Az iksznégyzet plusz valahányadik verzió: körtés-szamorodnis. Körtésebb lett, mint eredetileg terveztem, NAGYON körtés, de ez hihetetlenül jót tett neki.
(Semmi extra: csirkemájat egy kis hagymával sütni kezdtem, egy idő után körtét kockáztam bele, amikor már az is összeszottyadt, akkor felöntöttem egy kis édes szamorodnival, amit aztán elfőztem. Megsóztam, borsoztam, egy-két kanálnyi tejszínt még hozzáöntöttem, aztán összemixeltem simára, és kész.)
2013. október 2., szerda
2013. szeptember 26., csütörtök
A Nagy Rizsmentő Akció
Bár nem tegnap óta főzök, néhány konyhai mumusom azért a mai napig van.
Az egyik ilyen a palacsintasütés, bár ezen a téren az utóbbi időben szerintem látványosan fejlődtem. Ez nem is csoda, mivel Bence unokaöcsém számára nem létezik az a "pajiszta"-mennyiség, ami sok lenne, ezért lelkesen gyakorlok a kedvéért.
A másik mumus a rizsfőzés. Ez a rizs igazi genyó: vagy lekvárrá fő, vagy nyers marad a közepe, hiába csinálok mindent szabályosan. Ebbe a csapdába tegnap is sikerült beleszaladnom. Este csirkecombot sütöttünk, és zöldséges rizs lett volna a körete. Igen ám, de már megint erősen "al dente" módon sikerült abszolválnom. Elkeseredett fejjel járkáltam, kicsit káromkodtam, és gondolkodtam, hogy akkor most mit fogunk enni. Végül meglett a megoldás: miután a csirkecomb megsült, a szaftjából öntöttünk kicsit a rizsre, és a hús után még forró sütőbe toltuk letakarva. A gázt elég hamar elzártam, nehogy most meg odaégjen. Nem is égett, viszont szerencsére bejött a számításom: beszívta a szaftot, és finom puhára párolódott!
Ennek úgy megörültem, hogy gondoltam, megér egy bejegyzést :-)
Hátha egyszer másnak is jól jön egy mentőöv.
Az egyik ilyen a palacsintasütés, bár ezen a téren az utóbbi időben szerintem látványosan fejlődtem. Ez nem is csoda, mivel Bence unokaöcsém számára nem létezik az a "pajiszta"-mennyiség, ami sok lenne, ezért lelkesen gyakorlok a kedvéért.
A másik mumus a rizsfőzés. Ez a rizs igazi genyó: vagy lekvárrá fő, vagy nyers marad a közepe, hiába csinálok mindent szabályosan. Ebbe a csapdába tegnap is sikerült beleszaladnom. Este csirkecombot sütöttünk, és zöldséges rizs lett volna a körete. Igen ám, de már megint erősen "al dente" módon sikerült abszolválnom. Elkeseredett fejjel járkáltam, kicsit káromkodtam, és gondolkodtam, hogy akkor most mit fogunk enni. Végül meglett a megoldás: miután a csirkecomb megsült, a szaftjából öntöttünk kicsit a rizsre, és a hús után még forró sütőbe toltuk letakarva. A gázt elég hamar elzártam, nehogy most meg odaégjen. Nem is égett, viszont szerencsére bejött a számításom: beszívta a szaftot, és finom puhára párolódott!
Ennek úgy megörültem, hogy gondoltam, megér egy bejegyzést :-)
Hátha egyszer másnak is jól jön egy mentőöv.
2013. szeptember 23., hétfő
Krémsajtos pulykaragu
Mostanában viszonylag sokat főzök tömlős krémsajttal, okos kis összetevő, ha az ember nagyon gyorsan elkészülő szószt akar.
Tegnap viszonylag későn és borzasztó fáradtan jöttünk haza Pécsről, így a gyorsan elkészíthetőség javára még az olcsóságot is beáldoztam, és amikor megálltunk vásárolni, vettem az Aldiban egy tálca csíkokra vágott pulykahúst. Mire hazaértünk, már meg is volt a koncepció.
A húst egy kis olajon fehéredésig pirítottam, sóztam, borsoztam, meg még ezzel-azzal ízesítettem, ami eszembe jutott. Felöntöttem egy kis vízzel, és fedő alatt párolni kezdtem. "Félúton" beledobtam három marék fagyasztott mexikói zöldségkeveréket, és amikor már minden puha volt, leve pedig már csak alig maradt, akkor belenyomtam a krémsajtot, jól elkevertem, főztem még egy-két percig, és ennyi.
Masnitészta volt otthon, az lett a körete. Fincsi!
Tegnap viszonylag későn és borzasztó fáradtan jöttünk haza Pécsről, így a gyorsan elkészíthetőség javára még az olcsóságot is beáldoztam, és amikor megálltunk vásárolni, vettem az Aldiban egy tálca csíkokra vágott pulykahúst. Mire hazaértünk, már meg is volt a koncepció.
A húst egy kis olajon fehéredésig pirítottam, sóztam, borsoztam, meg még ezzel-azzal ízesítettem, ami eszembe jutott. Felöntöttem egy kis vízzel, és fedő alatt párolni kezdtem. "Félúton" beledobtam három marék fagyasztott mexikói zöldségkeveréket, és amikor már minden puha volt, leve pedig már csak alig maradt, akkor belenyomtam a krémsajtot, jól elkevertem, főztem még egy-két percig, és ennyi.
Masnitészta volt otthon, az lett a körete. Fincsi!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
