Lekváros linzer

Amikor a húgomat visszaviszem a lakóotthonba, gyakran viszek ajándékba sütit a többieknek. Ma nem volt túl széles a választék alapanyagokból, szóval elég komoly kihívás elé állítottam magamat: kevés összetevőből, gyorsan kellett valami egyszerű és finom sütit készíteni. A linzer igazából a "gyorsan" feltételnek nem teljesen felel meg, de nem volt vészes azért.

Először is elkészítettem a szokásos pitetésztámat, amiről egyszer véletlenül kiderült, hogy linzertészta :-) Ez az, amiben 1-2-3 arányban van a cukor-vaj (vagyis margarin)- és liszt. Fél kiló lisztből sütöttem, ez persze nem osztható hárommal maradék nélkül, a mérlegem meg nem digitális, de azért megtettem, ami tőlem telt.
Máskor ennél kicsit több eszem van, olyankor a kockamargarint választom mértékegységnek.

A lisztbe beleszórtam egy fél sütőport. A margarint kockákra vágtam, és elmorzsoltam a liszttel. Beletettem a cukrot, aztán egy tojássárgáját, meg néhány kanál tejfölt, (3-4), és sima tésztát gyúrtam belőle. Nem ajánlatos vele túl sokat szöszmötölni, mert az ember kezétől a margarin megolvad, akkor aztán ragadni kezd az egész, onnantól meg már semmi vicces nincs benne.

A tésztát kinyújtottam, kb. fél cm vékonyra, de ennél még vékonyabbra kellett volna. Kiszaggattam egy nagy virágformával, aztán egy kis virágformával minden másodiknak kilyukasztottam a közepét.
Sütőpapírral kibéleltem egy tepsit, és megsütöttem a virágokat, kb. 200 fokon. Amikor a sütik legaljánál körben már látszott, hogy kezdenek barnulni, akkor már jók is voltak, és kiszedtem őket.

Amikor kihűltek, egy-egy simát és lyukasat összeragasztottam lekvárral. Nem volt házi lekvárom, csak bolti, meggyes, szóval most ilyen lett. Ja, igen, a talpukkal ragasztottam össze a sütiket!

Az utókor okulására:
- kevesebb sütőpor kell bele
- vékonyabbra kell nyújtani.

Amúgy jó!

Krumplis tészta

Ma se nagyon erőltettem meg magamat :-) De igazából szeretem a krumplis tésztát, tervezgettem már egy ideje, és a húgom is itthon van, aki meg ugye nem eszik húst. A körülmények tehát épp megfelelőek voltak :-)

Tudom, hogy van a krumplis tésztának olyan változata is, amikor először megfőzik a krumplit, készítenek külön egy hagymás-paprikás alapot, ebbe belekeverik a főtt krumplit, kicsit összenyomkodják, és aztán összekeverik a tésztával.
De én nem így szoktam, hanem főzök inkább egy sima mezei paprikás krumplit rövid lével (direkt jó sokat kevergetem, hogy szétessenek a krumplikockák), kifőzöm a tésztát - fodros nagykocka a király -, beleborítom a paprikás krumpliba, és még mindig nem zárom el a gázt alatta, hanem hagyom kicsit lepirulni. Persze akármilyen rövid lével is főzöm a paprikás krumplit, ez így mindig kicsit túl szottyos lesz, úszik a sűrű krumplis "szószban", de én így szeretem a legeslegjobban, még akkor is, ha másnapra teljesen összeáll egy nagy krumplistészta-tömbbé, és akkor már nem túl szép, viszont még mindig nagyon finom.

5 nagy krumpliból és fél zacskó kockatésztából készítettem, körülbelül 4 adagnak tűnik.

Túrógombóc

Azt hiszem, ez nem volt még. Nem is nagyon lesz, mert nem szeretem, most se én ettem meg, elküldtem ajándékba az egészet. De tulajdonképpen egy elég gyors, egyszerű és olcsó kaja.
Kedden főztem egyébként, ugyanakkor, amikor a csörögét is sütöttem, de akkora pangás van a Válságkonyhán, hogy gondoltam, okosan gazdálkodom, és nem egyszerre írom be a kettőt :-)

Szóval a túrógombóc hozzávalói: 25 dkg túró (akciós volt, 205 Ft), 2 tojás, 1 dl búzadara, csipetnyi só, kis olaj vagy vaj, kis prézli.

