Maradékokból, avagy még egyszer a fagyasztó kincseiről

Mint tudjuk, nagy haverom a fagyasztó. Pakolok bele mindent, amiből véletlenül maradt, vagy szándékosan lett még egy adag. Néha aztán életet ment, mert pénzt és/vagy időt spórol. Mint például most.

Főztem krumplifőzeléket, és úgy tudtam, hogy virslit fogunk hozzá enni, de kiderült, hogy azt nem nagyon, mert VALAKI kiette a csomagból nyersen. Tudjátok, milyen jól jön ilyenkor a legutóbb bedobozolt és lefagyasztott párolt husi? :-D

Vagy amikor elfogyott a felvágott, és nem volt kedvem boltba menni (tegnap), szóval áttettem a fagyasztóból a sima hűtőbe azt a maradék néhány szeletet a húsvéti főtt sonkából, és máris megvan a mai szendvicsem.

De akkor is a legjobb az volt, hogy megtaláltam a múltkori Dubarry-féle pulykamellhez előfőzött, majd soknak ítélt és lefagyasztott karfiolt, meg egy doboz csirkepörköltet kicsontozott, lebőrözött combból, és ehhez elég volt egy kis rizst főznöm, az egészet egy jénaiba rétegeznem, kis tejföllel meglocsolnom, tetejét paradicsomkarikákkal kiraknom, kicsit a sütőben átsütnöm, és megint egy istenkirály névtelen kaját sikerült összehoznom :-D

Meglepő sárgarépasaláta

Azért meglepő, mert sejtettem én ugyan, hogy nem lesz rossz, de hogy ennyire finom legyen egy ilyen egyszerű kis izé, arra nem is gondoltam volna :-)

Lehet, hogy véletlenül egy "létező " salátát készítettünk el, de abszolúte fejből jövő volt az ötlet, semmi könyv meg internet meg ilyesmi... lereszeltünk pár sárgarépát, beleszórtunk egy kis mazsolát, aztán összekutyultunk egy kis mézet meg citromlevet, és ezt az egészet ráöntöttük a répára. Jól elkevertük, és kész is volt, kicsit állni hagytuk.

Csicseriborsó-curry volt az ebéd tegnap meg párolt rizs, és ahhoz akartam még kitalálni valamit. Ez a valami lett a répasaláta, amit szerintem a jövőben rendszeresen meg fogunk ismételni.

Töltött tök átalakítva

Egyébként semmi különös, csak kipróbáltam, hogy mi lesz, ha rizs helyett kölessel készítem a tölteléket. Nem lett semmi, kölessel is finom! :-)

Ti is próbáljátok ki, lehet kapni frankó főzőtasakos kölest. Meg tasak nélkülit is :-)

Egyet a fagyasztónak, egyet nekem

Bár szeretek főzni, az én életemben is vannak olyan napok, amikor nem érek rá, későn zuhanok haza, vagy csak nincs kedvem. Hogy ilyenkor se szoruljak a drága, és cserébe nem mindig finom menzakosztra, a jól fagyasztható ételekből rendszeresen főzök sokkal többet, mint amennyire szükségem van.

Tegnap például 4 csirkecombból főztem pörköltet. Rengeteg lett.
(4 alsó meg 4 felső egybecsomagolva, és AKCIÓS volt :-)
Mivel jó alaposan elsóztam, tudtam, hogy ezen csak a tejföl segíthet. Ki is szedtem és félreraktam az összes combot, és a léből is kimertem kábé a felét, aztán egy jó adag tejfölt belekavartam a megmaradó lébe. Visszapakoltam bele 2 ilyen meg 2 olyan combot. Ezt a részét fogom megenni ezen a héten.

A többit viszont nem tejfölöztem be, hanem kapásból ment a fagyasztóba, úgy, ahogy volt.
Illetve nem úgy.
Tárolási és élvezeti szempontból is van értelme szerintem, ha az ember csak a húst rakja el. Finnyás vagyok, a bőrét úgyse eszem meg, a csontja pedig végképp nem fog kelleni. Adta magát, hogy a fagyasztós dobozba már csak a vajpuhára főtt, a csontról szinte magától leugró husit tegyem el, meg persze a szaftot.

