Bazsalikom ingyen, pesto jó drágán

Barátnőm leszüretelte az erkélyen a bazsalikomot. Már korábban megbeszéltük, hogy pesto lesz belőle, szóval én meg elhúztam beszerezni a további alapanyagokat: fenyőmagot és parmezánt. Sajnos ezek nem arról híresek, hogy fillérekért be lehetne őket szerezni, de gondoltuk, hogy egyszer mégiscsak ki kéne próbálni, és mást úgysem kell vásárolni hozzá. Fokhagyma meg olívaolaj azért általában van nálam itthon :-D

Szóval volt nem egészen 10 dkg parmezánsajtunk, egy 5 dekás csomag fenyőmag, meg mondjuk olyan 3 jó nagy duplamarék bazsalikomlevél. Először lereszeltettem a sajtot a robotgéppel, aztán tulajdonképpen az összes hozzávalót összeturmixoltam sóval, fokhagymával, meg annyi olívaolajjal, hogy az állaga hasonlítson az üveges pestoéra. Nem hasonlított, mert az én gépem nem bírta olyan simára turmixolni, viszont hihehetlen illat volt az egész lakásban, és naaaaaaagyon finom lett egyébként.

A fenti mennyiségekből sajnos csak egy olyan kisebbfajta ikeás salátástálkányi lett, szóval levontuk a tanulságot, hogy a pesto olyan dolog, amit könnyű házilag előállítani, csak sajnos nem érdemes.

Sajtos tészta, BMV-változat*

Altair kollegina mostanában nagyon rácsavarodott a sajtos tésztára, meg Zsuzsa is írt a múltkor egy jópofa receptet, nem lehet ezt sokáig csak úgy simán kibírni, tegnap megadtam magam.

Egyébként is nálam aludt az öcsém. Nincs most itthon a sógornőm, a tesóm különösebben nem is igyekszik titkolni, hogy ilyenkor részben csak azért jön, mert tőlem egész biztosan kap enni. (Másik részben meg internetezni, mert nekik nincs még számítógépük. Remélem, most már mindenki jól látja a szerepemet a családban.)

Sok minden nem volt otthon, túl nagy bevásárlást sem akartam rendezni, így lett sajtszószos tészta a mai elhozós ebéd.

Találtam két kis vékony szeletke angolszalonnát, ezt apróra felkockáztam, és egy kevés olajon megpirítottam. Megszórtam egy lapos evőkanál liszttel, aztán felöntöttem egy pohár tejjel, meg egy pohár főzőtejszínnel. Sóztam, borsoztam, belereszeltem egy darab trappista sajtot, meg egy kisebb darab parmezánt, amit a múltkor hirtelen felindulásból vásároltam. Addig főztem, míg a sajt elolvadt, a mártásnak pedig már nem volt lisztíze.

Gondoltam, főzök hozzá pennét vagy orsótésztát, mert ezek mindig vannak nálam betárazva. Aha, persze.
Kivéve most.
Volt két választásom, az egyik a fodros kockatészta, a másik meg az, hogy összeöntöm a maradékot két hasonló tésztából (rövid- és szélesmetélt), mert úgyis mindegy.
Konzultáltam az öcsémmel, aztán összeöntöttem.
Elég hamar kiderült, hogy annyira azért mégsem hasonlóak, főleg mert az egyik négy-, a másik meg nyolctojásos volt, és emiatt nemcsak különböző alakú, de ráadásul különböző színű is a két tészta, de igazából tényleg tökmindegy. Egyszerűek vagyunk mi az öcsémmel :-)

A szósz viszont tényleg finom, függetlenül attól, hogy milyen alakú tésztára tesszük :-)

*BMV= Bele Minden Vacakot

Cukkinis trükkök

Hát itt jó nagy csend van mostanában.
Biztos mindenki nagyobb összeget örökölt, és ezért már nincsen válságban a konyhájuk :-)
(Bárcsak ez lenne.)

Én meg utálom egyedül csinálni a közös blogot, tehát tulajdonképpen duzzogok és sztrájkolok - biztos sok mindenkit meghat és érdekel -, de most egy kicsit beszüntetem a sztrájkot, mert kitaláltam két tök jó cukkinis ragut tésztához, és azokat azért le akarom írni :-D
Egyébként a CBA-ban 199 volt a héten a cukkini. Magyar!!!