Úgy készítettem, hogy a túrót, a tojások sárgáját, a búzadarát, meg az icipici sót villával jól elkevertem, és állni hagytam, nem túl sokat, olyan háromnegyed órát. Akkor habbá vertem a tojásfehérjéket, és ezzel is elkevertem, igyekeztem kíméletesen bánni vele. Feltettem forrni egy fazék vizet (ezt is egy pici sóval), és mikor már majdnem jó volt, akkor vizes kézzel gombócokat formáztam a túrós masszából. Mértékegységnek egy evőkanalat használtam, hogy legalább megközelítőleg egyforma méretű gombócaim legyenek. Púpozott evőkanállal 10 darabot sikerült kihoznom ebből a mennyiségből.
Mire a gombócok kész voltak, a víz is lobogva forrt, beletettem őket, és miután a felszínre úsztak, még tovább főztem, szándékaim szerint 5 percig, de lett belőle legalább 10, és jó is volt így, mert tutira megpuhult az összesnek a belseje. (Arról nem tudok nyilatkozni, hogy az 5 perc vajon elég lett volna, vagy nem...)

Míg az erőteljesen karfiolra emlékeztető - nem tudok szép gömbölyűt - gombócok főttek, megpirítottam egy pár kanálnyi prézlit, most vajon, de máskor olajon szoktam. Ezzel vigyázni kell, folyton kavargatni nem túl nagy lángon, és mikor már MAJDNEM kész, akkor az utolsó előtti pillanatban elzárni a gázt, mert pont annyit pirul még, amennyitől éppen jó lesz :-)

A lecsöpögtetett gombócokat zutty, a prézlibe hajigáltam, átforgattam, kész is volt. Lehet enni porcukros tejföllel, vagy lekvárral, ezeket én legjobban túrógombóc nélkül szeretem.

Csörögefánk

Akartam már egy ideje fánkot sütni, és tegnap este pont ráértem, mert elmaradt egy programom. Persze rájöttem, hogy a szalagos fánkot nem a legjobb ötlet kedden este hatkor elkezdeni, szóval kompromisszumos megoldásként lett csöröge, mert az elég gyorsnak tűnt, és egyébként is ki kellett már végre próbálni.

Nincs nálam túl nagy rend, és Horváth Ilona már megint ki tudja, hová tűnt, pedig jó lenne, ha előkerülne, de most az egyszer kihúzott a pácból A magyar konyha remekei, mert a csörögefánk abban is benne volt :-)

Szinte pontosan a leírtak szerint cselekedtem, azaz 30 dkg lisztet elmorzsoltam 10 dkg vajjal, szórtam bele egy csipet sót meg 5 dkg (na jó, 2 evőkanál) cukrot, aztán beleraktam 5 helyett csak 4 tojássárgáját (de csak azért merészeltem, mert a neten láttam a receptet 3-mal is), 1,5 helyett 1 dl tejfölt (és még így is sok lett), bezzeg a 0,5 dl rumot nem spóroltam ki belőle, abból pontosan annyit tettem, amennyit a recept írt :-)
Mindezt szépen összegyúrtam, kicsit puha lett, még jó, hogy nem raktam bele több tejfölt, így is még 2 kanál liszt kellett hozzá, hogy ne ragadjon. Letakartam, pihentettem kb. félórát.

Pihentetés után kinyújtottam vékonyra, aztán a derelyevágóval "tenyérnyi" rombuszokat vágtam belőle, meg persze mindenféle más alakzatot, mert a szélén nem jöttek ki a rombuszok.
Amelyik szépen sikerült (olyan 10 darab körül), annak a hosszabbik átlóján bevágtam a közepét, nyilván nem végig, és az egyik csücskét átfordítottam ezen a lyukon. A maradék tésztából többnyire kis háromszögek, vagy a széléről hosszú csíkok pottyantak le. A csíkokat feltekertem vagy csomóra kötöttem, a háromszögekkel nem csináltam semmit.

Elég nagy lábosban elég sok olajat melegítettem, olyan 2 ujjnyit. Egy kis háromszöggel kipróbáltam, és amikor már olyan meleg volt, hogy a bedobott tészta azonnal sülni kezdett, akkor hármasával-négyesével belerakosgattam a fánkokat, és oldalanként 1-1 perc (se) alatt szép aranybarnára sütöttem őket. Papírtörlőre szedtem, és kész is volt. Finom lett.

