Lekváros linzer

Amikor a húgomat visszaviszem a lakóotthonba, gyakran viszek ajándékba sütit a többieknek. Ma nem volt túl széles a választék alapanyagokból, szóval elég komoly kihívás elé állítottam magamat: kevés összetevőből, gyorsan kellett valami egyszerű és finom sütit készíteni. A linzer igazából a "gyorsan" feltételnek nem teljesen felel meg, de nem volt vészes azért.

Először is elkészítettem a szokásos pitetésztámat, amiről egyszer véletlenül kiderült, hogy linzertészta :-) Ez az, amiben 1-2-3 arányban van a cukor-vaj (vagyis margarin)- és liszt. Fél kiló lisztből sütöttem, ez persze nem osztható hárommal maradék nélkül, a mérlegem meg nem digitális, de azért megtettem, ami tőlem telt.
Máskor ennél kicsit több eszem van, olyankor a kockamargarint választom mértékegységnek.

A lisztbe beleszórtam egy fél sütőport. A margarint kockákra vágtam, és elmorzsoltam a liszttel. Beletettem a cukrot, aztán egy tojássárgáját, meg néhány kanál tejfölt, (3-4), és sima tésztát gyúrtam belőle. Nem ajánlatos vele túl sokat szöszmötölni, mert az ember kezétől a margarin megolvad, akkor aztán ragadni kezd az egész, onnantól meg már semmi vicces nincs benne.

A tésztát kinyújtottam, kb. fél cm vékonyra, de ennél még vékonyabbra kellett volna. Kiszaggattam egy nagy virágformával, aztán egy kis virágformával minden másodiknak kilyukasztottam a közepét.
Sütőpapírral kibéleltem egy tepsit, és megsütöttem a virágokat, kb. 200 fokon. Amikor a sütik legaljánál körben már látszott, hogy kezdenek barnulni, akkor már jók is voltak, és kiszedtem őket.

Amikor kihűltek, egy-egy simát és lyukasat összeragasztottam lekvárral. Nem volt házi lekvárom, csak bolti, meggyes, szóval most ilyen lett. Ja, igen, a talpukkal ragasztottam össze a sütiket!

Az utókor okulására:
- kevesebb sütőpor kell bele
- vékonyabbra kell nyújtani.

Amúgy jó!

Csörögefánk

Akartam már egy ideje fánkot sütni, és tegnap este pont ráértem, mert elmaradt egy programom. Persze rájöttem, hogy a szalagos fánkot nem a legjobb ötlet kedden este hatkor elkezdeni, szóval kompromisszumos megoldásként lett csöröge, mert az elég gyorsnak tűnt, és egyébként is ki kellett már végre próbálni.

Nincs nálam túl nagy rend, és Horváth Ilona már megint ki tudja, hová tűnt, pedig jó lenne, ha előkerülne, de most az egyszer kihúzott a pácból A magyar konyha remekei, mert a csörögefánk abban is benne volt :-)

Szinte pontosan a leírtak szerint cselekedtem, azaz 30 dkg lisztet elmorzsoltam 10 dkg vajjal, szórtam bele egy csipet sót meg 5 dkg (na jó, 2 evőkanál) cukrot, aztán beleraktam 5 helyett csak 4 tojássárgáját (de csak azért merészeltem, mert a neten láttam a receptet 3-mal is), 1,5 helyett 1 dl tejfölt (és még így is sok lett), bezzeg a 0,5 dl rumot nem spóroltam ki belőle, abból pontosan annyit tettem, amennyit a recept írt :-)
Mindezt szépen összegyúrtam, kicsit puha lett, még jó, hogy nem raktam bele több tejfölt, így is még 2 kanál liszt kellett hozzá, hogy ne ragadjon. Letakartam, pihentettem kb. félórát.

Pihentetés után kinyújtottam vékonyra, aztán a derelyevágóval "tenyérnyi" rombuszokat vágtam belőle, meg persze mindenféle más alakzatot, mert a szélén nem jöttek ki a rombuszok.
Amelyik szépen sikerült (olyan 10 darab körül), annak a hosszabbik átlóján bevágtam a közepét, nyilván nem végig, és az egyik csücskét átfordítottam ezen a lyukon. A maradék tésztából többnyire kis háromszögek, vagy a széléről hosszú csíkok pottyantak le. A csíkokat feltekertem vagy csomóra kötöttem, a háromszögekkel nem csináltam semmit.

Elég nagy lábosban elég sok olajat melegítettem, olyan 2 ujjnyit. Egy kis háromszöggel kipróbáltam, és amikor már olyan meleg volt, hogy a bedobott tészta azonnal sülni kezdett, akkor hármasával-négyesével belerakosgattam a fánkokat, és oldalanként 1-1 perc (se) alatt szép aranybarnára sütöttem őket. Papírtörlőre szedtem, és kész is volt. Finom lett.

Sajnos be kell vallanom azt is, hogy valamit egész végig nem csináltam jól, mert az olaj borzasztóan habzott, a végén már nem is láttam benne a fánkokat. Segítsetek légyszi, hogy ez miért lehetett:
A) Túl forró, esetleg hideg volt az olaj?
B) Túl sok liszt meg lepotyogó részecske került bele?
C) Egyre kevesebb lett az olaj, mert minden kiszedett fánkkal fogyott belőle, én meg nem pótoltam?
D) Egyéb, éspedig.......

Nem túl drága mulatság egyébként a csöröge, mert egy vaj mondjuk 160 Ft, 4 tojás meg legyen 120, ámbár az is tény, hogy fánksütés után kb. lehet indulni olajat venni, mert erősen megcsappan a szintje.

