2010. szeptember 15., szerda

Utánozó majom halrudacskát süt, de nem direkt

Most rajtam van az esküdözés sora, meg a bizonygatásé, hogy nem, becsszóra tényleg nem beszéltünk össze - de ma halat eszem én is.

Találtam még a fagyasztóban két darab mirelit halfilét (nem tudom, milyen hal, nem tudom, mikor és hol vettem, azt meg pláne nem tudom, hogy mennyibe került annak idején az egész csomaggal), és gondoltam, kisütöm párizsiasan, lisztbe és tojásba bundázva.

Az elképzelés jó volt, csak akkor siklott ki, amikor túlságosan sokáig olvasztottam a halakat a mikróban (igen, megfőztem...), és aztán, amikor szerettem volna kettévágni a filéket, hogy inkább négy kisebb darab legyen, akkor jól szétestek apró kis fecnikre.

Azonnal egyértelmű volt, hogy itt én nem bundázok semmit, mert robbantott halat viszonylag nehéz, na de akkor mi legyen? Megvontam a vállam, aztán összemorzsoltam az egészet, összekevertem a bundázáshoz szánt liszttel és tojással, aztán még szórtam hozzá egy kis prézlit, hogy alakítható legyen. Hengereket formáztam, kicsit ellapítottam őket, és kisütöttem olajban.

Kicsit sok benne a "kötőanyag", és kevés a hal, de azért ehető, sőt érdemes lesz továbbfejleszteni, mert nem tűnik rossz ötletnek egyébként.

Vajas tört krumplit gondoltam ki hozzá, nem utolsósorban azért, mert krumpli volt otthon, más meg nem nagyon :-)

Két adaghoz ezeket használtam fel:
- 2 halfilé
- 2 pici tojás (vagy 1 normál méretű)
- pár evőkanál liszt és prézli
- só, bors, egy csipet kakukkfű
- 4 közepes krumpli
- egy kis vaj

Hét rudacska lett, a krumpli pedig sok lett, megmaradt egy csomó, de ez viszont már direkt volt ;-)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Mi rotyog a Te fazekadban?

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...