Sőt, ha már úgyis összekentem magam vele, akkor kicsontoztam a tejfölös mártásba visszakerülő combokat is. Munkahelyre kényelmesebb így vinni, és nem kell csontokat dobálni az irodai papírkosárba. El is hoztam az első részletet ma reggel. Indulás előtt gyorsan megfőztem hozzá egy zacskós kölest, amiről még nem tudom, milyen lesz, de nem akarok mindig rizst és tésztát enni.

Csirke- vagy pulykamellből vagy soványabb disznóhús-szeletekből gyakran készítek olyasmit, hogy az elősütött hús tetejére rápakolok gyakorlatilag bármit, aztán készre sütöm a sütőben. A múltkor padlizsános-sajtos csirkemell készült így, tegnap pedig párolt gombát, maradék, azonnal felhasználásért kiáltó bacont, pár szelet paradicsomot, meg egy kis sovány sajtmaradékot halmoztam a hússzeletekre. Kiolajozott jénaiba pakoltam, köréöntöttem még az elősütéskor megmaradt levét, lefóliáztam, sütöttem egy darabig, aztán fólia nélkül megvártam, míg a sajt rápirul. Az időtényezőről elegánsan elfeledkeztem, így sajnos túlzottan kiszárítottam a húst, ezért nincs is kedvem lefagyasztani, pedig 4 szelet van, és a fele ennek is jó vésztartalék lehetne. Na de milyen már, ha valami finom ebéd után kotorászva végül egy ilyen félresikerült izét talál az ember, szóval inkább gyorsan megeszem ezen a héten, és legközelebb jobban vigyázok :-)

Mentőakció szottyadt zöldségeknek

Egy csomó ételbe bele lehet tuszkolni még egy kis zöldséget. És akkor elvileg egy kicsit több vitamint tartalmaz (már amit az amúgy is fonnyadt, hűtőből elővakart dolgokból a főzés által ki nem gyilkolunk), ráadásul több is lesz.

Legutóbb a darált húsos-tejfölös tésztaszószban tüntettem el két darab, már nem túl meggyőző külsejű cukkinit lereszelve. (Amikor a hús puha volt, akkor adtam hozzá, és mikor ezek után a cukkini leve is nagyjából elfőtt, akkor kevertem bele a tejfölt.) Ez így egészen jó lett.

De volt még egy padlizsán is, szintén ronda. (Ennyire nem vásároltam túl magam, ezeket a zöldségeket kapni bírtam, további több tonna étellel együtt még húsvét után.) Na szóval, a padlizsán pedig meghámozva, felkockázva, és megpirítva végezte, majd ráöntöttem egy kis doboz paradicsompürét, megfűszereztem,  csirkemell-szeletekre pakoltam, a tetejére sajtszeleteket fektettem, sütőben megsütöttem, volt hozzá párolt rizs. Fincsi, és nem is olyan unalmas, mint a natúr csirkemell lett volna. 

(A következő részben remélhetőleg felhasználom az iszonyatos mennyiségű maradék húsvéti sonkát. Bár nem nagyon akarom ismételni magamat: kaptam.

Medvehagymás pogácsa

Alapvetően kétféle pogácsát szoktam sütni, az első a túrós pogácsa, tudjátok, amibe mindenből 25 dkg kell (liszt, túró, margarin), meg egy sütőpor, aztán jól van. A másik meg a Horváth Ilona-féle szakácskönyvből a tejfölös pogácsa.  Ezeket aztán lehet variálni, de igazából minek, mert a Nép a legegyszerűbb alapváltozatot is pillanatok alatt tünteti el, méghozzá nyom nélkül.

Most viszont megindult a vezérhangya, és a tejfölös pogácsába hajtogatás közben beledolgoztam egy csokor apróra vágott medvehagymát is. Annyira jó lett, hogy egy hét múlva meg kellett ismételnem a produkciót. (Akkor már nem lett annyira jó, de mindenesetre elfogyott.)

