Borzasztóan unalmas dolgokat eszem mostanában, és azokat is mind beírtam már ide. Rántott patisszon, cukkinis tészta, tökfőzelék. Szendvics. A szokásos pénzügyi válság mellett most még ötleteknek is híján vagyok.
A húgomat persze muszáj etetnem, mert éppen itthon van.
Tegnap zöldbabfőzelék volt ebédre, vacsorára pedig grillsajt rizzsel és ketchuppal.
Nem volt pofám ugyanazt adni neki már megint, így összevakartam magam, és főztem "rendes" ebédet.
A fagyasztóban volt egy fél zacskó zöldborsó, azt megpároltam, és a tegnapi maradék rizzsel összekevertem.
Főztem egy kis vöröslencsét (talán egy negyed zacskónyi zörgött a konyhaszekrényben), leszűrtem, elkevertem tojással, prézlivel meg petrezselyemmel. Lapos pogácsákat formáztam belőle, és egy kis olajon megsütöttem. Ez a kaja, asszem, tett rá a húgom még majonézt.
Éhen azért nem halunk.
2012. július 31., kedd
2012. július 6., péntek
Ribizli az utolsó cseppig
Még a múlt héten hoztam haza kb. két kiló ribizlit, és naponta többször mondogattam magamnak, hogy le kéne szemezni, és betenni a fagyasztóba.
Aztán most rászántam magam, de hát nagyon unalmas volt.
Még jó kétmaréknyi volt hátra - olyan naaagy kétkezes marék -, amikor azt mondtam, hogy ebből elég.
Öszeraktam a gyümölcscentrifugát, átküldtem rajta a cuccot, jó sűrű ribizlipüré lett belőle.
Gondolkodtam, hogy akkor most mi legyen, ezt is lefagyasszam, vagy legyen ribizlis limonádé... végül eszembe jutott a fél liter házi joghurt a hűtőben. Nem sűrű, inkább ivójoghurt állagú.
A savanykás ribizlipürével összekeverve igazi frissítő joghurtital lett belőle! (Egy kis mézet azért elbírt volna, de az meg szerencsére nincs itthon.)
Aztán most rászántam magam, de hát nagyon unalmas volt.
Még jó kétmaréknyi volt hátra - olyan naaagy kétkezes marék -, amikor azt mondtam, hogy ebből elég.
Öszeraktam a gyümölcscentrifugát, átküldtem rajta a cuccot, jó sűrű ribizlipüré lett belőle.
Gondolkodtam, hogy akkor most mi legyen, ezt is lefagyasszam, vagy legyen ribizlis limonádé... végül eszembe jutott a fél liter házi joghurt a hűtőben. Nem sűrű, inkább ivójoghurt állagú.
A savanykás ribizlipürével összekeverve igazi frissítő joghurtital lett belőle! (Egy kis mézet azért elbírt volna, de az meg szerencsére nincs itthon.)
Variálható sült hús kánikula idejére
Persze akkor lenne igazi kánikulakaja, ha egyáltalán nem kéne begyújtani a gázt, de ehhez azért muszáj. Cserébe viszont nem kell mellette állni, és nagyobb dózist el lehet készíteni előre.
Egyszerű, mint a barlangrajz, és biztos mindenki ismeri. Fog az ember pár szelet húst - nekem többnyire sertéscomb, de gondolom, tarja is lehet -, és egy kis olajon mindkét oldalát elősüti, persze sózza és borsozza is. Amikor egy kicsit megpirult mindkét fele, akkor lehet beledobni néhány gerezd fokhagymát, aztán negyedekbe vágott vöröshagymát, cikkekre vágott paradicsomot, felszeletelt paprikát. Most akkor felöntjük szépen vízzel, lefedjük, lejjebb vesszük a lángot, aztán elhúzunk - mondjuk - kalapot horgolni. Néha érdemes ránézni, esetleg pótolni a vizet, megszurkálni a húst, hogy puha-e. Olyan egy-másfél óra alatt szokott jó lenni.
Innentől aztán kreatívkodunk.
Ha nincs negyven fok, és az ember el bírja viselni a meleg étel gondolatát, akkor biztos jó ez rizzsel is, van rajta jóóóó sűrű szaft, puha zöldségekkel. De aki ezekkel nem szeret találkozni, össze is turmixolhatja, sőt, keverhet bele egy kis tejfölt, hogy finom mártást kapjon a hússzeletekhez.
