Juhtúrós karfiol

Szegény karfiol már rángatta belülről a nejlonzacskót, hogy engedjem ki végre, és főzzem meg, vagy legalább tegyem be a hűtőbe (értsd: rohadt büdös karfiolszag volt a lakásban, mikor tegnap hazaértem a nagymamámtól). Inkább megfőztem, amíg még szép fehér volt, és csak egyetlen helyről kellett fekete pöttyöt levágnom.

Hozzávalók:
- Kb. 1 kg karfiol (mire levagdostam a leveleket, tök kevés maradt, így egy 4 fős családnak jóval több kell, mondjuk ami tisztítva 1 kg :-)
- 1 tömlős juhtúró, 10 dkg asszem
- liszt
- tej, kb. 1/2 liter
- só, bors, szerecsendió
- opcionálisan szalonna

Elkészítés:
Begyújtottam a sütőt, hogy előmelegedjen (közepes láng).
A karfiolt megplasztikáztam, ahol kellett, rózsáira szedtem, megmostam, és sós vízben félpuhára főztem, kihalásztam, lecsöpögtettem.
Kislábosban kevés olajat hevítettem, benne 2 kanál lisztet éppcsak átkevergettem, hogy pezsegjen egy kicsit, de ne kezdjen még barnulni, és rögtön fel is öntöttem hideg tejjel. (A tejet mindig apránként öntöm bele, és iszonyúan keverem közben a kézi kishabverővel.) Sóztam egy kicsit, borsoztam, reszeltem bele szerecsendiót, és sűrűre főztem, folyton kevergetve. A végén belekevertem a juhtúrót. Egy kevés szalonnát - vége a vegaságnak, Judit visszament Miskolcra - is felkockáztam, megpirítottam, és szintén ment a juhtúrós besamelbe. A szögletes jénaiba belepakoltam a karfiolt, leöntöttem a mártással, és beraktam a sütőbe, amíg szép barna pöttyösre sült a teteje. 2 nagy, vagy 3 kicsi adag jön ki ennyiből.

Jól nem ettem ma belőle ebédre, mert rábeszélt két volt fősulis csoporttársam, hogy inkább ebédeljünk együtt.

Karfiol: kb. 300 Ft (de négy főre nagyobb kell, nem elég, ami levelestől 1 kg)
Juhtúró: 150 Ft
Összesen: 450 Ft.