Egészen komolyan tényleg nincs jobb dolgom december huszonnegyedikén este, mint blogot írni, szóval megint itt vagyok.
Délutánra kicsit összébb szedtem magam, meg egy minimális ihletem is jött valahonnan, tehát már közelítettünk a "normálishoz", persze kérdés, hogy mit nevezünk annak...
Waldorf-saláta: a levesből kimaradt fél zellert meg két kis almát gyufaszálnyi csíkokra vágtam, és mivel mindkettő barnulós, egy kicsi citromlével elkevertem. Szintén csíkokra vágtam még valamennyi sajtot, és megtörtem egy marék diót, de nem pirítottam meg, csak durvára vágtam. Elkevertem 2-3 kanál tejfölt ugyanennyi majonézzel, és összeforgattam az összes többi cuccal.
Almás-mákos palacsinta: sütöttem pár palacsintát, és olyan töltelékkel töltöttem meg, amihez reszelt almát kezdtem párolni, majd amikor levet eresztett, cukrozott darált mákot kevertem hozzá. Az alma levében a mák is bírt főni egy kicsit. Fahéjjal ízesítettem. Ezzel a.... ööööö... kotyvalékkal töltöttem meg a palacsintákat.
Juditnak ízlett, és volt egy vendégem, neki is. Én meg nem szeretem a mákot, tehát jobb, ha kussolok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mi rotyog a Te fazekadban?