Sajnos be kell vallanom azt is, hogy valamit egész végig nem csináltam jól, mert az olaj borzasztóan habzott, a végén már nem is láttam benne a fánkokat. Segítsetek légyszi, hogy ez miért lehetett:
A) Túl forró, esetleg hideg volt az olaj?
B) Túl sok liszt meg lepotyogó részecske került bele?
C) Egyre kevesebb lett az olaj, mert minden kiszedett fánkkal fogyott belőle, én meg nem pótoltam?
D) Egyéb, éspedig.......

Nem túl drága mulatság egyébként a csöröge, mert egy vaj mondjuk 160 Ft, 4 tojás meg legyen 120, ámbár az is tény, hogy fánksütés után kb. lehet indulni olajat venni, mert erősen megcsappan a szintje.

A hétvégi tömegfőzés

Egyértelműen pozitív eredményekkel zárult, mégpedig:
- Dán kuglóf (innen)
- Császármorzsa (innen-onnan)
- Paradicsomleves (rizzsel)
- Rakott krumpli (SOK kolbásszal)
- Tökfőzelék (kevés lett)
- Pörkölt (kivételesen mangalicazsírral :-)

Szerintem mindenki ismer minden receptet, úgyhogy ez most megint csak ötletadó bejegyzés.

Reklám helye

Biztos nem vagyok egyedül, aki minden nap otthonról hozza az ebédet a munkahelyére.
Itt bent megmelegítem, naná, hogy mikróban, és aztán megeszem a dobozból.
Ezt persze kellőképpen utálom is, mert annyit hallani, hogy a mikrózás hatására a műanyagdobozokból káros anyagok kerülnek az ételbe, amit én jól megeszek, és aztán majd csodálkozom, ha világítani kezdek a sötétben. (Na jó, ez utóbbit nem mondják.) Ezen kívül a műanyagot nem lehet rendesen elmosogatni, folyton zsíros marad, és egy idő után pedig konkrétan büdös lesz. Avas. Vagy mittudomén, de kellemetlen szagú.

Fentiek miatt eléggé megörültem, amikor tegnap a "madarasban" találtam végre üveg ételtartót. Szögletes, "doboz" alakú, és csak a teteje műanyag.
Drága is, meg nehéz is, de azonnal vettem egyet, és sokkal jobban érzem magam tőle, hogy van egy ilyenem :-)

Megtudhatnánk a Dietetikus véleményét a műanyagdobozban való mikrózásról?

Ma

A szokástól eltérően ma nem hozok receptet, hanem viszek. Szülinapom van, nem csinálok nagy dolgot a főzésből, meg különben is a leánykám szerintem süt tortát, ahogy szokott. Viszont már napok óta vágyom valami sós finomságra, ezért benéztem ide, és lám, rögtön kettő is szembe jött. Valamelyiket ki is próbálom, jó kis korcsolya lesz, még nem tudom, mihez. Valószínűleg a pezsihez.
Egyébként egybe fasírt lesz, tepsiben sült burgonyával, hagymával, savanyúval, és tegnapi gulyás levessel. A sütemény meggyes pite, és lusta asszony rétese, ez nálunk alap sütemény, szinte minden héten kell sütni. Olcsó, finom és gyors.
Meggyes pite: 10 dkg porcukor, 20 dkg margarin, 30 dkg liszt, kicsi tejföl, só, ezek a tészta hozzávalói összegyúrva.
Töltelék: 25 dkg meggy a fagyasztóból (vagy befőtt), kevés dió, fahéjas cukor.
A tésztából terítünk a forma aljára, (nálam cakkos szélű kerek forma) oldalára, kisütjük. Azután megkenjük lekvárral, valami ízben harmonizálóval, rárakjuk a tölteléket,- a meggyet, a tojás fehérjét felverjük habnak a cukorral, belekeverjük a darált diót, a meggy tetejére tesszük -  és rácsot csinálunk a tésztából, megkenjük tojás sárgájával, megsütjük.
Nálunk leginkább a tészta miatt szeretik, én a meggyet és a habos részt is. Finom.

