Sütőtökös gnocchedli

Összeteszkóztam tegnap egy darab sütőtököt, aztán meg csak néztem, hogy mi legyen belőle. Reflexből beugrott a rizottó, de "legutóbb" - körülbelül tavaly ilyenkor - is az volt, szóval gondoltam, hogy mégis inkább valami mást kéne kipróbálni. Aztán egyszer csak beugrott a gnocchi.

Megsütöttem az összes tököt, egy másik kajához készülő főtt krumpliból pedig kiszedtem valamennyit, és együtt jól összetörtem. Csak villával akartam, de nagyon darabos maradt, ezért végül a botmixerrel fejeztem be. Összesen kb. 30-30 dkg tököt és krumplit használtam fel. Beleütöttem egy tojást, megsóztam, borsoztam, és elkezdtem hozzá lisztet adagolni.

Tisztában voltam benne, hogy ezek a krumplis tészták a világ minden lisztjét képesek felvenni, és még utána is bírnak ragadni,és az is rémlett, hogy ezzel viszont vigyázni kell, mert ha meg túl sok lisztet gyúrok bele, akkor a végén használhatom ágyúgolyónak. 20-25 dkg volt a cél, de ezzel még nagyon puha volt, tehát raktam még bele. Formázni  így sem lehetett, ha megnyomtam a villával, szétkenődött a deszkán, sebaj, akkor csak ilyen kis kockák lesznek.

Igen ám, de ott volt a Medve, és úgy döntött, hogy segíteni fog nekem, a kis tudatlannak, tehát beleborított még egy tonna lisztet, hiába tiltakoztam visítva. És persze minél inkább gyúrta, annál puhább lett, szóval inkább megkértem, hogy hagyja abba.

Közben természetesen vizet forraltunk, és elkezdtük benne kifőzni a tökedliket. Miután feljöttek a víz tetejére, kaptak még legalább 5 percet, de mindig meg is kóstoltam egyet, és ha még lisztíze volt, akkor maradtak tovább a vízben. Végül azért megfőtt az összes.

Sajnos az eltúlzott lisztmennyiség miatt nem olyan nagyon érződik benne a sütőtök (meg a krumpli sem), de azért nem teljesen veszett fejsze nyele. Egyelőre reszelt sajttal és tejföllel kóstoltam meg, és ízlett.
Nagy részét lefagyasztottam, majd ha sor kerül rá, összedobok hozzá valamilyen szószt.

Málnás-kávés csúnya bukta :-D

Nem-nem-nem, nem sütöttem buktát, csak rosszul sült el egy próbálkozásom.

Egyszer régebben kóstoltam egy málnás-kávés töltött csokit, amitől egyszer és mindenkorra belezúgtam ebbe az ízkombinációba. (Sajnos nem emlékszem, milyen csoki volt.)
Később kipróbáltam egy málnás-kávés rétegezett piskótát - kettévágott piskótalapot málnalekvárral töltöttem meg, felkockáztam, és kávépudinggal rétegeztem, ami annyiból állt, hogy tej helyett tejeskávéval főztem meg egy vaníliás pudingport -, ez is nagyon finom volt.

Ma reggel kivételesen vettem magamnak a munkahelyi büfében egy nagy pohár tejeskávét. Nagy részét már a liftben megittam, de még volt egy kevés a pohárban, amikor felértem a helyemre. Rendezkedtem, pakolásztam, és egyszer csak bevillant, hogy van egy kis maradék málnaszörpöm. Hűűűűűű, ez milyen finom lesz együtt!!!!! - és belekevertem egy kanálnyit a kávémba.

Aha, persze. A tejet a málnaszörp azonnal kicsapta, és förmedvény módon nézett ki. Ez egyébként azért lepett meg, mert emlékszem, hogy anyu csinált nekünk szörpös tejet régen, és annak nem volt semmi baja.

Mindenesetre legközelebb kipróbálom egy olyan kávéval, amibe nem igazi tejet, hanem kávéfehérítő port teszek. Mert az ízkombináció azért még mindig nyerő nálam. Ajánlom is mindenkinek kipróbálásra - csak hát inkább nem szörpös tejeskávé formájában :-D

Savanyú tojás - ismeri valaki?

Igazi válságkaja lenne, ha meg tudnám főzni.
Az a baj, hogy nem emlékszem rá, csak nagy vonalakban.
Az apai nagyanyám készítette húsmentes napokra, és mindig krumpligombóc volt hozzá. (Előtte meg - naná - a főtt krumpli levéből készült leves.)

Valami olyasmi volt a lényege, hogy viszonylag sötét rántást felengedett vízzel, főzelék-sűrűségűre főzte, babérlevéllel ízesítette, és ecettel. Aztán beleütött pár tojást, és amikor ezek megfőttek, akkor kész is volt. Azt hiszem, tejfölt is tett bele. Gyakorlatilag babérleveles tojásfőzelék, nem egy nagy durranás.

Amire nem emlékszem, hogy volt-e benne fokhagyma, vagy bármi más fűszer (a són kívül persze), és hogy a rántásba tett-e a mama pirospaprikát.

Tegnap megpróbálkoztam vele (krumpligombóc helyett tarhonyával, mert azt találtam otthon), de igazából egyedül a babérlevél stimmelt, nagyon nem lett OLYAN, a húgom például nem is akarta megenni.

Ha valaki tudja, hogy kéne ezt "rendesen" csinálni, akkor mondja el nekem is, légyszi :-)
Hasznát venném.