Tökfőzelék. Somogyiasan :-)

Régebben a tökfőzeléket egyrészt eleve utáltam, másrészt meg csak fehéren ismertem. Aztán lehúztam vagy kilenc évet Kaposváron, a narancssárga főzelékek fővárosában.
Ja, és nyilván nem szerettem a kaprot se. Amíg egyszer, amikor már elkezdtem főzni magamnak, kigondoltam, hogy majd én feltalálom a kapormentes tökfőzeléket. Hát, nagyon sz.r volt. Azóta mégis inkább imádom a kaprot, nemcsak a tökfőzelékben.
Az előzményeket összeadva könnyen ki lehet találni, hogy én a tökfőzeléket narancssárgán (vagyis paprikásan), és egy mezőnyi kaporral szeretem.

A kis fűevő vegetáriánus Judit húgom is szívesen megeszi, ezért is főztem tegnap (meg mert semmi máshoz nem volt otthon alapanyag).

Hozzávalók:
1 kg fagyasztott gyalult tök
1 közepes fej vöröshagyma
pirospaprika
só
1 ek ecet
1 ek liszt
1 pohár tejföl
kicsiolaj
SOK KAPOR

Elkészítés
A kicsi olajon a felaprított hagymát Altair után szabadon üvegesre pirítjuk, és megszórjuk pirospaprikával (nyilván félrehúzva). A tököt, ha belefér egyben, azon fagyottan utánaküldjük, és aláöntünk kicsi vizet, hogy a paprika addig se tudjon megégni, amíg a tök kiolvad. Kis lángon melegítjük,szépen kiolvad, és lesz elég leve is, amiben aztán főhet tovább, immár közepes lángon. Megsózzuk. Megkaprozzuk durván - akarom mondani, ízlés szerint :-)
Amikor a tök puha, és már nem akarjuk, hogy még puhább legyen, beleküldünk egy evőkanál ecetet.
Aztán egy púpos evőkanál lisztet előbb vízzel keverünk simára, aztán a tejföllel, majd a tököt behabarjuk vele. Pár percig rotyog, közben megkóstoljuk, és aki akar, tehet bele egy csipet cukrot az ecet ellensúlyozására. Kaprot még a végén is lehet belerakni, ha valakinek szintén az a beütése van, hogy a tökös kaporfőzeléket szereti, és nem a kapros tökfőzeléket.

Trükkök
1) Nekem tegnap nem fért a fagyasztott töktégla a lábosba, ezért először egy másik lábosban kiolvasztottam úgy, hogy beraktam egy fazékba, aláöntöttem egy egész kevés vizet, és kis lángon hagytam olvadni. Aztán elkészítettem a hagymás-paprikás alapot, és a kiolvadt tököt a levével együtt átöntöttem bele, innen már sima ügy volt.
2) Friss tökből úgy csinálom, hogy legyalulom, de nem sózom meg és nyomkodom ki, hanem a "natúr" tököt teszem a paprikás alapra, most sózom meg, és abban a lében fog megfőni, amit a sótól kienged.

Költségvetés:
1 kg fagyasztott tök kb. 300 Ft
1 kis pohár tejföl mittudomén, 75 Ft

Semmit nem ettünk a tökhöz, már csak azért sem, mert ugye semmi nem volt otthon, de amúgy szinte bármit lehet. Tükörtojást, bundás kenyeret, fasírtot, pörköltet, szójafasírtot, bélszínrolót (létezik még?), ilyesmiket. Még kenyeret is.

Ha van hozzá valami feltét, vagy kenyér, akkor ebből ki lehet hozni négy adagot. Üresen csak három adag, viszont szerintem így a legfincsibb :-D

Ja, és fagyasztható is!

Altair:
Mint megjegyzésben írtam, se fehéren, se pirosan nem szeretem, de a család többi tagja viszont igen, úgyhogy ha eszembe jut, készítek nekik én is. Hol mirelitből, hogy a zöldséges sózza rám, mert Jeti mindenkinek elmeséli a tökös sófőzelékem történetét (a receptből lemaradt a besózzuk után a kicsavarjuk állapot), ezért mindenki tudja, hogy nem tudok tökfőzeléket főzni. :o) Valójában azért Jetinél jobban tudok.