A recepthez jobban teszitek, ha leszeditek a polcról Ilonka nénit (úgyis megvan mindenkinek), de úgy nagyjából a következők szerint jártam el: egy kis cukros tejben felfuttattam fél kocka élesztőt. Tálba szórtam fél kiló lisztet, megsóztam, elmorzsoltam 25 dkg margarinnal, aztán a közepébe öntöttem az élesztőt meg még egy tojásnak a sárgáját. (A fehérjét félretettem.) Ezt pontosan annyi tejföllel gyúrtam össze, amennyire nem emlékszem, hogy mennyi :-) Olyan viszonylag puha, de már nem ragadós tészta legyen a végeredmény, az a lényeg. Kelni hagytam egy órát. Kinyújtottam, megszórtam medvehagymával jó alaposan, aztán hajtogattam-pihentettem-megint kinyújtottam-megint hajtogattam-megint pihentettem, és a végén, amikor utoljára kinyújtottam, bevagdostam a tetejét, megkentem a félrerakott tojásfehérjével, megszórtam sajttal, és juszt se pogácsaszaggatóval mentem neki, hanem a derelyevágóval gurigáztam kockákra. Megsütöttem, és azon gondolkodtam, vajon hidegen milyen lett volna :-D

Csirkemájpástétom, sokadik változat

Az iksznégyzet plusz valahányadik verzió: körtés-szamorodnis. Körtésebb lett, mint eredetileg terveztem, NAGYON körtés, de ez hihetetlenül jót tett neki.

(Semmi extra: csirkemájat egy kis hagymával sütni kezdtem, egy idő után körtét kockáztam bele, amikor már az is összeszottyadt, akkor felöntöttem egy kis édes szamorodnival, amit aztán elfőztem. Megsóztam, borsoztam, egy-két kanálnyi tejszínt még hozzáöntöttem, aztán összemixeltem simára, és kész.)

A Nagy Rizsmentő Akció

Bár nem tegnap óta főzök, néhány konyhai mumusom azért a mai napig van.

Az egyik ilyen a palacsintasütés, bár ezen a téren az utóbbi időben szerintem látványosan fejlődtem. Ez nem is csoda, mivel Bence unokaöcsém számára nem létezik az a "pajiszta"-mennyiség, ami sok lenne, ezért lelkesen gyakorlok a kedvéért.

A másik mumus a rizsfőzés. Ez a rizs igazi genyó: vagy lekvárrá fő, vagy nyers marad a közepe, hiába csinálok mindent szabályosan. Ebbe a csapdába tegnap is sikerült beleszaladnom. Este csirkecombot sütöttünk, és zöldséges rizs lett volna a körete. Igen ám, de már megint erősen "al dente" módon sikerült abszolválnom. Elkeseredett fejjel járkáltam, kicsit káromkodtam, és gondolkodtam, hogy akkor most mit fogunk enni. Végül meglett a megoldás: miután a csirkecomb megsült, a szaftjából öntöttünk kicsit a rizsre, és a hús után még forró sütőbe toltuk letakarva. A gázt elég hamar elzártam, nehogy most meg odaégjen. Nem is égett, viszont szerencsére bejött a számításom: beszívta a szaftot, és finom puhára párolódott!

Ennek úgy megörültem, hogy gondoltam, megér egy bejegyzést :-)
Hátha egyszer másnak is jól jön egy mentőöv.

Krémsajtos pulykaragu

Mostanában viszonylag sokat főzök tömlős krémsajttal, okos kis összetevő, ha az ember nagyon gyorsan elkészülő szószt akar.
Tegnap viszonylag későn és borzasztó fáradtan jöttünk haza Pécsről, így a gyorsan elkészíthetőség javára még az olcsóságot is beáldoztam, és amikor megálltunk vásárolni, vettem az Aldiban egy tálca csíkokra vágott pulykahúst. Mire hazaértünk, már meg is volt a koncepció.

A húst egy kis olajon fehéredésig pirítottam, sóztam, borsoztam, meg még ezzel-azzal ízesítettem, ami eszembe jutott. Felöntöttem egy kis vízzel, és fedő alatt párolni kezdtem. "Félúton" beledobtam három marék fagyasztott mexikói zöldségkeveréket, és amikor már minden puha volt, leve pedig már csak alig maradt, akkor belenyomtam a krémsajtot, jól elkevertem, főztem még egy-két percig, és ennyi.

Masnitészta volt otthon, az lett a körete. Fincsi!

