Tegnap kisegítettem két rászoruló férfiembert, pár napra előre is tervezve főztünk többfélét, hogy kombinálható legyen a menü.
Ezek készültek:
- zöldbableves (1/2 kg mirelit zöldbabból, 2 sárga- és 1 fehérrépával, magyarosan, rántással)
- zöldbabfőzelék (a másik 1/2 kg zöldbabból, ez is paprikásan, de tejfölös habarással, meg egy pici ecettel)
- sült csirkemell (vékony szeletek, csak sóval és borssal ízesítve, kevés olajon hirtelen kisütve)
- füstöltsajtmártás (tulajdonképpen besamel jellegű mártásba kevert és abban elolvasztott reszelt sajt)
-tejszínes gombamártás (kis olajon vöröshagymával, fokhagymával párolt, majd zsírjára sütött gomba, sóval, borssal, kakukkfűvel ízesítve, főzőtejszínnel felöntve, kicsit sűrűbbre forralva)
- főtt tészta
A zöldbableves meg a zöldbabfőzelék persze nem arról híres, hogy túl változatos lenne, de a főzelék az direkt későbbre készült, mert indokolt esetben elég jól fagyasztható.
A mártásokat a húshoz külön-külön, vagy akár együtt is lehet enni, ha a tészta elfogyna, rizst is lehet mellé főzni, ha meg a hús fogyna el, akkor sebaj, mert egy szószos tészta még mindig kijön a maradékból. A húsból akár fagyasztani is érdemes pl. a főzelékhez (de ahhoz tulajdonképpen egy tükörtojás is megteszi feltétként, sőt üresen is jó).
2011. január 12., szerda
2011. január 10., hétfő
Kolbászos krumplileves
Én a krumplilevest nem így szoktam. Hanem tejfölösen, belefőzött cérnametélttel, elvetemültebb napokon pedig ráadásul kaporral.
Most meg két hagyományos ízlésű férfiember kért tőlem krumplilevest. Mondtam magamban erősen, hogy ajaj.
Aztán megnéztem pár könyvet, "gugliztam" egy keveset, összesítettem a begyűjtött információt, majd a következőt cselekedtem:
Felkarikáztam egy fél szál kolbászt, és egy kevéske olajon kicsit megpirítottam. Utánaküldtem 5-6 szem meghámozott és kis kockákra vágott krumplit, meg két felkarikázott sárgarépát, és egy fehéret is. Elkevergettem, felöntöttem 2 liter vízzel (ez sok! máskor csak másfél!), beledobtam két gerezd fokhagymát, megsóztam, tettem bele - szigorúan adalékanyag-mentes - ételízesítőt, és addig főztem, míg a krumpli megpuhult. Akkor rántást készítettem, elképzelésem szerint "magyarosat": nagyon apró miszlikekbe szabdaltam egy kis fej vöröshagymát, és picit megpirítottam egy kevés olajon. Megszórtam egy nagy evőkanál liszttel, és elkevertem, de nem pirítottam sokáig, hanem szinte rögtön félre is húztam, megszórtam pirospaprikával, felöntöttem egy pohár vízzel, vadul kevertem, hogy ne legyen csomós, majd a leveshez öntöttem, és még pár percig forraltam. Mivel úgy láttam, hogy a levesben sok a lé és kevés az anyag, elhatároztam, hogy akkor lesz hozzá csipetke is. Feltörtem egy tojást, egy nagy csipet sóval elkevertem, aztán kanalanként addig adagoltam hozzá a lisztet - először kevergetve, aztán kézzel összedolgozva - amíg keményebb gyurma állagú lett a tészta. Szerintem ez kb. 10 dkg lisztet jelent. A tésztagombócból darabkákat szakítottam le, amiket a tenyeremben kilapítottam, majd állítólag borsó nagyságú - vagy ahogy sikerült - darabokra csipkedtem, és forró sós vízben kifőztem.
Szerintem a dolog egyedül csak a rántás miatt különbözik a paprikás krumplitól, mert egyébként pont ugyanolyan volt, de hát istenem, én máskor tényleg nem így szoktam. Azért ha még egyszer nekiállok, inkább egyben főzöm bele a vöröshagymát, akkor ki lehet szedni, és nem úszkálnak benne darabkák.
Ja, egy kis tejföl jó lett volna bele, csak épp elfogyott.
A kolbászon kívül - nem tudom, mennyibe kerülhetett, mert a nagyanyámtól kaptam - az anyagköltség említésre sem méltó.
Most meg két hagyományos ízlésű férfiember kért tőlem krumplilevest. Mondtam magamban erősen, hogy ajaj.