Nálunk a fehér változat készül, mégpedig úgy, hogy a tököt a 2 csokor összeaprított kapor felével (vagy szárított kaporral - mirelitnél) felrakom annyi sós vízben főni, ami ellepi. Amikor a tök puha, vagyis úgy döntök, hogy puha, mert én aztán meg nem kóstolom, akkor tejfeles habarást készítek egy nagy tejfölből és 3-4 ek. lisztből 1 kg tökhöz, és óvatosan hozzámelegítem: Lábos tűzről le, tökös szmötyi vékony sugárban, folyamatos kevergetés mellett a tejfölös habarásba, aztán amikor már a habaró műanyagedény oldala forró, akkor koncepciót váltok: Lábas tűzre fel, habarás vékony sugárban, folyamatos kevergetés mellett a tökbe. Itt bele teszem a másik csokor kaprot (vagy a mirelit kaprot) és végül összerottyantom - a főzelék hólyagokat vet - és fogyasztásig fedő alatt tartom, hogy ne bőrösödjön be.

Ugyanígy készül a salátaleves - szerintem ugyanolyan ízű is - csak fele annyi liszttel és több vízzel.

Kaporszószos húsgombóc

Vettem a múlt héten egy tálca (70 dkg) darált pulykahúst, mert abból szerettem volna főzni valamit, de még elég képlékeny volt, hogy legyen egy sima mezei spagetti, vagy lasagne, vagy rakott valami, vagy fasírt, de egyikhez sem volt igazából kedvem, csak és kizárólag a paradicsomszószos húsgombóc járt az eszemben. Igen ám, de akkor már két napja paradicsomos kaját ettem (paradicsomos káposzta), így a húsgombóc rendben volt, a paradicsomszósz nem. Márpedig szósz kell a húsgombóchoz, hát akkor legyen valami tejszínes. Gombát venni kellett volna, póréhagyma nemrég volt, a fokhagyma olyan snassznak tűnt, mi van még, kapor. Hű, ez tök jó lesz, húsgombóc kaporszósszal, mekkora eszem van.
A kaporszósz nem egy vaszizdasz, de hogy kell a húsgombócot? Na, elő az összes szakácskönyv, internet, nagymama, végül a következő eredményre jutottam.

Hozzávalók:
- 30 dkg darált hús
- 10 dkg rizs (nyers)
- 1 tojás
- 1 fej vöröshagyma, apróra vágva és megpárolva
- só, bors

Elkészítés: mindent összekutyultam, aztán raktam fel vizet sóval, és elmentem tévét nézni (ez másoknak nem kötelező, de szerintem lehet egy kicsit állni hagyni a masszát :-) Mikor eszembe jutott, hogy biztos forr a víz - és tényleg úgy is volt- akkor kimentem, vizes kézzel gombócra emlékeztető izéket gyúrtam (7 db jött ki... átgondoltabb technikával ez akár 8 is lehetett volna) , amiket 25 percig főztem. A könyvek 15-20 percet írtak, a rizsnek viszont - mint másnap kiderült - még a 25 sem volt elég, vagí nem jázmin rizsből kell készíteni (de ha egyszer csak olyan volt otthon...), vagy tovább kell főzni - de akkor meg nem pulykahúsból, mert abból meg esetleg lekvár lesz. Amúgy finom.

Kaporszósz csak úgy spontán: kevés olajat melegítettem, elkevertem benne egy púpos evőkanál lisztet, szórtam bele sok fagyasztott kaprot, felengedtem kb 2,5 dl tej és 1 dl tejszín keverékével, megsóztam és megcukroztam, és kevergetve amolyan mártás-sűrűségűvé forraltam, de asszem, egy kis tej még kellett bele.

Két adag lett belőle (de aki krumplit is eszik az ilyesmihez, mint ahogy én nem, annak nem kell 3,5 gombóc egy adagba, hanem elég kettő is), a maradék darált húsból pedig svéd húsgolyó.

... és amikor már pont kezdtem volna azt hinni, hogy én találtam fel a spanyolviaszt, akkor azért még rábukkantam az interneten egy ilyenre meg egy másikra.