Céklás brownie

Gabi, szerintem ezt ne olvasd el egyáltalán :-)
...
Kaptam szeptemberben egy GoodFood magazint, rögtön az elején kiszúrtam a céklás brownie fotóját, mert ÚGY nézett rám az újságból, de úgy, hogy végem volt.
Azért persze eltelt valahogy egy hónap céklás brownie nélkül, vártam valami alkalomra, de mivel az alkalom csak nem jött, úgy döntöttem, hogy nem kell nekem ehhez indok, megsütöm és kész.

A recept a GoodFood honlapján is fenn van, aki szeretné látni eredetiben, az itt megnézheti.

Hozzávalók:
- 50 dkg cékla
- 10 dkg vaj
- 20 dkg étcsoki
- 3 tojás
- 25 dkg kristálycukor (az eredeti szerint barna cukor, az nekem néha van otthon, most épp nem volt)
- 1 zacskó vaníliás cukor (itt pedig 1 ek vaníliakivonatot ír a recept, ami szintén van otthon néha... máskor :-)
- 10 dkg liszt
- 2,5 dkg kakaópor

A céklát meghámoztam, felkockáztam, műanyag tálba tettem, löttyintettem alá egy kis vizet, letakartam folpackkal, és magas fokozaton mikróztam negyedóráig. Aztán leszűrtem. (Meg is lehet főzni, csak akkor nem kell előtte meghámozni és felkockázni.)

Begyújtottam a sütőt, hogy szépen bemelegedjen 180 fokra.

Tálba tettem a tojásokat meg a kristálycukrot, és kézimixerrel jó alaposan elkevertem. (2 percig, mert szót fogadtam a receptnek.)

A robotgépbe beletettem a "propelleres" kést, és beletördeltem az étcsokit, beledobáltam kockákra vágva a vajat, aztán ehhez jött az időközben jól lecsöpögtetett cékla is, végül az egészet jól összemixeltem. Nem lett sima, maradtak benne cékladarabkák, de nem baj.

Ezt a céklás-csokis masszát beleöntöttem a cukros tojásba, és óvatosan addig kevertem, amíg már nem volt csíkos, utána pedig kis részletekben rászórtam és belekevertem a lisztet meg a kakaóport (ezeket előzőleg már összekevertem).

A kis piros (kb. 20x30 cm) tepsimet kivajaztam, sőt még ki is béleltem sütőpapírral, beleöntöttem a tésztát, és az előmelegített sütőben 25 percig sütöttem. A tepsiből csak kihűlés után szedtem ki, kivételesen kibírtam addig.

Bár a 20 dkg étcsoki miatt - amiről nem tudom már, hogy mennyibe került, mert régen vettem, és elraktároztam - nem a legolcsóbb süti, de NAGYON, NAGYON, NAGYON, NAGYON FINOM!!!!!!!

Almás pite

Megkérdeztem a Facebookon, hogy milyen pitét akarok sütni, és azt mondták, hogy almásat. Hát jó.

Hozzávalók:
- 1/2 kg liszt (én most felesben beleraktam a maradék réteslisztemet is a finomliszt mellé, mittudomén, hogy van-e különbség :-)
- 1 kocka (25 dkg) margarin
- mondjuk 12 dkg cukor (hogy a liszt-margarin-cukor aránya 3-2-1 legyen, de nem fogok 12 ÉS FÉL dekával bohóckodni :-)
- 1 tojás szétválasztva (a sárgája a tésztába, a fehérje a tetejére)
- néhány kanál tejföl
- 1 sütőpor, majdnem egész, mert volt egy zacskó felnyitva, de szerintem pitetésztába nem annyira muszáj egyébként
- 1 csipet só, mert azt mondják, kell mindenbe, ami édes
- kb. 1,5 kg alma
- plusz 2-3 marék cukor az almára
- fahéj
- prézli

Beleszórtam a lisztbe a sütőport, meg a sót. Kockákra vágtam a margarint, azt is a lisztbe szórtam, és összemorzsoltam. Beleborítottam a cukrot is, és a tojássárgával, meg a "szükség szerint" adagolt tejföllel összegyúrtam, jól alakítható, puha, de nem ragacsos tésztává.
Félretettem, be a hűtőbe. Begyújtottam a sütőt, és előmelegítettem kb. 200 fokra (= megsütöttem benne pár meleg szendvicset vacsorára :-D

A Segéderő addig meghámozott és kimagozott nagyjából másfél kiló almát, amit én lereszeltem a nagylyukú reszelőn, megszórtam cukorral és fahéjjal, összekevertem és félreraktam.

Megint előszedtem a tésztát, és elfeleztem. A mittudomén-mekkora (biztos, hogy 20x30 cm-nél valamivel nagyobb, de nem sokkal) tepsimet kibéleltem sütőpaírral, mert utálok mosgatni. A fél tésztát megfelelő méretűre nyújtottam, és a tepsibe szuszakoltam úgy, hogy egy kis pereme is legyen (némi plasztikai műtétre persze szükség volt, ki tud szabályos téglalapot nyújtani...). Megszurkáltam villával, és vékonyan megszórtam prézlivel. Kinyomkodtam a reszelt almát - a levét megitta a Segéderő - és elosztottam a tészta tetején.
Kinyújtottam a tészta másik felét, letakartam vele az almát, lenyomkodtam kicsit, meg "betűrtem" a szélénél, hogy ne nagyon folyjon ki. Ezt is megszurkáltam villával, bemázoltam tojásfehérjével, beraktam a sütőbe - ahonnan már rég kiszedtem a melegszendvicseket - és körülbelül 30 percig sütöttem, amíg szép világosbarna lett a teteje.

Miután elkészült, megkóstoltam, és mivel finom lett, szétosztogattam, mert mi a kutya fülét csináljak egyedül egy egész tepsi almás pitével :-D