Hát akkor összeteszem, amim van.
Sütőtökös gnocchi csirkemájjal - szerintetek hogy hangzik?
Szerintem jól!
2012. november 14., szerda
2012. november 13., kedd
Legalapabb csirkemáj
A vasárnapi teszkózáskor zsákmányoltam fél kiló csirkemájat is, amiből aztán jól nem készítettem semmit, hanem elhalasztottam, és drukkoltam, nehogy meg bírjon romolni. Jó-jó, egy nap alatt a hűtőben nem szokott, csak ugye az a nem biztos, hogy mikortól volt a pultban. Mindegy, egyébként semmi baja sem volt tegnap este.
Mivel spinningről mentem haza, tudtam, hogy van még kb. félórám, amíg a mozgástól fel vagyok dobva, utána menthetetlenül ki fogok terülni, mint egy béka. Nagyon gyorsan el kellett tehát bánnom a csirkemájjal, mert nem akartam tovább halogatni, de lefagyasztani sem.
Így aztán fogtam egy fej vöröshagymát, felkockáztam, és kis olajon üvegesre pirítottam. Egy gerezd fokhagymát is felaprítottam, és bedobtam a serpenyőbe, de hogy meg ne égjen, szinte ugyanabban a pillanatban küldtem is utána a megmosott, csúnya cafatoktól mentesített, és nagyobb darabokra vágott májat. Körbesütögettem minden oldalán, szórtam rá egy csomó majorannát meg borsot, és a vége felé sót is, mert a szárnyasmájat meg lehet sózni sütés-főzés közben is, és nemcsak a legvégén.
Addig sütöttem, amíg már egyáltalán sehol semmi nem folyt belőle, ha megszúrtam. Közben valamikor egyszer felöntöttem egy kis vízzel is, mert nagyon el akart fogyni alóla az összes szaft.
Ebből így még bármi lehet.
Megehetem simán krumplival, de tehetek bele egy kis zöldborsót, tejszínt, vagy egy-két kanál lecsót is, és akkor klassz lesz tésztához vagy rizshez. Tölthetem leveles tésztába vagy szendvicsbe is, pizzafeltétnek is tökéletes, sőt ha akarom, össze is turmixolhatom májkrémnek.
Ennyi mindenre persze nem lesz elég, de majd kiválasztok egyet a sok közül :-)
Mivel spinningről mentem haza, tudtam, hogy van még kb. félórám, amíg a mozgástól fel vagyok dobva, utána menthetetlenül ki fogok terülni, mint egy béka. Nagyon gyorsan el kellett tehát bánnom a csirkemájjal, mert nem akartam tovább halogatni, de lefagyasztani sem.
Így aztán fogtam egy fej vöröshagymát, felkockáztam, és kis olajon üvegesre pirítottam. Egy gerezd fokhagymát is felaprítottam, és bedobtam a serpenyőbe, de hogy meg ne égjen, szinte ugyanabban a pillanatban küldtem is utána a megmosott, csúnya cafatoktól mentesített, és nagyobb darabokra vágott májat. Körbesütögettem minden oldalán, szórtam rá egy csomó majorannát meg borsot, és a vége felé sót is, mert a szárnyasmájat meg lehet sózni sütés-főzés közben is, és nemcsak a legvégén.
Addig sütöttem, amíg már egyáltalán sehol semmi nem folyt belőle, ha megszúrtam. Közben valamikor egyszer felöntöttem egy kis vízzel is, mert nagyon el akart fogyni alóla az összes szaft.
Ebből így még bármi lehet.
Megehetem simán krumplival, de tehetek bele egy kis zöldborsót, tejszínt, vagy egy-két kanál lecsót is, és akkor klassz lesz tésztához vagy rizshez. Tölthetem leveles tésztába vagy szendvicsbe is, pizzafeltétnek is tökéletes, sőt ha akarom, össze is turmixolhatom májkrémnek.
Ennyi mindenre persze nem lesz elég, de majd kiválasztok egyet a sok közül :-)
2012. november 12., hétfő
Kelkáposzta meg krumpli
Sült csirkecombhoz kerestem köretet, akkor ugrott be, hogy ez majd jó lesz. És jó lett!
Van ez a kaja, aminek angolul bubble and squeak a neve, de magyarul azért annyira nem hangzik jól, hogy bugyborékol meg nyüszög, szóval jobb ezt annyiban hagyni. Hülyeangolok, angolhülyék.