Mángoldos krumpli

Ennyi. Igazából nem lehet róla hosszan értekezni, mert ez egy olyan kaja, amiben mángold van, meg krumpli :-)
A krumpli kockákra vágva, megfőzve, majd serpenyőben egy kicsit megpirítva, kis tengeri sóval megszórva.
A mángold széttépkedve, hagymával és fokhagymával megpárolva, sóval-borssal-szerecsendióval ízesítve, kis főzőtejszínnel elkeverve szerepel. Tömlős krémsajttal is lehetett volna, de majd legközelebb.

Vérengző húsevők jóllakatására, illetve fizetésnap környékén mellékelhetünk hozzá egy szelet hirtelensült valamit.

Gyerekpizza

Pont ugyanolyan, mint a felnőttpizza, csak kicsi :-)
Nem receptet akarok közzétenni, csak elmesélni, mekkora sikert arattam, amikor egy nagy, tepsiméretű pizza helyett sok kicsit sütöttem, mondjuk olyan férfitenyér-méretűeket.
Nyilván ezt se én találtam fel, de gondoltam, beteszem ide az ötlettárba, hátha másnak is megtetszik.

Paprikáskrumpli-kiegészítés

Kevés volt a krumpli, ezért kicsit hosszabb lére engedtem, és a végén beleszórtam pár marék tarhonyát.
Persze ismertem már ezt a megoldást, de nem is tudom, hogy készítettem-e így valaha.
Viszont mostantól biztos, hogy fogom, mert nagyon bejött :-D

Tortillatekercs babbal és kolbásszal

Amikor úgy érek haza, hogy "Kaját nekem ide, de most azonnal", olyankor elég kegyetlen a felismerés, hogy magamnak kell megcsinálnom. Fáradt is meg nyűgös is vagyok, de főleg éhes, és körülbelül tíz percet vagyok hajlandó "főzéssel" tölteni. Fáradtságra valami ütős kaja kell, nyűgösségre meg kolbász, de a CBA-ban meg ne vegyétek ezt a Brutális nevűt, mert igen rossz.

Az előrecsomagolt tortilla-lapokkal tavasz óta vagyok mélyebb barátságban, azóta mindig tartok itthon. Kolbászt is. Babkonzervet mondjuk pont nem, de mondjuk úgy, hogy jókor voltam jó helyen, épp vásárlás közben jött az ihlet, hogy hoppáhoppá, akkor mi lesz ma vacsira.

Felkarikáztam egy arasznyit a Brutálisan rossz kolbászból (ízesítőanyagnak egye fene, megfelel, de csak most az egyszer), és egy kicsit megsütöttem. Ráöntöttem a babot, szándékaim szerint a leve nélkül, de ez nem jött össze. Kicsit összenyomkodtam, hogy a babszemek összetörjenek, és felszívják a levét, valami nem olyan szép masszát képzeljetek el, de mire elképzeltétek, már kész is volt, elzártam a gázt. Só nem kell bele, máson meg lusta voltam gondolkodni.

Egy tortillalapot (kivételesen) a mikróban pár másodpercig melegítettem, megkentem a babos-kolbászos töltelékkel, bőőőőőőőőven reszeltem rá sajtot, valahogy felcsavartam, és még ki se értem vele a konyhából, már fel is faltam! Laktató, igazából egy elég, de nekem csak két tortillám volt, és nem akartam, hogy az az egy megmaradjon (álszent pofa) :-D

KBC, avagy kolbászos-bolognais cukkini

Ezzel úgy voltam, hogy ha semmiféle bajom nem lesz tőle, akkor közzéteszem itt a blogon, elvégre mással is előfordulhat, hogy nincs otthon semmi. Illetve mindenből van egy kicsi, de semmiből se elég. Vészhelyzetben olyasmit is összekeverünk, amit egyébként nem tennénk. Ha a végeredményt meg lehet enni, az akkor már fél siker :-D

Én most pirítottam egy kis hagymát, rajta néhány karika kolbászt, aztán rádobtam egy felkockázott cukkinit. (Nem volt nagy cukkini.) Sima, fűszerezés nélküli paradicsompürét készültem hozzáadni, de eszembe jutott az a felbontott bolognai szósz, ami meg fog penészesedni a hűtőben, ha nem használom el. Sürgősen. Szóval vállat vontam, és öntöttem egy kicsit a kolbászos cukkinire.
Tulajdonképpen nem lett rossz!!! Egészen ehető! :-)

(És ha valaki még akar a rovásomra kárörvendezni, akkor azt is elmesélem, hogy NEM VOLT OTTHON SZÁRAZTÉSZTA, ami pedig nem is tudom, hogy fordulhatott elő :-D Mindegy, főztem rizst.)

