Eléggé szégyellem magam, amikor csóri húgomnak folyton sajtos szendvicset adok vacsorára, de sajnos mostanában tényleg túl sokszor fogtam meg a dolgok könnyebbik végét.
Ma viszont az asztalra csaptam, és igaz, hogy táplálkozástudományi szempontból merőben helytelenül ebédre és vacsorára is szendvicset ettünk, de legalább a sajtválságból talán kezdek kilábalni.
Be kellett mennünk a munkahelyemre, szóval az tuti volt, hogy ebből valami csomagolt ebéd lesz (fizetésig az uccsó 3 napra 700 forintom van kettőnkre, beülés tehát kizárva). Tojást sütöttem, barna kenyér közé raktam, csomagoltam mellé paradicsomot, és még ittunk limonádét is, rendes citromból.
Vacsira túrógombóc lett volna, de a fagyasztóban volt a túró, és nem akart kiolvadni, én meg nem akartam mindkettőnket éhen veszejteni. Gondoltam, csinálok paradicsomos vajkrémet, paradicsompüréből. De nem lett se jó, se szép. Akkor aztán gondolkodtam, mert egyébként ezen kívül tényleg csak sajt van itthon :-D Na jó, meg még egy fél sültpaprika-konzerv is. Ebből kihalásztam egy darabot, és a csúnyarossz paradicsomos vajba kevertem mixerrel. Próbaképpen csak.
Jelentem: fincsi!!!
Lehet, hogy holnap céklás lesz :-D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mi rotyog a Te fazekadban?