Pókhálóleves

Tegye fel a kezét, aki kiskorában megette a tojáslevest!
Hát én nem, mert nagyon utáltam, amikor azok a hosszú, lagymatag tojáscafrangok belekerültek a számba :-D
Nem tudom, mikor és mi történt velem azóta, de most már nagyon szeretem, sőt, ki is fejlesztettem a saját egyéni változatomat.
Tegnap ilyet főztem, finom volt, elmesélem :-)

Kisebbfajta fazékban felforrósítottam egy kis olajat, beleszórtam egy kávéskanálnyi egész köménymagot, és addig kevergettem - nem túl nagy lángon -, míg pattogni kezdtek. Akkor megszórtam egy púpos evőkanál liszttel, és megint kevergettem, amíg szép világosbarna lett. Félrehúztam, elkevertem benne egy teáskanál pirospaprikát, felöntöttem egy bögre hideg vízzel, közben iszonyúan kevergettem fakanállal, hogy ne maradjanak benne csomók. Nem maradtak. További víz következett, összesen 5 bögre, ez talán olyan másfél liter lehetett, vagy egy kicsit kevesebb. Beletettem egy egészben hagyott vöröshagymát - a héja nélkül -, egy nagy gerezd zúzott fokhagymát, 2 kicsi babérlevelet, és megsóztam. Hagytam főni, aztán amikor úgy gondoltam, hogy már eleget főtt, akkor öntöttem hozzá egy evőkanál ecetet. Belekevertem 2 tojást elkeverve, majd még személyenként 1-et óvatosan beleengedtem, és most már nem kevertem, hogy ezek szépen egyben maradjanak. Mikor úgy gondoltam, hogy megszilárdultak a tojások, elzártam a gázt, és kész is volt.

Még lehet cifrázni pirított kenyérkockákkal, de arra tegnap nem volt érdeklődő.

Variálható vacsora

Tegnap kisegítettem két rászoruló férfiembert, pár napra előre is tervezve főztünk többfélét, hogy kombinálható legyen a menü.

Ezek készültek:
- zöldbableves (1/2 kg mirelit zöldbabból, 2 sárga- és 1 fehérrépával, magyarosan, rántással)
- zöldbabfőzelék (a másik 1/2 kg zöldbabból, ez is paprikásan, de tejfölös habarással, meg egy pici ecettel)
- sült csirkemell (vékony szeletek, csak sóval és borssal ízesítve, kevés olajon hirtelen kisütve)
- füstöltsajtmártás (tulajdonképpen besamel jellegű mártásba kevert és abban elolvasztott reszelt sajt)
-tejszínes gombamártás (kis olajon vöröshagymával, fokhagymával párolt, majd zsírjára sütött gomba, sóval, borssal, kakukkfűvel ízesítve, főzőtejszínnel felöntve, kicsit sűrűbbre forralva)
- főtt tészta

A zöldbableves meg a zöldbabfőzelék persze nem arról híres, hogy túl változatos lenne, de a főzelék az direkt későbbre készült, mert indokolt esetben elég jól fagyasztható.
A mártásokat a húshoz külön-külön, vagy akár együtt is lehet enni, ha a tészta elfogyna, rizst is lehet mellé főzni, ha meg a hús fogyna el, akkor sebaj, mert egy szószos tészta még mindig kijön a maradékból. A húsból akár fagyasztani is érdemes pl. a főzelékhez (de ahhoz tulajdonképpen egy tükörtojás is megteszi feltétként, sőt üresen is jó).

Kolbászos krumplileves

Én a krumplilevest nem így szoktam. Hanem tejfölösen, belefőzött cérnametélttel, elvetemültebb napokon pedig ráadásul kaporral.
Most meg két hagyományos ízlésű férfiember kért tőlem krumplilevest. Mondtam magamban erősen, hogy ajaj.
Aztán megnéztem pár könyvet, "gugliztam" egy keveset, összesítettem a begyűjtött információt, majd a következőt cselekedtem:

Felkarikáztam egy fél szál kolbászt, és egy kevéske olajon kicsit megpirítottam. Utánaküldtem 5-6 szem meghámozott és kis kockákra vágott krumplit, meg két felkarikázott sárgarépát, és egy fehéret is. Elkevergettem, felöntöttem 2 liter vízzel (ez sok! máskor csak másfél!), beledobtam két gerezd fokhagymát, megsóztam, tettem bele - szigorúan adalékanyag-mentes - ételízesítőt, és addig főztem, míg a krumpli megpuhult. Akkor rántást készítettem, elképzelésem szerint "magyarosat": nagyon apró miszlikekbe szabdaltam egy kis fej vöröshagymát, és picit megpirítottam egy kevés olajon. Megszórtam egy nagy evőkanál liszttel, és elkevertem, de nem pirítottam sokáig, hanem szinte rögtön félre is húztam, megszórtam pirospaprikával, felöntöttem egy pohár vízzel, vadul kevertem, hogy ne legyen csomós, majd a leveshez öntöttem, és még pár percig forraltam. Mivel úgy láttam, hogy a levesben sok a lé és kevés az anyag, elhatároztam, hogy akkor lesz hozzá csipetke is. Feltörtem egy tojást, egy nagy csipet sóval elkevertem, aztán kanalanként addig adagoltam hozzá a lisztet - először kevergetve, aztán kézzel összedolgozva - amíg keményebb gyurma állagú lett a tészta. Szerintem ez kb. 10 dkg lisztet jelent. A tésztagombócból darabkákat szakítottam le, amiket a tenyeremben kilapítottam, majd állítólag borsó nagyságú - vagy ahogy sikerült - darabokra csipkedtem, és forró sós vízben kifőztem.