Ja, a költség. Megvenni csak a húst kellett, a 70 dkg-os csomag 750 Ft-ba került, nem egészen a felét használtam el, legyen mondjuk 350 Ft.

Paradicsomos káposzta

Akciós volt a fejeskáposzta a cébéában (79 Ft/kg), és lehetett kapni egyszemélyes méretben is, a falra tudok mászni, mikor olyan böszme nagy káposzták vannak, mit csináljak két kilóval... Most csak egy kicsit vettem, (tisztítva 0,5 kg lett) és ahogy nézegettem, rám tört a retro-menzahangulat, és kitaláltam, hogy legyen paradicsomos káposzta. Meg is csináltam, bár lehet, hogy nem így kellett volna.

Elolvastam egy csomó receptet a neten, meg a horváthilonában, meg még itt-ott, volt olyan, aki paradicsomlében főzte, volt, aki a rántást engedte fel paradicsomlével, volt aki sűrített paradicsommal készítette, amit a főzővízbe rakott bele, szóval volt minden. Főztem már egyébként paradicsomos káposztát korábban, szóval képes vagyok rá, csak én sajnos ellenőrizgetős típus vagyok, szeretem ilyesmivel idegesíteni magam, hát akkor úgy kell nekem.

Ebből lett:
- fél kg fejeskáposzta, felcsíkozva
- 1 kis fej vöröshagyma, apró kockákra vágva
- liszt
- egy kis doboz sűrített paradicsom
- meg még egy kevés dobozos passzírozott paradicsom is :-)
- só
- őrölt kömény
- egy kis cukor

Ezt követtem el:
A káposztát beletuszkoltam egy sokkal kisebb lábosba, mint amekkorába ő kerülni szeretett volna, (mert hamar összeesik, utána meg alig látszik a nagyobb lábosban), és annyi vizet öntöttem rá, amennyi nem lepte el (mert ugye hamar összeesik, aztán alig látszik ki a rengeteg vízből, és meregethetem le róla, különben a világ minden rántása se sűríti be). Megsóztam, szórtam bele őrölt köményt, meg a felkockázott hagymát is, aztán elkezdtem főzni. Szerintem akkor "jó" kb. a víz mennyisége, ha a káposztát éppencsakalighogy ellepi, miután már összeesett. OK, ez akkor fő szépen kis lángon, de hamar megvan, ezért nem érdemes elmenni tévézni, hanem pár perc, és lehet nekiállni a rántásnak.
Kislábosban olaj felforrósít, egy evőkanál liszt kicsit átkeverget rajta. Világos rántás kell a paradicsomos káposztába, nemigen vártam, hogy barnulni kezdjen. Felöntöttem egy csészényi hideg vízzel, őrült módon kevertem a legkisebb habverőmmel, és belekutyultam a paradicsompürét is.
Ellenőriztem egy darab káposztát, és mivel puha volt, belekanalaztam a paradicsomos rántást, elkevertem jól, és főztem, míg besűrűsödött. Ennek a paradicsompürés rántásnak olyan szerencsétlen lúzer sápadt színe volt, hogy a paradicsomos káposzta konkrétan narancssárgában pompázott tőle, ezért jobbnak láttam még egy-két löttyintésnyi dobozos passzírozott paradicsomot önteni hozzá, utána már azért jobban nézett ki. Máskor kipróbálom inkább ezt a paradicsomlében-főzős módszert. A végén tettem bele egy kis cukrot is, mert savanyúúúúúúú volt.

Trükk: mielőtt az ember ész nélkül berántja a káposztát, érdemes egy bögrényit kimerni a főzőléből, és félretenni. Ha valami véletlen folytán mégis túl sűrű lenne (velem ilyesmi nem nagyon szokott előfordulni...), akkor ezzel lehet hígítani, ha meg nem, akkor már lehet is kiönteni.

Költségek:
- káposzta: olyan 50 Ft körül
- paradicsompüré: dettó

A fenti mennyiségekből 3 adag keletkezett, bedobozoltam szépen.
Sütöttem hozzá karajt (5 szelet előrecsomagolva, kb. 400 Ft), és egy-egy szeletet pakoltam a dobozokba, a maradék kettőt pedig vasárnap jól megettem ebédre rizzsel!