Tökpörkölt

Na jó, nem TÖK, hanem patisszon. Megtisztítani a világ egyik legundorítóbb dolga (közvetlenül a pikós leláncolás után, bár az más iparág), de ha az ember összeszedi magát, akkor persze nem lehetetlen. (Mint ahogy a pikós leláncolás sem :-))))

Eredetileg rakott patisszont szerettem volna készíteni a maradék rizzsel, meg a szintén maradék darált húsos spagettiszósszal rétegezve, de végül nem volt kedvem előfőzögetni a tököt, meg aztán még a sütővel is vacakolni, mondjuk tulajdonképpen az meg már süt magától, de akkor sem.

Így aztán felkockáztam, és megfőztem pörköltnek, direkt kicsit szottyosra, így jó sűrű szaftja lett. A maradék rizshez így is tökéletes, a spagettiszószt pedig inkább lefagyasztottam, majd talán a másik patisszonhoz jó lesz valamikor :-)

A legaljánál is lejjebb

Múltkor egyszer a sajtos-tejfölös tésztát minősítettem legaljának, de ezt ma annyira simán alulmúltam, hogy el se hiszitek: tojásos rizs lesz ebédre, paradicsomsalátával.
(Reggelire sajtos-majonézes bagett volt, tízóraira citromos joghurt, vacsira meg majd nem megyek haza, és akkor levan a gond.)
Ez van, majd valamikor talán elmúlik.

Krumplisaláta abból, ami van

Majonézes krumplisalátát gondoltam ki holnapra. Már meg is főztem és felkarikáztam a krumplit, amikor eszembe jutott, hogy tennék bele egy kis savanyú uborkát is, felkockázva. Már indultam is hűtőhöz, ahol persze nem volt uborka.

Nagyban nyafogtam magamban, hogy de én akkor is szeretnék még valamit beletenni, amikor észerevettem egy üveg sültpaprika-salátát, hoppáhoppá.

Illetve csak a maradékát, az utolsó 4-5 fecni úszkált csak a lében, na de ez nekem pont elég volt.

Mivel nagyon puha volt, felkockázni nem lehetett, csak széttrancsírozni, a piros trancsírhoz kevertem a majonézt, meg pár kanál tejfölt, ez a rózsaszínes, nem éppen szép öntet került a krumplira.

Jó lesz ez.

Még csak így frissen kóstoltam bele, már most sem rossz.

De egy éjszaka a hűtőben további csodákat fog művelni.

Addig iszom egy fröccsöt.