Szerintem a dolog egyedül csak a rántás miatt különbözik a paprikás krumplitól, mert egyébként pont ugyanolyan volt, de hát istenem, én máskor tényleg nem így szoktam. Azért ha még egyszer nekiállok, inkább egyben főzöm bele a vöröshagymát, akkor ki lehet szedni, és nem úszkálnak benne darabkák.

Ja, egy kis tejföl jó lett volna bele, csak épp elfogyott.
A kolbászon kívül - nem tudom, mennyibe kerülhetett, mert a nagyanyámtól kaptam - az anyagköltség említésre sem méltó.

Bulikaja

Nálam volt a szilveszteri buli, és bár mindenki hozott valamit, én azért délelőtt bevettem magam a konyhába, és délutánig elő se jöttem.
Nem készítettem különlegességeket, nem próbáltam ki újdonságokat, és nem költöttem vagyonokat. Azért így is elégedett volt a társaság.

Sült csirkecomb: egy tálca (9 db) csirke alsócombot a csont mindkét oldalán bevágtam, és jó alaposan bepacsmagoltam egy zacskó sültcsirke-fűszersó, 2-3 evőkanál mustár és egy kis olaj keverékével. Kb. 200 fokos sütőben valamivel több, mint egy órát sütöttem, félidőig fólia alatt, utána nélküle.

Tésztasaláta: a tipikus BMV (Bele Mnden Vacakot) étel. Kifőztem fél kiló orsótésztát. Kevés vízben megpároltam fél zacskó mexikói zöldségkeveréket. Felkockáztam 5 főtt tojást, és apró kockákra vágtam néhány darab csemegeuborkát is. Mindezt összekevertem, és ráöntöttem egy nagy pohár tejfölt, amit majonézzel, mustárral, sóval, borssal, kicsi porcukorral és citromlével ízesítettem. Ezen a ponton két külön tálba osztottam szét, nagyjából a vegák és húsevők létszámának arányában, majd a húsevők adagjába még egy csomag (kb. 15 dkg) apróra vágott sonkát is tettem. Igazából másnap volt finom a maradék, bár addigra meg beszívta a tejfölt.

Levelestészta-falatkák: 4 csomag előre kinyújtott tésztát vettem. Egyet-egyet az előző bejegyzésben írt hagymás és spenótos töltelékkel készítettem el, a maradék kettőből szalonnás masni lett.

Korhelyleves: szalonnát pirítottam, azon meg vöröshagymát. Még itt az elején beledobtam egy pár felkarikázott szárazkolbászt. Megszórtam egy kis pirospaprikával, beleküldtem kb. 1 kiló rövidebbre vágott savanyú káposztát, felöntöttem 2 liter vízzel. Sót nem raktam bele, épp eléggé megsózták az összetevők :-) Beledobtam néhány gerezd fokhagymát, 1-2 babérlevelet, és főztem egy darabig, aztán behabartam egy púpozott evőkanál liszt és egy kis pohár tejföl keverékével. Végül mindenki tehetett még bele külön tejfölt, ízlés szerint, vagyis sokat.

Lencsefőzelék: megmostam és beáztattam fél kiló lencsét, és feltettem főni annyi vízben, amennyi ellepte, egy egészben hagyott, de meghámozott vöröshagyma, 4 szintén egészben hagyott gerezd fokhagyma, és két babérlevél társaságában. Ja, és persze meg is sóztam. Amikor a lencse már puha volt (párszor kellett addig pótolni a vizet), tettem bele egy evőkanál ecetet , majd behabartam 2 evőkanál liszt, 1 kis pohár tejföl, és nem tudom pontosan, hogy mennyi mustár keverékével. Kóstolás után még lehet tenni bele további ecetet.

Ezek voltak, meg persze virsli. A főzelékre végül nem került sor, mert későn keltünk. Ebédidőben reggeliztünk, vacsoraidőben ebédeltünk, még egy kaja már nem fért bele az időbe. Meg belénk.