Sütőtökös gnocchedli

Összeteszkóztam tegnap egy darab sütőtököt, aztán meg csak néztem, hogy mi legyen belőle. Reflexből beugrott a rizottó, de "legutóbb" - körülbelül tavaly ilyenkor - is az volt, szóval gondoltam, hogy mégis inkább valami mást kéne kipróbálni. Aztán egyszer csak beugrott a gnocchi.

Megsütöttem az összes tököt, egy másik kajához készülő főtt krumpliból pedig kiszedtem valamennyit, és együtt jól összetörtem. Csak villával akartam, de nagyon darabos maradt, ezért végül a botmixerrel fejeztem be. Összesen kb. 30-30 dkg tököt és krumplit használtam fel. Beleütöttem egy tojást, megsóztam, borsoztam, és elkezdtem hozzá lisztet adagolni.

Tisztában voltam benne, hogy ezek a krumplis tészták a világ minden lisztjét képesek felvenni, és még utána is bírnak ragadni,és az is rémlett, hogy ezzel viszont vigyázni kell, mert ha meg túl sok lisztet gyúrok bele, akkor a végén használhatom ágyúgolyónak. 20-25 dkg volt a cél, de ezzel még nagyon puha volt, tehát raktam még bele. Formázni  így sem lehetett, ha megnyomtam a villával, szétkenődött a deszkán, sebaj, akkor csak ilyen kis kockák lesznek.

Igen ám, de ott volt a Medve, és úgy döntött, hogy segíteni fog nekem, a kis tudatlannak, tehát beleborított még egy tonna lisztet, hiába tiltakoztam visítva. És persze minél inkább gyúrta, annál puhább lett, szóval inkább megkértem, hogy hagyja abba.

Közben természetesen vizet forraltunk, és elkezdtük benne kifőzni a tökedliket. Miután feljöttek a víz tetejére, kaptak még legalább 5 percet, de mindig meg is kóstoltam egyet, és ha még lisztíze volt, akkor maradtak tovább a vízben. Végül azért megfőtt az összes.

Sajnos az eltúlzott lisztmennyiség miatt nem olyan nagyon érződik benne a sütőtök (meg a krumpli sem), de azért nem teljesen veszett fejsze nyele. Egyelőre reszelt sajttal és tejföllel kóstoltam meg, és ízlett.
Nagy részét lefagyasztottam, majd ha sor kerül rá, összedobok hozzá valamilyen szószt.

Karácsony helyett

Valószínűleg minden rendes gasztroblogger hosszú bejegyzéseket írt a karácsonyi ételekről. Ez az, amit én nem fogok, mert nálam nem voltak karácsonyi ételek, még olyan értelemben sem, hogy ételek, amiket karácsonykor főztem, nemhogy ünnepi kategóriában...

El voltam havazva az ajándékkészítéssel, kötöttem nappal, aludtam éjjel (-nappal), vendégeket vártam, és vega kistestvért etettem, ezzel így el is telt az idő karácsonyig. December 24-én a húgom konkrétan sajtos-tejfölös tésztát kapott ebédre, én még konkrétabban semmit.

Mégis volt ennek az idei decembernek két felfedezése, amiket megosztok, mert nekem tetszettek, és hátha másnak is fognak.

Az egyik a gnocchi, amit a Szakácsok könyvében találtam, és majdnem jól sikerült :-D
Hozzávalók:
600 g főtt krumpli, megtörve, kihűtve
5 ek reszelt parmezán (kifelejtettem, de végül evéskor a tetejére szórtuk :-)
1 tojás
175 g liszt
só, bors
A hozzávalókból tésztát gyúrunk, és négyfelé osztjuk. A darabokat egyenként addig görgetjük a gyúródeszkán, míg jó fél méter hosszú hengerek lesznek, akkor kb. 3 cm-es darabokra vágjuk, egyesével végiggörgetjük a darabokat egy villa hátán (rá kell nyomni, hogy a foga belemélyedjen és lenyomatot hagyjon), aztán, ha mind kész, akkor forrásban lévő, sós vízben kifőzzük. Amikor felúsznak a víz tetejére, akkor már jók is.
Paradicsomszószt főztem csak hozzá, finom volt.

A másik felfedezés egy nagyon finom mézespuszedli-recept, Nikitől a Harmonetről. Először az aszalt szilvás verziót sütöttem meg, aztán homlokon csókolt a múzsa, és kipróbáltam egy csokis-narancsosat. Durvára darabolt étcsokit és kandírozott narancshéjat tettem a tésztába, és tényleg nagyon finom lett! Nem utolsó szempont, hogy a húgom is tudott segíteni az elkészítésében.

Hát, ennyit érdemes tudni az idei karácsonyi ételeinkről, majd talán szilveszterkor szépítek egy kicsit, persze ha egyáltalán lesz rá kereslet, mármint Nép, aki megeszi.