egész kevés vízben megfőztem, fűszereztem, aztán a vizet leöntöttem róla, helyette beleraktam egy kanál tejfölt, és nekiestem a botmixerrel.
A kenyeret megpirítottam, és aztán jó sokat rápakoltam a zöldségkrémből.
Nem volt rossz, de jó sem, mert erősebben kellett volna fűszerezni. Sebaj, az egyik szendvicsemre tettem egy kis ketchupot, a másikra meg néhány pötty majonézt, nehogy már túl egészséges legyen :-D Azért ki fogom még próbálni többféle fűszerrel, meg mondjuk krémsajttal is egész biztosan, szerintem úgy kifejezetten finom lehet.
Egyébként a vega húgomnak is jó lesz majd néha, amikor már ég az arcom, hogy mindig sajtos szendvicset kap, amikor havonta egyszer itthon van.
Már-már szégyen leírni, annyira egyszerű... valamennyi mexikói zöldséget egy egész kevés vízben megfőztem, fűszereztem, aztán a vizet leöntöttem róla, helyette beleraktam egy kanál tejfölt, és nekiestem a botmixerrel.
A kenyeret megpirítottam, és aztán jó sokat rápakoltam a zöldségkrémből.
Nem volt rossz, de jó sem, mert erősebben kellett volna fűszerezni. Sebaj, az egyik szendvicsemre tettem egy kis ketchupot, a másikra meg néhány pötty majonézt, nehogy már túl egészséges legyen :-D Azért ki fogom még próbálni többféle fűszerrel, meg mondjuk krémsajttal is egész biztosan, szerintem úgy kifejezetten finom lehet.
Egyébként a vega húgomnak is jó lesz majd néha, amikor már ég az arcom, hogy mindig sajtos szendvicset kap, amikor havonta egyszer itthon van.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