Egyébként ez eredetileg egy tipikusan maradékfelhasználós projekt (krumplipüré, vagy tört krumpli, meg nyilván a főtt/párolt kelbimbó, esetleg kelkáposzta, maradványainak eltüntetésére találták ki, és főként karácsony után tipikus, ha jól tudom... ha meg nem, akkor így jártam), de nekem először is elő kellett állítanom egy kis "maradék" főtt krumplit, meg kelkáposztát is. (Kelbimbó most nem volt otthon, pedig azt is szeretem, viszont egy fél kelkáposzta ott kornyadozott a hűtőben már egy hete.)
A krumplit sós vízben megfőztem és leszűrtem, de a vizet meghagytam, újra felforraltam, és ugyanebben főztem meg a feldarabolt kelkáposztát - vagy inkább csak pároltam, mert már kevés volt a víz, el sem lepte - csak még tettem bele egy kis őrölt köményt, meg egy-két gerezd felaprított fokhagymát. Ezt is leszűrtem.
Egy serpenyőben kevés olajon megpirítottam egy fej apróra vágott vöröshagymát, ebbe is tettem még további fokhagymát, mert az nem árthat. (Lehet pirítani szalonnát is alá, az se nagyon rontja el!) Jött a kelkáposzta, amit addig kell sütni, amíg kicsit megpirul.
Akkor aztán bele kell tenni a krumplit - ami ugye eredetileg vagy püré, vagy tört krumpli, szóval én is összenyomkodtam - , és kevergetés nélkül úgy hagyni, hogy összesüljön, aztán megfordítani, és a másik felét is megsütni, nem baj, ha kicsit odakap. Ha kész, cikkekre lehet vágni.
Nekem ez NEM PONT így sikerült, mert már az első oldala odaégett és leragadt (hol van márt a teflon a lábosom aljáról...), ezért kikaparásztam, átborítottam egy serpenyőbe, és már meg se próbáltam összesütni, de nem baj, mert darabokban is meglepően finom ahhoz képest, hogy miből van :-D
Ja, és a bugyborékolás meg a nyüszögés. Amikor benne van a cucc a serpenyőben, és lelapogatják, de nem kevergetik, akkor pöfögni kezd, és hülye hangokat ad :-)
Van ez a kaja, aminek angolul bubble and squeak a neve, de magyarul azért annyira nem hangzik jól, hogy bugyborékol meg nyüszög, szóval jobb ezt annyiban hagyni. Hülyeangolok, angolhülyék.
Egyébként ez eredetileg egy tipikusan maradékfelhasználós projekt (krumplipüré, vagy tört krumpli, meg nyilván a főtt/párolt kelbimbó, esetleg kelkáposzta, maradványainak eltüntetésére találták ki, és főként karácsony után tipikus, ha jól tudom... ha meg nem, akkor így jártam), de nekem először is elő kellett állítanom egy kis "maradék" főtt krumplit, meg kelkáposztát is. (Kelbimbó most nem volt otthon, pedig azt is szeretem, viszont egy fél kelkáposzta ott kornyadozott a hűtőben már egy hete.)
A krumplit sós vízben megfőztem és leszűrtem, de a vizet meghagytam, újra felforraltam, és ugyanebben főztem meg a feldarabolt kelkáposztát - vagy inkább csak pároltam, mert már kevés volt a víz, el sem lepte - csak még tettem bele egy kis őrölt köményt, meg egy-két gerezd felaprított fokhagymát. Ezt is leszűrtem.
Egy serpenyőben kevés olajon megpirítottam egy fej apróra vágott vöröshagymát, ebbe is tettem még további fokhagymát, mert az nem árthat. (Lehet pirítani szalonnát is alá, az se nagyon rontja el!) Jött a kelkáposzta, amit addig kell sütni, amíg kicsit megpirul.
Akkor aztán bele kell tenni a krumplit - ami ugye eredetileg vagy püré, vagy tört krumpli, szóval én is összenyomkodtam - , és kevergetés nélkül úgy hagyni, hogy összesüljön, aztán megfordítani, és a másik felét is megsütni, nem baj, ha kicsit odakap. Ha kész, cikkekre lehet vágni.
Nekem ez NEM PONT így sikerült, mert már az első oldala odaégett és leragadt (hol van márt a teflon a lábosom aljáról...), ezért kikaparásztam, átborítottam egy serpenyőbe, és már meg se próbáltam összesütni, de nem baj, mert darabokban is meglepően finom ahhoz képest, hogy miből van :-D
Ja, és a bugyborékolás meg a nyüszögés. Amikor benne van a cucc a serpenyőben, és lelapogatják, de nem kevergetik, akkor pöfögni kezd, és hülye hangokat ad :-)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