Zöldborsós-juhtúrós quiche

Ugyanazt a tésztát, mint amit itt is használtam, most mással töltöttem meg.

Megsütöttem egy kis kockázott bacont, és egy kicsit megpároltam rajta pár marék zöldborsót.
Egy tubusos juhtúrót villával összetörtem, és elkevertem 2 egész tojással, meg egy kis doboz főzőtejszínnel.
A tésztával kibéleltem egy kerek piteformát, megszurkáltam, és pár percig elősütöttem (szoktam vakon sütni sárgaborsóval, de most elfelejtettem, hogy van otthon). Akkor rászórtam a szalonnás borsót, leöntöttem a juhtúrós-tojásos-tejszínes keverékkel, még egy kis szökevény darabka sajtot ráreszeltem, hogy ne kelljen kidobni, aztán visszatettem a sütőbe, és pirulásig sülni hagytam.

Elég ütős kaja, de hát nem muszáj egyedül megenni az egészet, és lehet hozzá mindenféle zöldsalátákat kavarni, bár csak simán paradicsommal is nagyon finom.

Leharcolt sütőtökös rizottó

Az a baj a rizottóval, hogy IGAZÁN csak frissen jó. Aztán persze még jó utána is, főleg ha muszáj.
Mert velem meg az a baj, hogy előre főzök, de nem ám egy nappal, meg nem is kettővel előre.
Így tehát ha rizottó készül, az simán megéri a két-, vagy akár háromnapos kort is - hát, én ezt húztam.

Nem olyan nagy újdonság a sütőtökös rizottó, írtam is már róla, méghozzá itt: http://valsagkonyha.blogspot.hu/2010/12/sutotokos-rizotto.html 
Csak most nem volt otthon semmiféle gomba, cserébe viszont vettem zöldségleveskockát (izémentes, a déemből, mert amúgy nálam ilyesmi szigorúan NINCS). A többi lényegében erősen hasonló, kivéve, hogy mindenféle jószándékom ellenére se tartok itthon rendszeresen parmezánt, hanem csak gagyi akciós trappistát... Hát, ez van, de mondjuk szerintem - bár a hiperérzékeny ízlelőbimbókkal felszerelt ínyenc gasztrobloggerek esetleg felháborodva vetnének máglyára - nem rontotta el :-)

Spenóttisztítás

Szedtem a hétvégén egy nagy szatyor spenótot, meg egy kisebb szatyor mángoldot a kertben. A spenótot az öcsém vetette, és mégis kikelt, a mángold nem a mi érdemünk.

Néha egyáltalán nem értem magamat, hogy minek vesződöm a friss spenóttal, amikor száz forintért vehetek egy fél kilót fagyasztva, és azt már megtisztították, előfőzték és pürésítették nekem. De azért persze mindig nekiállok újra és újra, mert lehet, hogy tök fölösleges időpocsékolás, és a víz meg a gáz többe kerül, mint az a két marék zöld hínár, ami a végén keletkezik, én mégis sokkal jobban szeretem a SAJÁT spenótomat :-)

Tisztítás közben persze rendszeresen használok csúnya szavakat. Mert spenótot tisztítani nem túl vidám dolog. Sokat kell vele tökörészni. Mármint ha az ember tényleg rendesen meg akarja csinálni.

Az én módszerem a következő:
1) Az ember lánya egyszer kivételesen tisztességesen kisúrolja a mosogatót.
2) Enged bele hideg vizet.
3) Beleszórja a spenótot, és összekevergeti kézzel.
4) Vár egy percet, hogy a homok leülepedjen.
5) Egyesével elkezdi kiszedni a leveleket, ránéz, hogy nincs-e rajta pókháló, bogár, pete, atomtengeralattjáró. Ha van,akkor leszedi.
6) Ha vastag a spenót szára, akkor azt lecsípi, vagy ollóval kinyisszantja.
7) Félreteszi, és jöhet a következő. És így tovább, míg el nem fogynak a levelek.
8) Akkor vizet cserél.
9) Visszarakja a spenótot, és még egyszer átforgatja, hogy ha volt még rajta föld, az lejöjjön.
10) Kiszedi, és kész.

