Levetlen

Ma, a mai ráérős napomon ezt a tipikus alföldi ételt fogom elkészíteni. Nálunk a levetlen, és változatai elég sűrűn készültek régebben, mostanában ritkábban főzöm.

Ezeket az ételeket anyósomtól ill. a férjemtől tanultam főzni, nálunk a szüleim házában nem annyira volt szokás. Azután néhány év elteltével, mikor már mindegyiket elégszer főztem, rájöttem, hogy az alapanyagok mindig ugyanazok, csak az elkészítési mód változik. Persze, ettől még finomak, és változatosk is lehetnek, főleg, ha a kiegészítőket változtatjuk, pl. évszaktól függően. Tulajdonképpen nem egy diétás étel, de ma ez nem számít. Majd csak keveset eszem.

Mert ugye krumpli, hagyma, pirospaprika, némi zöldpaprika és paradicsom minden háztartásban van otthon rendszerint. A lebbencstésztára már nem mondanám, lehet, hogy nálunk sem lenne, ha anyósom nem lenne nagy száraztészta készítő. De szokott csinálni, és ilyenkor olyan szép nagy zsákkal ad nekünk is, ami kb. 3-5 kg-ot jelent. Jól jön ez bográcsozáskor is, merthogy bográcsban még finomabb.

Ezekből az alapanyagokból lehet főzni krumplilevest (tészta nélkül, zöldséggel, tejföllel) - ez kicsit kilóg a sorból, de nekem nagyon hasonlít - topogót, levetlent.

Nos, hát a levetlen: ha van otthon fincsi füstölt szalonna, az még jobb, mert azt megpirítjuk, rátesszük az eltördelt lebbencset, és világos barnára pirítjuk (nem égetjük). Amikor szép színe van, rátesszük az előre megtisztított, karikára szelt krumplit, néhányszor átforgatjuk. Felöntjük vízzel - a tészta felszívja, ettől fog megfőni - és teszünk bele: paprikát, paradicsomot, őrölt pirospaprikát, ételízesítőt, sót, borsot, nálunk kerül rá némi chili, hagyjuk főni. Amikor megfőtt, olyan szép sűrű az állaga, az sem baj, ha pirult, bár én pici lével jobban szeretem. A leve is inkább olyan fincsi szaft, mint a pörkölté. Ilyenkor nyáron kovászos ubival fenséges ebéd.

Jó étvágyat hozzá !

Kovászos uborka

Annyira istenkirály kovászos uborkát készítettem, hogy komolyan mondom, mindjárt belém szeretek.
Ami a legnagyobb hülyeség, hogy mér' csak most csináltam életemben először.
Pedig tényleg ez volt az első. Van mit behoznom.

Csak néhány uborkát vettem egy nénitől a piacon, nézett is hülyén(ek), de bevallottam neki, hogy a) egyszemélyes háztartás vagyok, b) ez még csak a tesztverzió lesz, és akkor szerintem már nem akart mindenképpen diliházba csukatni a kilenc darab uborkámmal együtt. Vagy tíz. Vagy nyolc. Szóval nem sok, na.

Ha rajtam kívül van még akkora lúzer, aki kezdő kovászosuborka-készítő, akkor eszerint járjon el:
- jó alaposan mossa meg az uborkákat,
- aztán vágja le mindegyiknek mindkét csücskét,
- vágja be egyik feléről majdnem végig, majd a másik feléről is majdnem végig, az első vágásra merőlegesen,
- forraljon fel annyi sós vizet, amennyi (egy szelet kenyérrel együtt) el fogja lepni az uborkákat (előtte ki lehet próbálni)
- én egy liter vízhez kb. 3 dkg - 2 lapos evőkanál - sót tettem, ez kicsit sok, okuljon belőle, akinek még szüksége van erre az információra,
- egy befőttesüveg aljába szórjon néhány (sok) gerezd megtisztított fokhagymát, és pakolja bele a bevagdosott uborkákat, menet közben el lehet közé summantani egy tetszés szerinti csokor kaprot is
- öntse rá a forró sós vizet (csak óvatosan, mert egy szétdurranó befőttesüveg asszem, nem vicces),
- tegyen a tetejére egy szelet kenyeret, a víz ezt is lepje el nagyjából,
- szalvéta a tetejére, aztán mehet a napra, vagy a konyhába egy olyan helyre, ahol azért éri nap is,
- én két nap után kóstoltam meg, NAGYON jó csípős, de még ropogós az uborka, szerintem kész,
- kenyér és kapor kidob, uborka és fokhagyma valami zárhatóba áttesz, leve szűrőn át rá az uborkára, és hűtő.

Szerintem kánikulában gyorsan "párolog" :-D
A magában történő felfalás mellett az sem kizárt, hogy keresek egy kovászosuborkaleves-receptet, amúgy meg megyek a piacra utánpótlásért!