Csak hát ebben a melegben az ember a háta közepére se kívánja az ilyesmit. Lehet ezt a húst hidegen is enni, pár darab kovászos uborkával szerintem tökéletes. Vagy paradicsommal. Kenyérrel, vagy anélkül. A zöldségeket remekül rá lehet szuttyantani egy szelet kenyérre, úgy is nagyon finom.
Ha a húst felcsíkozzuk, klassz összetevője lehet egy majonézes tésztasalátának. Vagy krumplisalátának. Vagy hússalátának :-D
De egy-két darabot be is áldozhatunk, és egy kevés tejföllel összemixelve, petrezselyemmel ízesítve szendvicskrémként hasznosítható, sőt, azt hiszem, a palacsintát se rontaná el :-D
Szóval ha nekiálltok, érdemes nagyobb mennyiséget legyártani, aztán variálni.
Küldjetek további felhasználási javaslatokat, hogy a jövő héten kipróbálhassam őket :-)
Egyszerű, mint a barlangrajz, és biztos mindenki ismeri. Fog az ember pár szelet húst - nekem többnyire sertéscomb, de gondolom, tarja is lehet -, és egy kis olajon mindkét oldalát elősüti, persze sózza és borsozza is. Amikor egy kicsit megpirult mindkét fele, akkor lehet beledobni néhány gerezd fokhagymát, aztán negyedekbe vágott vöröshagymát, cikkekre vágott paradicsomot, felszeletelt paprikát. Most akkor felöntjük szépen vízzel, lefedjük, lejjebb vesszük a lángot, aztán elhúzunk - mondjuk - kalapot horgolni. Néha érdemes ránézni, esetleg pótolni a vizet, megszurkálni a húst, hogy puha-e. Olyan egy-másfél óra alatt szokott jó lenni.
Innentől aztán kreatívkodunk.
Ha nincs negyven fok, és az ember el bírja viselni a meleg étel gondolatát, akkor biztos jó ez rizzsel is, van rajta jóóóó sűrű szaft, puha zöldségekkel. De aki ezekkel nem szeret találkozni, össze is turmixolhatja, sőt, keverhet bele egy kis tejfölt, hogy finom mártást kapjon a hússzeletekhez.
Csak hát ebben a melegben az ember a háta közepére se kívánja az ilyesmit. Lehet ezt a húst hidegen is enni, pár darab kovászos uborkával szerintem tökéletes. Vagy paradicsommal. Kenyérrel, vagy anélkül. A zöldségeket remekül rá lehet szuttyantani egy szelet kenyérre, úgy is nagyon finom.
Ha a húst felcsíkozzuk, klassz összetevője lehet egy majonézes tésztasalátának. Vagy krumplisalátának. Vagy hússalátának :-D
De egy-két darabot be is áldozhatunk, és egy kevés tejföllel összemixelve, petrezselyemmel ízesítve szendvicskrémként hasznosítható, sőt, azt hiszem, a palacsintát se rontaná el :-D
Szóval ha nekiálltok, érdemes nagyobb mennyiséget legyártani, aztán variálni.
Küldjetek további felhasználási javaslatokat, hogy a jövő héten kipróbálhassam őket :-)
2012. július 1., vasárnap
Egy régi bejegyzés, újratöltve!
A nagy melegre való tekintettel italt ajánlok!
Nem veszünk üdítőket, vizet is a csapból iszunk, amikor viszont ilyen hőség van, szeretjük a jeges teát.
Előre szoktam fagyasztani eldobható műanyag poharakban vizet (2 dl-es poharak), mert ezzel egyszerűbb mint a jégkockatartóval lavírozni a fagyasztóban, és amúgy is több jég kell hozzá egyszerre. Főzök egy adag nagyon erős teát - dupla annyi filterrel mint normálisan. Kicsit hagyom hűlni, aztán beleteszem egy nagy hőálló kancsóba, beledobálok 2-3 adag jeget, egy citrom levét, néhány citrom karikát, cukrot ízlés szerint, esetleg egy kis mézet is, és összekavarom.
Ha tényleg nagyon hidegre szeretnéd csinálni akkor várd meg amíg kihűl a tea. Én nem szoktam megvárni, mert nem tudom mi a fizikai magyarázata, de sokkal finomabb, ha a jég hűti le a teát, és amúgy sem szeretem jéghidegen.
Az árával kicsit bajban vagyok, de a boltinál mindenképpen jelentősen olcsóbb, és sokkal finomabb.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