Lehet blansírozni, aztán lecsöpögtetni, deszkára teríteni, késsel durvára vágni (más rendes emberek turmixolják, tudom...), és anyázni, hogy abból a böhöm nagy szatyor spenótból már megint alig lett egy főzelékre való. Ezen a ponton aztán igény szerint le lehet fagyasztani, vagy felhasználni azon nyomban.

Ti is így csináljátok?

Tökfőzelék - spring edition

Finom zsenge tököt vettem, és a szokásos módon elkezdtem tökfőzeléket főzni, vagyis üvegesre pároltam egy fej hagymát. Aztán valahogy nem volt szívem megszórni pirospaprikával. Inkább csak rátettem a gyalult tököt a hagymára, megsóztam, és a saját levében főztem puhára, fél csokor kapor társaságában.
Behabartam (egy kanál liszt - kevés vízzel simára keverve - , és igény szerinti tejföl), beleszórtam a kapor másik felét, és még pár percig főztem, míg kissé besűrűsödött.

Egy kis citromlével savanyítottam, mert folyamatosan kapom az ívet, hogy a tisztítószereket nem való belerakni az ételbe. Ez pontosan így van, ezért sosem főzök Domestossal. A tökfőzelékbe viszont továbbra is jó lesz nekem az ecet.

Gombás kuszkusszal töltött padlizsán

Tök jó vacsit főztem tegnap, ezt el kell mesélnem.
Húsmentesre volt igény, de nekem ez nem gond, és egyébként is inkább eszem kettesben vegát, mint egyedül mondjuk pörköltet.

Megtisztítottam és felaprítottam fél kiló csiperkegombát, meg egy fej hagymát. Két padlizsánt kettévágtam, és kivágtam a belsejét, azt is felkockáztam. Megpároltam a hagymát egy kis olajon, aztán rátettem a padlizsánt, megsóztam, kicsit sütögettem, aztán beletettem a gombát is. Még egyszer megsóztam, szerencsére a gomba engedett egy csomó levet, így nem volt baj, hogy addigra a genya padlizsán rég felszívta az összes olajat. Megborsoztam, kevés passzírozott paradicsommal felengedtem, és beleszórtam egy csokor felaprított petrezselymet. Pár percig még rotyogtattam, és ez a része kész is volt.

Közben egy pici fazékban vizet forraltam egy kevés ételízesítővel. "Menteset" használok, amiben nincs színezék meg tartósítószer. Egy csésze kuszkuszt tálba szórtam, két csésze ételízesítős vízzel leforráztam, letakartam. Kb. 10 perc múlva már magába szívta a vizet és megpuhult, akkor összekevertem a padlizsános-gombás raguval.

Az "üres" padlizsánokat egy kiolajozott jénaiba sorakoztattam, megtöltöttem őket a kuszkuszos cuccal, és tejfölt kentem a tetejükre. Előmelegített sütőben a tejföl megpirulásáig sütöttem őket.

A töltött padlizsán mellé összedobtam még egy kis salátát mindenféle nyers zöldségből: paradicsom, vékonyra gyalult bébicukkini, meg egy fél lilahagyma került bele, meg sok további petrezselyem, és ezen kívül csak olívaolaj.

A töltelék egyébként szerintem - bár igen ronda - önálló ételként is megállja a helyét, de a padlizsánokba töltve még jól is néz ki :-D

Zöldséges lasagne

Hű, hát ezt nem kéne túldumálni.

A rétegek:
1) Gomba (szeletelve, megpárolva, sóval-borssal ízesítve).
2) Cukkini (karikázva, grillfűszerrel megszórva, elősütve).
3) Spenót (kevés olajon, sok fokhagymával, sóval-borssal, éppencsak megfonnyasztva).
4) Fokhagymás mártás (besamel tulajdonképpen).
5) Paradicsomszósz (konzervből, hagymával, fokhagymával, sóval, borssal, minimál cukorral, kakukkfűvel).

Hát ezek, meg egy doboz teszkós durum lasagnetészta. A tetejére reszelt mozzarella, amit máskor nem kéne odaégetni.
Finom!!!!