Egyet a fagyasztónak, egyet nekem

Bár szeretek főzni, az én életemben is vannak olyan napok, amikor nem érek rá, későn zuhanok haza, vagy csak nincs kedvem. Hogy ilyenkor se szoruljak a drága, és cserébe nem mindig finom menzakosztra, a jól fagyasztható ételekből rendszeresen főzök sokkal többet, mint amennyire szükségem van.

Tegnap például 4 csirkecombból főztem pörköltet. Rengeteg lett.
(4 alsó meg 4 felső egybecsomagolva, és AKCIÓS volt :-)
Mivel jó alaposan elsóztam, tudtam, hogy ezen csak a tejföl segíthet. Ki is szedtem és félreraktam az összes combot, és a léből is kimertem kábé a felét, aztán egy jó adag tejfölt belekavartam a megmaradó lébe. Visszapakoltam bele 2 ilyen meg 2 olyan combot. Ezt a részét fogom megenni ezen a héten.

A többit viszont nem tejfölöztem be, hanem kapásból ment a fagyasztóba, úgy, ahogy volt.
Illetve nem úgy.
Tárolási és élvezeti szempontból is van értelme szerintem, ha az ember csak a húst rakja el. Finnyás vagyok, a bőrét úgyse eszem meg, a csontja pedig végképp nem fog kelleni. Adta magát, hogy a fagyasztós dobozba már csak a vajpuhára főtt, a csontról szinte magától leugró husit tegyem el, meg persze a szaftot.

Sőt, ha már úgyis összekentem magam vele, akkor kicsontoztam a tejfölös mártásba visszakerülő combokat is. Munkahelyre kényelmesebb így vinni, és nem kell csontokat dobálni az irodai papírkosárba. El is hoztam az első részletet ma reggel. Indulás előtt gyorsan megfőztem hozzá egy zacskós kölest, amiről még nem tudom, milyen lesz, de nem akarok mindig rizst és tésztát enni.

Csirke- vagy pulykamellből vagy soványabb disznóhús-szeletekből gyakran készítek olyasmit, hogy az elősütött hús tetejére rápakolok gyakorlatilag bármit, aztán készre sütöm a sütőben. A múltkor padlizsános-sajtos csirkemell készült így, tegnap pedig párolt gombát, maradék, azonnal felhasználásért kiáltó bacont, pár szelet paradicsomot, meg egy kis sovány sajtmaradékot halmoztam a hússzeletekre. Kiolajozott jénaiba pakoltam, köréöntöttem még az elősütéskor megmaradt levét, lefóliáztam, sütöttem egy darabig, aztán fólia nélkül megvártam, míg a sajt rápirul. Az időtényezőről elegánsan elfeledkeztem, így sajnos túlzottan kiszárítottam a húst, ezért nincs is kedvem lefagyasztani, pedig 4 szelet van, és a fele ennek is jó vésztartalék lehetne. Na de milyen már, ha valami finom ebéd után kotorászva végül egy ilyen félresikerült izét talál az ember, szóval inkább gyorsan megeszem ezen a héten, és legközelebb jobban vigyázok :-)

Mentőakció szottyadt zöldségeknek

Egy csomó ételbe bele lehet tuszkolni még egy kis zöldséget. És akkor elvileg egy kicsit több vitamint tartalmaz (már amit az amúgy is fonnyadt, hűtőből elővakart dolgokból a főzés által ki nem gyilkolunk), ráadásul több is lesz.

Legutóbb a darált húsos-tejfölös tésztaszószban tüntettem el két darab, már nem túl meggyőző külsejű cukkinit lereszelve. (Amikor a hús puha volt, akkor adtam hozzá, és mikor ezek után a cukkini leve is nagyjából elfőtt, akkor kevertem bele a tejfölt.) Ez így egészen jó lett.

De volt még egy padlizsán is, szintén ronda. (Ennyire nem vásároltam túl magam, ezeket a zöldségeket kapni bírtam, további több tonna étellel együtt még húsvét után.) Na szóval, a padlizsán pedig meghámozva, felkockázva, és megpirítva végezte, majd ráöntöttem egy kis doboz paradicsompürét, megfűszereztem,  csirkemell-szeletekre pakoltam, a tetejére sajtszeleteket fektettem, sütőben megsütöttem, volt hozzá párolt rizs. Fincsi, és nem is olyan unalmas, mint a natúr csirkemell lett volna. 

(A következő részben remélhetőleg felhasználom az iszonyatos mennyiségű maradék húsvéti sonkát. Bár nem nagyon akarom ismételni magamat: kaptam.

Medvehagymás pogácsa

Alapvetően kétféle pogácsát szoktam sütni, az első a túrós pogácsa, tudjátok, amibe mindenből 25 dkg kell (liszt, túró, margarin), meg egy sütőpor, aztán jól van. A másik meg a Horváth Ilona-féle szakácskönyvből a tejfölös pogácsa.  Ezeket aztán lehet variálni, de igazából minek, mert a Nép a legegyszerűbb alapváltozatot is pillanatok alatt tünteti el, méghozzá nyom nélkül.

Most viszont megindult a vezérhangya, és a tejfölös pogácsába hajtogatás közben beledolgoztam egy csokor apróra vágott medvehagymát is. Annyira jó lett, hogy egy hét múlva meg kellett ismételnem a produkciót. (Akkor már nem lett annyira jó, de mindenesetre elfogyott.)

A recepthez jobban teszitek, ha leszeditek a polcról Ilonka nénit (úgyis megvan mindenkinek), de úgy nagyjából a következők szerint jártam el: egy kis cukros tejben felfuttattam fél kocka élesztőt. Tálba szórtam fél kiló lisztet, megsóztam, elmorzsoltam 25 dkg margarinnal, aztán a közepébe öntöttem az élesztőt meg még egy tojásnak a sárgáját. (A fehérjét félretettem.) Ezt pontosan annyi tejföllel gyúrtam össze, amennyire nem emlékszem, hogy mennyi :-) Olyan viszonylag puha, de már nem ragadós tészta legyen a végeredmény, az a lényeg. Kelni hagytam egy órát. Kinyújtottam, megszórtam medvehagymával jó alaposan, aztán hajtogattam-pihentettem-megint kinyújtottam-megint hajtogattam-megint pihentettem, és a végén, amikor utoljára kinyújtottam, bevagdostam a tetejét, megkentem a félrerakott tojásfehérjével, megszórtam sajttal, és juszt se pogácsaszaggatóval mentem neki, hanem a derelyevágóval gurigáztam kockákra. Megsütöttem, és azon gondolkodtam, vajon hidegen milyen lett volna :-D