Gombás kuszkusszal töltött padlizsán

Tök jó vacsit főztem tegnap, ezt el kell mesélnem.
Húsmentesre volt igény, de nekem ez nem gond, és egyébként is inkább eszem kettesben vegát, mint egyedül mondjuk pörköltet.

Megtisztítottam és felaprítottam fél kiló csiperkegombát, meg egy fej hagymát. Két padlizsánt kettévágtam, és kivágtam a belsejét, azt is felkockáztam. Megpároltam a hagymát egy kis olajon, aztán rátettem a padlizsánt, megsóztam, kicsit sütögettem, aztán beletettem a gombát is. Még egyszer megsóztam, szerencsére a gomba engedett egy csomó levet, így nem volt baj, hogy addigra a genya padlizsán rég felszívta az összes olajat. Megborsoztam, kevés passzírozott paradicsommal felengedtem, és beleszórtam egy csokor felaprított petrezselymet. Pár percig még rotyogtattam, és ez a része kész is volt.

Közben egy pici fazékban vizet forraltam egy kevés ételízesítővel. "Menteset" használok, amiben nincs színezék meg tartósítószer. Egy csésze kuszkuszt tálba szórtam, két csésze ételízesítős vízzel leforráztam, letakartam. Kb. 10 perc múlva már magába szívta a vizet és megpuhult, akkor összekevertem a padlizsános-gombás raguval.

Az "üres" padlizsánokat egy kiolajozott jénaiba sorakoztattam, megtöltöttem őket a kuszkuszos cuccal, és tejfölt kentem a tetejükre. Előmelegített sütőben a tejföl megpirulásáig sütöttem őket.

A töltött padlizsán mellé összedobtam még egy kis salátát mindenféle nyers zöldségből: paradicsom, vékonyra gyalult bébicukkini, meg egy fél lilahagyma került bele, meg sok további petrezselyem, és ezen kívül csak olívaolaj.

A töltelék egyébként szerintem - bár igen ronda - önálló ételként is megállja a helyét, de a padlizsánokba töltve még jól is néz ki :-D

Mángoldfőzelék

Meg voltam róla győződve, hogy ezt én már beírtam, de akárhogy nézem, nem látom sehol. Pedig nekem ilyentájt a mángold az egyik alapvető élelmiszerem.
Nagyanyám kertjében szinte vadon nő, most még nem lapulevél-méretű, nagyon zsenge, élénkzöld, még ránézni is jó. Szedtem valamennyit, talán egy negyed kilót, de nem mértem meg.

A mángoldot a spenóthoz hasonlóan használom fel, most éppen főzeléket készítettem belőle. A spenót persze már szerepel a blogon, de úgyis olyan ritkán írunk bejegyzéseket, ezért gondoltam, legyen egy teljes mángoldos verzió is :-)

Először is jó alaposan megmostam és lecsöpögtettem a leveleket. Még vékony a száruk, nem vacakoltam azzal, hogy levagdossam őket, meg az ereiket is hagytam békén. (Később a vastagabb ereket már inkább kivágom, ollóval szoktam elvégezni ezt a "beavatkozást".) Közben egy fazékban vizet melegítettem. Amikor felforrt, beleszórtam a mángoldot fél percre. Akkor kiszedtem szűrőkanállal, és hideg vízzel leöblítettem. Kicsit kinyomkodtam belőle a vizet, vágódeszkára borítottam, és a nagykéssel felszecskáztam, de csak úgy tessék-lássék módon.

Még miközben vártam, hogy a víz felforrjon, egy másik lábosban felmelegítettem egy kevés vajat (de olajat is lehetett volna), és amikor már forró volt, belenyomtam egy gerezd fokhagymát. De éppen csak elkevergettem, máris megszórtam két lapos evőkanál liszttel, amit megint csak nem kevergettem túl sokáig, mert nem kell megbarnulnia egy kicsit sem. Így aztán hamar felöntöttem tejjel - 4 dl talán? nem tudom pontosan - , és kézi habverővel csomómentesre kevertem. (Ezt úgy lehet a legjobban, hogy elsőre csak a tej egy részét önti bele az ember, azzal könnyebb simára eldolgozni, és utána már csak hígítani kell. Ha a meglévőeket kinyiffantottuk, már nem fognak benne új csomók képződni.)

Amikor sűrűre főtt, belekevertem a felaprított mángoldot, és - mivel nekem a spenótnál is ez a fejlövésem - zsömle híján most két szelet felkockázott, beáztatott, aztán kinyomkodott kenyeret. Ez most valami iszonyat egészséges, teljes kiőrlésű kenyér volt, következésképpen a főzelék lájtosan fűrészporízű tőle, de igazából nem lehet ám annyira észrevenni, csak szeretek rinyálni.

Más rendes emberek lehet, hogy inkább összeturmixolnák az egészet, de én meg pont ilyen rondán szeretem.

Tojást sütöttem hozzá, mert nagyon jól áll neki a sárga :-D

Epres-rebarbarás menő pite

Éppenséggel nem a legalacsonyabb költségvetésű recept, mert lesz még az eper ennél sokkal olcsóbb, meg sokkal magyarabb is.
De már hetek óta forgattam a fejemben, hogy ki kéne próbálni ezt a kombinációt, és amikor a Fehérvári úti csarnokban rebarbarát láttam (nem olyan veszélyes áron, 400 Ft volt egy fél kiló), akkor egyértelmű volt, hogy MOST jött el az ideje :-)

Készítettem egy pitetésztát 5 dkg cukor, 10 dkg margarin, 20 dkg liszt (ebből egy kevés teljes kiőrlésű volt, mert most épp erre volt igény), 1 tojássárgája és - tejföl híján - pár kanál kefir felhasználásával. Ha jól emlékszem, egy csipet sütőport is tettem bele. Amíg a tölteléket elkészítettem, a tésztagombóc a hűtőben pihent.

A megtisztított és feldarabolt - fél kiló - rebarbarát kevéske vízzel megpároltam, és ízesítettem cukorral, citromlével és fahéjjal. A - szintén fél kiló - epret nem pároltam meg előzetesen, csak felaprítottam, mérettől függően kettő vagy négy darabba.

A tésztát kinyújtottam, kibéleltem vele egy kerek piteformát, és elősütöttem (egy zacskó sárgaborsó segítségével). Utána rászórtam a párolt rebarbarát meg az epret. Összekevertem 3 tojást, 2,5 dl habtejszínt meg egy kis porcukrot, és ezzel leöntöttem a pitét. A kikandikáló darabokra szórtam egy kis barna nádcukrot is, mert miért ne.
Még kb. félórára visszatettem a sütőbe, amíg a tojásos keverék szépen megszilárdult rajta.

Jól néz ki, finom, és pofonegyszerű elkészíteni, szóval szívesen ajánlom mindenkinek. Én más gyümölcsökkel is tervezem megsütni, majd ahogy következnek :-D