Első: karikákra vágott cukkinit (helyes kis zsenge cukkinik voltak, mittudomén, 20-25 cm-esek, és a felét használtam fel egy adaghoz) picikét elősütöttem egy kevés olajon, és megfűszereztem (ezt nyilván lehet egyénileg :-) Kiszedtem, aztán a maradék olajba gorgonzola-kockákat dobtam, szétnyomkodtam, és megvártam, míg kicsit olvadni kezd, akkor hozzákevertem 2-3 kanál tejfölt, és amikor rottyant egyet-kettőt, visszatettem a cukkinit, és kész is volt.

Második: megpirítottam pár karika kolbászt, kiszedtem, félretettem. Ugyanebbe a serpenyőbe tettem a cukkinikarikákat, és őket is megpirítottam kicsit. Kolbász vissza, kis löttyontés passzírozott paradicsom, só, bors, picike cukor, meg kakukkfű ment bele. Egy-két perc forralás után késznek nyilvánítottam.

Az első jobb. Csak mondom.

Nincs itthon semmi, mi legyen az ebéd?????

Persze, húsvét előtt vesz az ember retket, meg sonkát, meg tormát, és süt kenyeret meg kalácsot, és közben elegánsan elfelejti, hogy ez reggelire OK, de hétfőn is kell ebédelni, pláne ha egy vega hugi, egy válogatós öcsi, egy ízlése-még-ismeretlen sógorasszony, meg egy Medve is a körletben tartózkodik...

Nosza, mi van a konyhaszekrényben, a hűtőben, meg a fagyasztóban? Készletfelmérés, megfelelő programok lefuttatása fejben, és íme, az ötlet:
- paradicsomleves
- baconös-zöldborsós penne
- a vegának zöldborsós kuszkusz, mert neki már elege volt a tésztából.

Paradicsomleves:
- 1 doboz (500 g) passzírozott paradicsom
- hagyma
- kis liszt, olaj, só, cukor
- levesgyöngy
A paradicsomot meg egy liter vizet fazékba öntöttem, beleraktam egy vöröshagymát, sót meg cukrot, és főztem egy darabig, közben egy kislábosban rántást készítettem (olaj, bele 2 ek liszt, tök fölöslegesen pici pirospaprika, hideg vízzel felöntés, vadul keverés, tűzre kicsit visszarakás, sűrűsödés első jeleire levesbe öntés, még pár perc forralás) aztán ízek ellenőrzése, még egy kicsi cukor, oszt' jóvan. Levesgyöngyöt raktunk bele, mert az volt otthon. Zeller viszont nem, pedig szerintem anélkül nem az igazi. Amikor van, akkor rögtön az elején belerakom a hagymával együtt. A végén meg mindkettőt kiszedem.

Baconos-zöldborsós penne:
- egy vöröshagyma felaprítva
- egy doboz kockázott bacon
- 4 marék mirelit borsó
- 2 dl főzőtejszín
- 2 gerezd fokhagyma
- majdnem egy egész zacskó penne
Picike olajon sütni kezdtem a szalonnát (magától nem lett volna elég zsírja), ebben megpirítottam a hagymát, beleszórtam a borsót, belenyomattam fokhagymát, és kislángon pároltam, míg a borsó meg nem puhult, akkor beleöntöttem a főzőtejszínt, és hagytam rotyogni még pár percig, hogy sűrűsödjön. Pennét főztem ki hozzá, fejenként két marékkal szórtam a vízbe, pont elég volt négyünknek.

Borsós kuszkusz:
- fél kávéscsésze kuszkusz
- egy kávéscsésze forrásban lévő, sós víz
- egy jó marék borsó, pici vízben megfőzve
- vaj, citromhéj, citromlé, koriander
Kislábosba szórtam a kuszkuszt, leöntöttem a kétszeres mennyiségű vízzel, belekevertem a borsót, lefedtem, otthagytam. 10-15 perc múlva belekevertem egy kis vajat, kevés reszelt citromhéjat, pár csepp citromlevet, és egy kockányi mirelit koriandert. Judit szerint rossz volt, de megette, mert megfenyegettem :-) Ez van, nehéz nálunk a vegetáriánusok élete :-D
Szerintem egyébként tök fincsi!!!!

Juditkán kívül mindenki teljesen elégedett volt az ebéddel, a finnyások is.