Aztán megnéztem pár könyvet, "gugliztam" egy keveset, összesítettem a begyűjtött információt, majd a következőt cselekedtem:
Felkarikáztam egy fél szál kolbászt, és egy kevéske olajon kicsit megpirítottam. Utánaküldtem 5-6 szem meghámozott és kis kockákra vágott krumplit, meg két felkarikázott sárgarépát, és egy fehéret is. Elkevergettem, felöntöttem 2 liter vízzel (ez sok! máskor csak másfél!), beledobtam két gerezd fokhagymát, megsóztam, tettem bele - szigorúan adalékanyag-mentes - ételízesítőt, és addig főztem, míg a krumpli megpuhult. Akkor rántást készítettem, elképzelésem szerint "magyarosat": nagyon apró miszlikekbe szabdaltam egy kis fej vöröshagymát, és picit megpirítottam egy kevés olajon. Megszórtam egy nagy evőkanál liszttel, és elkevertem, de nem pirítottam sokáig, hanem szinte rögtön félre is húztam, megszórtam pirospaprikával, felöntöttem egy pohár vízzel, vadul kevertem, hogy ne legyen csomós, majd a leveshez öntöttem, és még pár percig forraltam. Mivel úgy láttam, hogy a levesben sok a lé és kevés az anyag, elhatároztam, hogy akkor lesz hozzá csipetke is. Feltörtem egy tojást, egy nagy csipet sóval elkevertem, aztán kanalanként addig adagoltam hozzá a lisztet - először kevergetve, aztán kézzel összedolgozva - amíg keményebb gyurma állagú lett a tészta. Szerintem ez kb. 10 dkg lisztet jelent. A tésztagombócból darabkákat szakítottam le, amiket a tenyeremben kilapítottam, majd állítólag borsó nagyságú - vagy ahogy sikerült - darabokra csipkedtem, és forró sós vízben kifőztem.
Szerintem a dolog egyedül csak a rántás miatt különbözik a paprikás krumplitól, mert egyébként pont ugyanolyan volt, de hát istenem, én máskor tényleg nem így szoktam. Azért ha még egyszer nekiállok, inkább egyben főzöm bele a vöröshagymát, akkor ki lehet szedni, és nem úszkálnak benne darabkák.
Ja, egy kis tejföl jó lett volna bele, csak épp elfogyott.
A kolbászon kívül - nem tudom, mennyibe kerülhetett, mert a nagyanyámtól kaptam - az anyagköltség említésre sem méltó.
2011. január 2., vasárnap
Bulikaja
Nálam volt a szilveszteri buli, és bár mindenki hozott valamit, én azért délelőtt bevettem magam a konyhába, és délutánig elő se jöttem.
Nem készítettem különlegességeket, nem próbáltam ki újdonságokat, és nem költöttem vagyonokat. Azért így is elégedett volt a társaság.
Sült csirkecomb: egy tálca (9 db) csirke alsócombot a csont mindkét oldalán bevágtam, és jó alaposan bepacsmagoltam egy zacskó sültcsirke-fűszersó, 2-3 evőkanál mustár és egy kis olaj keverékével. Kb. 200 fokos sütőben valamivel több, mint egy órát sütöttem, félidőig fólia alatt, utána nélküle.
Tésztasaláta: a tipikus BMV (Bele Mnden Vacakot) étel. Kifőztem fél kiló orsótésztát. Kevés vízben megpároltam fél zacskó mexikói zöldségkeveréket. Felkockáztam 5 főtt tojást, és apró kockákra vágtam néhány darab csemegeuborkát is. Mindezt összekevertem, és ráöntöttem egy nagy pohár tejfölt, amit majonézzel, mustárral, sóval, borssal, kicsi porcukorral és citromlével ízesítettem. Ezen a ponton két külön tálba osztottam szét, nagyjából a vegák és húsevők létszámának arányában, majd a húsevők adagjába még egy csomag (kb. 15 dkg) apróra vágott sonkát is tettem. Igazából másnap volt finom a maradék, bár addigra meg beszívta a tejfölt.
Levelestészta-falatkák: 4 csomag előre kinyújtott tésztát vettem. Egyet-egyet az előző bejegyzésben írt hagymás és spenótos töltelékkel készítettem el, a maradék kettőből szalonnás masni lett.
Korhelyleves: szalonnát pirítottam, azon meg vöröshagymát. Még itt az elején beledobtam egy pár felkarikázott szárazkolbászt. Megszórtam egy kis pirospaprikával, beleküldtem kb. 1 kiló rövidebbre vágott savanyú káposztát, felöntöttem 2 liter vízzel. Sót nem raktam bele, épp eléggé megsózták az összetevők :-) Beledobtam néhány gerezd fokhagymát, 1-2 babérlevelet, és főztem egy darabig, aztán behabartam egy púpozott evőkanál liszt és egy kis pohár tejföl keverékével. Végül mindenki tehetett még bele külön tejfölt, ízlés szerint, vagyis sokat.
Lencsefőzelék: megmostam és beáztattam fél kiló lencsét, és feltettem főni annyi vízben, amennyi ellepte, egy egészben hagyott, de meghámozott vöröshagyma, 4 szintén egészben hagyott gerezd fokhagyma, és két babérlevél társaságában. Ja, és persze meg is sóztam. Amikor a lencse már puha volt (párszor kellett addig pótolni a vizet), tettem bele egy evőkanál ecetet , majd behabartam 2 evőkanál liszt, 1 kis pohár tejföl, és nem tudom pontosan, hogy mennyi mustár keverékével. Kóstolás után még lehet tenni bele további ecetet.
Ezek voltak, meg persze virsli. A főzelékre végül nem került sor, mert későn keltünk. Ebédidőben reggeliztünk, vacsoraidőben ebédeltünk, még egy kaja már nem fért bele az időbe. Meg belénk.
Nem készítettem különlegességeket, nem próbáltam ki újdonságokat, és nem költöttem vagyonokat. Azért így is elégedett volt a társaság.
Sült csirkecomb: egy tálca (9 db) csirke alsócombot a csont mindkét oldalán bevágtam, és jó alaposan bepacsmagoltam egy zacskó sültcsirke-fűszersó, 2-3 evőkanál mustár és egy kis olaj keverékével. Kb. 200 fokos sütőben valamivel több, mint egy órát sütöttem, félidőig fólia alatt, utána nélküle.
Tésztasaláta: a tipikus BMV (Bele Mnden Vacakot) étel. Kifőztem fél kiló orsótésztát. Kevés vízben megpároltam fél zacskó mexikói zöldségkeveréket. Felkockáztam 5 főtt tojást, és apró kockákra vágtam néhány darab csemegeuborkát is. Mindezt összekevertem, és ráöntöttem egy nagy pohár tejfölt, amit majonézzel, mustárral, sóval, borssal, kicsi porcukorral és citromlével ízesítettem. Ezen a ponton két külön tálba osztottam szét, nagyjából a vegák és húsevők létszámának arányában, majd a húsevők adagjába még egy csomag (kb. 15 dkg) apróra vágott sonkát is tettem. Igazából másnap volt finom a maradék, bár addigra meg beszívta a tejfölt.
Levelestészta-falatkák: 4 csomag előre kinyújtott tésztát vettem. Egyet-egyet az előző bejegyzésben írt hagymás és spenótos töltelékkel készítettem el, a maradék kettőből szalonnás masni lett.
Korhelyleves: szalonnát pirítottam, azon meg vöröshagymát. Még itt az elején beledobtam egy pár felkarikázott szárazkolbászt. Megszórtam egy kis pirospaprikával, beleküldtem kb. 1 kiló rövidebbre vágott savanyú káposztát, felöntöttem 2 liter vízzel. Sót nem raktam bele, épp eléggé megsózták az összetevők :-) Beledobtam néhány gerezd fokhagymát, 1-2 babérlevelet, és főztem egy darabig, aztán behabartam egy púpozott evőkanál liszt és egy kis pohár tejföl keverékével. Végül mindenki tehetett még bele külön tejfölt, ízlés szerint, vagyis sokat.
Lencsefőzelék: megmostam és beáztattam fél kiló lencsét, és feltettem főni annyi vízben, amennyi ellepte, egy egészben hagyott, de meghámozott vöröshagyma, 4 szintén egészben hagyott gerezd fokhagyma, és két babérlevél társaságában. Ja, és persze meg is sóztam. Amikor a lencse már puha volt (párszor kellett addig pótolni a vizet), tettem bele egy evőkanál ecetet , majd behabartam 2 evőkanál liszt, 1 kis pohár tejföl, és nem tudom pontosan, hogy mennyi mustár keverékével. Kóstolás után még lehet tenni bele további ecetet.
Ezek voltak, meg persze virsli. A főzelékre végül nem került sor, mert későn keltünk. Ebédidőben reggeliztünk, vacsoraidőben ebédeltünk, még egy kaja már nem fért bele az időbe. Meg belénk.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
